Magyarországi németek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A magyarországi németek (németül: Ungarndeutsche) a mai Magyarország második legnagyobb nemzetisége. A statisztikai összesítések és becslések alapján számuk mintegy 200 000–220 000 főre tehető, ami az ország összlakosságának 2,5%-a. Az egész Kárpát-medencében elterjedt a „sváb” általánosító megnevezésük, noha nem valamennyiük tartozik a dunai svábok közé.

Nyelvjárásaik, elnevezéseik[szerkesztés]

A magyarországi németek nagy része közép- és délnémet területről került hazánkba. Nyelvjárásaik ún. keverék nyelvjárások, mostani formájukat már magyar földön nyerték el. A svábok elnevezése az egész Kárpát-medencében elterjedt, a szomszéd népek nyelvében is, pedig igazi svábok csak Szatmár megyében telepedtek le valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármagyében; Soroksáron, majd később Ceglédbercelen is. Az első telepesek nagyobb része SvábföldrőlSchwabenből, Württembergből – érkezett, Ulmon át, hosszú dunai hajózás után hazánkba. Igen sok sváb településen ma is erről tanúskodik a Schwabengasse – Sváb utca elnevezés. Ennek a népcsoportnak a neve rögzült a Duna-medence valamennyi népének nyelvében, mint a török hódoltság felszámolása után érkezett német telepesek általános elnevezése.

  • Heidebauerek: a Mosoni-síkságon élnek. Nevüket a síkság nevéről (Heideboden) kapták.
  • Poncichterek: Sopron vidékén heáncok, ill. poncichterek élnek. (A heánc név eredete vitatott, a népetimológia igen sok magyarázatot ismer, van, aki a német jetzt szó hietz, hienz nyelvjárási változatával, van, aki a Heinz személynévvel magyarázza; igen érdekes, hogy a heáncok vagy hiencek az egyes falvak lakói között is különbséget tesznek, a RábaLapincs közben élőket pummhienceknek nevezik egy anekdota alapján, amely szerint az egyik főúr látogatásakor kicsit előbb sütötték el üdvözlésére a mozsárágyúkat, mint kellett volna; a poncichterek a német Bohnenzüchter = babtermelő nevet viselik; igen sok babból készült ételt ismernek a Sopron környéki németek, kedvelt a babtorta, amelyet túróval, tejföllel ízesítenek.)
  • Stiffollerek: Baranyában egy fuldai jellegű nyelvjárásterület alakult ki, amire ennek a csoportnak az elnevezése – stiffoller, azaz Stift Fuldaer, Fuldaapátságiak – is utal. A stiffollerek túlnyomó többsége Baranyát lakja, ettől északra keskeny sávot alkotnak csupán (Mucsi, Závod).
  • Cipszerek: Nevük a német Zips (Szepes) szóból származik.
  • Szászok: Az erdélyi szászok Erdélyben élnek.

Történelem[szerkesztés]

1686 nyarán Budát visszafoglalták Savoyai Jenő herceg vezetésével a törököktől és megkezdődött Magyarország felszabadítása. Az akkori utazók úgy számolnak be erről az eseményről, hogy az a két év, amíg a háború tartott, többet pusztított Magyarországon, mint az előtte lévő több mint száz éves török uralom. Ez azt jelentette, hogy az utazó Buda és Pétervárad között összesen két ép házat talált. A birtokokat felosztották. Ha a régi tulajdonosok leszármazottai jelentkeztek érte, akkor nekik előjoguk volt azt visszavásárolni. Ha nem jelentkezett érte senki, akkor szétosztották őket császárhű tábornokok között. Csakhogy a birtokokon iszonyú állapotok uralkodtak. Lakatlanok voltak és benőve őserdő jellegű növényzettel. Munkáskéz nem volt. A törökök ugyanis a visszavonulásnál mindenkit elhurcoltak, aki nem menekült el, a földeket pedig fölgyújtották. Ez volt a fölégetett föld stratégiája. Ha statisztikailag nézzük meg a dolgot, akkor látjuk, hogy Magyarország lakossága ez idő tájt négy millió lakosról két millióra csökkent, míg Anglia lakossága négy millióról nyolc millióra növekedett. Ha úgy tetszik kétmillió, ha úgy tetszik hat millió lakost kellett pótolni. Megpróbálták ezt az iszonyatos lakossághiányt először belső telepítéssel megoldani. Így kerültek például magyar családok a Kemenes aljáról Gyönkre. Nyolc csóti gazda, akik hozták magukkal Szenicei Bárány Györgyöt, az egyházmegye első esperesét. Vagy így kerültek tótok nagy számban a Dél - alföldre, Pest környékére, a Balaton felvidékre, Dél-vidékre stb., a Hapauerek Mosonmagyaróvár környékéről Györkönybe. De mi volt ez ahhoz képest, ami még hiányzott? Magyarország minden féle képpen rá volt arra kényszerítve és utalva, hogy az országon kívülről hozzon telepeseket. A telepítést hátráltatta az 1700-ban kirobbant spanyol örökösödési háború, amit kihasználva II.Rákóczi Ferenc elindította az abszolutizmus ellen vívott szabadságharcát. Az örökösödési háborút 1714-ben lezárták a Rasstadti békével, ezt a Magyar Országgyűlés 1715-ben becikkelyezte és 1716-ban megkezdődhetett a betelepítés Németországból Magyarországra. Feltehetjük a kérdést, hogy miért éppen Németországból? Ennek többoka is van. Egyrészt mivel a német lakosság az államalapítás óta jelen volt Magyarországon, nem volt "idegen test", másrészt nagyon sok birtokos tudta azt, hogy az a munkamorál amit a németek teljesítenek, csak hasznára lehet ennek az országnak, harmadrészt pedig Németföldön történtek olyan dolgok, amik embereket rávettek arra, hogy szülőföldjüket elhagyják és Magyarországon telepedjenek le. Az egyik ilyen ok volt hogy az örökösödési háború során francia katonák be-betörtek pl. Hessen-be, a Rajna-vidékre, feldúltak maguk után mindent és iszonyatos károka okoztak a lakosságnak. A másik ilyen ok az egyre inkább fellendülő tengeri kereskedelem volt, amivel a birtokosok a szárazföld belsejében csak úgy tudtak lépést tartani, hogyha adót emeltek. Ez volt az úgynevezett adóprés, németül Steuerpresse. A harmadik ok pedig a nagy számban és sokszor űzött hajtóvadászatok voltak. Ez azt jelentette, hogy a gazdák kopók segítségével felhajtottak egy rókát, egy nyulat, vagy bármi más állatok, a kutyákat rájuk hergelték és az egész társaság utánuk lovagolt. Amerre ő ekkor ellovagoltak, ott arra az évre az aratás el volt intézve. Nagy volt az elkeseredés és a fájdalom, ezért sokan úgy döntöttek, hogy elhagyják szülőföldjüket és Magyarországra települnek.

