Soltvadkert
Soltvadkert | |||
A városháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Megye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kiskőrösi | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Lehoczki Ferenc (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 6230 | ||
Körzethívószám | 78 | ||
Testvértelepülései | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 7484 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 68,02 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 108,86 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 34′ 51″, k. h. 19° 23′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 51″, k. h. 19° 23′ 37″ | |||
Soltvadkert weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Soltvadkert témájú médiaállományokat. |
Soltvadkert város Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A Duna-Tisza közén, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában az 53-as és 54-es közutak kereszteződésében fekszik. Vonattal a Budapest–Kelebia-vasútvonalon érhető el.
Kiskőröstől közúton 13 km-re délkeletre fekszik, Kiskunhalastól 20 km-re északnyugatra, míg a megyeszékhelytől, Kecskeméttől kb. 45 km-re délnyugatra van.
Története[szerkesztés]
A várost 1900-tól nevezik Soltvadkertnek, előtte Vadkert volt a neve, amely az itteni erdők-mezők egykori gazdag állatvilágára utal. Az első írásos említés 1376-ból való, amely évszám a város címerében is látható.
A török időkben ez a vidék elnéptelenedett, lakatlan pusztává vált. Vadkert puszta 1639-ben Miskey János, majd a miskolci Patay család, 1674-ben a halasi Tegzes család tulajdona volt. A gazdálkodás fellendítése érdekében az 1740-es évek elején a báró Orczy család először német és szlovák, majd magyar családokat telepített birtokára, akik kitartó munkával termékeny területté tették a napsütötte és szélhordta homokbuckákat. A szorgalom tehetséggel párosulva nemzedékről nemzedékre szállt, mely virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtett. Ma is ez biztosítja a lakosság nagy részének megélhetését.
Leírás a településről a 18. század végén:
"VADKERT: Magyar, és német falu Pest Várm. földes Ura B. Orczy Uraság, lakosai katolikusok, reformátusok, és evangelikusok, fekszik Ketskeméthez 6, Kis Kőröshöz 1, Keczelhez 1 1/2 mértföldnyire; határja homokos, 3 nyomásbéli, kétszeres búzát, rozsot, zabot terem, sok helyen a’ folyó homok hegyek sóska bokrokkal tellyesek; erdeje kevés, szőleji meglehetősek; szarvas marhákat, és spanyol közönséges juhokat tenyésztetnek, lovakat magok szükségeikre jókat nevelnek; postája is van." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
A szocializmus alatt szakszövetkezeti formában megmaradt az egyéni gazdálkodás, ami jövedelem tekintetében kiemelte a falut a környezetéből.
Az 1990-es évek elejére Soltvadkert a kistérség egyik központjává vált, ezért 1993-ban elnyerte a városi rangot. A rendszerváltás után számos magánvállalkozás indult be, különösen műanyagfeldolgozásra létesültek modern üzemek. Sajnos a Kecel-Soltvadkert-Kiskőrös „aranyháromszög” ekkor a borhamisításról is nevezetessé vált.
A borászok és borbarátok által alakított Krämer Fülöp Borlovagrend tagjai a hagyományok ápolásán túl a vadkerti borok jó hírének öregbítését vallják szívügyüknek. Ezt szolgálják a különböző borversenyek, borbemutatók és borszentelések. A szőlő és a bor tiszteletét két szobor is reprezentálja. (Lásd még: Kunsági borvidék.)
A település lakói az évszázadok folyamán vallásuknak megfelelően több templomot építettek, amelyek meghatározó elemei a városközpontnak. Az egyik legszebb középület a volt Lukács-kúria, a mai városháza, amely az 1810-es 1820-as években épült, s jelenlegi formáját 1994-ben nyerte el. Számos emlékmű és szobor állít emléket az elődök helytállásának.
A városban az infrastruktúra 100%-ban kiépült, amely a 35 km-re levő M5-ös autópályával kiváló lehetőség a beruházóknak.
A Vadkerti-tó mellett feltárt termálvíz hasznosítása a közeljövő feladata lesz.
Népesség[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány, 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,5%-a magyarnak, 3,3% cigánynak, 1,6% németnek, 0,8% románnak mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,4%, református 11%, evangélikus 25,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,3% (16,9% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Műemlékek: Református templom (barokk, 1794), evangélikus templom (klasszicista, 1837), a római katolikus Szent Kereszt (Lukács) kápolna (klasszicista, 1847).
- Katolikus templom (1908)
- Baptista Imaház (1911)
- Nagy-Pál István Helytörténeti Gyűjtemény
- Motormúzeum
Rendezvények, idegenforgalom[szerkesztés]
- Az üdülőszezonban tartott rendezvényeket – horgászverseny, országos motoros találkozó, bor- és sörfesztivál – több tízezren látogatják.
- A város legrangosabb szórakoztató rendezvénye a hagyományos, kétévente, szeptember közepén megrendezésre kerülő Szüreti Fesztivál, amely rengeteg kulturális és sportprogrammal várja a látogatókat.
- A város határában található a Vadkerti-tó már a múlt század elejétől is kedvelt fürdőhely, több mint 50 hektáros vízfelülettel és környezettel szolgálja az üdülők, horgászok és vízi sportok kedvelőinek kényelmét.
Testvérvárosok[szerkesztés]
Bodelshausen, Németország
Sarmaság, Románia
Nagyenyed, Románia
Nevezetes soltvadkertiek[szerkesztés]
- A Frittmann testvérek, a régió kiemelkedő borászai
- Benyik György római katolikus pap
- Font Sándor politikus
- Szávay Ágnes teniszező
- Szávay István politikus
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Soltvadkert települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Soltvadkert Helységnévtár
További információk[szerkesztés]
- Soltvadkert önkormányzatának honlapja
- Soltvadkert.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Légi felvételek Soltvedkertről
- Soltvadkert információs oldal
- Schwarcz Gyöngyi: Mit ér a siker, ha soltvadkerti?[halott link] – In: Szociológiai Szemle, 2003/1. 118–136. o.
- Nagy-Pál István: Soltvadkert 1376-1976 monográfia
|