Szeged

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeged
Balra fent a Dóm, jobbra fent a Városháza, alatta a Nemzeti Színház, legalul pedig a Tisza-part látképe
Balra fent a Dóm, jobbra fent a Városháza, alatta a Nemzeti Színház, legalul pedig a Tisza-part látképe
Szeged címere
Szeged címere
Becenév: Napfényváros
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Szegedi
Jogállás megyeszékhely
Polgármester Botka László
(MSZP-ÖSZE)[1]
Irányítószám 6700–6791
Körzethívószám (+36) 62
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 162 593 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 578,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 75 m
Terület 281 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szeged (Magyarország)
Szeged
Szeged
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 15′, k. h. 20° 10′Koordináták: é. sz. 46° 15′, k. h. 20° 10′
Szeged (Csongrád megye)
Szeged
Szeged
Pozíció Csongrád megye térképén
Szeged weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeged témájú médiaállományokat.

Szeged megyei jogú város, Magyarország harmadik legnépesebb városa, a Dél-Alföld legnagyobb városa, Csongrád megye és a Szegedi járás székhelye a Tisza és a Maros találkozásánál.

A terület az újkőkor óta lakott. A várost először 1183-ban említik. Nagy Lajos király uralkodása idején a régió legjelentősebb városává fejlődött, 1498-ban szabad királyi városi rangot kapott. A török uralom után, 1715-ben kapta vissza ezt a rangját. 1719. május 21-én címert kapott, ma is május 21-én ünneplik a város napját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc több jeles eseménye is kötődik a városhoz.

Szeged történelmének és a mai városkép kialakulásának egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es árvíz. Az épületek nagy része elpusztult, és a mai Szeged nagyrészt az árvíz után épült: szebb, modernebb épületek váltották fel a régieket. A trianoni békeszerződés után több elcsatolt dél-magyarországi város szerepét is átvette, jelentősége tovább nőtt. 1962-ben Csongrád megye székhelye lett. A szocializmus éveiben könnyű- és élelmiszeripari szerepét erősítették, ma is az ország egyik élelmiszeripari központja. Emellett egyetemi város és fontos kulturális központ is. Egyeteme, a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme. Szeged rendezvényei, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékok, számos látogatót vonzanak évente.

Szeged lakói a történelem során sokféle nyelvet beszéltek, legtöbbjük saját nyelvéhez vagy helyesírásához igazította a város nevét: németül: Szegedin vagy Segedin, szerbül: Сегедин, horvátul Segedin[3], szlovákul: Segedín, románul: Seghedin. Ókori forrásokban görögül: Partiszkon, latinul: Partiscum néven ismert.

Fekvése[szerkesztés]

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől 169 km az M5-M43 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa. Sokáig úgy tudták, hogy Szeged déli részén, Tiszaszigeten,[4] a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon.[5] Újabb GPS mérések szerint az ország legmélyebben fekvő pontja a Tisza jobb partján, Gyálarét és Röszke települések között található, 75,8 méteres magasságon,[6] és a Tiszaszigeti emlékpont magassága valójában 76,7 méter.[7]

A város a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Nevét a a sziget szó ősi formájából nyerte.[8] Az itt élő lakosság fokozatosan feltöltötte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 1819. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged, Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

Éghajlata[szerkesztés]

Éghajlata szubmediterrán: a nyár forró és a tél általában enyhe.

A Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat Szeged környékét is uralja, viszont erre a térségre jobban jellemzőek az időjárási szélsőségek. Az éves átlagos hőmérséklet 11,2 °C, a csapadék mennyisége pedig az elmúlt száz éves átlag alapján 520 mm. Magyarország területét itt éri a legtöbb napfény – több mint 2100 óra napsütés –, ezért nevezik Szegedet a „napfény városának”.

A táblázat és a szöveg között eltérés előfordulhat!


Szeged éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,7 5,1 11,2 17,1 22,3 25,3 27,4 27,0 23,4 17,6 9,5 3,8 16,0
Átlaghőmérséklet (°C) −1,8 0,9 5,6 11,1 16,2 19,2 20,8 20,2 16,5 11,0 5,1 0,6 10,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −4,8 −2,5 0,9 5,5 10,3 13,4 14,4 13,9 10,4 5,6 1,7 −2,1 5,6
Átl. csapadékmennyiség (mm) 29 25 29 41 51 72 50 57 34 26 41 40 495
Havi napsütéses órák száma 62 87 142 180 234 255 288 266 210 170 80 51 2025
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat


Története[szerkesztés]

A kezdetektől 1686-ig[szerkesztés]

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attilaszálláshelye valahol ezen a vidéken volt.

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését eredményezte, valamint virágzó településsé vált Szeged. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.

Az 500 éves ferences templom és kolostor, Szeged egyik legrégibb épületegyüttese
A templom gótikus mennyezete, barokk oltára

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

A város legrégibb (nagyobb) pecsétje 1460-ból való s Szeged az 1498-as budai országgyűlésen iktattatott a kétségtelen szabad királyi városok sorába. Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. Dózsa György pórhadai 1514-ben megtámadni nem merték, hanem kikerülték. 1516-ban nagy tűzvész pusztította.

1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 154243 telén elfoglalta (lásd: Szeged ostroma (1543)). I. Szulejmán a romokban heverő várat kijavíttatta és megerősítette. Tóth Mihály hajdúvezér, a város menekült főbírája 1552-ben rohammal a várat visszaszerezni igyekezett, de vállalkozása nagy szerencsétlenséggel végződött.

A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindult a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.

1686-tól az 1879-es árvízig[szerkesztés]

1686 tavaszán Mercy tábornok a törököket itt megverte, sőt Thököly Imrét is majdnem elfogta. Ugyanez évi október 22-én, De la Verque tábornok hosszas ostromára, a török helyőrség a várat egyezségileg feladta, és ezzel város felszabadult a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz mázsatisztnek Müller József bécsi udvari kamarai írnokot nevezte ki, mely időtől a sószállítás és árusítás nagyobb arányokat öltött. A sópajták számára egyre nagyobb területre volt igény, ezért a sóhivatal a város telkeit egyszerűen elfoglalta. Emiatt a város és a kincstár közt több összeütközés történt, de a kincstártól a város soha sem kapott kárpótlást.

1704-ben Rákóczi ostromolta a várat, melyet Globizt védelmezett. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost.

A szegedi városháza; az 1879-es árvizet túlélt kevés épület egyike

1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban. A török uralom alatt romba dőlt templomát 1749-ben restaurálták.

1738-ban és 1740-ben pestis, 1722-ben, 1740-ben, 1744-ben, 1790-ben és 1792-ben nagy tűzvészek, 1770-ben pedig ismét árvíz pusztította.

