Kerkapoly Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kerkapoly Móric
Kerkapoly Móric
Kerkapoly Móric
Született 1821. december 10.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Kővágóörs, Zala vármegye
Elhunyt 1888. március 26. (66 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Szenttamás-puszta, Zala vármegye,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa lovászi és szentmargitai Sümeghy Mária (1823-1903)
Foglalkozása 1848-as szabadságharc őrnagy, Zala vármegye országgyűlési képviselője

Kerkapolyi Móric, néhol Kerkápoly (Kővágóörs, Zala vármegye, 1821. december 10.Szenttamás-puszta, Zala vármegye, 1888. március 26.) jogász, 1848-as szabadságharc őrnagy, országgyűlési képviselő, földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" tagja. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter, elsőfokú unokatestvére.[1]

Élete[szerkesztés]

Kerkapoly Mórné lovászi és szentmargitai Sümeghy Mária (1823-1903), szenttamás-pusztai földbirtokos asszony.

Kerkápoly Móric egy dunántúli református nemesi családban született. Édesapja, Kerkapoly István (1789-1848), Zala vármegye első alispánja, és országgyűlési követe, kehidai Deák Ferenc elveinek és politikájának nagy támogatója, édesanyja nemes Kelemen Rozália (1796-1847) volt.

Kerkapoly Mór, az alap tanulmányai befejezése után, 1838-ban hadapród lett a császári és királyi hadseregben, majd 1840-ben Zala vármegye ajánlására a királyi testőrséghez jutott. 1845-ben a 8. Koburg huszárezred hadnagya lett, majd később, 1848 nyarán, az első honvédzászlóaljak szervezésekor áthelyezését kérte, így került Pécsre főhadnagynak, az ott szerveződő 8. honvédzászlóaljhoz. Csapatával részt vett a délvidéki hadműveletekben, és októberben századossá léptették elő. 1849 májusában, kérésére áthelyezték a 7. huszárezred Tolna-Baranya megyei önkéntes osztályához. 1849. július 14.-én, a győzelemmel végződő hegyesi ütközetben, a tanúsított vitézségéért, őrnaggyá léptették elő, kinevezését azonban már csak augusztus 14.-én kapta meg Bem Józseftől.[2]

A világosi fegyverletétel után fogságba esett és Aradon hadbíróság elé állították. 1850. február 27.-én golyó általi halálra, majd kegyelemből 10 évi várfogságra ítélték, amit az aradi várban kellett letöltenie. Az ítélet azonban nem teljesedett be, hiszen 1852 augusztusában kegyelmet kapott, és visszatért szülőföldjére, majd megházasodott és nejével Szenttamás-pusztára költözött.[2] Rövid ideig, 1861. február 8.-a és 1861. november 11.-e között, a kapornaki járás alszolgabírája volt.[3] A kiegyezés után a Zala vármegye Honvédegyletének az elnöke volt. 1869-ben a tapolcai kerület országgyűlési képviselőjévé választották.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1858. február 6.-án, Söjtörön feleségül vette a tekintélyes lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Mária (*Söjtör, 1823. augusztus 7.–†Szenttamás-puszta, Zala vármegye, 1903. december 18.) kisasszonyt,[4] lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832) Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos és Málits Rozália (1791-1857) lányát. Sümeghy Mária úrnő, derék magyar asszony, a vidék szegénységének valódi áldása volt, és társaságában első téma volt a 48-as eszmékről való beszélgetés.[5] Kerkapoly sógora, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc, jogász, főszolgabíró, a Deák-párt országgyűlési képviselője volt. Kerkapoly Móric és Sümeghy Mária házasságából két lány született:

Jegyzetek[szerkesztés]