Kiskunhalas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kiskunhalas
A városháza épülete
A városháza épülete
Kiskunhalas címere
Kiskunhalas címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKiskunhalasi
Jogállás város
Polgármester Fülöp Róbert (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 6400
Körzethívószám 77
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 27 136 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség120,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület227,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiskunhalas (Magyarország)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″
Kiskunhalas (Bács-Kiskun megye)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Kiskunhalas weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunhalas témájú médiaállományokat.

Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik. Budapesttől délre 148 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 56 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re nyugat-északnyugatra, Szabadkától 45 km-re északra van.

Megközelítése közúton[szerkesztés]

Az 53-as számú főúton fekszik. Baja és Szeged felől az 55-ös főútról, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.

Megközelítése vasúton[szerkesztés]

A város fontos vasúti csomópont. Áthalad rajta a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Továbbá itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is. Ezeken kívül más nagyvárosokba is indul és azokból is érkezik vonat.

Története[szerkesztés]

Mint azt a város neve is mutatja, halastó mellé települt, kezdetben mocsaras vidék volt. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt. Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. A tatárjárás pusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek.

A Sáfrik szélmalom alkonyatkor

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett. 1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél. 1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond is járt itt. 1439-ben említették először városként a települést.

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a monda szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött fekete sereget.[3] A török időkben a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törökök telepítették újra 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett. A tizenöt éves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály itt éjszakázott. 1664-ben a Debreceni Református Kollégium alá tartozó református iskola létesült itt. A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú város egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet is. A Habsburgok 1702-ben a Német Lovagrendnek zálogosították el a Jászkun kerületet. 1703. október 5-én a Rákóczi-szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezredes vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban.[4] 1753-ban Kiskunhalas térségében itt került sor az utolsó boszorkányégetésre.[5]

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok, zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.

Leírás a településről a 18. század végén:

"Szabad mező Város a’ Kis Kúnságban; neveztetett a’ mellette mint egy fél posta mértföldnyire kis terjedő Tótól, melly halakkal bővelkedik; ’s a’ Városnak 1693dikban készűltt petséttyén is három halakból álló tzímer szemléltetik. A’ régi privilegiumokban Halasszéknek neveztetik, mert itt vólt a’ Kis Kúnoknak leg föbb székek, holott a’ Kúnoknak Kapitánnyok, Grófjok, és a’ Tábla Bírák itéllő széket tartottak. Fekszik Bajától, Szegedtől, Ketskeméttől, és Kalotsától is hat mértföldnyire, Szent Marjához pedig ötre, lakosai katolikusok, nagyobb részént reformátusok, ’s egynehány Luteránusok is. Postája nevezetes, melly a’ Pesti, és Pétervári útnak közepén vagyon, sós tója a’ halakat meg nem szenvedi, de a’ fördésre egésséges vizű. Három halmai felől azt tartyák, hogy Kinizsi Pál azon helyeken verte vólna meg a’ Cseheket, és ezeknek temető halmaik. A’ Városnak felső részénél, a’ nap keleti oldalon lévő hosszas hegy felől pedig azt állíttyák, hogy Mátyás Királynak fekete serege Ulászló idejekor eloszolván, e’ hegy mellett szállott meg, ’s az olta fekete hegynek neveztetik. A’ Városnak alsó részénél, a’ nap keleti óldalon lévő halom pedig, Kurutz halomnak neveztetik, mert a’ Halasi Jegyző Könyv szerént, Kiba nevű Kapitány, azon helyen verre meg a Kurutzokat, le vágván közűlök 234, ’s hóltt testeik oda hordattattak 1703 esztendőben. Épűletlyei e’ Városnak számosak, és lakosai mintegy 8000 lelkekre számláltatnak; de többnyire alatsonyak, ’s a’ Magyaroknak régi szokásaikhoz képest készűltek. Nevezetes az említett halasi tóbéli sziget arról, mivel az Ozmanok’, és Tatároknak vérengezéseik idejekor oda vonták bé magokat a’ lakosok egy keskeny hídon, mellynek lábai néhol még most is szemléltetnek. Sántz forma árokkal van körűl véve, ’s a’ túl lévő kerti szőllőkbe töltésen járnak keresztűl e’ tón a’ lakosok. Határja homokos, de jól termő, réttyei, ’s kivált legelője nagyon tágas, és sok külömbféle marháknak kivált birkáknak tartására elég alkalmatos, boraikat Szegedre, ’s más Vármegyebéli Helységekre is el hordgyák, keresettyek marhákkal, gyapjúból, és életből." 
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os vármegyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A 20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté. Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség[6], a helyi zsidók deportálása és egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

A Semmelweis Kórház, előtérben Marton László szobrászművész Hírnök, és Kerényi József építész Három tavasz című alkotásával

