Odessza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Odessza (Одеса)
A Patyomkin-lépcső
A Patyomkin-lépcső
Odessza címere
Odessza címere
Odessza zászlaja
Odessza zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Odesszai terület
Járás Odessa Raion
Község Odessa municipality (2020. július 17. – )
Rang város Ukrajnában
Alapítás éve14. század
1794
Polgármester Gennadiy Trukhanov
Irányítószám 65000–65480
Körzethívószám 048
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség1 017 699 fő (2020)[1] +/-
Népsűrűség4 295,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság40 m
Terület236,9 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Odessza (Ukrajna)
Odessza
Odessza
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 30° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 30° 44′ 00″
Odessza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Odessza témájú médiaállományokat.

Odessza (ukránul Одеса [ˈɔdɛsa] (odesza); oroszul Одесса [ɔɟɛssa] (ogyessza)) Ukrajna egyik legnépesebb városa és egyik legfontosabb kereskedelmi központja, jelentős tengeri kikötő és közlekedési csomópont az ország délnyugati részén, a Fekete-tenger északnyugati partján. Az Odesszai érseki exarchátus székhelye. 2014-től az Ukrán Haditengerészet fő támaszpontja, erős mediterrán jelleggel, épületeiben francia és olasz hatással. Népessége kb. 1 millió fő volt 2020-ban.

Fekvése[szerkesztés]

A város délnyugat Ukrajnában, a Fekete-tenger partján a Dnyeszter torkolatától 31 km-re északra, a fővárostól Kijevtől 443 km-re délre a tengerre néző teraszos domboldalakon fekszik, az ország legnagyobb tengeri kikötője és az Odesszai terület székhelye.

Népesség[szerkesztés]

Népességváltozás[szerkesztés]

Etnikumok[szerkesztés]

A 19. század nagy részében és egészen a 20. század közepéig Odesszában a legnagyobb etnikai csoportot az oroszok, a második legnagyobb etnikai csoportot pedig a zsidók tették ki.[2] A II. világháború idejétől, de főleg a Szovjetunió szétesésétől az ukránok kerültek túlsúlyba.[3]

A 2001-es népszámláláskor Odessza lakosságának többségét (62 %) az ukránok tették ki, a fő etnikai kisebbséget pedig az oroszok adták (29 %).[4]

Éghajlat[szerkesztés]

Odesszában nedves kontinentális éghajlat uralkodik (Köppen-osztályozás: Dfa), a félszáraz éghajlat (BSk) és a párás szubtrópusi éghajlat (Cfa) határvonala között.

Jellemzően száraz, hideg telek vannak, de Ukrajna nagy részéhez képest viszonylag enyhék, mivel a hőmérséklet ritkán esik –10 °C alá. Tengerparti elhelyezkedése megakadályozza a jelentős havazást. A város szinte soha nem szembesül a tenger befagyásának jelenségével. Viszonylag hosszú tavaszok; meleg, időnként nagyon meleg nyarak jellemzők. Köd leggyakrabban január-március között alakul ki, zivatarok júniusban és júliusban.[5]

Odessza (1981–2010) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)2,22,76,613,019,524,027,026,521,015,08,43,714,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−2,8−2,61,06,612,116,318,518,213,58,63,2−1,27,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)343732273649473941354135453
Havi napsütéses órák száma778012518626529131430224016977572183
Forrás: Pogoda.ru[6] , NOAA (sun 1961–1990)[7]


Nevének eredete[szerkesztés]

A város nevének eredete ma is vitatott. Az egyik történet szerint amikor II. Katalin cárnő felvetette a település elnevezésének kérdését, valaki az itteni régi görög kolónia neve alapján az Odesszosz nevet javasolta. Mivel azonban a birodalom déli részén az összes településnév hímnemű volt, a cárnő elhatározta, hogy a nevet nőnemű változatban fogadja el. Ez a történet több szempontból is valószínűtlennek tűnik.

A másik elbeszélés szerint az Odesza/Ogyessza név egy szójáték eredménye, melynek eredete a cári udvarban általánosan elterjedt francia nyelvre megy vissza. A francia assez d'eau (bőséges víz, elég a vízből) egybecseng a hagyomány szerinti egykori görög kolónia nevével, mivel a város is egy hatalmas víz mellett fekszik.

Ismeretes egy harmadik változat is. Amikor II. Katalin cárnő felvetette a település elnevezésének kérdését, az egyik livóniai tábornok az Odesszosz nevet hallva felsóhajtott: Ó dessza – ami lettül kolbászt jelent. Az a-ra végződő szó, mivel azt a cárnő az Odesszosz női változatának hitte, annyira megtetszett, hogy a vitát azonnal lezárta.

Bárhogy volt is, a névben mindenképpen az ősi görög kolónia neve jelenik meg újra.

