Perczel Mór
| Perczel Mór | |
 | |
| Perczel Mór 1867-ben (Rusz Károly metszete a Vasárnapi Ujság, 1867. augusztus 25-ei számában) | |
| Született |
1811. november 14.[1] Tolna |
| Meghalt |
1899. május 23. (87 évesen)[1] Bonyhád |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | honvéd vezérőrnagy |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Civilben | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Perczel Mór témájú médiaállományokat. | |
Bonyhádi lovag Perczel Mór (Bonyhád, 1811. november 11. – Bonyhád, 1899. május 23.) Tolna megyei földbirtokos, honvédtábornok, az 1848–49 évi szabadságharc egyik katonai vezetője.
Tartalomjegyzék
Életútja[szerkesztés]
Származása[szerkesztés]
Perczel Mór 1811-ben született Bonyhádon, édesapja Perczel Sándor. Édesanyja az 1836-ban, 54 éves korában elhunyt kajdácsi Kajdácsy Erzsébet (1782-1836) volt.
Tanulmányai[szerkesztés]
Nevelője, Vörösmarty Mihály hatása alatt fejlődött ki erős demokratikus és hazafias érzése. 1827 áprilisában felvették az 5. tábori tüzérezredbe növendéknek. Az 1830-31-es lengyelországi felkelés idején a császári katonák közt mozgalmat indított a lengyelekhez való átszökés érdekében, ezért eltávolították a hadseregből.
Politikai pályája[szerkesztés]
A politikai pályafutása Tolna vármegyében kezdődött, majd az országos közéletben vett részt: a politikai küzdelmek egyik legradikálisabb személyisége lett. Egyre jelentősebb szerephez jut a megyei és az országos politikai életben is. 1843-44. évi országgyűlésre Bezerédy mellé országgyűlési követnek választják, és az ellenzék egyik legismertebb képviselője lesz. Bátor, szenvedélyes szónoklataival, enciklopédikus tudásával magára vonja a figyelmet. Magától értetődik - eddigi pályafutása alapján, - hogy a haladó radikális párthoz csatlakozik. Fejér vármegye közgyűlésén már 1842. október 22-én „nemzeti őrség” felállítását indítványozta. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották, és az országgyűlésen a baloldal egyik vezére lett.
Házassága[szerkesztés]
Tolna vármegye követeként a pozsonyi rendi országgyűlésen ismerte meg nagybócsai Sárközy József (1802-1867), politikus, és szomori és somorodi Pázmándy Antónia (1811-1860) úrnő leányát. A harminchárom éves Mór a tizenhat éves, református nagybócsai Sárközy Júliával (1828-1877) 1844 nyarán kötött házasságot. Az ifjú pár Kajdacson, Kömlődön és Pesten lakott. Perczel Mór követte szülei példáját: nagy családot alapított, feleségével együtt 14 gyermeket nevelt fel. Közülük tízen születtek az emigrációban.
A szabadságharc alatt[szerkesztés]
1848 áprilisától a Batthyány-kormány belügyminisztériumának tanácsosa, országgyűlési képviselő (Buda szabad királyi városé). 1848. szeptember 1-jén megalakította a Zrínyi-szabadcsapatot. Ennek az önkéntesekből álló alakulatnak – szeptember 16-ától – ezredeseként vett részt a Jellasics elleni harcokban.
A pákozdi csatában a magyar csapatok szárnyát biztosította a Velencei-tótól délre. A csata után a Jellasics tartalék hadteste elleni hadmozdulatokat irányította. Roth és Philippovics tábornokok seregét Görgei Artúr közreműködésével az ozorai ütközetben (1848. október 7.) megadásra kényszerítette. Az Országos Honvédelmi Bizottmány ezért 1848. november 1-jétől tábornokká léptette elő. Perczel Mór volt a szabadságharc egyedüli tábornoka, akinek nem volt korábban tiszti rangja (mivel 19 éves korában eltávolították a császári hadseregből, így nem kaphatta meg a tüzértiszti kinevezését).
A közösen kivívott ozorai győzelem során megromlott a kapcsolata Görgeyvel, és ez az ellentét a későbbiekben sok gondot okozott a magyar hadvezetésnek.
Ormosdon 1848. november 8-án az ormosdi ütközet zajlott le a Perczel Mór vezette magyar és a báró Burits János, valamint Laval Nugent vezette osztrák császári csapatok között.
Az ozorai diadal után a Muraközből is kiszorította a császári csapatokat. Windisch-Grätz decemberi támadása előtt feladata a Délnyugat-Dunántúl védelme volt, de december közepén – a császári csapatok sikerei miatt – parancsot kapott Görgey fel-dunai hadtestéhez való csatlakozásra. Hadtestének visszavonulása közben kapta kézhez Kossuth harcra buzdító levelét, és ennek hatására vállalta a megütközést a császáriakkal, de a móri ütközetben 1848. december 30-án vereséget szenvedett Jellasics csapataitól.
