Soltszentimre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Soltszentimre
A Csonka-torony
A Csonka-torony
Soltszentimre címere
Soltszentimre címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKiskőrösi
Jogállás község
Polgármester Nagy István[1]
Irányítószám 6223
Körzethívószám 78
Népesség
Teljes népesség1284 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség27,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület44,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Soltszentimre (Magyarország)
Soltszentimre
Soltszentimre
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 46′ 05″, k. h. 19° 16′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 05″, k. h. 19° 16′ 55″
Soltszentimre (Bács-Kiskun megye)
Soltszentimre
Soltszentimre
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Soltszentimre weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Soltszentimre témájú médiaállományokat.

Soltszentimre egy 1264 fős község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Kiskőröstől északra 20 km-re, Kecskeméttől délnyugatra 50 km-re helyezkedik el. Keletről a Kiskunsági homokhátsághoz tartozó területek, nyugatról szikes puszták határolják.

Közlekedés[szerkesztés]

Soltszentimre az 5217. számú úton közelíthető meg, északról Fülöpszállás felől, délről az izsáki út (Kiskőrös-Izsák) irányából. Érinti a Budapest–Kelebia-vasútvonal. Autóbusz közlekedik Kiskőrös, Kecskemét, Kunszentmiklós célpontokkal.

Története[szerkesztés]

1890 előtt[szerkesztés]

Már az Árpád-kor idején létezett ezen a helyen település (első okleveles említése 1211-ben, Zenthemreh írásmóddal), de az egykori Szentimre keletkezési éve nem ismert. Középkori templomos helységek között 1346-ban említik. A kalocsai levéltári adatok között is megtaláljuk hitelt érdemlően nevét 1408-ban.

A honfoglalás korából maradt ránk az a csontlemezzel díszített fanyereg, ami ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Másik középkori emléke 13.14. században épült, Csonka-toronyként ismert templomrom. A török háborúk alatt a település 1529 táján a környező falvakkal elpusztult. A törökök kiűzése után csak lassan népesült be.

A terület sokáig a Földváry család tulajdona volt. 1864-ben osztályegyezség útján 5 részre osztották a 9000 holdnyi birtokot. A falu szempontjából 3 rész lényeges, ezek új tulajdonosai Blaskovits Kálmán és Sándor, br. Kaas Eduárdné (Ivánka Ida) és Ivánka Zsigmond lett. A legnagyobb kiterjedésű terület gazdája Ivánka Zsigmond volt, örököse Ivánka Oszkár, ő adta el birtoka egy részét egy 85 tagú vevőtársaságnak, akik megvetették a mai falu alapjait.

1890-től[szerkesztés]

Az 1890. október 27-én kötött birtokeladással indult el a község újkori történelme. Az építkezések az Ivánka kastély környékén kezdődtek el. Az akkor még Akasztóhoz tartozó településnek 1916-ban önálló római katolikus plébánia létrehozását engedélyezte Lipót kalocsai érsek.

A település 1919. február 15-én alakult önálló községgé Pusztaszentimre néven, amit 1924-ben változtattak véglegesen Soltszentimrére. Ivánka Oszkár egykori kastélyát 1920-ban vásárolta meg a falu polgármesteri hivatal céljára. A református templom 1936-ban, a katolikus 1937-ben készült el. 1951-ben vezették be a faluba a villanyt. 1990-ben készült el a vezetékes vízhálózat, 1992-ben pedig földgáz ellátás került kiépítésre. 2003-tól működik a szervezett szemétszállítás, a szennyvízhálózat 2006-ban készült el. Címerét 2007-ben, a Szent Imre Millenniumi Év tiszteletére alkották meg.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,8%-a magyarnak, 0,4% németnek, 0,8% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,7%, református 9,5%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 6,1% (14,3% nem nyilatkozott).[3]

Címere[szerkesztés]

A címer kerektalpú dobor pajzs hasítva. A jobb oldali vörös mező alapját 2/7 részig terjedő zöld halom foglalja el, rajta szembe néző ezüst templomrom (tetőzet nélküli, romanikus stílusú) a község múltjára, a történelmi folytonosságra utal. A bal oldal vágással két negyedre osztva, a 2. mezőben zöld alapon ezüst heraldikai liliom lebeg, mely a község névadóját, Szent Imre herceget jelképezi. A 4. mezőben ezüst alapon lebegő tíz (négy-három-kettő-egy) szemű zöld szőlőfürt kocsánnyal, a község mezőgazdasági jellegét fejezi ki.

A pajzson ötágú lombkorona van elhelyezve, melynek második és negyedik ága liliomot formáz.