Története[szerkesztés]

Odessza területe már a bronzkorban is lakott volt, az i. e. 7. századtól görög kolóniák álltak itt.

A mai Odessza helyén a 14. században krími tatár település állt, mely Chadžibėjus néven a Litván Nagyfejedelemség uralma alatt volt. A települést törökül Hacibeynek (Khajibei, Khadzhibei vagy Gadzhibei), oroszul Hadzsibejnek (Хаджибей) hívták. 1529-ben török uralom alá került. A 18. század közepén a törökök Hacibey mellett felépítették "Yeni-Dünya" (magyarul:"új világ") erődjét. Az orosz-török háborúban a José de Ribas vezette orosz-kozák csapatok 1789. szeptember 25-én elfoglalták Hadzsibejt és Jeni-Dunja erődjét.

A Richelieu utca az operaházzal a 19. században

A mai várost hivatalosan 1794-ben alapították, miután 1792-ben a jászvásári békében Oroszország megszerezte a területet és Novorosszija, azaz Új-Oroszország néven a cári birodalomhoz csatolta. 1795 januárjában a török Hacibey nevet Ogyesszára változtatták. Az új város csakhamar gyors fejlődésnek indult, melyben nagy szerepe volt Armand-Emmanuel du Plessis, Richelieu hercegének, aki 1803 és 1814 között a város kormányzója volt. A herceg a francia forradalom elől menekült Oroszországba és harcolt II. Katalin hadseregében a törökök ellen. Őt tartják a város egyik alapítójának, mivel nemcsak megtervezte, hanem teljes infrastruktúrával fel is építette azt.

Odessza látképe (1850)

1819-ben a város szabadkikötői státuszt kapott, amit 1879-ig gyakorolt. Otthona lett a legkülönbözőbb nemzetekből származó embereknek. Éltek itt oroszok, ukránok, zsidók, görögök, bolgárok, albánok, olaszok, franciák, németek és sok más európai nemzet kereskedői és fiai. Ezt tükrözi a város térképe is, melyen a legkülönbözőbb népek elnevezése olvasható. 1834-ben itt adták ki az első ukrán nyelvű könyvet. Ogyessza fejlődését megakasztotta az 1853-ban kitört krími háború, amelynek során a brit és francia hadiflotta ágyúzta a várost. A károkat gyorsan helyrehozták és a kereskedelem növekedésével Ogyessza lett Oroszország legnagyobb gabonaexportáló kikötője. 1866-ban a várost elérte a vasút, amely összekötötte Kijevvel, Harkivval éppúgy, mint a romániai Jászvásárral (Iaşi). A 19. században a városban nagy zsidó közösség alakult ki. Bár a zsidók állandó üldöztetésnek voltak kitéve, 1897-re már a lakosság 37%-át alkották. A legnagyobb pogromok 1821-ben, 1859-ben, 1871-ben, 1881-ben és 1905-ben voltak. Sok zsidó elmenekült, főként az 1881. évi pogromot követően Palesztinába és a város a cionizmus egyik fő bázisa lett.

1905-ben a városban munkásfelkelés tört ki, melyhez csatlakozott az orosz Patyomkin cirkáló legénysége is. A felkelésnek a nagy orosz filmrendező Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című filmje állított örök emléket. A filmművészet máig egyik legnevezetesebb filmkockái azok, amelyeken a cári karhatalom a kikötőhöz vezető nagy lépcsősoron halomra lövi a tüntető tömeget. Ugyan a mészárlás a valóságban nem a lépcsőkön, hanem csak annak közelében történt, a filmnek köszönhetően a lépcsősor az egyik legfőbb turistalátványosság Odesszában. Az 1917. évi Októberi Szocialista Forradalom és az első világháború vége között a város többször cserélt gazdát. Elfoglalták a fehérek, a vörösök és a franciák is, végül a Vörös Hadsereg vette át az ellenőrzést és 1920-ban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett és a Szovjetunióhoz csatlakozott.

A szovjet Fekete-tengeri Flotta Odesszában (1930-1932)

A háború következtében 1921-1922-ben Ogyessza népét nagy éhínség sújtotta. A második világháborúban 1941. augusztus 7-én a várost elfoglalta a román és a német hadsereg. A város maga is súlyos károkat szenvedett és sok halottja volt. A németek és szövetségeseik mintegy 60 000 ogyesszai lakost – főként zsidót – deportáltak, vagy mészároltak le (lásd: Odesszai mészárlás). A város egész negyedei dőltek romba a harcok során. Ogyessza volt az első szovjet város, mely 1945-ben megkapta a hős város címet.