1801-ben létesítették az első nyomdát, ugyanakkor épült fel a régi városháza és a polgári kórház. 1813-ban ismét nagy tüzek pusztították a várost. A sópajták, sőt a tiszai hajóhíd egy része is elhamvadt ekkor. 1816-ban a város egy része ismét víz alá került s e csapás 1830-ban csak nagy küzdelem árán volt elhárítható. 1836 nyarán újabb tűzesetek pusztítottak. Szegeden az első közvilágítás 1827-ben, az első kaszinó 1829-ben, az első kövezet 1840-ben, az első takarékpénztár 1845-ben létesült.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, a város négy honvédzászlóaljat állított fel. A Földváry-féle önkéntes nemzetőrség pedig a híres szenttamási sáncok bevételével szerzett dicsőséget. 1849. február 2-án a város nemzetőrsége Teodorovics szerb seregét vitézül visszaverte, de augusztus 5-én a visszavonuló honvédsereg az újszeged-szőregi síkon csatát vesztett.

1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult.

Az 1854-es önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600 000 forintot, a lakosság pedig 400 000 forintot jegyzett. A király 1857-es körútja alkalmával Szegedet is meglátogatta.

1854-ben a várost elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. A vízvezetékeket 1859-ben fektették le, a légszeszvilágítást pedig 1865-ben szerelték fel. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

1879-től 1944-ig[szerkesztés]

Szeged, az árvíz szintjele, a Mátyás téri templom belső ajtaján
Az árvízi emlékmű
A Dóm, előterében a Dömötör-toronnyal

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár évben a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.

Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt a szegedi ellenforradalmi kormányok székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban a Csanádi egyházmegye székhelye lett. 1922-től 1931-ig Peidl Gyula, 1931-től 1935-ig Kéthly Anna személyében szociáldemokrata, 1926–1939 között Rassay Károly személyében liberális országgyűlési képviselője is volt.

A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű kb. két hetes légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező-pályaudvart támadta. A bombaszőnyeg azonban elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legnagyobb kár.[9] A város háborús vesztesége 4728 fő, melyből hozzávetőlegesen 2500–3000 katona a Don-kanyarnál esett el.[10] A zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 89-én kezdődött, az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott először a támadó Vörös Hadsereg erőivel, s a visszavonuló német erők felrobbantották a közúti és – az azóta is újraépítetlen – vasúti hidat is. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.[11]

1944 után[szerkesztés]

Szent Miklós minorita templom
A belváros az újszegedi Tiszapartról

19441949 között Szegeden működött a Kolozsvárról visszavont IX. honvéd hadtest parancsnoksága. 1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek elmúlt fél évszázados fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott. A többi nyolc község név szerint: Ásotthalom, Balástya, Csengele, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Szatymaz és Zákányszék.

1956-ban Szegeden már június 30-án megalakult a József Attila kör a pesti Petőfi kör mintájára, és a Tiszatáj őszi cikkei is a társadalmi vitát, a változásokat, a demokratikus gondolatok térnyerését bizonyítják[12]. Október 16-án nagygyűlést tartottak a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának épületében, az azóta nemzeti emlékhellyé váló Auditórium Maximumban[13], ahol az új ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakulását szavazták meg[14]. A forradalmi események alatt a MEFESZ több gyűlést is tartott, voltak más megmozdulások is. Október 26-án Kiskunmajsáról idevezényelt katonák sortüzet adtak le, amelynek során Schwartz Lajos életét vesztette, tizenhatan pedig megsérültek[15]. Forradalmi tanácsok alakulnak az Egyetemen és a városban, de november 5-re megérkeztek a szovjet harckocsik Szegedre. Tavaszra Perbíró Józsefet, a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökét internálták[16]. A szegedi forradalmi eseményeknek különleges tanúja Szauer S. Ferenc korabeli röpiratgyűjteménye, amely a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár digitális könyvtárában érhető el a hálózaton.[17]

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek.

1970-ben a Tisza az 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült.

1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együtt élő községet (Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé). Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.

Az 1990-es években a szocializmus során létrehozott gyárak sorra tönkrementek.

Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya.

2006-ban a Tisza több mint 10 méterrel áradt.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.

Szeged neve idegen nyelveken[szerkesztés]

Politikai élete[szerkesztés]

Szeged város polgármestere 2002 óta Botka László.

Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése 28 tagú, ebből 20 tagot választókerületekben, 8 tagot pedig kompenzációs listákról választanak meg. A jelenlegi közgyűlésben 17 MSZP-DK-EGYÜTT-PM-Szegedért párti, 9 FIDESZ-KDNP-L.É.T. Egyesületi, 1 LMP-s és 1 Jobbikos képviselő van. A polgármesterrel együtt 29 tagú közgyűlésben az MSZP-DK-EGYÜTT-PM-Szegedért 62,1 százalékos többséggel rendelkezik, a FIDESZ-KDNP-LÉT 31,1 százalékkal kisebbségben van, akárcsak a Jobbik (3,4%) és LMP (3,4%) is.[18]

Népesség[19][20][21][szerkesztés]

Szeged Magyarország harmadik legnépesebb városa. A századfordulóra sugárútjaival és körútjaival kiépülő Szeged a Magyar Királyság második legnépesebb városa volt Budapest után, népessége megközelítette a 100 000 főt (a mainál lényegesen nagyobb közigazgatási területen). Trianon után a népességnövekedés lelassult, mivel elvesztette vonzáskörzetének jelentős részét, a népességfejlődésben a hagyományosan vitális Debrecen és a gyorsan iparosodó Miskolc is megelőzte. A Kádár-korszak alatt tapasztalható jelentős népességnövekedés szinte teljes egészében a betelepülésből táplálkozott, mivel a városban és Csongrád megyében is nagyon lassú volt a természetes szaporodás, csökkenés váltakozott enyhe növekedéssel, elterjedt az egykézés.[22]

Népcsoportok[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 168 273 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,0% egyéb. A városban 70 845 lakás van. Szegeden az országos viszonyokhoz képest sok nemzetiség képviselteti magát: a 11 magyarországi nemzetiségből 8 van jelen (szerb, szlovák, örmény, lengyel, horvát, ukrán, német, román).[23]

Vallási összetétel[szerkesztés]

[24]

A vallási összetétel (2011)
Vallási közösség Arány (%)
Római katolikus
36,4
Evangélikus
1,2
Református
4,8
Görög katolikus
0,4
Izraelita
0,1
Egyéb
2,4
Nem tartozik vallási közösséghez
23,4
Nem válaszolt
31,4

Műemlékek[szerkesztés]

Szeged templomai (montázs, 1976)
Anna-fürdő

Városrészek[szerkesztés]

  • 1 2005-től Gyálarét, Kecskés- és Klebelsberg-telep valamint Szentmihály közös városrésze
  • ² 1973-ig önálló település
  • ³ régi nevén Hattyas-telep
  • 4 régi nevén Ságvári-telep
  • 5 1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd: külső hivatkozások
  • 6 1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel
  • 7 1973-ig önálló település

Közlekedés[szerkesztés]

Helyi közlekedés[szerkesztés]

Az 1879-es szegedi nagy árvíz utáni újjáépítést követően a növekvő városnak már nem felelt meg az omnibuszközlekedés, ezért 1884. július 1-jétől lóvasutat üzemeltetett a város. Az SZKT jogelődjét 1885-ben alapították Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven. 1885-ben az utasszám meghaladta a 300 000-et.

