Tataháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tataháza
Jó állapotú szélmalom, vitorla nélkül
Jó állapotú szélmalom, vitorla nélkül
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Bácsalmási
Jogállás község
Polgármester Vörös István[1]
Irányítószám 6451
Körzethívószám 79
Népesség
Teljes népesség 1210 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 45,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tataháza (Magyarország)
Tataháza
Tataháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 10′ 23″, k. h. 19° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 23″, k. h. 19° 18′ 00″
Tataháza (Bács-Kiskun megye)
Tataháza
Tataháza
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Tataháza weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tataháza témájú médiaállományokat.

Tataháza (horvátul Tataza[3]) község Bács-Kiskun megye Bácsalmási járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Bácskai-löszháton Bajától 28, Bácsalmástól 6 km-re fekszik a Bácskában. A települést átszeli a baja-szegedi 55-ös számú főközlekedési út. Nyugati szélén folydogál az Illancsban eredő Mátételki-Kígyós csatorna (a Kígyós-főcsatorna mellékága), mely szárazabb nyarak idején elveszti vizét. A község belte­rületén van egy nádas tó, mellette egy jó állapotban lévő szélmalom áll.

Története[szerkesztés]

Tataháza nevét 1485-ben említette először oklevél Thad néven, mikor Őrösi László özvegye, Eufemia és Marhárt Jakab özvegye, Borbála az őket hozomány czímen illető birtokaikat Czobor Mártonnak és Imrének adták el. E birtokok között szerepelt Thad is, a mai Tataháza előde, a melyet Tótházának is neveztek.


A török hódoltság alatt a defterek a bajai nahijében sorolják fel Tótházát Szentmiklós pusztával együtt 1580-ban 35 és 1590-ben 29 adózó házzal.

1598-ban Tóthát szerb falu lakossága Esztergom vidékére költözött.

1651-ben Polgár Pál, másként Bornemisza de Buda, végrendeletileg leányainak, Vattai Pálnénak és Földvári Jánosnénak adja bácsmegyei Tótháza birtokát, majd 1662-ben e birtokba Vattai Pált iktatták be.

1724-ben az 1662 után Tataházának nevezett puszta Czobor Imre bajai uradalmába tartozott. A bajaiak használják, de csak legeltetésre.

1727-ben ismét Tótházának írták. 1731-ben Tataháza, másképpen Tótháza néven fordult elő.

1736-ban Tataháza pusztát a bikityiek használták évi 75 forintért, majd 1764-ben Grassalkovich bajai földesúr Tataháza pusztát be akarja telepíteni, és az ide letelepedőknek az egész határt 50 frtért adja bérbe. Kikötése, hogy házaikat rendben az utcavonalba kell építeniük, a földesúri adók alól egy évig, a vármegye részéről három évig mentesültek. A külföldről jövők hat évi adómentességet élveztek.

1765 decemberben Tataházát először vették fel a vármegyei adólajstromba. 1769-ben Tataházára 137 forint adót vetett ki a vármegye.

1772-ben Tataháza földesura gróf Grassalkovich volt.

1776-ból való Tataháza legrégibb pecsétje.

1793-ban az úrbéri összeírás szerint Tataházán 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, továbbá egy tanító s egy jegyző volt a faluban.

1910-ben 1675 lakosából 1651 magyar, 18 német volt. Ebből 1649 római katolikus, 19 izraelita volt.

A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Bácsalmási járásához tartozott.

A község határában egy Fehérhalom nevű hely található.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességek[szerkesztés]

Tataháza címere[szerkesztés]

A községnek nincs címere, viszont a közelmúltban előkerült egy régi pecsétnyomó. Egy bácsbokodi villanyszerelő mester adta át a néhány évvel ezelőtt talált réz pecsétfejet a községnek. A pecséten „TATAHÁZA 1790” felirat látható, középén pedig egy kar, mely búzaszálakat tart – ez utóbbi Bácsalmás címerében látható motívum. A mester munka közben, egy falban találta, ahová szög helyett verték be. A pecsét feje hátul ugyanis egy szúrós hegyben végződött – erre erősítették pecsétnyomó nyelét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tataháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]