A Duna a tengerbe folyik c. sváb népdal a Magyarországra település idejéből (Kalász Márton fordítása)

Magyar-német kapcsolatok a középkorban[szerkesztés]

A Magyarországra települő német szerzeteseknek és lovagoknak hatalmas szerepe volt a kereszténység elterjesztésében és a feudális rend kialakításában. I. István 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát. Bajor hagyomány szerint az esküvő Scheyern bencés apátságban köttetett.[1] Német krónikások feljegyezték, hogy a bajorok a házasságtól a kereszténység gyors terjedését várták, és ennek érdekében minden segítséget igyekeztek István számára biztosítani. Gizellával mintegy hozományként nagy számú bajor (német) papok és lovagok érkeztek.

A magyar királyok jelentős szerepet szántak a német kézműveseknek és kereskedőknek a középkori iparosodás és városi fejlődés kibontakozásában. A német polgár a 13. század folyamán sok magyar városban talált új hazát „vendég”-ként (hospes). A tatárjárás után ez a folyamat átmenetileg még jobban megerősödött. Egyedül a Szentföldről kiszorult Német Lovagrend a kivétel – amelyet határvédelmi feladatokra engedett be II. András, mert ez kísérletet tett arra, hogy államilag is önállósítsa magát, ezért az uralkodó a lovagokat kiűzte az országból.

Betelepítések[szerkesztés]

Németek a Magyar Királyságban (1896)

Több mint ezer éve élnek németek a Kárpát-medencében, azonban a történeti sorsfordulók után – például a török kiűzése – egy egészen új szakasz kezdődött életükben. Munkaerőre volt szükség, s ezért a szervezett telepítést az 1722-23. évi magyarországi országgyűlés is határozatban sürgette. A 18. században azután három szakaszban telepítették őket Magyarországra.

A 20. század sorsfordulói[szerkesztés]

A Magyar Királyság 1910. évi népességi megoszlása (Horvát-Szlavónország nélkül)
Egy német család sírja a dorogi temetőben, felülről lefelé haladva megfigyelhető az asszimiláció

Asszimiláció és önálló szervezetek[szerkesztés]

Az 1900., illetve az 1910. évi népességi statisztika a magyarság arányának növekedését mutatja, ami az asszimilációs hatással magyarázható elsősorban. Az önállóság jegyében egy önálló párt létrehozásának gondolata is megfogalmazódott. 1906-ban alakult meg a Magyarországi Német Néppárt a bánáti Versec székhellyel, ami támogatást az Össznémet Szövetségtől kapott, de nem lett belőle országos párt. 1911-ben pedig Bécsben megalakult a Németmagyar Művelődési Tanács, amely az Össznémet Szövetség révén ösztöndíjakat juttatott magyarországi német fiataloknak.