1908. október 1-jén indult útnak az első villamos; a menetdíj elég drágának számított. A villamosok ebben az időben a személyszállítás mellett teherszállítással is foglalkoztak. Az első világháború derékba törte a fejlődést, több villamosvonal megszűnt, két kocsit eladtak más városoknak, a forgalom csökkent.

A második világháború nem okozott nagyobb károkat a villamosvonali infrastruktúrában, a forgalom a harcok végeztével azonnal megindulhatott. A cég 1950. április 14-én felvette a Szegedi Villamos Vasút Vállalat nevet, 1955-től pedig Szegedi Közlekedési Vállalatnak hívták.

Ebben az időben indult meg az autóbusz-közlekedés. Az autóbuszoknak eleinte másodlagos szerepet szántak a villamos mellett, de egyre népszerűbb lett. 1963. január 1-jétől az autóbuszok üzemeltetése átkerült a Tisza Volánhoz.

A villamosvasút teherfuvarozó szerepe időközben egyre csökkent, majd 1971-ben teljesen megszűnt.

1979. április 29-én megindult a trolibusz-közlekedés. Kezdetben kizárólag a szovjet gyártmányú ZiU–9 típusú kocsik közlekedtek, majd hamarosan megjelentek az Ikarus 280-as csuklós trolibuszok, ezeket azonban többféle elektromos berendezéssel szállították, így üzemeletetésük bizonytalan és költséges volt. Jelenleg ezekből a típusokból már csak elvétve látni egy-egy példányt Szeged utcáin. A villamosok a nyolcvanas években háttérbe szorultak, a járműpark elöregedett. A rekonstrukció 1996-ban kezdődött, először három, majd később további tíz darab Tatra T6A2 típusú villamos megvételével. 2005-ben az egykori NDK-ból használtan vásárolt Tatra KT4 típusú villamosokkal váltották le a régi FVV típusúak jelentős részét. 2006. július elsején adták át a forgalomnak a részben korszerűsített 4-es vonalat, amelyen már közlekedhetnek az egyirányú kocsik (Tatra T6A2, Tatra KT4) is. Jelenleg már nem járnak a kizárólagosan az egykor Budapestről leselejtezett, igen korszerűtlen és leromlott műszaki állapotú FVV csuklós villamosok.

A kilencvenes évek első felében az SZKT használt Škoda 14Tr és Škoda 15Tr trolibuszokat is vásárolt Csehországból, illetve Szlovákiából. A folyamat a mai napig tart, jelenleg a trolipark döntő többségét ezek a típusok teszik ki. Beszereztek még három (szintén használt) Škoda 21Tr és egy Škoda 22Tr típusú alacsonypadlós trolibuszt is.

Az önkormányzati tulajdonú közlekedési cég korábbi vezetése sokak által vitatott módon saját járműépítésbe kezdett: egy használtan vásárolt alacsonypadlós Volvo elővárosi autóbuszt trolibusszá alakítottak át. A kísérlet sikerességét bizonyítja, hogy azóta hat Mercedes-Benz Citaro buszt alakítottak villamosüzeművé.

A városban összesen 5 villamos, 6 trolibusz és 33 autóbuszvonalon lehet közlekedni. Szeged így egyike a négy magyar városnak, amely villamosvonalat üzemeltet (a másik három: Budapest, Debrecen és Miskolc), illetve Szegeden kívül csak Budapesten és Debrecenben ülhetünk trolira.

Helyközi és távolsági közlekedés[szerkesztés]

A távolsági és helyközi közlekedést Szegeden és környékén a Tisza Volán Zrt. és a MÁV végzi. A város távolsági közlekedése jónak mondható.

Közúti közlekedés

Szeged az M5-ös autópálya - egyben az E75-ös út, M43-as autópálya, az 5-ös, a 43-as, 47-es és az 55-ös főutak találkozópontja. A városban három közúti híd található a Tiszán: az M43-as autópályán a Móra Ferenc híd, a városközpontban a Belvárosi híd, a 43-as főúton a Bertalan híd. Ezen kívül mellékutak és egyéb alacsonyabb besorolású útszakaszok érnek be a városba, illetve indulnak ki onnan. 2013. december 2-ig közlekedett Tápénál a Tiszán egy komp is ami Maroslelével illetve a Szegedhez tartozó Tápai réttel biztosított közúti kapcsolatot. Mind kettő a Tisza-Maros delta túloldalán, a Tisza bal oldalán illetve a Maros jobb oldalán található. A komp megszűnése óta a faluba illetve a külterületre kijutni Szegedről az M43-as autópályán lehetséges.

Vasúti közlekedés

A város legnagyobb pályaudvara a Szeged pályaudvar, ide érkezik be a legtöbb vonat. A város két kisebb állomása Szeged-Rókus és Újszeged. A Tisza két oldalán lévő vasútállomásokat egykoron a Szegedi vasúti Tisza-híd kötötte össze, amelyet a második világháborúban felrobbantottak és azóta sem építettek újjá.

