Kiskunmajsa

	Kiskunmajsa
	; Kiskunmajsa címere
	; Kiskunmajsa címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Járás	Kiskunmajsai
Jogállás	város
Polgármester	Ábrahám-Fúrús András
Irányítószám	6120
Körzethívószám	77
Testvértelepülései	Lista Bad Schönborn; Gyergyószentmiklós; Topolya; Lommatzsch; Lubliniec;
	Népesség
Teljes népesség	11 381 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	52,91 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	221,99 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kiskunmajsa Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 29′ 32″, k. h. 19° 44′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 32″, k. h. 19° 44′ 13″
	Kiskunmajsa Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
	Kiskunmajsa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunmajsa témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Kiskunmajsáról szól. Hasonló címmel lásd még: Majs.

Kiskunmajsa egy város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunmajsai járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza között található, a Majsa-Fehértói Főcsatorna mellett.

Megközelíthetőség[szerkesztés]

Vonattal a MÁV 155-ös számú (Kiskunfélegyháza-Kiskunmajsa-Kiskunhalas) és a 149-es számú (Kecskemét KK-Törökfái-Bugac-Kiskunmajsa KK) vonalain érhető el. Utóbbin a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel.^[3] A környező megállóhelyek, állomások az előbbin Jászszentlászló és Tajó, az utóbbin Szank.

Története[szerkesztés]

A település földjének és a mai népességének története 1743-tól fonódik egybe. Az ezt megelőző időben hunok, avarok, kunok szállásterülete volt ez a tájék. A törökök a 16. század elején fölégették Kiskunmajsa elődjét, a várostól délkeleti irányban fekvő Mayossaszállást, s a területet baromjárásként használva Szeged, Kunszentmiklós, Halas és Kecskemét városa bérelte. A török kiűzése után a bécsi udvar eladta a korábban nemesi előjogokat élvező Hármaskerületet (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a Német Lovagrendnek, s az új tulajdonos benépesítette az elnéptelenített pusztákat. A majsai népesség először a Kiskundorozsma melletti Üllés pusztára költözött - az újkori honfoglalók zömmel Jászfényszaruból érkeztek -, s a szabad földvásárlás reményében innen települtek át Kiskunmajsára 1743 nyarán. A rendi országgyűlés nyomására ugyanis az Udvar lehetővé tette a földek visszavásárlását, így az ideérkezők nem csak használati, de tulajdonjoggal is rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a jászok és a kunok utódai visszakapva előjogaikat, száz évvel a jobbágyfelszabadítás előtt maga ura gazdái lehettek, megszabadultak a feudális kötöttségektől. A kivételes szabadság virágzó, demokratikusan berendezkedett életet, a Habsburgok hosszú háborúi - az osztrák örökösödési és a napóleoni háborúk - gazdasági fellendülést jelentettek az itt megtelepült zömében jász, tehát erős katolikus hitben élő közösség számára. A dinamikus fejlődés eredményeképp Kiskunmajsa 1837-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott V. Ferdinándtól. A 19. század végére az állattartásról földművelésre áttérő lakosság túlnépesedik, a föld eltartó ereje gyenge, ezen a homokos talajon szőlő- és gyümölcskultúra kialakítása sem segít. A két háború között elképesztő méreteket ölt a szegénység, sokan elvándorolnak, ez a folyamat az ötvenes években is tart, a forradalom és szabadságharc utáni téeszesítés elől menekülve három év alatt kétezren költöznek el Kiskunmajsáról. A község központjában épült fatornyos iskola közelében 1892-ben Csontos Károly és neje, Nemes Szabó Mária óvodát és városi római katolikus leányiskolát építtet a település központjában. Az intézményeket a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek működtették 1950-ig, az államosításig. Az iskola és óvoda 1991-ben indult újra, és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 1997-ben költözött vissza régi helyére, az úgynevezett Zárda iskola épületébe. A város harmadik általános iskoláját a 20. század utolsó évtizedeiben építik fel, ezt az intézményt Széchenyi Istvánról nevezik el. A hatvanas években meginduló iparosítás, s a nyolcvanas évek elejétől szárba szökkenő gyógyturizmus megállítja az elvándorlási folyamatot, ma tizenkétezren lakják az időközben ismét városi rangot kiérdemlő Kiskunmajsát, egynegyeddel kevesebben, mint a második világháborút megelőzően. Jelentős látogatottságú termál strandja, múzeuma van a városnak, lakói azonban zömmel ma is állattartásból és földművelésből élnek. 1956-tól gimnázium is létesült Kiskunmajsán, s ez az oktatási intézmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városhoz kötődő értelmiség helyben kinevelődjék.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 6%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Kiskunmajsai Gyógyfürdő- és Élményfürdő^[5]
Római katolikus templom (barokk, 1744)
Tájház
Konecsni György Helytörténeti Múzeum
Kecskeméti Kisvasút
'56-os Múzeum, 56-os kápolna és Ifjúsági Tábor
Tartós szegfű - rózsaszín virágú, nyúlánk vadvirág, igazi hungarikum

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1908. január 23-án Konecsni György festő, grafikus, bélyegtervező
itt született Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő
Itt született 1925. február 12-én Paizs Éva festő
Itt hunyt el Pongrátz Gergely, a Corvin köz parancsnoka 2005. május 18-án
Itt született 1967. január 23-án Czinkóczi Zsuzsa színésznő
Itt született Kozma Huba helytörténész, egykori MDF-es országgyűlési képviselő, múzeumigazgató