Bácsborsód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácsborsód
Latinovits-kúria
Latinovits-kúria
Bácsborsód címere
Bácsborsód címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Bácsalmási
Jogállás község
Polgármester Csomor László[1]
Irányítószám 6454
Körzethívószám 79
Népesség
Teljes népesség 1124 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 14,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 77,52 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bácsborsód (Magyarország)
Bácsborsód
Bácsborsód
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 05′ 39″, k. h. 19° 09′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 39″, k. h. 19° 09′ 32″
Bácsborsód (Bács-Kiskun megye)
Bácsborsód
Bácsborsód
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Bácsborsód weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsborsód témájú médiaállományokat.

Bácsborsód (horvátul Boršot[3]) község Bács-Kiskun megyében, a Bácsalmási járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Bács-Kiskun megyében, a Bácska északi részén, a Bokodi–Kígyós-csatorna jobb partján, Bajától 19 km-re délkeletre fekszik. Síkvidéki útifalu.

Vonattal megközelíthető a Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon (Bácsbokod-Bácsborsód vasútállomás).

Története[szerkesztés]

A község területén lelt szarmata és kelta tárgyak nagyon régi, több évezredes településre utalnak. Még a honfoglalás után is áthaladt rajta egy fontos kereskedelmi útvonal.

Okiratban először 1333-ban, Károly Róbert királyunk uralkodása idején említtetik Borsódszentlőrinc néven.

A „borsod” a „bors” személynévből származik, a nyelvérzék azonban átvonta a „borsó” szócsaládba. A „Bács” előtagot – számos Borsod nevű helységtől megkülönböztetésül – 1897-ben kapta. A török hódoltság alatt népes település volt, ezt bizonyítja a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmajegyzéke. Az itteniek négyszer annyi adót fizettek, mint a kalocsaiak.

A török kiűzése után a falu rövid ideig a határőrvidékhez tartozott.

Latinovits-kúria

1697-től Buttler János várkapitány tulajdonába került, aki 1725-ben eladta Hammerschmidt Jánosnak. Tőle még abban az esztendőben megvásárolta a Latinovics-család két tagja, Latinovics Dániel és István.

1781-től nagyarányú telepítések kezdődtek. A földesurak a falut magyarokkal népesítették be. A Latinovicsok az 1848-as szabadságharcban kivétel nélkül a magyar ügy oldalára álltak.

A világosi fegyverletétel után anyagi helyzetük megrendült. Három épületük ma is áll, melyből a kastélyban a híres Őszi Napfény Szociális Otthon kapott helyet, míg a falu határában álló, egykor paplakként funkcionáló kúria lassan az enyészeté lesz a családi sírkápolnával együtt.

A község nevezetes szülötte Moholy-Nagy László (18951946). A világhírű művész festőként, fotográfusként és művészeti szakíróként is maradandót alkotott. Szülőháza magántulajdonban van, nem látogatható. Határában bronzkori, kelta, szarmata lelőhely található.

Első írásos említésekor (1333, Bursous) egyházas hely és a Becsei család birtoka.

A török hódoltság alatt magyar lakosságát délszlávok váltották fel (1572).

A 18. század első felében puszta. Új birtokosa, a Latinovits család telepítette be (1781).

Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. (1918–21) A második világháború után német lakóinak többségét kitelepítették Németországba. (1946–47) 1950-ig Bács-Bodrog vármegye része.

A település népessége 1910-ben 2717 fő (magyar, német, horvát), 1990-ben 1355 fő.

2001-ben lakosságának 97,6% magyar 1,17% horvát, 0,46% szerb, 0,39% német, 0,31% pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Neves bácsborsódiak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bácsborsód települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  4. A Latinovits-kúria. Műemlékem.hu

További információk[szerkesztés]