Jelenleg az alábbi vonalak végállomása Szeged:

Egykor ide futott be a

Strandok, fürdők[szerkesztés]

  • Anna Gyógy-, Termál-, és Élményfürdő: a Magyar Fürdőszövetség által minősített 4*-os gyógyfürdő. Az Anna-kút vízét 1927-ben vezették be a Városi Gőzfürdőbe. majd 1938-ban nyerte el a gyógyvíz rangot. 2004-ben újították fel. A Fizio- és Balneoterápiás Központ a 944 m mélyről feljutó 58 fokos ún. Anna-gyógyvizet használja a kezelések alkalmával, mely alkáli-hidrogén-karbonátos ún. lágy hévíz. Ivókúraként és fürdőkúraként egyaránt alkalmazzák.
  • Partfürdő
  • Szegedi Ligetfürdő
  • Gyógy- és Termálfürdő -Szeged
  • Napfényfürdő Aquapolis szeged
  • Sziksósfürdő

Kultúra[szerkesztés]

A Dóm tér és a Pantheon


Szeged a dél-alföldi régió kulturális és sportcentrumának számít. A város számos programot kínál az ide látogató turisták és a helyiek számára. Szeged múzeuma, a Móra Ferenc Múzeum évente körülbelül 350 ezer látogatót vonz. A városban található galériák, mozik, diszkók, színházak mind-mind kitűnő szórakozási lehetőséget nyújtanak. Kimagasló kulturális eseménynek számít a nyaranta működő Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet a Fogadalmi templom előtti szabad téren tartanak. Gyakran világhírű operaénekesek, színészek lépnek fel, akik esténként négyezer nézőt vonzanak a Dóm térre. A városban működik az ország egyik legnagyobb, két színházépülettel rendelkező, három tagozatú (dráma, opera, balett) színháza, a Szegedi Nemzeti Színház, melynek zenés színházi produkcióiban közreműködik és szimfonikus koncerteket ad az ország egyik legnagyobb (99 zeneművész taggal rendelkező) zenekara, a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Az országban a fővároson kívül egyedül Szegeden működik állandó oratóriumkórus, az 1958-ban Szegedi Zenebarátok Kórusa néven alapított Vaszy Viktor Kórus. Az ország egyik legjelentősebb operafesztiválja a 2008 óta évente megrendezett Armel Nemzetközi Operaverseny és Fesztivál Szeged programsorozata. Jelentős nemzetközi zenei versenyeket rendez a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara: páros években a Bartók Béla Nemzetközi Zongoraversenyt, páratlan években a Simándy József Nemzetközi Énekversenyt. Egy helyi alapítvány rendezi 2007 óta a Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyt.

Az év során számos hangversenyt rendeznek a Tisza Szálló koncerttermében, ahol Bartók Béla is többször koncertezett, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Fricsay-termében és a Korzó Zeneházban. A szegedi templomok adnak otthont a hagyományos májusi Egyházzenei Hetek programsorozatának. Nyaranta a Városháza udvarán Muzsikáló Udvar sorozat keretében hallhatók különböző műfajú hangversenyek.

A Szegedi Jazz Napok (Szeged Jazz Days) immár négy évtizede a régió legrangosabb nemzetközi dzsesszfesztiválja. A koncertsorozat hírnevét olyan jazzmuzsikusok alapozták meg, mint Charlie Byrd, Larry Coryell, Tony Scott vagy Jan Garbarek. A hiánypótló seregszemle 2004-től minden év novemberében várja a műfaj legjobbjait, akik közül az utóbbi években Randy Weston, Lonnie Smith, Ron Carter, Mulgrew Miller és Henry Grimes munkásságáért a "Szeged" emlékplakettet kapta.

Szeged könyvtára, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár jelentős könyvgyűjteménnyel büszkélkedhet. Olvasói több mint egymillió könyvhöz és folyóirathoz férhetnek hozzá, melyek egy része angol, német és francia nyelven olvasható. A Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központja az ország egyik legnagyobb tudományos könyvtára. A korábbi kari és tanszéki könyvtárak anyagát egyesítő könyvtár minden tudományterület nemzetközi szinten jelentős szakkönyvállományával rendelkezik és közvetlen hozzáférése van külföldi tudományos adatbázisokhoz.

A város több kirakodóvásárnak és fesztiválnak ad otthont. Karácsony tájékán kézműves fesztivált tartanak a Dóm téren, emellett a Széchényi téren vásár fogadja az ajándékok után kutató embereket. A melegebb hónapokon a Liget változatos programoknak ad otthont. Számos koncert, gyereknapok, versenyek helyszínéül szolgál. A bor- és sörfesztivál mellett, a Roosevelt téren (később a Stefánián, a rakparton, illetve a Partfürdőn) rendezett halászléfőző verseny és a Szegedi Ipari Kiállítás tarkítják a programajánlatot. A nyári programokat gyakran színesítik divatbemutatók, melynek helyszínét a Klauzál téren felállított kifutó biztosítja.

A Szegeden található színvonalas evezőspályán, a Maty-éren található Gróf Széchenyi István Nemzetközi Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központban megtartott rangos sportesemények gyakran vonzzák a városba a sportrajongókat. 1998 és 2006 és 2011 folyamán itt tartották például a Kajak-kenu Világbajnokságot. A termálfürdők, az uszodák, a tiszai szabad strandok ideális turistacélponttá teszik a várost.

A város egyik legújabb, kulturális szempontból is jelentős intézménye a Szent-Györgyi Albert Agóra. Az intézmény fő célkitűzése a tudomány népszerűsítése, emellett képzőművészeti, táncművészeti, zenei és színművészeti kiállítások és rendezvények is rendszeresen megrendezésre kerülnek itt. Az épület otthont ad szakkörök, művészeti csoportok, és különféle képzések számára, valamint helyet kapott egy gyerekkönyvtár, és itt található meg a Informatika Történeti Múzeum is.

Gazdaság[szerkesztés]

Szegedi paprika

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. Szegeden és környékén fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás a Pick Szalámigyárnál. Szegeden működik a tejiparral foglalkozó Sole-Mizo Zrt. A környéken (Algyőn) kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a város gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei, így például a kábelgyár, a téglagyár, a textilgyár, a kendergyár és a konzervgyár.

A szegedi paprikáról[szerkesztés]

