Petőfiszállás

	Petőfiszállás
	; Petőfiszállás címere
	; Petőfiszállás címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Járás	Kiskunfélegyházi
Jogállás	község
Polgármester	Szász János Attila (Nemzeti Fórum-Fidesz–KDNP)
Irányítószám	6113
Körzethívószám	76
	Népesség
Teljes népesség	1399 fő (2018. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	21,05 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	67,79 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Petőfiszállás Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 37′ 23″, k. h. 19° 51′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 23″, k. h. 19° 51′ 29″
	Petőfiszállás Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
	Petőfiszállás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfiszállás témájú médiaállományokat.

Pálosszentkút (Petőfiszállás)

Petőfiszállás község Bács-Kiskun megye Kiskunfélegyházi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Megközelíthető közúton: Kiskunfélegyháza után az 5-ös főúton jobbra; vasúton: a Cegléd–Szeged-vasútvonalon. Kiskunfélegyházától közúton 12, vasúton 10 km-re délre, Bugactól 19 km-re délkeletre, Ópusztaszertől 26 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

Petőfiszállás 1952-ben vált önállóvá Kiskunfélegyháza városának Ferencszállása és Szentkút nevű határrészeiből. Az új község a nevét annak köszönhette, hogy Petőfi Sándor apja volt egy időben az itteni kocsma bérlője.

A valaha volt Ferencszállása vagy Ferencszállás a 13. században Magyarországra beköltözött kunok települése volt. A templommal is rendelkező falu a török időkben elpusztult, lakói a biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. Az elhagyott település területét hosszú ideig Kecskemét használta legelőként, majd a Jászkun kerület önmegváltása után Kiskunfélegyháza pusztája volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,4%-a magyarnak, 0,3% németnek mondta magát (5,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77,5%, református 1,9%, evangélikus 0,1%, felekezeten kívüli 6% (14,2% nem nyilatkozott).^[3]

Legenda[szerkesztés]

A templomi szentségeket a török előli menekülés közben a hívek egy közeli kútba rejtették, hogy meg ne gyalázzák azokat. Ennek emlékezete később is fennmaradt. A szétszóródott, pap és templom nélkül maradt hívek és egyszerű pásztorok hosszú időkön keresztül ehhez a kúthoz jártak aztán istentiszteletet tartani.