Soltvadkert

	Soltvadkert
	A városháza
; Soltvadkert címere	; Soltvadkert zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Járás	Kiskőrösi
Jogállás	város
Polgármester	Lehoczki Ferenc (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	6230
Körzethívószám	78
Testvértelepülései	Lista Bodelshausen (D), Sarmaság (RO), Nagyenyed (RO)
	Népesség
Teljes népesség	7484 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	68,02 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	108,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Soltvadkert Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 34′ 51″, k. h. 19° 23′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 51″, k. h. 19° 23′ 37″
	Soltvadkert Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
	Soltvadkert weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Soltvadkert témájú médiaállományokat.

Soltvadkert város Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi járásban.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Népesség
4 Nevezetességei
- 4.1 Rendezvények, idegenforgalom
5 Testvérvárosok
6 Nevezetes soltvadkertiek
7 Jegyzetek
8 További információk

Fekvése[szerkesztés]

A Duna-Tisza közén, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában az 53-as és 54-es közutak kereszteződésében fekszik. Vonattal a Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon érhető el.

Kiskőröstől közúton 13 km-re délkeletre fekszik, Kiskunhalastól 20 km-re északnyugatra, míg a megyeszékhelytől, Kecskeméttől kb. 45 km-re délnyugatra van.

Története[szerkesztés]

A várost 1900-tól nevezik Soltvadkertnek, előtte Vadkert volt a neve, amely az itteni erdők-mezők egykori gazdag állatvilágára utal. Az első írásos említés 1376-ból való, amely évszám a város címerében is látható.

A török időkben ez a vidék elnéptelenedett, lakatlan pusztává vált. Vadkert puszta 1639-ben Miskey János, majd a miskolci Patay család, 1674-ben a halasi Tegzes család tulajdona volt. A gazdálkodás fellendítése érdekében az 1740-es évek elején a báró Orczy család először német és szlovák, majd magyar családokat telepített birtokára, akik kitartó munkával termékeny területté tették a napsütötte és szélhordta homokbuckákat. A szorgalom tehetséggel párosulva nemzedékről nemzedékre szállt, mely virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtett. Ma is ez biztosítja a lakosság nagy részének megélhetését.

Leírás a településről a 18. század végén:

"VADKERT: Magyar, és német falu Pest Várm. földes Ura B. Orczy Uraság, lakosai katolikusok, reformátusok, és evangelikusok, fekszik Ketskeméthez 6, Kis Kőröshöz 1, Keczelhez 1 1/2 mértföldnyire; határja homokos, 3 nyomásbéli, kétszeres búzát, rozsot, zabot terem, sok helyen a’ folyó homok hegyek sóska bokrokkal tellyesek; erdeje kevés, szőleji meglehetősek; szarvas marhákat, és spanyol közönséges juhokat tenyésztetnek, lovakat magok szükségeikre jókat nevelnek; postája is van." 					
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)

A szocializmus alatt szakszövetkezeti formában megmaradt az egyéni gazdálkodás, ami jövedelem tekintetében kiemelte a falut a környezetéből.

Krämer Fülöp, a soltvadkerti borlovagrend névadójának szobra

Az 1990-es évek elejére Soltvadkert a kistérség egyik központjává vált, ezért 1993-ban elnyerte a városi rangot. A rendszerváltás után számos magánvállalkozás indult be, különösen műanyagfeldolgozásra létesültek modern üzemek. Sajnos a Kecel-Soltvadkert-Kiskőrös „aranyháromszög” ekkor a borhamisításról is nevezetessé vált.

A borászok és borbarátok által alakított Krämer Fülöp Borlovagrend tagjai a hagyományok ápolásán túl a vadkerti borok jó hírének öregbítését vallják szívügyüknek. Ezt szolgálják a különböző borversenyek, borbemutatók és borszentelések. A szőlő és a bor tiszteletét két szobor is reprezentálja. (Lásd még: Kunsági borvidék.)

A település lakói az évszázadok folyamán vallásuknak megfelelően több templomot építettek, amelyek meghatározó elemei a városközpontnak. Az egyik legszebb középület a volt Lukács-kúria, a mai városháza, amely az 1810-es 1820-as években épült, s jelenlegi formáját 1994-ben nyerte el. Számos emlékmű és szobor állít emléket az elődök helytállásának.

A városban az infrastruktúra 100%-ban kiépült, amely a 35 km-re levő M5-ös autópályával kiváló lehetőség a beruházóknak.

A Vadkerti-tó mellett feltárt termálvíz hasznosítása a közeljövő feladata lesz.

Népesség[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány, 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,5%-a magyarnak, 3,3% cigánynak, 1,6% németnek, 0,8% románnak mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,4%, református 11%, evangélikus 25,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,3% (16,9% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Légi felvétel

Műemlékek: Református templom (barokk, 1794), evangélikus templom (klasszicista, 1837), a római katolikus Szent Kereszt (Lukács) kápolna (klasszicista, 1847).
Katolikus templom (1908)
Baptista Imaház (1911)
Nagy-Pál István Helytörténeti Gyűjtemény
Motormúzeum

Rendezvények, idegenforgalom[szerkesztés]

Az üdülőszezonban tartott rendezvényeket – horgászverseny, országos motoros találkozó, bor- és sörfesztivál – több tízezren látogatják.
A város legrangosabb szórakoztató rendezvénye a hagyományos, kétévente, szeptember közepén megrendezésre kerülő Szüreti Fesztivál, amely rengeteg kulturális és sportprogrammal várja a látogatókat.
A város határában található a Vadkerti-tó már a múlt század elejétől is kedvelt fürdőhely, több mint 50 hektáros vízfelülettel és környezettel szolgálja az üdülők, horgászok és vízi sportok kedvelőinek kényelmét.