Szeged élelmiszeriparának egyik ágazata a nagy hagyományokra visszatekintő szegedi fűszerpaprika, mert termesztéséhez hazánkban leginkább a Dél-Magyarország éghajlata, és a Tisza-Maros torkolatvidékének humuszos talaja kedvez. Gazdasági szempontból a paprika az 1890-es években tört az élre Szeged gazdasági életében. A korábban mellékesen termelt fűszerpaprika jelentősége a XIX század közepétől fokozatosan nőtt. Főterményként ültették már a földeken. Gőzmalmok létsültek, termesztő csoportok alakultak, felvásárló cégek jelentek meg és a feldolgozás is sokrétű iparággá alakult. Kialakult a paprikatermelők, kikészítők, malmosok rendje. Ugrásszerűen gyarapodott a Szeged környéki termőterületek száma ezzel párhuzamosan. Az első világháború előtti utolsó békeévben például már - minőségtől függően - 400-800 korona tiszta jövedelmet hozott egy hold paprika. Kialakult a feldolgozás technológiai szabálya is. Rájöttek, hogy a fűszerpaprikának a titka nem csupán a jó minőségű termőföld, hanem a leszedés utáni szárítás folyamata is jelentősen befolyásolja a minőséget, ugyanis a paprikában lévő színt adó kapszantin tartalom a fűszerpaprika beérésétől, és leszedésétől számított hat héten keresztül zajló aszalás során megkétszereződik. A szárítás nyomán e mellett megnövekszik a paprika természetes növényi só tartalma, a különböző szerves enzimek a többféle nemes olaj tartalommal együtt, és nem elhanyagolható benne a sokat emlegetett C vitamin is, amely együttesen biztosítják a szegedi fűszerpaprika ízét, aromájának erejét, illatát, színét.[26] Az iparág jelentőségét mutatja, hogy 1920-ban az akkori állam gazdasági minisztériuma a paprika minőségének ellenőrzésére bevizsgáló intézetet állított fel. 1934-ben magát a termelést szabályozta rendeletekkel, amikor az ős szegedi paprika termelő földeket, a kalocsaiakkal együtt zárt kertekké nyilvánította. Megszabta termőföld nagyságát, és a rajta termelhető paprika mennyiségét is. Ez rangot adott a szegedi fűszerpaprika termelésnek külföldön és idehaza egyaránt. 1936-ban pedig az értékesítést is szabályozta a kijelölt szövetkezeti felvásárlással. Az őrölt paprika felvásárlását, értékesítését, sőt export értékesítését is erre a rendszerre súlypontozta az állam (Hangya Szövetkezet).[27] 1942-ben felépült az új szegedi paprika feldolgozó üzem, előtte 18 magánkézben lévő paprikamalomban őrölték a termést. Az államosítást követően megalakuló szegedi paprika vállalat volt szinte a kevés szektorok egyike, amelyben meghagyták a maszek. a saját apróbb földeken működő kistermelői ágat a nagy TSZ földek mellett, még a nehéz ötvenes években is, egy szigorú követelményeket ellenőrző, terményt átvevő belső részleggel együtt. A paprika termelés, a szegedi paprika ma is az egyik legismertebb és legkelendőbb termékeket adja a fogyasztók számára, miközben sok-sok munkahelyet, megélhetést biztosít a helyiek és környékbeliek számára. A szegedi édes-nemes, a csípős, és a rózsapaprikák a szegedi különlegességek egyike, a szegedi halászlé, a papucs, halbicska, a szalámi...stb. mellett.

Legnagyobb munkáltatók[28][szerkesztés]

200-299 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Contitech Rubber Industrila Kft.
  • Démász Primavill Kft.
  • Flóratom Mezőgazdasági Kft.
  • Hansa-Kontakt Kereskedelmi Kft.
  • Szegedi Paprikafűszer Kft.

300-499 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Coop Szeged Kereskedelmi Zrt.
  • EPAM Systems Kft.
  • Feketesas Pharma Kereskedelmi Kft.
  • GDF Suez Energia Zrt.
  • IKV Ingatlankezelő Zrt.
  • Lombard Pénzügyi Zrt.
  • Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági Kft.
  • Szegedi Vízmű Zrt.
  • SZINT Kft.

500-999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

1000–1999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

2000–4999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

5000 fő fölötti létszámot foglalkoztató egység

Munkanélküliség[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

Felsőoktatási intézmények[szerkesztés]

Az 1876-ban Szegeden megrendezett Országos Ipari Termény és Állat kiállítás emlékplakettjének rajza
A Szegedi Tudományegyetem központi épülete
  • A Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. Az egyetem jogelődje az 1581-ben Báthory István által alapított kolozsvári jezsuita kollégium (1872-től Kolozsvári Tudományegyetem[30]), amely Trianont követően, 1921-ben Szegedre költözött. Az egyetemen 30000 hallgató tanul 12 karon és 19 doktori iskolában, mindezt 2150 oktató munkája biztosítja.[31] A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities – 2011, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem holtversenyben az ország legjobb minősítésű egyeteme: a megosztott 301–400. helyezést érte el.
  • A Gál Ferenc Főiskola[32] 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

Gimnáziumok[szerkesztés]

Szakközépiskolák, szakképző iskolák[szerkesztés]

Általános Iskolák[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 251 ezer vendégéjszakával (2012) Magyarország 14. legnépszerűbb települése.[33]

Látnivalók[szerkesztés]

A legfontosabb látnivalókat feltüntető, útbaigazító tábla a Széchenyi téren
A Dóm tér, a Szabadtéri Játékok színhelye

Szegedi különlegességek[szerkesztés]

Szeged történelmében is kialakultak jellegzetes, Szegedhez köthető egyedi sajátosságok, amelyek kapcsán megismerte az akkori világ messze földön Szegedet, és a szegedieket, már az újságok, híradások, sőt a televíziózást megelőző századokban is. Legkorábban a sószállítások révén bírt jelentőséggel a város, ami a 14-15. századtól fogva királyi rendelettel vám és adómentességet élvezett.[35] Mátyás király pedig országos vásár megrendezésére adott engedélyt a város számára, amely az akkori kereskedelem egyik fő központjává tette Szegedet.[36] Mindezek miatt a város jelentősége folyamatosan növekedett az évszázadok során. Eleinte lóvásárai, majd a halbő Tisza folyó révén a halkereskedelme is nevezetessé tette a várost. Idővel élénk szárított hal, dohány és gabonakereskedelme révén vált messzi vidékek kereskedői számára áhított piaci hellyé. Ipari fejlődését jól mutatja, hogy 1870-ben az összeírások idején 4767 iparos működött a városban. Halászok, malomiparosok, faragók, hajókészítők, fűrészelő- és zsindelyvágó iparosok, talicskakészítők, szappanfőzők, cserépégetők… stb. Egyes iparágak mesterei révén néhány termék igazi szegedi különlegességnek számított. A mai korban már ezek a hagyományok kezdenek elhalványulni, holott sokáig ezek révén volt ismert az utolsó száz esztendőben Szeged.

Szegedi papucs[szerkesztés]

A házi kisipar egyik jellegzetessége volt hosszú évszázadokon keresztül a piros pillangós, kopogós sarkú női papucs, vagy ahogy sokan hívták akkoriban a „szögedi papucs”,[37] amely hosszú időn át a szegedi népviselet egyik fontos kelléke volt. Hagyomány szerint apáról fiúra szálló módon papucskészítő családok állították elő a terméket megannyi motívummal és díszítéssel, de azonos szerkezettel, tartós nagy igénybevételnek is ellenálló módon.[38] Az 1930-as évektől fogva elinduló turizmus ismét a termék felé fordította a figyelmet, és a már-már kihalóban lévő iparág időszakos felvirágzásához vezetett, amely inkább a díszes szuvenír készítését preferálta, a korábbi használatára irányuló minőségi elvárások háttérbe szorulásával. Mára már alig maradtak működő mesteremberek ebben a házi kisipari ágazatban, amely egykor oly híressé tette a várost, és iparosait. Igaz a helyi jellegzetes népviselet sok évszázados hagyományait is mind kevesebben őrzik. Napjainkban felkerül a hungarikumok listájára.

