Ugrás a tartalomhoz

Werth Henrik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Werth Henrik
Született1881. december 26.
Rezsőháza
Meghalt1952. május 28. (70 évesen)
Krasznogorszk (Szovjetunió)
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Rendfokozatavezérezredes, Vezérkari főnök
CsatáiII. világháború
KitüntetéseiKnight of the Order of the Iron Crown (Austria)
A Wikimédia Commons tartalmaz Werth Henrik témájú médiaállományokat.

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26. – Krasznogorszk, Szovjetunió, 1952. május 28.) német származású magyar katonatiszt, vezérezredes, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke.[1]

Élete

[szerkesztés]
Werth Henrik periratai

Werth Henrik a Torontál vármegyei Rezsőházán (németül Rudolfsgnad) született 1881. december. 26-án sváb családban. Apja Werth Lorenz (Lőrinc) kisbirtokos, anyja neve nem ismert. Két fiútestvéréről vannak írásos említések, az egyikük még az 1940-es évek elején is odahaza gazdálkodott. A másik testvér, a nála tizenöt évvel fiatalabb Lőrinc, tüzértisztként szolgált, 1943-ban már ezredesi rendfokozatban. A német tanítási nyelvű elemi iskola öt osztályát 1887-től 1893-ig szülőfalujában járta ki. Polgári iskolai tanulmányait Nagybecskereken végezte. 16 évesen, 1897 őszétől a bécsi k.u.k. Infanterie Kadettenschule, a gyalogsági hadapródiskola hallgatója lett. Avatására 1901. augusztus 18-án került sor. Első szolgálati beosztása a bécsi cs. és kir. 60., zömében magyar állományú és kiegészítésű gyalogezred Egerben állomásozó 3. zászlóaljánál volt.[2]

Négy esztendei szolgálat után ezredparancsnoka javaslatára 1905-ben a bécsi Hadiiskolára küldték, melyet 1907-ben „igen jó” minősítssel végzett el, és vált vezérkari szolgálatra alkalmassá. 1907. október 31-én kapta meg vezénylését vezérkari szolgálatra, és november 1-jén főhadnaggyá is előléptették. Szolgálatát 1908. május 1-jétől a székesfehérvári magyar királyi 81. honvéd gyalogdandár parancsnokság vezérkari tisztjeként kezdte meg. 1909. november 1-jétől a székesfehérvári V. honvédkerület kerületi parancsnokság katonai osztályának vezérkari beosztott tisztjévé nevezték ki, amely beosztását 1911. október 31-ig töltötte be.[3]

1911. november 1-jén kapta meg a vk. századosi rendfokozatot és beosztást a Honvédelmi Minisztériumba. A minisztérium I. csoportja 1. osztályán lett fogalmazó tiszt. 1913. szeptember 1-től a felsőbb tiszti tanfolyam tanárává nevezték ki.[4]

Az első világháborúba a pozsonyi hadosztály-parancsnoksággal vonult mint vezérkari százados. 1916 augusztusában őrnaggyá léptették elő, és megkapta a 3. osztályú vaskorona rendet a hadidíszítménnyel és a kardokkal. 1917 februárjában a cs. kir. 4. hadsereg Badeni Főparancsnokságára rendelték ahol a hadműveleti osztályon fogalmazói beosztás kapott. Egy évvel később a honvédség visszakérte, és 1918 áprilisától a Honvédelmi Minisztériumban az 1. szervezési osztály osztályvezető-helyettese lett. 1918. december 14-én alezredessé léptették elő.[5] 1919. május 2-án a hadsereg-főparancsnokság megbízottja a román okkupációs erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson.

1920. szeptember 1-én kapta meg vezérkari ezredesi rendfokozatát. A Ludovika Akadémián a hadászat és hadtörténet előadója volt. 1920-ban a hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot,[6] majd 1922. február 2-től a Honvédelmi Minisztérium VI 1. (hadműveleti) osztályára helyezték, ahol az osztályvezető, Rőder Vilmos tábornok helyettese lett. 1923. január 15-től kinevezték az 1. osztály élére, amit három éven át, 1926. január 4-ig vezetett.[7]

1926. január 4-től a M. Kir. Honvédtiszti Szabályzatismertető Tanfolyam (a hadiakadémia rejtő szerve) parancsnokává nevezték ki. Beosztását több mint öt évig, 1931. szeptember 1-jéig töltötte be. Az új beosztásba kerüléssel 1926. november 1-jén soron kívüli tábornoki előléptetést kapott. Az akadémián hadászatot adott elő.[8]

1931. szeptember 1-jén átvette a pécsi 4. vegyesdandár parancsnokságát és november 1-jén megkapta az altábornagyi előléptetést is. Akadémiai működését kiváló minősítéssel ismerték el felettesei, szolgálata elismeréseként a kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki.[9] Kimagasló vegyesdandár parancsnoki szolgálatáért 1935 augusztusában a II. osztályú Magyar Érdemkereszthez megkapta a csillagot, és az év végén, 55 évesen, szolgálati idejének letöltésére hivatkozva nyugállományba helyezését kérte, amelyhez a kormányzó 1936 februárjában hozzájárult.[10]