A trianoni Magyarországon kb. 500 ezres német kisebbség élt. Az együttélés jegyében jött létre a Magyarországi Németek Népművelési Egyesülete 1924-ben. Megalakulását a magyar kormány is támogatta, mivel a számított a támogatásukra a revíziós törekvéseiben. Németország is egyre gyakrabban érdeklődött a magyarországi németség sorsa és helyzete iránt. Ez a szervezet 1938-ig képviselte országos szervezetként a magyarországi németség érdekeit, fő irányvonalát a népi német vonal adta, amely az asszimilációt elutasította. Az egyesület élén Gratz Gusztáv elnök állt, de tényleges szellemi vezére Bleyer Jakab volt. Bleyertől teljesen idegen volt a német népcsoport politika, amit Basch Ferenc Antal képviselt. Gratz Gusztáv a „konszolidált” irányvonalat képviselte a magyarországi német nemzetiségi mozgalomban, a magyarsághoz közel álló politikus volt, aki megfelelt a hazai kormányok elképzeléseinek. A németországi viszonyok változásai során lényeges átalakulás következett be a hazai nemzetiségpolitikában. A módosuláshoz hozzájárult Bleyer halála is.

1938 tavaszán már egy náci értelmezésű népiségi autonómiát fogalmazott meg Basch Ferenc mozgalma, magának követelve a magyarországi német művelődés és iskolaügy irányítását. 1939 áprilisában jóváhagyták a Volksbund alapszabályait. Rövidesen több népiskolával, 3 polgári iskolával és 2 gimnáziummal rendelkezett. Az észak-erdélyi szász evangélikus egyház is átadta 47 népiskoláját a Volksbundnak. A területi változások hatására nőtt a nemzetiségi területek részaránya, ami új stratégiát követelt a magyar kormánytól.

Egyrészt aláírták az erdélyi területszerzés érdekében 1940-ben a bécsi ún. népcsoportegyezményt (ez monopolhelyzetbe juttatta a magyarországi németségen belül a volksbundista irányzatot), másrészt viszont szabotálni próbálta az egyezményt, és egy a Volksbildungsvereinhez hasonló szervezet létrehozását támogatták.

A kitelepítés[szerkesztés]

A második világháború után a németségre a kollektív bűnbak szerepét osztották ki. A Szovjetunióban is szükség volt a munkaképes emberekre, táboraikba mintegy 35-60 ezer magyarországi németet hurcoltak el. A magyarországi németek mintegy fele már nem került kitelepítésre, jogaikat 1949-50-ben visszakapták, ám elkobzott birtokaikat többnyire már nem. A kitelepítések nyomán a magyarországi németek száma mintegy 230 ezerre csökkent.

A magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet, amely szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálás és összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, aki magyarosított nevét visszanémetesítette, aki a Volksbundnak vagy SS-nek tagja volt. A rendelkezés nem vonatkozik az áttelepülésre köteles magyar anyanyelvű és nemzetiségű házastársára, kiskorú gyermekeire, közös háztartásban élő felmenőkre, ha azok 65. életévüket 1945. december 15. előtt betöltötték. Kivételek azok, akik cselekvő tagjai voltak valamely demokratikus pártnak vagy 1940 óta valamelyik szakszervezetnek, továbbá azok is, akik bár német anyanyelvűeknek vallották magukat, de igazolni tudják, hogy a magyar nemzethez való hűségük miatt üldöztetést szenvedtek. A mentességek kiterjednek a hozzátartozókra is. Az áttelepülésre kötelezettek ingatlan és ingó vagyonát a rendelet hatálybalépésének napjától kezdve zár alá vettnek kell tekinteni.

Az áttelepülésre kötelezett személyeket összeírják. A névjegyzékbe felvettek lakóhelyüket nem hagyhatják el, akik e tilalmat megszegik, azokat internálják.

Önkormányzat és intézmények[szerkesztés]

A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja Baján

Kultúra[szerkesztés]

Zene[szerkesztés]

Sajtó[szerkesztés]

A magyarországi németek megítélése[szerkesztés]

A magyarországi németek (népnyelv: svábok) megítélése a történelem folyamán változó volt, de általában mindig kedvezőbb volt, mint a többi nemzetiségé. Különösen szorgalmasnak, mértéktartónak, fegyelmezettnek, kötelességtudónak és kitartóbbnak vélték őket a magyarok saját maguknál egy 2007-es felmérés során. „Pozitív irányban” különböznek a magyaroktól, mintegy a polgári eszményt képezve: a racionális, tudatos, mértéktartó ember ideálját, akik kijelölik a társadalom számára követendő mintát.[6]

Híres magyarországi német személyiségek[szerkesztés]

Első világháborús emléktábla az óbányai katolikus templom falán

Lásd még: A magyar Wikipédiában szereplő magyarországi németek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Scheyern a Kislexikonból
  2. Freunde Kapelle. [2010. március 31-i dátummal az [www.freundekapelle.hu eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 15.)
  3. Heimattöne Kapelle
  4. A Sramli Kings weblapja
  5. Die Adlersteiner
  6. Türköm, tükröm, a Medián felmérése a magyarországi népcsoportokról

További információk[szerkesztés]