A szegedi bicska, halbicska[szerkesztés]

Sok-sok esztendővel a svájci bicskák elterjedése előtt, Szeged már messze földön ismert volt bicskájáról. Tudni való, hogy hazánkban kétféle bicskatípus terjedt el. Az a fajta amelyiknek pengéje a nyelének hasítékába hajtható, s amelyik pengét nem feszít rugó, az a ún. bugylibicska, vagy más szóval kusztora. Ennek Gyöngyösön, Rimaszombatban támadtak főbb gyártó mesterei, még a 17. század idején. A bicskák másik fajtáját a rugós zárszerkezetű bicskák alkotják, ahol a rugó a véletlen becsukódás ellen szolgált. Ez utóbbi igen nagy népszerűségnek örvendett már a 18. században is. Szeged városában működött ilyesmiket gyártó késes a legtöbb, és működésük során a lakatos- és puskaműves céhekkel közösen alkottak közös érdekképviseletet. A szegedi késesesek, és bicskagyártók 1835. február 10-én kaptak önálló céhalkotási engedélyt Ferenc császártól. Olyan híres késesek neve szerepelt az önálló szegedi céhalkotás alapító okiratán, mint Pulmon György, Jaksics József, Sziráki Mátyás, Steinek Péter, Müller János, Pauer Pál, Pulmon István, Steinek Alajos, Gartner Venczel, Náder Ignác.[39] A leghíresebb talán a szegedi késesek közül Sziráky uram volt és a remek furmánya, az összecsukható, rugós szerkezetű zsebbe tehető halbicska (vagy szirákibicska), amely az 1860-1870-es években már keresett terméke volt a városnak. A késes műhelyt 1825 táján Sziráky Mátyás nyitotta meg, majd fia, Sziráky József (1832-1899) tette híressé, ő vitte tovább sikeresen a mesterséget. Egy napon tökélyre fejlesztette az összecsukható, az ugyan nem teljesen az ergonómiájáról híres, de halat formázó bicskát, amely Szeged iránti tiszteletből készült, a városra leginkább jellemző étekféleség alakját felidézve. A Sziráky féle halbicska bekerült az ország legnevezetesebb kézműipari remekei közé, s beválasztották, hogy nagy nemzetközi kiállításokon képviselje hazánkat. Tette ezt sikerrel, hiszen mind a párizsi, mind a brüsszeli világkiállításokon jól szerepelt, a mester különdíjat kapott érte, s nagy nemzetközi figyelem központjába került nemcsak a terméke, és a város, hanem általa hazánk is. Mikszáth novellája szerint képviselete volt Párizsban, Londonban, Amszterdamban és New Yorkban egyaránt. (Mikszáth: Milyen a magyar iparos, 1882.) Ekkortól mondható, hogy a bicska Szeged egyik világhírű terméke lett. Ez előtt, s ezzel párhuzamosan persze sok más szegedi késes család is elkészítette a maga bicskáját a nagy keresletre való tekintettel. Ismert volt az a hosszú, keskeny, finom nyelű náderbicska, amely Náder Ignác szegedi mester készítette bicskatípus, amelynek pengéje széles, de röviden lecsapott volt. De kedvelt volt még a juhászbicska is, amely a Náder-típusú bicska egyik fejlesztése volt, amelynek nyélvégében egy ún. „kacorpengét” is elhelyeztek. Ezt a pengét a juhászok a juhok körmölésénél használták. Volt idő amikor a szegedi bicska afféle státuszszimbólum volt a magyar ember számára, készült olcsóbb fémborítású, illetve simára csiszolt nemes faborítással, és drágább gyöngyház berakásos változatban. Az első világháború kapcsán azután a meginduló nagyarányú ipari változásoknak köszönhetően a bicskagyártás alapanyagait is a gyári előállítás termékévé egyszerűsítette a gazdaságosság, holott hagyományszerűen, az alkatrészek előállítása, és maga az összeállítás is a házi kisipar remeke volt hosszú időn át, sok családnak nyújtva ezzel biztos megélhetést akkoriban. A híres szegedi bicskáknak volt irodalmi vonatkozása is. Emlegetik több Mikszáth novellában (aki szegedi újságíró is volt egykor), „szerepelt” Móricz Zsigmond regényében, a Légy jó, mindhalálig! címűben, és a Rózsa Sándorról készült kisregényében egyaránt, de Tömörkény István több novellájának is mellékszereplője, sőt külön írást szentel az író e nemes bicska történetének. S a híres szegedi csillagos bicska szerepelt Harsányi Zsolt Az üstökös című regényében is… stb.

Ma is találni szuvenírként gyártott halas-bicskákat, vagy más hasonló szegedi bicskákat, igaz a régi drágább gyöngyháznyél helyett, inkább „gyöngyház hatású celluloid” (műanyag) emlékeztet a régi idők, magas minőségi elvárással, és szakmai igényességgel készített szegedi bicskáira, amelyet több generáció használt, és büszkén örököltek meg nagyapáktól, édesapáktól.

Szegedi halászok – a szegedi halászlé[szerkesztés]

Hosszú évszázadokon keresztül biztosított a Tisza bőséges megélhetést a város folyóvízi halászcsaládjai számára, akik tapasztalataikat hagyományszerűen örökítették apáról fiúra a halászat mesterségének mára már elsorvadó félben lévő tudományát. A halászhajókat, csónakokat többnyire maguk készítették, vagy speciális mesteremberekkel, amely hajók és csónakok jobb esetben ma leginkább a néprajzi múzeumok raktáraiban várnak felújításra, többségük elporladt és a múló századok homályába vész kinézetük, alakjuk, használatuk fortélyaival együtt. A tiszai halászat területeit már a 19. században, hagyományszerűen felosztották szakaszokra és bérlő vállalkozóknak adta ki a város a halászati jogok megfizetése mellett. Maguk a halászok mindig is szegény emberek révén többnyire részesedésre dolgoztak és a bérlő vállalkozóknak adták le jussukat.[40] A szegedi halászok egészen Szolnokig dolgoztak XVIII-XIX. században is már és igen ritka nagy fogások, mázsás harcsák is fűződtek nevükhöz. Legendás hírű volt Antalffy György halászmester, régi halászcsalád sarja az 1930-as évek derekán például. Kialakultak hagyományosan nagy-hírű halász családok, akik rokonaikkal egy-egy Tisza-közeli parton halászcsárdát is üzemeltettek, s a terméküket frissen felhasználva messze földön híres ételeket készítettek, amiért érdemes volt akár órákat is szekerezni egykor.[41] A szegedi, kissé csípős halászlé hagyomány szerint bográcsban készült, legalább négyféle folyami hal felhasználásával (többnyire ponty, harcsa, kecsege és csuka). Alapvetően 1876-ban jelent meg először nyomtatásban Szegeden a recept Dolecskó Terézia, asszonynevén Zsalasovits Józsefné (1821 – 1883. szeptember 30.), azaz Rézi néni szakácskönyvében, de tudni lehet hogy hagyományszerűen sok-sok esztendővel már korábban az egyes szegedi halászcsaládok más és más részletében tökéletesítették a szegedi halászlé elkészítésének módozatait, sokáig ezek a „titkos” finomítások tették érdekessé a hallé élvezetét azok számára, akik inkább csak az evés tudományára helyezték a hangsúlyt.

