Gizella magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gizella
Gizella királyné ábrázolása a koronázási paláston. Kezében a székesfehérvári királyi bazilika modellje
Gizella királyné ábrázolása a koronázási paláston. Kezében a székesfehérvári királyi bazilika modellje

Magyar Nagyfejedelemség nagyfejedelemasszonya
Gizella
Uralkodási ideje
997 – 1000. december 25.
Elődje Sarolt
Utódja nem volt
Magyar Királyság királynéja
Gizella
Uralkodási ideje
1000. december 25. – 1038. augusztus 15.
Koronázása Esztergom vagy Székesfehérvár
1000.december 25.
Elődje nem volt
Utódja Péter király felesége
Életrajzi adatok
Uralkodóház Liudolf-ház
Született 984 (?)
Bad Abbach
Elhunyt 1065. május 7.
Passau
(81 évesen)
Nyughelye Passau
Házastársa I. István magyar király
Gyermekei Ottó
Imre
Édesapja II. Henrik bajor herceg
Édesanyja Gizella bajor hercegné
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gizella témájú médiaállományokat.

Boldog Gizella (Bajorország, 984? – Passau, 1065. május 7.) I. István magyar király felesége, ezáltal fejedelemasszony, az első magyar királyné. Férje mellett a kereszténység terjesztője, templomok építtetője, a magyar koronázási palást egyik készítője. 1911-ben avatták boldoggá.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. (Civakodó) Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella (Izabella) hercegné lánya, II. Henrik német-római császár húga, aki a "magyarországi" melléknevet kapta a legendairodalomban, ugyanis ő lett Vajk felesége, Magyarország fejedelemasszonya, később első keresztény királynéja.

I. István király és Gizella királyné veszprémi szobra
István király és Gizella királyné megalapítja Szent Péter és Pál templomát Óbudán

995-ben kérte meg a kezét Géza magyar fejedelem fia, István számára. 996-ban tartották német földön, a 873. szeptember 27-én felavatott kölni dómban[2] az esküvőt, majd követte férjét új hazájába. Kíséretében több német lovag érkezett Magyarországra.

Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, számos ajándékot adott különböző templomoknak.

Az a miseruha, amely az ő vezetésével készült, és amelyben benne van saját keze munkája is, és amit a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástjává lett. Ezen található István király, Imre herceg és a királyné egyetlen hiteles portréja, akiknek ez az egyetlen – hímzés formájában – fennmaradt korabeli ábrázolása.

Készített oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is. Szent István alapító társa volt a veszprémvölgyi apácakolostortól az óbudai Szent Péter és Pál templomig.

A királyi párnak két fia született, Ottó és Imre. Csak Imre herceg élte meg a felnőttkort, de egy vadkanvadászat során meghalt.

István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak vele. Aba Sámuel halála után visszatért Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorba lépett be, melynek később főnökasszonya lett. Ennek egyik szép emléke Gizella királyné apátnőként használt keresztje, az úgynevezett Gizella-kereszt, amit Münchenben őriznek.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az özvegy királyné helyzete megromlott, 1044-ben menekülni kényszerült az országból. Gizella Passauban telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig. A királynő sírja később népszerű zarándokhely lett, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.

Sírja ma is búcsújáró hely. 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére. Hivatalosan 1911-ben avatták boldoggá.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Rubicon Történelmi Magazin - Gizella magyar királyné halála
  2. Pierre Riché: II. Szilveszter, az ezredik év pápája. Fordította Somorjai Gabi. Bp.: Balassi Kiadó, 1999. p.248.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képes Krónika (Helikon Kiadó, Budapest, 1987.)
  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)
  • Szántó Konrád: Boldog Gizella első magyar királyné élete. (Ecclesia, Budapest, 1988.)
  • Boldog Gizella királyné. Szerk.: Csiszár Miklósné. (Veszprémi Szeminárium Alapítvány, Veszprém, 1996.)
  • Óbuda évszázadai (Better Kiadó, Budapest, 2005.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]