Sümeghy József (zalai alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
lovászi és szentmargitai Sümeghy József
Sümeghy József alispán címeres viaszpecsétje
Sümeghy József alispán címeres viaszpecsétje
Született 1757. március 20.
Alsóbagod
Elhunyt 1832. március 10. (77 évesen)
Söjtör
Nemzetisége magyar
Házastársa 1.f. lovászi Jagasics Júlia (1775-1804)
2.f. Málits Róza (1791-1857)

Lovászi és szentmargitai Sümeghy József (Alsóbagod, 1757. március 20. - Söjtör 1832. március 10.) Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, táblabíró, a zalai aulikusok egyik vezetője.

Élete[szerkesztés]

Korai élete és származása[szerkesztés]

A lovászi és szentmargitai Sümeghy család leszármazottja. Édesapja nemes Sümeghy Ferenc (1723-†c.1766), táblabíró, alsó- és felső-Bagodi, valamint söjtöri,[1] alsóapáti,[2] és molnári[3] földbirtokos, édesanyja, a pókafalvi Póka család sarja, pókafalvi Póka Marianna (1728-1797), pókafalvi Póka Gábor és szenttamási Bertalan Klára lánya. Anyai ágon a Nádasdy család köznemesi ága, a meszléni Meszlényi család, a csányi Csány család, a tóthi Lengyel család, a pölöskefői Eördögh család és más tekintélyes Zala és Vas vármegyei köznemesi családok vére folyt az ereiben. Sümeghy József apai nagyapja Sümeghy Mihály, Zala vármegye főjegyzője volt 1716. szeptember 8. és 1727. február 10. között,[4] és 1717. július 16.-án címeres levelet kapott III. Károly magyar királytól. Apai nagyanyja nemes Foky Judit, nemes Foky János, a keszői vár kapitánya 1704-ben,[5] Vas vármegye alispánja 1725 és 1729 között,[6] és kisbarnaki Farkas Judit lánya volt.[7] Sümeghy József egyetlen nővére, lovászi és szentmargithai Sümeghy Judit (1754-1820), boldogfai Farkas János (1741-1788), Zala vármegye főjegyzőjének a felesége volt;[8] egyetlen fiútestvére lovászi és szentmargithai Sümeghy Ferenc (1761-1805), aki nőtlen hunyt el.

Közigazgatási és politikai pályafutása[szerkesztés]

Sümeghy József 1782. október 4.-én Bécsben tevékenykedett mint a Királyi Tábla jegyzője.[9] 1786-ban alszolgabíró volt Zalában.[10] 1791. június 26.-án feleségül vette Muraszemenyén Jagasics Juliannát (1775-1804), Jagasics András zalai alispán és rábabogyószló Vajda Sára lányát. Az első gyermekük felsőeőri Bertha Ignácné Sümeghy Judit Mária (1792-1880) Söjtörön született, ahol Sümeghy József lakott és földbirtokokkal erdővel rendelkezett. 1794. október 13.-án birtokadományt kapott Ferenc magyar királytól a Zala megyei Lovászira és Szentmargithára, és a Vas megyei Szentlérántra.[11]

1797-ben jáprai Spissich János zalai alispán, aki egyben a zalaegerszegi szabadkőműves páholy főmestere is volt,[12] szembeszállt az uralkodó akaratával, mert nem akarta a nemesi felkelést kiáltani, hiszen állítása szerint csak az országgyűlés tudta volna ezt végrehajtani. Az uralkodó 1797. április 25.-én leváltotta őt és az egész szabadkőműves szimpatizáló gárdáját és a király hű Sümeghy József táblabíró hivatalba lépett másodalispánként, mesterházi Mesterházy Lajos (1743-1806) első alispán mellé.[13] Sümeghy József táblabíró 1797. május 1. és 1806. július 3. között töltötte be a zalai másodalispáni tisztséget,[14] majd 1806. július 3. és 1815. november 8. között első alispánként tevékenykedett.[15] talától. Sümeghy József alispánsága idején Zala vármegye maradéktalanul igyekezett kiszolgálni a bécsi udvar érdekeit. 1807-ben Zala megye országgyűlési követeként Sümeghy József, az udvarhűségét bizonyítandó, állítólag még azt is felajánlotta a pozsonyi diétán, hogy egyedül Zala megye ki fogja állítani az uralkodó által kért 20.000 újoncot.[16]

Közeli kapcsolatot ápolt a szintén királyhű gróf várkonyi Amadé Antal, aki részben Sümeghy támogatásával 1809. január 29-én lett Zala megye főispáni helyettese. A bécsi udvar érdekeit képviselte alispánsága alatt, és ezzel nagy ellenszenvet szerzett a köznemességnek egy részétől.[13] 1808-ban, a Ludovika Akadémia létrehozására, több nemes úrral együtt, Sümeghy József első alispán 1000 forintot ajánlott adományként.[17] Egy évvel később, amikor kitört a Napóleoni háború, a nemesi felkelésre Sümeghy József alispán felajánlott egy lovasszemélyt, és szervezte, valamint vezette a megye védelmét a francia csapatok ellen.[18] 1809. augusztus 5-én jelentette, hogy a puskacsinálók Csáktornyára küldették.[19] 1809. augusztus 9-én, a nádor Sümeghy József alispánt, Habsburg–Lotaringiai János főherceg táborához hadi biztosnak nevezte ki.[19]

