Pillangókisasszony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pillangókisasszony vagy Madama Butterfly Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. A szövegkönyvet Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írták John Luther Long 1898-as elbeszélése nyomán.

Az ősbemutatója 1904. február 17-én volt a milánói La Scala operaházban. A sikertelen bemutató után, május 28-án Puccini átírta és Bresciában ismét színre vitte az operát, mely ezúttal hatalmas sikert aratott.

Az Opera America (az egyesült államokbeli operaházak szövetsége) felmérései szerint a Pillangókisasszony a legsikeresebb és a legtöbbször színre vitt opera az Amerikai Egyesült Államokban.[1]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi plakát
Szereplő Hangfekvés
Cso-cso-szán (Madame Butterfly), gésa szoprán
Szuzuki, Cso-cso-szán szolgálólánya mezzoszoprán
B. F. Pinkerton, amerikai tengerészhadnagy tenor
Sharpless, amerikai konzul bariton
Goro, kerítő tenor
Yamadori, herceg bariton
Bonc, Cso-cso-szán nagybátyja basszus
Kate Pinkerton, a tengerészhadnagy felesége mezzoszoprán

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Nagaszaki, Japán
Idő: 1904

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B. F. Pinkerton, amerikai tengerészhadnagy, a USS Abraham Lincoln hadihajó parancsnoka egyik nagaszaki tartózkodása alkalmával japán módra házasságot köt egy 15 éves gésával, Cso-cso-szánnal, akit ismerősei Butterflynak, azaz Pillangónak hívnak. Az esküvőt Goro, a kerítő szervezi. Sharpless, amerikai konzul megpróbálja Pinkertont lebeszélni, miután megtudja, hogy a lány igazán hisz a házasságban. A konzul megtudja, hogy Cso-cso-szán a vőlegénye kedvéért áttért a keresztény vallásra, emiatt sohasem térhet vissza saját népének körébe. Pinkerton megtudja, hogy a lány apja egy kegyvesztett szamuráj volt, aki lányát eladta gésának. Az esküvői mulatságot Bonc, a lány nagybátyja zavarja meg, aki kiátkozza, mert áttért a keresztény hitre. A hadnagyot elszólítja a kötelesség és azt ígéri, egy év múlva visszatér, de mivel nem veszi komolyan a házasságot, három évig semmit sem hallat magáról.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szuzuki gyanítja a tengerészhadnagy szándékát, de mikor szóvá teszi úrnőjének, az megpirongatja. Cso-cso-szán bérelt házába megérkezik Sharpless egy levéllel, melyben Pinkerton tudatja, hogy megnősült Amerikában és hamarosan meglátogatja majd új feleségével. Cso-cso-szán, aki nem tud angolul olvasni, a levél láttán fellelkesedik, mivel azt hiszi, a hadnagy visszatér hozzá. A lány lelkesedését látva a konzul nem mondja el az igazságot. Megérkezik Goro, egy új kérővel, Yamadori herceggel. Cso-cso-szán visszautasítja, emlékeztetve a kerítőt, hogy neki már van férje. Goro elmagyarázza neki a japán hagyományt, mely szerint az egyedül hagyott asszony elvált asszonynak számít, mire a lány visszafeleli, hogy ő már amerikai asszony. Sharpless megpróbálja meggyőzni, de sikertelenül. Cso-cso-szán bemutatja a konzulnak Pinkerton kisfiát. Miután a konzul távozik, a távolban ágyúdörgések hallatszanak, amelyek az amerikai USS Abraham Lincoln közeledtét harangozzák be. Cso-cso-szán és Szuzuki virágokkal feldíszítik a házat, majd Cso-cso-szán átvirrasztja az éjszakát férjére várva.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szuzuki meggyőzi úrnőjét, hogy feküdjön le az átvirrasztott éjszaka után, majd ő várja a tengerészhadnagyot. Pinkerton Sharpless társaságában érkezik és közli Szuzukival, hogy Amerikában megnősült és a szolgálólány segítségét kérik a hír átadására Cso-cso-szánnak. Szuzuki csak azután egyezik bele, miután Sharpless biztosítja őt, hogy Pinkerton felesége gondját viseli majd a gyereknek. Mikor Cso-cso-szán belép a szobába, Kate Pinkertonnal, a hadnagy feleségével találja magát szembe, aki bocsánatért esedezik és megígéri, hogy gondját viseli majd a gyereknek. Cso-cso-szán a híreket apatikus nyugalommal fogadja, ekkor döbben rá, mit tett vele Pinkerton. Látogatóit elküldi, kérve őket, hogy fél óra múlva térjenek vissza a gyerekért. Elbúcsúzik a gyerektől, beköti annak szemét és kezébe egy amerikai zászlót ad. Felveszi apja tőrét és japán módra véget vet életének.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spira sul mare e sulla terra – Cso-cso-szán belépője (első felvonás)
  • Bimba dagli occhi pieni di malia – Cso-cso-szán és Pinkerton duettje (első felvonás)
  • Un bel di vedremo – nagyária (második felvonás)
  • Scuoti quella fronda di ciliegio – Cseresznyevirág-kettős: Cso-cso-szán és Szuzuki (második felvonás)
  • Zümmögőkórus (második felvonás)
  • Addio, fiorito asil – Pinkerton áriája (harmadik felvonás)
  • Tu! Tu! Piccolo iddio – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)
  • Con onor muore – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997