Voroncov-világítótorony

Az 1960-as és 1970-es években a város hatalmas fejlődésen ment át. A 70-es évektől kezdődően az ogyesszai zsidók többsége Izraelbe, vagy az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, de nagy ogyesszai közösségek alakultak ki Moszkvában és Leningrádban is. A város lakói nagyrészt a hajógyártásban, a vegyiparban, a kohászatban, az élelmiszertermelésben, a halászatban és a finomiparban dolgoznak. Odessza egyúttal ma Ukrajna legjelentősebb kikötője, tengerészeti bázisa is.

Nevezetességei[szerkesztés]

A belváros az 1890-es években
  • A város régi épületei mészkőből épültek. Az egykori mészkőbányákat nemsokára a város alóli mészkőkitermelés váltotta fel. Ezek a föld alatti aknák szövevényes labirintust képeznek, különleges turistalátványosságként, ezeket nevezik odesszai katakombáknak. Bár a föld alatti túrák nem tiltottak, mégis önálló vállalkozásként életveszélyesek, mivel a járatok nincsenek teljesen feltérképezve, irgalmatlanul szerteágazóak és hosszúak és a végzetes eltévedés veszélyét rejtik magukban. A labirintus léte a fő oka annak, hogy a városban nem épült ki a földalatti vasúthálózat.
A Régészeti Múzeum épülete 1900 körül
  • Régészeti, várostörténeti, irodalmi, képzőművészeti, tengerészeti múzeumai vannak.
  • Operaháza 1887-ben épült a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján eklektikus, neobarokk stílusban. A nagy reneszánsz kori színház még mindig otthona számos előadásnak. Az első operát 1810-ben nyitották meg és 1873-ban leégett. A luxus csarnok rokokó stílusú. Azt mondják, hogy hála a különleges akusztikának még egy suttogás is hallható a színpadról a színházterem bármely részén. A legutóbbi felújítás a színházon 2007-ben volt. A színházat a Drezdai híres Semperoper mintájára építették 1878-ban. A színház Odessza központjában van, itt található II. Katalin orosz cárnő szobra is, amely szintén a város főbb nevezetességeinek egyike.
  • A városban ma is állnak és látogathatók az egykori gazdag családok, a Tolsztojok, a Voroncovok és a Potockiak palotái.
A Patyomkin-lépcsők a 19. században
  • Patyomkin lépcső: Odessza legismertebb szimbóluma (Primorszki lépcső) egy hatalmas lépcsősor kelti azt az illúziót, hogy a tetején csak a sor nagy lépcsőinek egy része látszik, míg az alul minden lépcső úgy tűnik, hogy egyesítve egy gúlát alkot . Az eredeti 200 lépcsővel (jelenleg csökken 192) ez volt a célja az olasz építésznek, Francesco Boffónak. 1837 és 1841 között épült.
  • Voroncov palota a legfőbb munkája az olasz építésznek , Francesco Boffónak, ez a 19. századi palota és oszlopsor, amely az odesszai főkormányzó, Semjonovics Mihály Voroncov herceg számára készült .
  • Deribaszovszkaja utca : Egy vonzó sétáló sugárút, névadója José de Ribas (1749-1800) (oroszul: Ио́сиф (О́сип) Миха́йлович Дериба́с), nápolyi születésű, spanyol származású admirális, aki az orosz haditengerészet színeiben részt vett az orosz-török háborúban, Odessza alapítója. A Deribaszovszkaja utca híres egyedi karakteréről, pazar építészetéről, sok-sok ember kényelmesen ülhet az itt található kávézók, bárok, éttermek teraszain. Tökéletes macskakő burkolata van. Nincs gépjármű forgalom és nagy lombos hársfák szegélyezik.
Odessza központjának panorámája a Fekete-tenger felől
Odessza központjának panorámája a Fekete-tenger felől

Humor[szerkesztés]

Széles körben elterjedt állítás szerint Odessza a világ humor-fővárosa. Ennek jegyében 1968 óta minden év április elsején megrendezik a nemzetközi humorfesztivált. A hajdani Szovjetunióban Odesszában április elseje munkaszüneti nap volt.

Híres odesszaiak[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://od.ukrstat.gov.ua/arh/demogr/demogr1_12_2019.htm
  2. Dnistryansky, М.S. (2006) Этнополитическая география Украины = Етнополітична географія України. – Лівів: Літопис, видавництво ЛНУ імені Івана Франка. p. 342. – ISBN 966-7007-60-X
  3. All-Ukrainian Census of 2001 Official Site. 2001.ukrcensus.gov.ua. (Hozzáférés: 2014. május 22.)
  4. METEOPROG.UA: Клімат Одеса. web.archive.org, 2009. augusztus 31. (Hozzáférés: 2022. május 1.)
  5. ru:Погода и Климат – Климат Одессы (russian nyelven). Weather and Climate (Погода и климат). (Hozzáférés: 2013)
  6. Odessa Climate Normals 1961–1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2015)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]