Janky Kocsárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Janky Kocsárd
Született 1868. február 11.
Déva
Meghalt 1954. október 20.
Debrecen (86 évesen)
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem huszár
Szolgálati ideje 1889–1930
Rendfokozata tábornok
Csatái Első világháború
Kitüntetései Osztrák Császári Vaskorona-rend, II. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Vaskorona-rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Osztrák Császári Lipót-rend lovagkereszt hadidíszítménnyel, kardokkal
Károly-csapatkereszt
Magyar Érdemkereszt I. oszt.
Magyar Koronás Nagy Aranyérem
Lovagkereszt

Vitéz bulcsi Janky Kocsárd (Déva, 1868. február 11.Debrecen, 1954. október 20.) lovassági tábornok, a Katonai Mária Terézia-rend lovagja, 19221930 között a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke, ezzel párhuzamosan 19251930 között a honvédség főparancsnoka is.

Élete[szerkesztés]

Janky Lajos altábornagy fiaként született az erdélyi Déván. Katonai tanulmányait Kőszegen kezdte meg, majd a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta, amelyet 1889-ben végzett el. Ezt követően vezérkari kiképzésen vett részt, melynek eredményeként 1909-től a temesvári 1. lovas hadosztály vezérkari főnökének tisztségét látta el őrnagyi rangban.

Az első világháború kitörését követően a Császári és Királyi 4. Huszárezred parancsnokaként vett részt a keleti fronton vívott harcokban. A lucki csatában tanúsított helytállásáért később, a háború után (1922. június 27-én) felvételt nyert a Katonai Mária Terézia-rend lovagjai közé.

1917-től az olasz fronton szolgált, majd 1918-ban Erdélybe helyezték, itt érte a fegyverletétel híre. 1919-ben az előrenyomuló román csapatok fogságába került, akik ideiglenesen Tordára internálták, de hamarosan szabadon engedték. Szabadulása után részt vett a Tanácsköztársaság elleni ellenforradalmi szervezkedésben, annál is inkább, mert már az első világháború előttről baráti kapcsolat fűzte Horthy Miklóshoz. 1920-tól a Nemzeti Hadsereg szegedi dandárparancsnokává nevezték ki (helyettese Shvoy Kálmán későbbi altábornagy volt), de már 1922-ben felrendelték Budapestre, ahol a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnökének tisztségét kapta meg. Később, 1925-től a honvédség főparancsnokává is kinevezték.

1930-ban saját kérésére a kormányzó felmentette tisztségei alól és nyugdíjaztatta. (Shvoy Kálmán emlékiratai szerint Janky lemondásának oka az volt, hogy Horthy az ő tudta és beleegyezése nélkül léptette elő tábornokká Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt). 1930-tól kezdődően visszavonultan élt budapesti lakásán.

1951-ben a kommunista hatóságok Jankyt, mint régi „horthysta” tisztet, kényszerlakhelyre telepítették, Debrecenbe. Itt is érte a halál, 1954-ben.

Források[szerkesztés]