Berzsenyi Lénárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Egyházasberzsenyi Berzsenyi Lénárd (Nemesmagasi,[1] 1805. november 6. – Nemesmagasi, 1886. szeptember 17.) honvéd ezredes, Berzsenyi Dániel harmadfokú unokatestvére.

Ügyvédi pályára készült, de apja halála miatt 1825-ben nem folytatta tanulmányait és belépett a 9. (Miklós) huszárezredbe. 1832-ben századkapitánnyá, 1846-ban őrnaggyá léptették elő. 1848 nyarán ezredével hazavezényelték Morvaországból.

Szeptembertől részt vett a Josip Jelačić elleni hadműveletekben. Októbertől ezredével csatlakozott a magyar honvédséghez. Novembertől a honvédség pótlovazási felügyelője volt, majd 1849 januárjától ezrede Perczel Mór hadtestéhez beosztott osztályának parancsnoka. Harcolt a január 22-ei szolnoki és a január 25-ei ceglédi ütközetekben, ezért február elején alezredessé léptették elő. Május elejétől huszárezredének parancsnoka lett, a hónap közepétől ezredesi rangban. Júniusban Görgei a II. hadtest parancsnokává nevezte ki, de ő a megbízást nem fogadta el, ezért végül a VII. hadtest lovashadosztályának parancsnoka lett.

A világosi fegyverletétel után Aradon előbb golyó általi halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték. Az olmützi várbörtönben portrésorozatot készített fogolytársairól. 1857 elején kegyelmet kapott. Ettől kezdve haláláig Vas vármegyei birtokán gazdálkodott. A kemenesmagasi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jelenleg: Kemenesmagasi
  2. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Források[szerkesztés]