Pest feladása utáni feladata volt a Pestről Debrecenbe vezető út védelme a Tisza vonalán. Megerősített hadtestével innen ellentámadásba ment át és 1849. január 22-én elfoglalta Szolnokot, majd január 25-én Ceglédről szorította ki Ottinger Ferenc lovasdandárát. A felső hadvezetés azonban Perczel további támadását leállította, és az új főparancsnok, Henryk Dembiński Perczel egyik hadosztályát is elvonta. Perczel ezért parancsnoki beosztásáról lemondott.
1849. március elején átvette a IV. (bácskai) hadtest parancsnokságát és március 23-án támadást indított a délvidéki császári csapatok ellen. Április 3-án elfoglalta Szenttamást és kapcsolatot teremtett az addig körülzárt Péterváraddal. Április 29-én a melencei ütközetben legyőzte Todorovic tábornok csapatait, majd május 10-én bevonult Pancsovára. Ezt követően Bem tábornokkal együttműködve elfoglalta a Temesközt. Ez a déli hadműveletek sikeres befejezését jelentette.
1849. június 7-én megütközött a Délvidék visszafoglalására küldött Jellasics csapataival, de a jelentős túlerő ellenében a kátyi ütközetben vereséget szenvedett. A vereség következményeként a kormány felmentette beosztásából és a szervezés alatt álló tartalék hadtest vezetésével bízta meg. Július közepén Cegléd mellett Perczel hadtestéhez csatlakozott a Kárpátokból a cári hadsereg elől visszavonuló felső-magyarországi hadsereg, és az így létrejött tiszai hadsereg parancsnoka lett, de jelentősebb ütközetbe már nem bocsátkozott.
A kormány és a vezető tábornokok tanácskozásán kíméletlenül bírálta a hadvezetést, elsősorban Kossuthot, mire július 30-án felmentették beosztásából. A szőregi ütközetben (1849. augusztus 5.) és a temesvári csatában (1849. augusztus 9.) mint önkéntes harcolt. A világosi fegyverletétel híre Orsován érte.
A száműzetés[szerkesztés]
Törökországba, majd 1852-ben Angliába menekült. Sokáig élt Jersey szigetén. 1851. szeptember 21-én öccsével, Miklóssal együtt Magyarországon halálra ítélték (nevüket egy bitófára szögezték).[2] 1859-ben – félretéve a közte és Kossuth között fennálló személyi és politikai ellentéteket – Itáliába utazott, és felajánlotta szolgálatait a Kossuth Lajos vezette Magyar Nemzeti Igazgatóságnak, amely a magyar emigráció politikai és szervezési központja volt. Az együttműködés azonban nem jött létre.
Újra itthon[szerkesztés]
1867-ben térhetett haza és Zalaegerszegen az őszi időközi választásokon országgyűlési képviselővé választották. A kiegyezést csak Kossuth-ellenessége miatt támogatta és a parlamentben a Balközép Párt képviselője volt, mivel a párt Magyarország teljes függetlenségének elérését tűzte ki célul, politikai úton.
Rövid, két éves képviselősége után, 57 éves korában visszavonult a közélettől, az 1869-es választásokon már nem indult el. Bonyhádon, szülővárosában telepedett le és megírta emlékiratait. A „Közlemények Perczel Mór tábornok irataiból" című kiadványát 1883-ban saját költségén nyomtattatta ki.
1898. március 15-én részt vett Bonyhádon az 1848-as forradalom 50-ik évfordulójának megünneplésén.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai
Források[szerkesztés]
- Hermann Róbert: A honvesztéstől a honmentésig. Perczel Mór téli hadjárata.
- 2000 Kolta László: Bonyhádi arcképek, Bonyhádi Városi Könyvtár ISBN 9630044331
- 2011 Urbán Aladár: Perczel Mór, a rendőrfőnök. Századok 2011/3, 637 ff.
- 2011 Hermann Róbert: Perczel Mór levelei Csány László kormánybiztoshoz. Századok 2011/3, 655 ff.
- 2001 Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet. Aetas 2001/2.
- 1999 Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg felső vezetői. Rubicon 1999/4.
- 1998 Nemeskürty István: 1848–49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó. ISBN 9634343325
- 1995 Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata.
- 1985 Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó. ISBN 9633263379
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935)
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Honismeret, 1999 (27. évfolyam, 2.szám) pdf
További információ[szerkesztés]
Eötvös Károly: Perczel Móriczról. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 263-269. old. Online
|