Az 1945 után nagy kiterjedésű határában több község önállósult (1947-ben Pirtó, 1952-ben pedig Balotaszállás, Imrehegy – ez részben Kecel határából is –, Kunfehértó és Zsana), ezzel területe mintegy felére csökkent. 1972-ben korábbi pusztáinak egy részét, Bodoglárt és Tajót Kiskunmajsához csatolták, ennek eredményeképp a város területe ismét negyedével csökkent, eredeti területének alig több mint harmadára. Az 1950-es megyerendezés során az újonnan alakított Bács-Kiskun megye része, egyúttal a szintén ekkor alakított Kiskunhalasi járás székhelye lett a város. Az államosítások, a földreform, a kollektivizálás megváltoztatta a város arculatát. 1956 októberében tüntetések, munkástanácsok, forradalmi bizottság létre jötte, sortűz jelezte, hogy a halasiak is elégedetlenek az addigi politikával. A forradalom és szabadságharc idején, 1956. november 1-jén itt tartottak egyedül az országban demokratikus szavazást a helyi alapszervezettel rendelkező pártok között, az FKgP 76%-os győzelme mellett.[7]

Iparosítása az 1970-es évektől vált nagyobb arányúvá; a feldolgozóipar lett a helyi gazdaság legjelentősebb ágazata. A feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez.

1983 végén az egész országban megszűntek a járások, így az 1950-ben alakított Kiskunhalasi járás is.

A szegedi úti Gábor Áron Laktanya 2001-es bezárásáig, és a MH 36. Gábor Áron Páncéltörő Tüzérezred felszámolásáig, Kiskunhalas katona város volt.[8]

Halas nevét világszerte ismertté tette a csipkevarrás, melynek megteremtői Dékáni Árpád és Markovits Mária voltak.

Új börtön[szerkesztés]

2018. szeptemberében bejelentették, hogy Kiskunhalason 470 rab befogadására képes börtön létesül a korábbi menekültközpontból, ezáltal közel 250 új munkahely létesül majd a városban.[9]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 4%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[10]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,8%-a magyarnak, 5,5% cigánynak, 1,3% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,4%, református 10,4%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 19,6% (28,8% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei, látnivalók[szerkesztés]

  • Halasi Csipkemúzeum[12] A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata, valamint az üvegtárolókban kiállított szebbnél-szebb halasi csipke. [13]
  • Halas Galéria[14] A Halas Galéria Kiskunhalas város tulajdonában levő képzőművészeti anyagok múzeumi kezelése céljából alakult 1999-ben.
  • Sáfrik-féle szélmalom[15] Az 1860-as években épített szélmalmot az 1901-ben Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék. (Halas Galéria[14] kezelésében)
  • Berki Galéria 2014-től Diószegi Balázs és Berki Viola állandó kiállításának ad helyet.[16]
  • Thorma János Múzeum Az itt kiállított tárgyak száma ma már meghaladja a 88 ezret. A gyűjtemény elsősorban néprajzi és helytörténeti jellegű, de régészeti és képző- és iparművészeti anyagot is tartalmaz, valamint jelentős a Dokumentumtár, Képtár és Fotótár is. Thorma János festőművész számos munkája megtekinthető.
  • Tájház[17] 1750 körül az Orbán és a Baki család építtette ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. (Halas Galéria[14] kezelésében)
  • Végh-kúria[18] Az épületet Végh István nemesember építette, majd a 19. század második felében tornáccal és melléképületekkel bővült, később, a század végén újabb melléképületeket kapcsoltak hozzá. Az 1980-as évek elején az épület teljes felújításon esett át.
  • Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra
  • Árpád-kori falu jeloszlopa - Sóstó parkerdő (Csák Attila szobrászművész) (2001)

Civil szervezetek[szerkesztés]

Testvér- és partnervárosai[szerkesztés]

Elfeledett testvér- és partnervárosi kapcsolatok[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

A Sóstói csárda

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiskunhalas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2010. október 12. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Tömegsírok Halason
  4. Tömegsírok Halason
  5. Halasi boszorkányüldözés
  6. Halasi halottak Donnál
  7. 1956-os forradalom Halason
  8. http://www.honvedelem.hu/cikk/26652
  9. https://index.hu/belfold/2018/10/02/kiskunhalas_borton_atadas_rendorseg/
  10. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  11. Kiskunhalas Helységnévtár
  12. Csipkemúzeum
  13. Csipke eredet
  14. a b c Halas Galéria
  15. Szélmalom
  16. Boróka Házból Berki Galéria. Halasmédia. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  17. Tájház
  18. Végh-kúria
  19. Boróka Civilház
  20. Pásztortűz Egyesület
  21. Szilaj Citerazenekar
  22. Nemes Tanács
  23. [1]
  24. [2]
  25. [3]
  26. Kronach
  27. http://www.vegso.halas.hu/publ.html Végső István: Kiskunhalas a második világháborúban
  28. http://www.vegso.halas.hu/publ.html A 15. kiskunhalasi kerékpáros zászlóalj története 1931-1945 között
  29. MTI-hírek, 1941. október 31. (Hozzáférés: 2016. december 12.)

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Solt Kiskőrös Kecskemét Héraldique meuble compas.svg
Kalocsa

Észak
Nyugat  Kiskunhalas  Kelet
Dél

Kiskunmajsa
Baja Tompa Szeged