Hospes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hospes (a telepeseket a korabeli források a hospes (latin szó jelentése: idegen, jövevény, meghívott) elnevezéssel illették)[1]eredetileg a 11-12. században a társadalom felső, vagyonos rétegéhez tartozó előkelő, aki nagyrészt nyugat-Európából – főként túlnépesedés következtében – hazáját elhagyva letelepülő vendégként érkezett Magyarországra, hogy a király udvarában katonai és egyéb szolgálataival szerezzen birtokot.

A 13. században vendégnek nevezték már azokat a parasztokat is, akik korábbi urukat kedvezmények érdekében elhagyva más birtokos földjeire települtek.

A hospesek személyes szabadsággal rendelkeztek. Szabad költözködési, birtokszerzési és vámmentességi, vásártartási joguk volt, és nem voltak kötelesek hadbavonulni sem. Közösségeiket szabadon választott bírók és esküdtek irányították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Honismeret