Nemzetiszocializmus

A nemzetiszocializmus (németül: Nationalsozialismus), vagy nácizmus elsősorban a nacionalizmus világot nemzetekre osztó nézetét, és a szocializmus világot társadalmi osztályokra osztó nézetét keverő ideológia. A nemzetiszocializmus tehát a világot nemzetekre és társadalmi osztályokra osztja fel. Az ideológia nem helyezhető el politikai palettán jobb vagy baloldalon, mivel mind a jobb, mind a baloldal nézeteit is önmagába foglalja. Különböző nemzetek nemzetiszocializmus fajtáinak különböző neveik vannak. A német nemzetiszocializmust általában hitleri nemzetiszocializmusnak szoktuk nevezni, a spanyol nemzetiszocializmust falangizmusnak, míg a magyar nemzetiszocializmust hungarizmusnak hívjuk. A nemzetiszocializmus szerint vannak erősebb, uralomra született nemzetek (ezt a társadalmi réteget hívta Hitler Übermenschnek) és vannak gyengébb, pusztulásra vagy erősebb népek szolgálására született nemzetek.

Kiindulópontja a szociáldarwinizmus volt, az az elképzelés, miszerint az emberi fajok közötti versenyben a legrátermettebbnek kell fennmaradnia, a többieknek pusztulás vagy alávetettség a sorsa.

A német nemzetiszocializmus a germánokat, az úgynevezett északi fajt tekintette a legtisztább árja fajnak, amely uralkodásra hivatott. Ezen az alapon úgynevezett népközösség (Volksgemeinschaft) létrehozását tűzte ki célul, amely minden, fajilag megfelelő németet magában foglal, és elutasították a marxista osztályelméletet, ami a különböző társadalmi osztályoknak a nemzeti határokon átnyúló összefogását vallotta. A nemzetiszocializmus fő ellenfelének a kommunizmust tekintették, de szavakban elutasították a kapitalizmust is, egyfajta harmadik utat hirdetve, de a gyakorlatban határozottan védve a („fajilag” megfelelő kezekben lévő) magántulajdont és a német nagytőke érdekeit.

Történelme

A ,,náci" párt elődje az 1919 januárjában alakult pángermán és antiszemita Német Munkáspárt (Deutsche Arbeiterpartei, DAP) volt. Adolf Hitler a húszas évek elején szerezte meg ennek vezetését, és ezután kapta a párt végleges nevét (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP). A párt 1920-ban elfogadott Nemzeti Szocialista Programja az egyesült Nagy-Németország létrehozását, a zsidók állampolgárságának megvonását, földreformot és néhány iparág államosítását követelte. Hitler 1924-ben a Mein Kampfban részletesen kifejtette programjának alapjait, az antiszemitizmust és az antikommunizmust, a parlamenti demokrácia megvetését és Németország területi expanziójának jogosságát.

1933-ban Hitler – a közkeletű tévedéssel ellentétben, nem parlamenti választások eredményeképpen, hanem a német hatalmi elit belső kompromisszumának révén (Mivel meghalt az akkori elnök, Hindenburg) – teljeskörű jogokkal bíró kancellár lett, és Németországot hamarosan egypárti állammá szervezte, ahol a saját, nemzetiszocializmusra épített programjánk megfelelően a „fajilag nem kívánatos elemeket” és a politikai ellenzéket kiszorították, üldözték, végül túlnyomó részüket fizikailag megsemmisítették. Ez a politika a holokauszthoz, majd Németország második világháborús teljes vereségéhez vezetett. A második világháború után a nemzetiszocializmus új híveit - egyébként megtévesztő módon - neonáciknak nevezik.

A „náci” elnevezés eredete

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt zászlaja, majd Németország nemzeti zászlaja 1935–45 között

Adolf Hitler pártjának teljes neve Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (NSDAP) (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) volt. A „náci” rövidítés a hosszú név első két szótagjának (Nati, nazi) német kiejtéséből alakult ki.

