Moholy-Nagy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moholy-Nagy László
Laszlo Moholy-Nagy - photography from NARA - 281845.jpg
Született
1895. július 20.[1][2]
Bácsborsód[3]
Elhunyt
1946. november 24. (51 évesen)[4][3][2]
Chicago[5][3]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • festő
  • fényképész
Halál oka leukémia
Sírhely Graceland Cemetery

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moholy-Nagy László témájú médiaállományokat.

Moholy-Nagy László (1909-ig Weisz)[6] (Bácsborsód, 1895. július 20.Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. Vezetéknevének ejtése: moholi-nagy [ˈmoholiˌnɒɟ].[7]

Fiatalkora[szerkesztés]

Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején elhagyta a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette őket.

Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták (melyben Babits Mihály is tanította).

Vezetéknevüket – 1910-ben, nagybátyjuk tiszteletére – ő és testvérei Nagyra változtatták.

Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyultak, 1913-ban a Szegedi Napló leközölte néhány költeményét. Érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt.

1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól; mappalapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az odesszai katonai kórházból küldözgetett haza.

1918-ban leszerelt, s hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta az egyetemet. Még abban az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki.

Ebben az időben a festészet mellett a Jelenkor című újságba is írogatott.

Emigrációban Európában[szerkesztés]

1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták közös forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Időközben ismét nevet változtatott, vezetékneve elé odabiggyesztette szeretett nagybátyja lakóhelyének, Moholnak a nevét is, így innentől kezdve rajzait, festményeit és egyéb műveit már a „Moholy-Nagy” szignóval látta el. A kommün bukása után, a retorzióktól tartva Bécsbe menekült, ahol hamarosan csatlakozott Kassákhoz és a többi emigráns magyar művészhez, íróhoz, velük együtt utazott tovább Berlinbe, 1920 elején.

1920 áprilisában ott ismerkedett meg Lucia Schultzcal, későbbi feleségével, ő vezette be a fotográfia művészi világába. 1921-ben házasodtak össze.

1922 februárjában a Der Sturm galériában Péri Lászlóval közösen rendezett kiállítása zajos sikert aratott, neve hamar ismertté vált szerte a városban és az országban. Szintén ebben az évben jelent meg Kassákkal közösen szerkesztett írása, az Új művészek könyve. Moholy-Nagy művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt a Ma, Tett, Die Aktion, Der Sturm folyóiratokban.

Sikerének tudható be, hogy Walter Gropius őt kérte fel 1923-ban a távozó Johannes Itten helyére a weimari Bauhaus oktatói közé. Olyan művészek közé került, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer, és bár mellettük ő ismeretlennek számított, mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált. 1921 és 1928 között két könyvet is írt, Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt.

1928 mozgalmas év volt az életében, Walter Gropiusszal együtt otthagyta a Bauhaust, elvált feleségétől, és visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, miközben színházi díszleteket is tervezett (Hoffmann meséi, Berlini kalmár, Pillangókisasszony), szabadidejében pedig fény-alakítási problémákkal foglalkozott.

1929-ben belekóstolt a filmezésbe, leforgatta élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, régi kikötő címen. 1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátort (Lichtrequisit), ami egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor – a rá vetülő fény pedig a környező falakon színes fényjátékot teremt. Ez ihlette Fekete-fehér-szürke (1932) és a Nagyvárosi cigányok (1932) című filmjeit is.

1931 végén ismerte meg Sybille Pietzscht, akivel 1933-ban házasodtak össze, első lányuk, Hattula is ebben az évben született. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. Második lánya, Claudia már ott született.

Mivel nem érezték túlzottan jól magukat, 1935 májusában Londonba költöztek tovább, ahol már egy sokkal izgalmasabb élet várta. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig (a szintén magyar származású Korda Sándor Eljövendő dolgok c. filmjéhez) mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent.

1936-ban az egyik aláírója volt Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumának.

New Bauhaus[szerkesztés]

1937 nyarán Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására. Júliusban költöztek át Amerikába, a főiskola 1937 októberében nyitotta meg kapuit Chicagóban.

Korábbi aggodalmai 1938-ban beigazolódtak, amikor alkotásai „elfajzott művészetnek” minősültek és az összes német galériából és múzeumból eltávolították őket.

1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tőke nélkül alapította meg a School of Design intézetet szintén Chicagóban, amely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel később bekövetkezett haláláig vezetője volt.

Több rosszullét után 1945-ben került először kórházba, ahol az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála. Mivel a kor még nem ismert semmiféle gyógymódot a betegség leküzdésére, alig több mint egy évvel a szintén leukémiában megbetegedett Bartók Béla halála után, 1946. november 24-én ő is elhunyt. Hamvait Chicagóban temették el, sírja felett Walter Gropius mondott gyászbeszédet.

1947-ben Vision in Motion címmel megjelent posztumusz munkája pedagógiai programjának, művészeti célkitűzéseinek összességét foglalja magában.

2006-ban a 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem fölvette a nevét és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.

Képek: Veszprém, László-Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 26.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12282432n
  3. ^ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Мохой-Надь Ласло
  4. Integrált katalógustár, 118583204, 2015. július 21.
  5. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  6. A Belügyminisztérium 1909. évi 151070. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 42. oldal 40. sor.
  7. OH. 1074. o., Mohojnagy (Láng Attila D.)

Források és irodalom[szerkesztés]

  • szerk. Kontha Sándor: Magyar művészet 1919–1945. Budapest: Akadémiai. 1985. 327–367. o. ISBN 9630525429 1-2. kötet  
  • Dercsényi D – Zádor A: Kis magyar művészettörténet. Budapest: Képzőműv. A. 1980. ISBN 963-05-3240-9 és ISBN 963-336-128-1  
  • Esztétikai kislexikon. Főszerk. Szerdahelyi István, Zoltai Dénes. 2. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1972.
  • Enciklopédia Hungarica (Britannica). 2005. CD verzió  
  • Mezei Ottó: Molnár Farkas. Budapest: Akadémiai. 1987. = Architektúra, ISBN 9630543273  
  • Forgács Éva: Bauhaus. Pécs: Jelenkor. 2010. ISBN 9789636764890  
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919–1933. Bauhaus Archiv. Köln: Taschen; Budapest: Vince. 2003. ISBN 3822825840  
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919–1933: Reform und Avantgarde. Köln: Taschen. 2006. ISBN 3822822221  
  • Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet. Budapest: Műszaki. 1961. ETO 72 036  
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät: Der Kunst des 20. Jahrhunderts. München: R. Piper & Co. Verlag. 1957.  
  • M. Wingler: Das Bauhaus. Berlin: (kiadó nélkül). 1962.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]