Kiskunhalas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiskunhalas
A városháza épülete
A városháza épülete
Kiskunhalas címere
Kiskunhalas címere
Kiskunhalas zászlaja
Kiskunhalas zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKiskunhalasi
Jogállás város
Polgármester Fülöp Róbert (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 6400
Körzethívószám 77
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 27 136 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség120,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület227,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiskunhalas (Magyarország)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″
Kiskunhalas (Bács-Kiskun megye)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Kiskunhalas weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunhalas témájú médiaállományokat.

Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik. Budapesttől délre 148 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 56 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re nyugat-északnyugatra, Szabadkától 45 km-re északra van.

Megközelítése közúton[szerkesztés]

Az 53-as számú főúton fekszik. Baja és Szeged felől az 55-ös főútról, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.

Megközelítése vasúton[szerkesztés]

A város fontos vasúti csomópont. Áthalad rajta a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Továbbá itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is. Ezeken kívül más nagyvárosokba is indul és azokból is érkezik vonat.

Története[szerkesztés]

A város nevének eredete nem tisztázott. Kezdetben arra gondoltak, hogy a várost nyugatról körülvevő tóról, mocsaras vidékről kapta a nevét. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt. Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. Kiskunhalason és környékén a középkorban legalább 26 templom volt. A tatárjárás pusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek. A Csertán kun nemzetség központja lett a település.[3]

A Sáfrik szélmalom alkonyatkor

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett. 1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél. 1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond is járt itt. 1439-ben említették először városként a települést.[4]

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a hagyomány szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött fekete sereget.[5] A török időkben a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törökök telepítették újra 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett. A tizenöt éves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály itt éjszakázott. 1664-ben a Debreceni Református Kollégium alá tartozó református iskola létesült itt. A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú város egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet is.

A Habsburgok 1702-ben a Német Lovagrendnek zálogosították el a Jászkun kerületet. 1703. október 5-én a Rákóczi-szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezredes vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban.[6] 1753-ban Kiskunhalas térségében itt került sor az utolsó boszorkányégetésre.[7]

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok, zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.[8]

Leírás a településről a 18. század végén: "Szabad mező Város a’ Kis Kúnságban; neveztetett a’ mellette mint egy fél posta mértföldnyire kis terjedő Tótól, melly halakkal bővelkedik; ’s a’ Városnak 1693dikban készűltt petséttyén is három halakból álló tzímer szemléltetik. A’ régi privilegiumokban Halasszéknek neveztetik, mert itt vólt a’ Kis Kúnoknak leg föbb székek, holott a’ Kúnoknak Kapitánnyok, Grófjok, és a’ Tábla Bírák itéllő széket tartottak. Fekszik Bajától, Szegedtől, Ketskeméttől, és Kalotsától is hat mértföldnyire, Szent Marjához pedig ötre, lakosai katolikusok, nagyobb részént reformátusok, ’s egynehány Luteránusok is. Postája nevezetes, melly a’ Pesti, és Pétervári útnak közepén vagyon, sós tója a’ halakat meg nem szenvedi, de a’ fördésre egésséges vizű. Három halmai felől azt tartyák, hogy Kinizsi Pál azon helyeken verte vólna meg a’ Cseheket, és ezeknek temető halmaik. A’ Városnak felső részénél, a’ nap keleti oldalon lévő hosszas hegy felől pedig azt állíttyák, hogy Mátyás Királynak fekete serege Ulászló idejekor eloszolván, e’ hegy mellett szállott meg, ’s az olta fekete hegynek neveztetik. A’ Városnak alsó részénél, a’ nap keleti óldalon lévő halom pedig, Kurutz halomnak neveztetik, mert a’ Halasi Jegyző Könyv szerént, Kiba nevű Kapitány, azon helyen verre meg a Kurutzokat, le vágván közűlök 234, ’s hóltt testeik oda hordattattak 1703 esztendőben. Épűletlyei e’ Városnak számosak, és lakosai mintegy 8000 lelkekre számláltatnak; de többnyire alatsonyak, ’s a’ Magyaroknak régi szokásaikhoz képest készűltek. Nevezetes az említett halasi tóbéli sziget arról, mivel az Ozmanok’, és Tatároknak vérengezéseik idejekor oda vonták bé magokat a’ lakosok egy keskeny hídon, mellynek lábai néhol még most is szemléltetnek. Sántz forma árokkal van körűl véve, ’s a’ túl lévő kerti szőllőkbe töltésen járnak keresztűl e’ tón a’ lakosok. Határja homokos, de jól termő, réttyei, ’s kivált legelője nagyon tágas, és sok külömbféle marháknak kivált birkáknak tartására elég alkalmatos, boraikat Szegedre, ’s más Vármegyebéli Helységekre is el hordgyák, keresettyek marhákkal, gyapjúból, és életből." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os vármegyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A 20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté.

Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség[9], a helyi zsidók deportálása és egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

A Semmelweis Kórház, előtérben Marton László szobrászművész Hírnök, és Kerényi József építész Három tavasz című alkotásával

Az 1945 után nagy kiterjedésű határában több község önállósult (1947-ben Pirtó, 1952-ben pedig Balotaszállás, Imrehegy – ez részben Kecel határából is –, Kunfehértó és Zsana), ezzel területe mintegy felére csökkent. 1972-ben korábbi pusztáinak egy részét, Bodoglárt és Tajót Kiskunmajsához csatolták, ennek eredményeképp a város területe ismét negyedével csökkent, eredeti területének alig több mint harmadára. Az 1950-es megyerendezés során az újonnan alakított Bács-Kiskun megye része, egyúttal a szintén ekkor alakított Kiskunhalasi járás székhelye lett a város. Az államosítások, a földreform, a kollektivizálás megváltoztatta a város arculatát.

1956 októberében tüntetések, munkástanácsok, forradalmi bizottság létre jötte, sortűz jelezte, hogy a halasiak is elégedetlenek az addigi politikával. A forradalom és szabadságharc idején, 1956. november 1-jén itt tartottak egyedül az országban demokratikus szavazást a helyi alapszervezettel rendelkező pártok között, az FKgP

Gazdaság és foglalkoztatottság[szerkesztés]

Kiskunhalason, a középkortól a mezőgazdaság dominált és jelentette a megélhetést. A 18. századtól nyomon követhető céhipar, majd a görög és zsidó kereskedők által megalapozott kereskedelem új, de még kevés ember számára nyitott más megélhetési formákat, lehetőségeket.

A dualizmusban megszűnt céhipart felváltotta a kapitalista szemléletű iparosodás. Kisvállalkozások mellett megjelentek nagyobb cégek (Schneider Ignác és Utódai Cég), de a pénzintézetek is. Az építkezések révén a munkanélküliség minimális volt. A modern posta (1867), vasút (1882), a villany, a telefon megjelenése jelentős fejlődést eredményezett. 1920 után a magyar gazdaság kezdeti válsága miatt lassan állt talpra a helyi munkaerőpiac. A legnagyobb felszívó erőt továbbra is a mezőgazdaság jelentette, ahol a közép- és kisgazda réteg volt a jellemző.

A szovjetizálás 1945-től fokozatosan, majd 1956-tól egyre erőszakosabban és eredményesebben szétverte a paraszti társadalmat.[10] A szovjet típusú mezőgazdaság lett a jellemző.[11] Az 1960-as évektől a tervgazdálkodás révén iparosítás indult. Bár az állami gazdaság és tsz-k megmaradtak mégis a gyárak lettek dominánsak. Építőipar, papíripar, autóbuszalkatrész- és gépgyártás, téglagyár, feldolgozóipar, kőolajipar, könnyűipar stb. jellemezte a korszakot, amely jelentősen átalakította a gazdasági és társadalmi képet is. Nagy tömegben települtek be a tanyavilágból, a járásból és a régióból a városba. 10-15 ezer embernek jelentettek megélhetést az ipari létesítmények.

A rendszerváltást követő években a szovjet típusú mezőgazdasági üzemek, gyárak többsége felaprózódott kis- és középvállalkozásokba, vagy megszűnt. Ennek hatalmas, 4-6 ezer fős munkanélküliség és elvándorlás lett a következménye. Néhány nagyobb gyár megmaradt, de hamarosan a kőolajipart Zsanára vitték. 2009-ben pedig a könnyűipar (Levi's) is elhagyta a várost, ami közel 600 ember munkalehetőségeit érintette.[12] Mintegy 300-350 ember munkahelyét érintve, 2018-ban eltelepítették a város a legrégebbi feldolgozóipari cégét is, ami Mélykútra költözött.[13] 2018 szeptemberében bejelentették, hogy Kiskunhalason 470 rab befogadására képes börtön létesül a korábbi katonai laktanya objektumból, menekültközpontból, ezáltal közel 250 új munkahely létesül majd a városban.[14]