A szegedi tarhonya[szerkesztés]

A szegedi gasztronómia különlegességéhez tartozott sokáig, a gyomrukat is szeretők körében. Ez persze nem azonos gyerekkorunkban a menzákon megszokott tésztagyári „söréttel”, hiszen az eredeti szegedi tarhonya házilag készített e tájegységre jellemző száraztésztafajta volt, amely barnapirosra pörkölt tarhonya nélkül finom marha, vagy birkapaprikás nem volt elképzelhető egykor. A paprikáshoz illő tarhonya, a levesbe való csigatészta, a lebbencsbe való metélt tészta, mind a régi hagyományos magyar, és szegedi tájegységre jellemző étek fontos alkotóeleme volt. Ma már a tésztagyárak ontják, a szabvány szerint gyártott hasonló termékeket, de aki egyszer is megízlelte az eredetit még, az mindig azt az ízt, és állagot keresi, amit Szegeden olyan remekül készítettek egykor, és készítenek ma is.

A szegedi háziszappan[szerkesztés]

A szappanfőzés nagy hagyományokkal bíró gazdasági tevékenysége volt Szegednek. Szappangyártás számára kedvező adottság állt rendelkezésére, a város körül elterülő nagyobb kiterjedésű sziksós földterületek nagysága révén, mert a mosószerek egyik fő alkotóeleme sok évszázadon keresztül maga a sziksó volt. Egykor csak a háziipar állított elő szappanokat, mosószappanokat, amelyek keresett árucikkek közé tartozott. Az ipari szappangyártás, fokozatosan kiszorította a kisiparosokat erről a piacról is, és idővel csak a mosószappan gyártása volt egyes családi vállalkozások kiegészítő jövedelme, a kézműipar ezen ága lassan elsorvadt, holott évszázadokon át sokaknak biztosított megélhetést ez a szegedi különlegesség is.[42]

A szegedi rózsa[szerkesztés]

A különlegességek sorában tartozik, és egyes vélemények szerint a török hódoltság korától fogva jelen van a városban és környékén, mások szerint csak 1892-ben került az első termesztésre szánt rózsatő erre a vidékre.[43] A Maros-szög, Szeged, ezen belül is Szőreg városrész környéke különösen kedvező talaj és éghajlati adottságokkal rendelkezik a virágok királynője, a rózsák termesztése terén. Több száz holdas rózsakertészetek működnek, és nagy szakértelemmel rózsatermesztő családok, virágkertészek nevelik, gondozzák lassan több mint évszázados hagyomány szerint az e tájon meghonosodott rózsafajtákat, egyes helyeken több mint 200 fajtát is megkülönböztetve. Talán a rózsatermesztés az egyetlen olyan mezőgazdasági ágazat, amelyet nem vert szét a téeszesítés, és annak későbbi megszűnéséből származó gazdasági hullámzás. 1967-ben alakította meg 34 helyi rózsatermesztő a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ magánszövetkezet, amely ma is töretlenül segíti a talaj előkészítés, fajtabiztosítás, piackutatás, közös értékesítési platformok kialakításával az együttes működés gazdaságosságát. Ma Szeged - Szőreg és környéke biztosítja az ország rózsatő-termesztésének közel 98%-át, amelynek 90%-a külföldi értékesítést nyer, exportra megy. Évente kiállítások és szakmai találkozók nemesítik ezt az illatozó szépségű ágazatot. 2016-ban éppen a XVIII. Szőregi Rózsaünnep megrendezésére kerül sor.

Sport[szerkesztés]

Szeged a dél-alföldi régió sportcentruma.

Lékó Péter a világ legjobb sakkozói közé tartozik. A 2010-ben elhunyt Savanya Norbert tízszeres búvárúszó világbajnok. A Pick Szeged kézilabdacsapata számos jelentős eredménnyel lepte meg már a szurkolókat, közöttük van a 2006/2007-es magyar bajnoki cím.

2008-ban LEN kupát nyert a Szeged-Beton Vízilabda Egyesület.

Szegeden nagy múltja van a kajak- és kenusportnak. A város melletti színvonalas evezőspályán, a Maty-éren található Gróf Széchenyi István Nemzetközi Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központban megtartott rangos sportesemények gyakran vonzzák a városba a sportrajongókat. 1998, 2006 és 2011 folyamán itt tartották például a Kajak-kenu világbajnokságot.

Szegedi Tudományegyetem Vívóklub (SZTEV)

2003 óta minden évben kiosztják a Szeged Sportolója és a Szeged Sportjáért díjakat. Nemcsak hogy nagy múltra tekint vissza, de sok stílus irányzatot képviselő, jelentős mennyiségű küzdősport, illetve harcművészeti klubja is van Szegednek, ami komoly tömeget mozgat meg hétről-hétre.

Szeged élvonalbeli labdarúgócsapatai közé tartozott a Szegedi AK, Szegedi VSE, a Szegedi EAC, a Szegedi Honvéd SE és a Szeged LC. Manapság a város csapata a Szeged 2011.

