Tázlár

	Tázlár
	; Tázlár címere
	; Tázlár címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Járás	Kiskőrösi
Jogállás	község
Polgármester	Bán Róbert László (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	6236
Körzethívószám	78
	Népesség
Teljes népesség	1776 fő (2018. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	24,57 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	73,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Tázlár Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 33′ 04″, k. h. 19° 30′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 04″, k. h. 19° 30′ 58″
	Tázlár Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tázlár témájú médiaállományokat.

Tázlár község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A település a Kiskunság déli részén helyezkedik el. A szomszédos települések: észak felől Bócsa, kelet felől Szank, délkelet felől Kiskunmajsa és Harkakötöny, dél felől Kiskunhalas, délnyugat felől Pirtó, nyugat felől pedig Soltvadkert.

Megközelítése[szerkesztés]

Csak közúton közelíthető meg, Soltvadkert és Kiskunmajsa felől egyaránt a Szegedre vezető 5405-ös úton, Kiskunhalas irányából pedig az 53-as főútból Pirtótól délre kiágazó 5406-os úton.

Története[szerkesztés]

A falu neve egy 1424-es oklevélben szerepelt először. A középkori kun Tázlár elpusztult. A XVIII. században ez a terület különböző földesúri családok kezén volt, akik a XIX. században birtokaik egy részét felparcellázták. Az eladott földeken tanyák sokasága jött létre. A gazdák sorában nagy szerep jutott a szegedi származásúaknak, akikről Erdei Ferenc is beszámol^[forrás?].

Tázlár, valamint a szomszédos Kisbócsa, Nagybócsa, Kötöny és Harka területéből 1872-ben önálló községet hoztak létre Tázlár néven. Ezt a nevet 1907 és 1947 között átmenetileg Prónayfalvára változtatták. A hatalmas kiterjedésű Tázlár tanyaközségből vált ki 1906-ban Bócsa, 1949-ben pedig Harkakötöny község.

A hagyomány szerint sokszor megfordult Tázláron a híres lovas betyár, Bogár Imre és bandája, úgy tartják maguk közé fogadták a Kiskunság két híres betyárját: Baksi Gyurit és Dönti Pétert. Bogár Imre egyik este társával megjelent a felsőtelepi Beniczky-kastélyban, ahol nagy riadalmat keltett. Bogár Imre az éppen vacsorázó úrnőhöz fordult, és az volt a kérése, hogy ihasson a pohárból, s azután békében elvonulnak. Miután kérését teljesítették, a betyárok csendben elvonultak.^[3]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Papp Józsefné (független)^[4]
1994–1998: Kószó Endre (független)^[5]
1998–2002: Kószó Endre (független)^[6]
2002–2006: Kószó Endre (független)^[7]
2006–2010: Kószó Endre (független)^[8]
2010–2014: Kószó Endre (független)^[9]
2014–2019: Bán Róbert László (Fidesz-KDNP)^[10]
2019-től: Bán Róbert László (Fidesz-KDNP)^[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,9%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 1,1% németnek, 0,2% románnak mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,9%, református 13,4%, evangélikus 5,1%, felekezeten kívüli 3,1% (20% nem nyilatkozott).^[11]

Nevezetességei[szerkesztés]

A látnivalók a faluközpontban vannak, az Árpád út elején. A kalocsai érsekség 1906 októberére római katolikus kápolnát hozott létre, mellé a nagytemplom az 1950-es években épült fel. A templomkertben található a világháború áldozatainak emlékműve. A Templom közben van a református és evangélikus hívek régi, közös temploma, az épületet 1994-ben felújították, bővítették, toronnyal egészítették ki. A településen több, mint száz éve működik baptista gyülekezet. Templomuk a Széchenyi utca sarkán épült fel, udvarában sportpályával és játszótérrel.

Országszerte ismert a tázlári citerazenekar és a Rozmaring asszonykórus.^[12] A két együttes a helyi rendezvényeken is rendszeresen fellép. A falunapot minden évben juniálissal összekötve tartják. A szüreti bál októberben van.