Akasztó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akasztó
Akasztó címere
Akasztó címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kiskőrösi
Jogállás község
Polgármester Suhajda Antal[1]
Irányítószám 6221
Körzethívószám 78
Népesség
Teljes népesség 3333 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 51,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 64,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Akasztó (Magyarország)
Akasztó
Akasztó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 41′ 23″, k. h. 19° 12′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 23″, k. h. 19° 12′ 04″
Akasztó (Bács-Kiskun megye)
Akasztó
Akasztó
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Akasztó weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Akasztó témájú médiaállományokat.

Akasztó község Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megyében, a dunaföldvári hídtól 25 km-re, az 53-as főút mentén fekszik. A legközelebbi városok Kiskőrös (10 km) és Solt (20 km). A legközelebbi vasútállomás, Csengőd vasútállomás (Kb. 7 km, a Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon.)

Története[szerkesztés]

A helyi hagyomány szerint a község neve onnan ered, hogy a rossz utak miatt az átutazók a kerékakasztó sár miatt nem tudták útjukat folytatni, ezért megakadtak. Más feltételezés szerint a falu egykori földesurának pallosjogáról kapta az Akasztó nevet, mely 1278-ban Akazthow formában és 1291-ben mint Okoztou szerepel oklevelekben.

A jelenlegi település ugyan az Árpád-korban keletkezett, de az Akasztóhoz tartozó Döbrögec-pusztán római kori tárgyi emlékeket is találtak, így például az i. sz. 91-ből származó Victoria-szobrot. Századokon át királyi birtok volt, a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után, 1719 körül népesült be újra, jórészt felvidéki szlovák telepesekkel, akik már a 18. század végére teljesen elmagyarosodtak. 1737-ben a Bosnyák család, 1770-ben a Batthyány család volt a falu földesura. A 19. században a Blaskovich, Bencze és báró Kaas családok voltak a fő birtokosok. A két világháború között gróf Milványi Cseszneky Mihálynak volt Akasztón jelentősebb szőlőbirtoka és malomipari vállalata.

Természeti viszonyai[szerkesztés]

Természeti adottságait tekintve a homok és szikes talajok váltakozása jellemzi a termőföldet. A lakosság a Homokhátság nehéz körülményei ellenére is megtalálta boldogulását. A megszelídített homokon virágzó szőlőtermesztés alakult ki, melynek köszönhetően a környező településekkel együtt az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődött. Ennek köszönhető a község fejlett infrastruktúrája. A mezőgazdasági termelés fő gerincét képező szőlőtermesztés a 6900 hektár összterületből 800 hektáron folyik, melyből 700 hektár a termő, a többi termőre váró ültetvény. Az 1990-es évektől létrejött borászati vállalkozások megélhetési lehetőséget biztosítanak a település számos lakosának. Több pincészet a kialakuló borturizmus fogadására is kiválóan alkalmas. Az állattartást jellemzően a juhtenyésztés képviseli, de az utóbbi években újra előtérbe került az ősi hagyományos szarvasmarha fajták tenyésztése is, melyek területeink jelentős részét borító szikes puszták legeltetésére alapoztak. Az ember nagyszabású tájátalakító tevékenységének szomorú eredményeként a szárazföldi vizes élőhelyek, folyók, tavak kiterjedése mára drasztikusan lecsökkent. A vizes élőhelyek jellemző típusai Akasztón a szikes tavak. Ezen élőhelyek nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő és fészkelőhelyei a lúd, a réce és egyéb vízimadár fajoknak. A Kiskunsági Öntözőcsatorna országosan kedvelt horgászvíz, mely igazi látnivalót jelent a csendet, a vizet és a szabadság érzését maradéktalanul élvezni akaró természetkedvelő idelátogatóknak. Az elmúlt években jelentősen megnőtt azok száma, akik a táji értékeket fontosnak tartva Akasztót választották kikapcsolódásuk színhelyéül. A település fejlett infrastruktúrájával, teljes közművesítettségével minden alapvető szolgáltatást biztosít. Évek alatt nőtte ki magát a több száz hektáros halastórendszer, melynek egy része turisztikai célokat szolgál, 2004 tavaszán pedig megnyitott a strandfürdő is.

Sportélete[szerkesztés]

1922-ben alapították az Akasztói FC-t, amely a Bács-Kiskun megyei labdarúgó első osztályának tagja. Ifjúsági csapattal és utánpótlás csapatokkal is rendelkezik.

Rövid életű volt ezzel szemben Stadler József vállalkozó egykori labdarúgócsapata, a Stadler FC, mely 1994 és 1998 között NB I-ben szerepelt.

Nemzetiségi megoszlás[szerkesztés]

2001-ben a község lakosságának 99,2%-a volt magyar, 0,7%-a cigány, 0,1%-a román.

Felekezeti megoszlás[szerkesztés]

A település lakói közül 2001-ben 82% volt római katolikus, 4,9% evangélikus, 2% református, 0,1% görög katolikus. Más egyházhoz vagy felekezethez tartozott a település lakóinak 0,3%-a, míg 2% nem tartozott valláshoz vagy felekezethez. A lakók 8,7%-ának világnézete ismeretlen.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom (épült: 1744, átépítve: 18. század közepén)
  • A templom előtti téren álló két világháború áldozatainak hősi emlékműve
  • Döbrögec pusztán 1965-ben előkerült római kori régészeti lelet (Viktória bronzszobra, Nemzeti Múzeum)
  • Stadler Stadion
  • Akasztói Horgászpark
  • Szeptember második hétvégéjén Mária-napi búcsú és szüreti bál
  • Minden év májusában megrendezett országos western lovaglóverseny
  • Minden év júliusában Sziki Napok
  • Halascsárda és horgászpark, fürdési lehetőséggel is
  • Turul-szobor[3]

Külterületei[szerkesztés]

A településhez az alábbi külterületek tartoznak, ezek összlakossága 2001-ben 56 fő volt.

  • Döbrögec
  • Kígyóshíd

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Akasztó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

További információk[szerkesztés]