Jelenleg a a városban a legtöbb embert a városi cégek mellett a rendőrség, a kórház, az állami és egyházi oktatási intézmények foglalkoztatnak.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása 1900-tól:

2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 4%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[15]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,8%-a magyarnak, 5,5% cigánynak, 1,3% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,4%, református 10,4%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 19,6% (28,8% nem nyilatkozott).[16]

Nevezetességei, látnivalók[szerkesztés]

  • Halasi Csipkemúzeum[17] A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata, valamint az üvegtárolókban kiállított szebbnél-szebb halasi csipke. [18]
  • Halas Galéria[19] A Halas Galéria Kiskunhalas város tulajdonában levő képzőművészeti anyagok múzeumi kezelése céljából alakult 1999-ben.
  • Sáfrik-féle szélmalom[20] Az 1860-as években épített szélmalmot az 1901-ben Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék. (Halas Galéria[19] kezelésében)
  • Berki Galéria 2014-től Diószegi Balázs és Berki Viola állandó kiállításának ad helyet.[21]
  • Thorma János Múzeum Az itt kiállított tárgyak száma ma már meghaladja a 88 ezret. A gyűjtemény elsősorban néprajzi és helytörténeti jellegű, de régészeti és képző- és iparművészeti anyagot is tartalmaz, valamint jelentős a Dokumentumtár, Képtár és Fotótár is. Thorma János festőművész számos munkája megtekinthető.
  • Tájház[22] 1750 körül az Orbán és a Baki család építtette ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. (Halas Galéria[19] kezelésében)
  • Végh-kúria[23] Az épületet Végh István nemesember építette, majd a 19. század második felében tornáccal és melléképületekkel bővült, később, a század végén újabb melléképületeket kapcsoltak hozzá. Az 1980-as évek elején az épület teljes felújításon esett át.
  • Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra
  • Árpád-kori falu jeloszlopa - Sóstó parkerdő (Csák Attila szobrászművész) (2001)

Civil szervezetek[szerkesztés]

Testvér- és partnervárosai[szerkesztés]

Elfeledett testvér- és partnervárosi kapcsolatok[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

A Sóstói csárda

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiskunhalas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2010. október 12. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Végső István: Kiskunhalas helytörténeti olvasókönyv 1. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2003. 92. pp. 
  4. Végső István: Kiskunhalas helytörténeti olvasókönyv 1. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2003. 92. pp. 
  5. Mátyás serege és a halasi Fekete-hegy | Honismeret (magyar nyelven). Honismereti Szövetség. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  6. Tömegsírok Halason
  7. Halasi boszorkányüldözés
  8. Végső István: Kiskunhalas helytörténeti olvasókönyv 1. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2003. 92. pp. 
  9. Halasi halottak Donnál
  10. Dolgozó paraszt vs kulák. Halas helytörténete. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  11. Végső István: Kiskunhalas helytörténeti tankönyve 2. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005. 96. pp. 
  12. [https://www.portfolio.hu/users/elofizetes_info.php?t=cikk&i=112075 PORTFOLIO.HU - Online gazdas�gi �js�g]. www.portfolio.hu. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  13. Megosztom, Mélykút 2018 02 20 17:58: Ősszel kezdődhetnek a próbavágások a mélykúti vágóhídon (magyar nyelven). BAON. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  14. https://index.hu/belfold/2018/10/02/kiskunhalas_borton_atadas_rendorseg/
  15. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  16. Kiskunhalas Helységnévtár
  17. Csipkemúzeum. [2006. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)
  18. Csipke eredet
  19. a b c Halas Galéria. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  20. Szélmalom
  21. Boróka Házból Berki Galéria. Halasmédia. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  22. Tájház. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  23. Végh-kúria. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  24. Boróka Civilház. [2008. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)
  25. Pásztortűz Egyesület
  26. Szilaj Citerazenekar
  27. Nemes Tanács
  28. [1]
  29. [2]
  30. [3]
  31. http://www.vegso.halas.hu/publ.html Végső István: Kiskunhalas a második világháborúban
  32. http://www.vegso.halas.hu/publ.html A 15. kiskunhalasi kerékpáros zászlóalj története 1931-1945 között
  33. MTI-hírek, 1941. október 31. (Hozzáférés: 2016. december 12.)

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Solt Kiskőrös Kecskemét Héraldique meuble compas.svg
Kalocsa

Észak
Nyugat  Kiskunhalas  Kelet
Dél

Kiskunmajsa
Baja Tompa Szeged