Kamarazene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kamarazene (ol.: musica da camera = házimuzsika, az ol. camera = szoba szóból) olyan zeneművek és zenei műfajok gyűjtőneve, amelyek egynél több, de (általánosan elfogadott minősítés szerint) 10-12-nél kevesebb előadót foglalkoztatnak. Általános értelemben véve társas muzsikálást jelent. A fogalom kiterjesztéseként a kisebb létszámú zenekarokat és énekkarokat is szokás (a nagyobb együttesektől való megkülönböztetésül) kamarazenekarnak, illetve kamarakórusnak nevezni.

Szokásos összeállítások[szerkesztés]

Különböző összetételű énekes és hangszeres kamarazenei összeállítások szokásos elnevezései a klasszikus zenében és a dzsesszben:

  • két hangszeres esetén duó,
  • két énekes esetén duett,
  • három hangszeres esetén trió,
  • három énekes esetén tercett,
  • négy előadó esetén kvartett vagy -négyes,
  • öt előadó esetén kvintett vagy -ötös,
  • hat előadó esetén szextett vagy -hatos,
  • hét előadó esetén szeptett vagy -hetes,
  • nyolc előadó esetén oktett,
  • kilenc előadó esetén nonett,

tíz vagy annál több hangszeres előadó esetén

  • kb. 10-15 fő esetén kamaraegyüttes vagy ensemble,
  • kb. 15-30 fő esetén kamarazenekar
  • illetve a dzsesszben kb. 10 főtől: big band, a szórakoztató vagy tánczenében: szalonzenekar

tíz vagy annál több énekes előadó esetén (de akár már nyolc főtől)

  • kb. 20 fő alatt kamarakórus.

Kamarazenei műfajok[szerkesztés]

Triószonáta[szerkesztés]

Barokk műfaj. Előadóegyüttese: két szólóhangszer (pl. hegedű, fuvola, oboa, ritkábban viola da gamba, cselló) és continuo. A continuo szólamot a barokk kor szokásának megfelelően basszus dallamhangszer (pl. cselló, viola da gamba, violone, fagott) és akkordhangszer (pl. csembaló, klavichord, orgona, regál, lant, gitár, theorba) játszhatja, bár előbbi igen ritkán el is maradhat a triószonáta esetén. Így előadóegyüttese - a neve által sugallttal ellentétben - nem három, hanem négy hangszeresből áll.

Szonáta[szerkesztés]

A szólóhangszerre és continuóra vagy szólóhangszerre és zongorára írt szonátákat a kamarazenéhez soroljuk.

Vonósnégyes[szerkesztés]

A bécsi klasszika és az azt követő zenetörténeti korszakok egyik legfontosabb kamarazenei műfaja. Előadóegyüttese: két hegedű (első és második hegedű), mélyhegedű (brácsa) és gordonka (cselló).

Vonóstrió, zongorás trió[szerkesztés]

A bécsi klasszikában kialakult műfajok. Előadóegyüttesük:

  • vonóstrió: két hegedű és cselló; vagy hegedű, brácsa és cselló
  • zongorás trió: hegedű, cselló, zongora.

Fúvósötös[szerkesztés]

A vonósnégyes fúvós testvérműfaja. Hangszerei: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt.

Más összeállítások[szerkesztés]

  • zongoranégyes
  • zongoraötös
  • rézfúvós kvintett
  • vonósötös
  • vonós szextett
  • vonós szeptett

stb.

Kamarazenei rendezvények[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • The New Grove Dictionary of Music and Musicians, Oxford University Press, 2004, ISBN 978-0-19-517067-2
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3