Média[szerkesztés]

Televízió[szerkesztés]

Rádió[szerkesztés]

Jeles szegedi napilapok[szerkesztés]

Híres szegediek[szerkesztés]

Díszpolgárai[szerkesztés]

Szeged az irodalomban[szerkesztés]

  • Szeged az egyik leggyakoribb (az utcanevek vagy más jellegzetességek alapján sokszor nevesítés nélkül is felismerhető) helyszín Tömörkény István és Móra Ferenc írásaiban.
  • Szeged a címadója és ihletője Móra Ferenc A szegény Szeged című publicisztikájának.
  • Szeged az egyik leggyakoribb helyszín Temesi Ferenc regényeiben és kisebb írásaiban, különös tekintettel a Por c. szótárregényre; az író a várost rendszerint Porlód néven emlegeti.
  • Szeged az egyik legfőbb helyszín a szegedi születésű Gabriel Reese Max[45] c. regényében.
  • A 19. századi Szegeden játszódik Darvasi László Virágzabálók című, Rotary irodalmi díjas regénye
  • Szeged a helyszíne Szilasi László A harmadik híd c. regényének, amelyért a szerző Mészöly Miklós díjat kapott.
  • Az 1970-s évek közepén Szegeden játszódik Trenka Csaba Gábor Érinthetetlenek I-II. c. regénye.
  • A török hódoltság idejében, Szegeden játszódik Bene Zoltán Farkascseresznye című regénye, valamint Hollók gyomra című regényének is egyik fontos helyszíne a város.

A településen gyűjtött népdalok[szerkesztés]

Cím Gyűjtő Év
Kirje, kirje, kisdedecske Bálint Sándor 1930
Farkas Ilka bő szoknyája Bálint Sándor
Általmennék én a Tiszán Kodály Zoltán 1905
A part alatt Csaplár Benedek 1870 körül

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

Testvérváros[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szeged települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)
  4. Magyarország legmélyebb pontja (magyar nyelven). Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 2014. február 21.
  5. DM 2007. november 24.
  6. Szatmári József: Akkor hol is van Magyarország legmélyebb pontja? (magyar nyelven). Szegedi Tudományegyetem TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke, 2007. október 9. (Hozzáférés: 2015) „... Gyálarét és Röszke települések között helyezkedik el e nevezetes pont.” – térképpel
  7. Magyarország legmélyebb pontja (magyar nyelven). Index, 2007. november 24. (Hozzáférés: 2015)
  8. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/095/pc009593.html#8 Pallas nagylexikon
  9. Forrás: Földi Pál – Harcosok az égen, Anno Kiadó, 1999, ISBN 963 9199 311
  10. DM 2009. október 31.
  11. Szeged története 4. 1919–1944, Szeged, 1994., ISBN 9637581 83 9, 532 o.
  12. Péter László. 1956 előtt, alatt, után. Szeged: Belvedere. 2006. 14.old.
  13. Bálint László: 1956. A forradalom Szegeden. Budapest: POFOSZ. 2000. 53. old.
  14. Bálint László: 1956. A forradalom Szegeden. Budapest: POFOSZ. 2000. 55. old.
  15. Marosvári Attila: Az 1956-os forradalom szegedi eseményeinek kronológiája. In A forradalom bölcsőhelye. Ötvenhat és Szeged. Tandi Lajos (szerk.). Szeged: Bába Kiadó és SZMJV. 2006.254-285. 266. old.
  16. Perbíró József: 1956 Szegeden emlékeimben. Szeged: Belvedere. 2002. 50. old.
  17. http://ekonyvtar.sk-szeged.hu/?docId=56666
  18. http://valasztas.hu/#
  19. Ksh népszámlálási adatok 2011.október
  20. Magyar népszámlálások (1870–2001)
  21. Magyarország helységnévtára, 2009
  22. Dr. Kováts Zoltán: Hullámvölgyből hullámvölgybe? (Tiszatáj XXVI/3, 1972.)
  23. http://www.minority-szeged.hu/ Szegedi nemzetiségek honlapja
  24. A városra vonatkozó 2011. évi népszámlásási adatok a www.ksh.hu honlapon
  25. ^ a b 4/2007. (II.9.) OKM
  26. Nagy Tibor: A szegedi fűszerpaprika útja - Élet és Tudomány, 1954. január 6. IX. évfolyam. 1.szám
  27. Magyar László - Klamár Gyula: Szeged a szabadtéri játékok városa - A Délmagyarország Kiadása, 1936.,
  28. http://www.cegfurkesz.hu
  29. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat: Településsoros munkanélküliségi adatok - 2013. www.afsz.hu (2013) (pdf)
  30. 1872. évi XIX. törvénycikk a kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezéséről
  31. [1]
  32. A Gál Ferenc Főiskola honlapja
  33. Budapest, Hévíz és Hajdúszoboszló volt a legnépszerűbb (magyar nyelven). Turizmus Online, 2013. február 19. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
  34. István, a szobor: másfél száz változat - HVG
  35. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1963
  36. Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai. A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. Szeged, 1938
  37. Bálint Sándor: Szegedi szótár I–II., Bp., 1957
  38. Cserzy Mihály: Az öreg Szeged. Szeged, 1922
  39. Reizner János: Szeged története II. - A XVIII. század végétől az 1879. évi árvízig - Kiadja HISTÓRIA ANTIK KÖNYVESHÁZ BT., 2011. ISBN 2050000031007
  40. Reizner János: Szeged története II. - A XVIII. század végétől az 1879. évi árvízig - Kiadja HISTÓRIA ANTIK KÖNYVESHÁZ BT., 2011 ISBN 2050000031007
  41. Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. MFMÉ. 1974/75–2. Szeged, 1976
  42. Magyar László-Klamár Gyula: Szeged, a szabadtéri játékok városa - 1938, a Szegedi Délmagyarország kiadása / Szegedi háziszappan
  43. http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/06/szoregi-rozsa.html - Szeged Ma.hu - Rózsás-e a Szőregi rózsások helyzete?
  44. Szeged város díszpolgárai 1833-tól napjainkig. Szeged város önkormányzata. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  45. Gabriel Reese - Max http://bookline.hu/product/home.action?id=86955&type=22&_v=Gabriel_Reese_Max
  46. Nizza (Franciaország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  47. Turku (Finnország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  48. Cambridge (Egyesült Királyság) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  49. Odessza (Ukrajna) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  50. Parma (Olaszország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  51. Larnaka (Ciprus) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  52. Rahó (Ukrajna) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  53. Darmstadt (Németország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  54. Toledo (Ohio, Egyesült Államok) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  55. Marosvásárhely (Románia) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  56. Temesvár (Románia) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  57. Vejnan (Senhszi Tartomány, Kína) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  58. Kotor (Montenegró) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  59. Liège (Belgium) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  60. Pula (Horvátország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  61. Szabadka (Szerbia) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  62. Łódź (Lengyelország) (magyar nyelven). Szegedváros.hu. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  63. ^ a b c Szeged testvérei a nagyvilágban (magyar nyelven). DailySzeged.hu. (Hozzáférés: 2015. január 23.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Kistelek Sándorfalva Hódmezővásárhely Héraldique meuble compas.svg
Mórahalom

Észak
Nyugat  Szeged  Kelet
Dél

Makó
Szabadka (Szerbia részeként) Horgos (Szerbia részeként) Nagyszentmiklós (Románia részeként)