1938-ban reaktiválták, a kormányzó 1938. szeptember 29-i hatállyal kinevezte a honvéd vezérkar főnökévé és előléptette gyalogsági tábornokká.[11] Kétségtelenül a magyar királyi honvédség egyik legfelkészültebb, a hadászat kérdéseivel elméleti szinten is foglalkozó tábornoka volt, alkalmas a tisztségre. Képességei, a napi politikától való távolmaradása, az államfő iránti lojalitása egyaránt a kinevezése mellett szólt. A tábornoki- és tisztikarban is komoly tekintéllyel bírt, s mint a magyar királyi Honvéd Hadiakadémia[12] egykori parancsnoka szinte az összes vezérkari tisztet ismerte, és kérlelhetetlen szigoráról is közismert volt.[13]

1938-tól 1941. szeptember 5-ig a hadsereg németbarát beállítottságú vezérkari főnöke volt s mint ilyen nagy szerepet játszott – néha a politikai vezetést is megelőzve – a német követelések teljesítésében. Irányítása alatt dolgozták ki Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásának terveit.[14]

1941-ben ő volt az egyik legnagyobb szószólója Magyarország hadba lépésének az oroszok ellen, addigra ugyanis alaposan megszédítették a német győzelmek. Úgy hitte: Hitler könnyűszerrel legyőzi a szovjet Vörös Hadsereget, ahogy korábban a francia és brit haderőket is, ezért Magyarország nem maradhat ki a kommunizmus felszámolását végző diadalmenetből. Mint vezérkarfőnök készítette el, illetve hagyta jóvá a Kárpátaljára, a Vajdaságba, valamint Erdélybe történő magyar bevonulás katonai terveit. A katonai érdekeket sorozatosan a politikai érdekek fölé helyezve tartott külön kapcsolatokat a német hadvezetéssel. Horthy Miklós arra a következtetésre jutott, hogy „a vezérkar főnöke meg nem engedhető politikai vezető szerepre törekszik, az ő és a miniszterelnök előzetes tájékoztatása és egyetértésének kikérése nélkül sorozatosan tesz a kormány politikájával szemben nyilatkozatokat, sőt saját hatáskörét félreértelmezve és túllépve tesz elkötelező ígéreteket is, nem törődve azzal, hogy a kormányzó és a kormány korábbi intézkedéseit is megkérdőjelezi, a németek előtt kompromittálja.” Werth az események alakulásából, a háborús részvétel fokozása érdekében tett lépéseinek elutasításából, ami a kormányzó irányában tanúsított jóindulatának megszűntével járt együtt, levonta a következtetést, és 1941. szeptember 5-én, egészségi állapotára való hivatkozással beadta lemondását. A lemondást a kormányzó érdemei elismerése mellett elfogadta, és nyugállományba vonulása alkalmából számára a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített Nagykeresztjéhez a hadiszalagot és a kardokat adományozta. A németek is elismerték szolgálatait, a német követ szeptember 18-án átnyújtotta neki a Német Sasrend Érdemkeresztjének Nagykeresztjét a kardokkal. Az új vezérkari főnök Szombathelyi Ferenc lett.[15]

Nyugállományba vonulását követően 1942 januárjában 60. születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Szent Koronával Ékesített Hadiszalagos és Kardos Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. A bolgár király 1943 januárjában a Bolgár Nemzeti Katonai Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki.[16]

A front közeledtével többek javaslata ellenére nem volt hajlandó nyugatra menni. „Amit tett, azért nyugodtan vállalja a felelősséget, ha elveszítjük a háborút, úgyis ki fogják végezni.” A német parancsnokság Budapest ostromakor is hiába küldött érte egy Storch repülőgépet a lóversenytérre, majd a Vérmezőre, hogy kimenekítsék a gyűrűből. Budapest eleste után egyik szomszédságában lakó ismerősének elmondta, hogy díszben kell jelentkeznie a budapesti orosz városparancsnoknál. Kérte, hogy ne hagyják el feleségét. Ekkor látták utoljára.[16][17]

1945. február 13-án Budán a szovjet városparancsnokság felhívására, mint volt katona jelentkezett, így került szovjet hadifogságba.[18]

Szovjet részről nem nyilatkoztak sorsáról, vagy arról az illetékes magyar szervek hallgattak, így nem tudni, hogy a szovjet kormány bíróság elé állíttatta-e, és elítéltként töltötte büntetését, vagy csak hadifogolyként tartották fogva. Ha perbe fogták, miért marasztalták el és hány évet kapott. Halálra nem ítélték, ezzel megmentették a kivégzéstől, ami Magyarországon várt volna rá.