A pajzs alatt arany szalag lebeg, rajta a község nevével.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Imre herceg szobra.
  • A Csonka-torony Árpád-kori műemlék. Pontos építési ideje nem ismert. A templom alapja 11.13. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a 14. századra tették, a szentély három oldalon záródó nyolcszög kiképzése miatt – gótikus jelleg), amihez egy hajdani római castrumot is felhasználhattak – a falában ma is több római tégla található (a környéken római kori cserépmaradványok is előkerültek). A templom romanikus stílusban épült, vastag lőrésszerű ablakokkal, így valószínű, őrtoronynak is használták. Sem támpillérre, sem faltagozódásra utaló nyomok nem lelhetők fel.
  • A református templom és a római katolikus templom, melynek oltárképét Márton Lajos festőművész készítette, a Szent Imre utcában, egymás szomszédságában áll.
  • Az Ivánka kastély ma a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.
  • Szent Imre herceg szobra a Lakiteleki Népfőiskola adományaként került felavatásra 2007. július 15-én a Hősök terén.

2007-ben, Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulója alkalmából nagyszabású rendezvény-sorozatra került sor az Árpád-házi herceg nevét viselő településeken, így Soltszentimrén is. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság - melynek elnöke Lezsák Sándor, az Országgyűlés akkori alelnöke volt – szervezésében tíz település talált egymásra. Az emlékévnek köszönhetően Lantos Györgyi szobrászművész alkotása megtalálható Csíkszentimrén, Görgényszentimrén, Hegyközszentimrén, Imrehegyen, Mátraszentimrén, Nyárádszentimrén, Pestszentimrén, Székelyudvarhelyen és Tiszaszentimrén. Hasonló Szent Imre alkotás található a lengyelországi Szentkereszthegyen, az erdélyi Gelencén, a Duna bal partján fekvő Komáromban, Lakiteleken és Veszprémben is.

  • Az I. világháborús emlékmű a római katolikus templom előtt található, érdekessége, hogy a háború ideje 1914-19. rajta.
  • A II. világháborús emlékmű, Krasznai Lajos szobrászművész alkotása, a Polgármesteri Hivatal kertjében található.
  • A Hősök emlékoszlopa, Lakatos Emil fafaragó alkotása a Soltszentimre Ma Közéleti Egyesület által, adományként került felállításra 2010. március 15-én a Polgármesteri Hivatal kertjében.

Érdekességek[szerkesztés]

  • A Tanácsköztársaság egyik áldozatának síremléke.
    A Tanácsköztársaság idején, 1919. június 23-án 3 falubeli lakost (Almássy Józsefet, Szabó Józsefet és Gelencsér Mihályt) agyonlőttek a vörös terroristák.[4]
  • Református templomát dr. Ravasz László püspök szentelte fel. A felszenteléskor jelen volt többek között Törley Bálint országgyűlési képviselő is.[5]
  • 1945. január - február fordulóján szovjet hadifogolyként volt fogva tartva a Kossuth Lajos utca 2-ben, illetve a Mátyás utca 35-ben Bethlen István, Lakatos Géza korábbi miniszterelnökök és a korszak több előkelősége, hivatalnoka (többek között Zichy Nándor volt külügyi államtitkár, Apponyi Károly a felsőház volt elnöke, Bódy László Budapest volt alpolgármestere, Werth Henrik volt vezérkari főnök, Gerlóczy Gábor tábornok, Horty Miklós volt szárnysegédje, dálnoki Veress Lajos volt hadtest parancsnok, Máriássy Zoltán volt vatikáni követ, Fáy-Halász Gedeon a Johannita Lovagrend magyar tagozatának volt elnöke).[6][7][8][9]
  • A település határában 1900 körül talált honfoglaláskori agancs berakásos, női nyereg paletta díszek a legrégebbi magyar nyereg emlékek egyike. A kiállított nyereg megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumban[10][11] (MNM Budapest, 61.14.1.)[12], rajzi helyreállítását László Gyula történész végezte el 1974-ben.

Csonka-torony légi felvétel galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Soltszentimre települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Soltszentimre Helységnévtár
  4. „Új Nemzedék, 1921.07.24.”.  
  5. „Budapesti Hírlap, 1937.06.16.”.  
  6. „Magyar Nemzet, 1993.05.18. "Bujdosás közben és orosz fogságban - Bécsi beszélgetés gróf Bolza Ilonával, Bethlen utolsó segítőtársával"”.  
  7. „Népszabadság, 1995.03.24."Bethlenről és Szluckijról"”.  
  8. „Új Magyarország, 1995.02.02."Ismeretlen dokumentumok Betheln István életéből - Az utolsó hazai napok"”.  
  9. „Háromszék, 1996. május, "A budai királyi palotától Uzonig - Nem görög, hanem szocialista magyar dráma"”.  
  10. „Magyar Néprajzi Lexikon, 4. kötet”.  
  11. „Kapus, 1993.június - július, Nagy Kálmán: A magyarok hadművészete a fejedelmek korában”.  
  12. A Kárpát-medence ősi kincsei, A kőkortól a honfoglalásig, Vágó Ádám, Magyar Nemzeti Múzeum, Kossuth Kiadó, 2015 

Külső hivatkozások[szerkesztés]