Egy ugyanilyen hangalakú szó a nácik hatalomra jutása előtti Németországban hétköznapi pejoratív kifejezés volt, amit az elmaradott parasztokra alkalmaztak, magyarul körülbelül a „bunkó” jelentéssel, illetve ezzel jellemezték az ostobának tartott embereket általában. Eredete a vidéken – különösen Bajorországban, ahol Hitler első fő bázisa volt – gyakori Ignaz keresztnév becézett változata, a Nazi volt. A nemzetiszocialisták ellenfelei ezt az egyezést kihasználva ragasztották ezt a pejoratív kifejezést Hitler híveire.

Az NSDAP kezdetben propagandájában elfogadta és alkalmazta ezt a kifejezést, azzal próbálkozva, hogy annak addigi közkeletű jelentését megfordítsa a közbeszédben, de hamarosan feladta ezt, és ettől kezdve következetesen kerülte a szó alkalmazását. Külföldön ezzel szemben a kifejezés, főleg a Hitler elől menekülő német emigránsok révén, a náci Németországgal és rezsimmel szembeni ideológiai harc egyik eszköze lett, és számos nyelven, széles körben alkalmazták.

Az ideológia fontos elemei

• nemzeti (nacionalizmus) és baloldali (szocializmus) ideológiák összedolgozásával egy új világnézet létrehozása
• a szakszervezeti rendszer megújítása, a munkások védelme
• A saját nemzet helyreállítása, a létbiztonság megteremtése
• illiberalizmus, marxizmus-, kommunizmus-, bolsevizmusellenesség
• a vezetőben való feltétlen hit
• szociáldarwinizmus (Az emberi társadalomban is a legalkalmasabb csoportok (fajták, változatok) tudnak fennmaradni, életben maradni, szelektálódni.)
• Az emberi rasszok közötti különbségek hangsúlyozása
• eugenika (a szociáldarwinizmusban megfogalmazott fajfejlődés „elősegítése”, az akadályozó tényezők „kiiktatása”)
• homoszexualitás elutasítása

Hitler programja

Adolf Hitler Mein Kampf című könyvében röviden a következő programot ajánlotta a német nemzet fellendítésére:

1. a szocializmus és a nacionalizmus összhangjának kihasználása Németország háború utáni helyreállításában (a baloldal és a jobboldal összefogása a NSDAP alatt)
2. a jellegzetesen német, hagyományos kulturális értékek védelme
3. nemteljesítés politikája: a fegyverkezés megkezdése, a megszállt területek kiürítése és a hadisarc fizetésének abbahagyása (ezzel a versailles-i szerződésben foglaltaknak mond ellent)
4. Európa németjeinek egyesítése Nagy-Németország létrehozásának érdekében; Ausztria bekebelezése (Anschluss), Csehország és Lengyelország németlakta területeinek elfoglalása, valamint Európa (beleértve a Baltikumot) németjeinek hazatelepítése. Úgy vélte, szövetséget köthet Angliával, mert az angolok a franciáktól jobban félnek, mint amennyire ragaszkodnak a status quóhoz.
5. terjeszkedés keletre, a Szovjetunió elfoglalásával a Birodalom kiterjesztése az Urálig. Hitler szerint a Szovjetunió hatalmas területét arra nem alkalmas népek lakják, ugyanis hagyták, hogy a zsidók/kommunisták kezükbe vegyék a hatalmat. (Az adott területeknek nagyon rossz volt a kihasználása gazdasági és földművelési szempontból.)
6. Ezután fordulna az eddig tétlen Franciaország felé, és vagy megsemmisítené a nemzetet, vagy a gyengébb partner szerepébe kényszerítené (reváns az első világháborúért).
7. A létrejött 400 milliós Német Birodalom (egy pángermán Európa) szembeszállhatna az Egyesült Államokkal.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nazism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

• ↑ Ormos 1987A: Ormos, Mária. Nácizmus–fasizmus. Budapest: Magvető (1987). ISBN 963 14 1090 0 
• ↑ Ormos 1993: Ormos Mária. Hitler. T-Twins (1994). ISBN 963 7977 56 2 
• ↑ Ormos 1999: Ormos Mária, Krausz Tamás. Hitler – Sztálin. Budapest: Pannonica (1999). ISBN 963 8469 94 3 

Irodalom:

• Aly, Götz: Hitler népállama. Rablás, faji háború és nemzeti szocializmus (ford. Teller Katalin), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (Circus Maximus), ISBN 9789639777132