A Moszkvához közeli krasznogorszki táborban tartották fogva, állítólag 1952. május 28-án bekövetkezett haláláig, és itt is temették el. Az egyébként hiteles forrásból nem ellenőrzött időpontot az 1963. december 18-án elhunyt özvegy támogatói vésették sírkövére a csányi temetőben.[16] Halála időpontjának ellentmond az az, egyébként szintén nem megerősített hír, hogy a szovjet hatóságok Nyugat-Németországnak akarták volna kiadni, de ebben halála akadályozta meg.[19] Az ötvenes évek elején beadott kérelmében Bonnt jelölte meg letelepedési helyéül. A szovjet hatóságok kérvényét közvetítették az NSZK illetékes szerveihez. Közbejött halála – 1952. május 28-a – a kivitelezést megakadályozta.[18] A halála időpontjával kapcsolatos ellentmondás amiatt merült fel, mert a mainz-i rendőrség 1958 elején(!) kért referenciát a szovjet fogságból visszatérő Werth Henrik volt vezérezredes letelepedési engedélye ügyében. Ez volt az első és utolsó értesítés, amelyet az Argentínában élő Werth Lőrinc (Henrik öccse) fivére életében létéről kapott.[20]

A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya 1945. július 13-án adott ki elfogató parancsot Werth Henrik terhelt ellen annak megállapítása érdekében, hogy szökésben van-e, és „amennyiben Magyarországon tartózkodik, haladéktalanul őrizetbe veendő és bekísérendő a budapesti népbíróság fogdájába". 1945. július 17-én nyújtottak be ellene vádiratot, mint szökésben lévő ellen. Ez volt az első háborús bűnper, amelyet a vádlott távollétében tárgyaltak.[21] A vádirat szerint a vádlott egyike a háborús főbűnösöknek, ezért közérdek, hogy a bűnvádi eljárást távollétében is mielőbb megtartsák. A vádirat szerint a vádlott főbűne, hogy a németbarát háborús politika hirdetésével és a kormányzati tényezők befolyásolásával elősegítette a háborúba lépést.[22]

Ítélethirdetésre csak 1948. május 22-én került sor. A Népbíróság háborús bűntettben elmarasztalva, főbüntetésként halálra, mellékbüntetésként vagyonelkobzására és politikai jogai felfüggesztésére ítélte. A vádlottat felmentették a Nemzeti Szövetségben való részvétele, illetve a munkaszolgálatosokkal szembeni ukrajnai kegyetlenkedések és gyilkosságok előidézésének vádja alól. A végrehajthatatlan ítéletet követő évtizedekben a hatalom nem tartotta szükségesnek közölni, hová lett, él-e vagy meghalt, számára tovább nem létezett. Egy rövid hír sem jelent meg róla. Nem tudtak sorsa után érdeklődni a történettudománynak a korszakkal foglalkozó képviselői sem.[23][24]

Művei

[szerkesztés]
  • A hadvezetés elmélete, 1-2.; szerk., bev. Werth Henrik; Ábrahám és Sugár Ny., Budapest, 1930

Irodalom

[szerkesztés]
  • Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk; Argumentum, Budapest, 2005 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára) ISBN 963446338X

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17067.htm
  2. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (64, 65). o.
  3. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (66, 67). o.
  4. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (68). o.
  5. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (70). o.
  6. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (73). o.
  7. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (74). o.
  8. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (78). o.
  9. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (81). o.
  10. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (84). o.
  11. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (88). o.
  12. ↑ Az adott időben, 1926-1931 között Budapesti Szabályzatismertető Tanfolyam nevet viselte.
  13. ↑ Szakály Sándor (2008. április 1.). „Röpirat Werth Henrikről 1939-ből”. Magyar Napló 20 (4), 21–24. o.
  14. ↑ Szinai Miklós – Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai (Budapest, 1962)
  15. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1035–1036). o.
  16. 1 2 3 Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1038). o.
  17. ↑ Dr. Pávai István (1993. augusztus 19.). „Werth Henrik felelőssége”. Pesti Hírlap 2 (193), 11. o.
  18. 1 2 Ölvedi Ignác (1985). „Kassa bombázása - "casus belli" a Szovjetunió elleni hadba lépéshez”. Történelmi Szemle 28 (2), 336. o.
  19. ↑ Borsányi Julián (1970). „Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)”. Új Látóhatár 13/21 (6), 560–561. o.
  20. ↑ Borsányi Julián (1970). „Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)”. Új Látóhatár 13/21 (6), 565. o.
  21. ↑ (1947. január 18.) „WERTH MENRIK volt vezérkarifőnök döbbenetes bűnlajstroma”. Igaz Szó 3 (3), 3. o.
  22. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1039). o.
  23. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1044–1045). o.
  24. ↑ (1948. május 23.) „Halálra ítélték Werthet”. Világ (892), 1. o.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Werth_Henrik&oldid=27612328”