1814. június 21.-én I. Ferenc király leiratot intézett gróf Erdődy József magyar kancellárhoz. Eszerint tudomására jutott, hogy Somogy és Zala vármegyében igen botrányos énekeket énekelnek, melyek szerzője pálóczi Horváth Ádám, aki Zalában tartózkodik, de Somogyban is vannak birtokai, sőt Gömör vármegye közgyűlésén is különös ellenállást tanúsított. A botrányosnak nevezett ének a Stájer tánc volt. Mind a somogyi, mind a zalai alispán ártatlannak minősítette Horváthot. Jóindulatúan hallgatták ki, átgondolt védekezést készíthetett. A hivatalos leiratot kézhez kapta, másolatát Kazinczynak is elküldte. Sümeghy József zalai alispán a vizsgálati anyaghoz Horváth verseinek egy kis gyűjteményét is mellékelte, ezek már átírt, németellenességből kiforgatott, franciaellenesre módosított szövegek voltak.[20]

Végül a jakobinusok 1815-ben megbuktatták a császárhű Sümeghy Józsefet Zala vármegyében és helyébe lépett a 29 éves liberális érzelmű mezőszegedi Szegedy Ferenc (1786-1848),[21] Kisfaludy Sándorné Szegedy Róza öccse.[22] Onnantól politikai pályafutása véget ért, és a már 58 éves Sümeghy József visszavonult a Söjtöri kúriájába. Első felesége Jagasics Júlia (1775-1804) halála után, 1816. augusztus 6-án vette el Zalaegerszegen Málits Rózát, aki több gyermekkel áldotta meg őt: köztük Kerkapoly Móric (1821-1888) feleségét, Sümeghy Máriát (1823-1903) és Sümeghy Ferencet (1819-1869) országgyűlési képviselőt.

Séllyey Elek jellemzése róla[szerkesztés]

Séllyey Elek politikai ellenfele igen erős gúnyos jellemzést írt (paszkvillust) Sümeghy Józsefről, ahol magyarázza, hogy: "Gyermekségében mostohája által elkényeztetett, háládatosság fejében ezzel rútul bánó, testvérét kitagadó, az insurrectiónak mentéjét több tisztek lovaival együtt lopva eladó ember, aki Bécsben, Zágrábban és Zalában hazugsági, feladási, képmutatási által gyűlöletessé tette magát, aki feleségét szerencsétlenné tette, akinek legnagyobb gyönyörűsége cselédjeit verettetni, aki hazafit csak azért majmolván, hogy feljebb mehessen."[23] A kegyetlen jellemzés ellenére, Séllyey Elek lánya, Séllyey Magdolna (1822-1901) 1848. április 30-án férjhez ment Söjtörön Sümeghy József fiához, Sümeghy Ferenchez (1819-1869) országgyűlési képviselőhöz.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

1791. január 3.-án vette el Muraszemenyén, az első nejét, lovászi Jagasics Juliannát (1775-1804), lovászi Jagasics András zalai alispán és rábabogyószlói Vajda Sára lányát. A házasságból született:

  • Sümeghy Judit Marianna (1792-1880), akinek a férje, felsőeőri Bertha Ignác (1780-1847) Vas vármegye alispánja volt.
  • Sümeghy Mihály Ferenc (1793-?), a kapornaki járás főszolgabírája.
  • Sümeghy Anna Borbála (1795-1795).
  • Sümeghy Borbála (1797-1832), Dvornikovics Mihály (1792-1838) zalai szolgabíró neje.
  • Sümeghy József László (1799-1843), táblabíró. Felesége guári és felsőszelestei Guáry Jusztina.
  • Sümeghy László János (1800-1800)

Idős korában, 59 évesen, a nyugalmazott alispán feleségül vette 1816. augusztus 6.-án Zalaegerszegen, Málits Rozáliát (1791-1857). Málits Rozáliától született:

  • Sümeghy Franciska (1813-1890), aki törvénytelenül született Málits Rozáliától.[24] Férje, felsőeőri Fábián István (1792-†?), táblabíró, ügyvéd.
  • Sümeghy Antal (1814-1828), aki törvénytelenül született Málits Rozáliától.
  • Sümeghy Sándor (1817-1817).
  • Sümeghy Ferenc (1819-1869), országgyűlési képviselő. Neje séllyei Séllyey Magdolna (1822-1901).
  • Sümeghy Mária (1823-1903), Kerkapoly Mór (1821-1888), 1848-as huszár őrnagy, országgyűlési képviselő neje.
  • Sümeghy Magdolna (1824-1826).
  • Sümeghy Ilona (1827-1827).
  • Sümeghy Emília (1829-1829).

Származása[szerkesztés]

lovászi és szentmargitai Sümeghy József családfája
lovászi és szentmargitai Sümeghy József
(Alsóbagod, 1757. március 20.Söjtör 1832. március 10.)
Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, táblabíró, földbirtokos.
Apja:
nemes Sümeghy Ferenc
(Alsóbagod, 1723. április 14.– †c.1766?)
Zala vármegye táblabírája, birtokos
Apai nagyapja:
nemes Sümeghy Mihály
Zala vm. főjegyzője 1716. és 1727.között, birtokos
Apai nagyapai dédapja:
?
Apai nagyapai dédanyja:
?
Apai nagyanyja:
nemes Foky Judit
(Bágyog, 1700. november 7. – †?)
Apai nagyanyai dédapja:
nemes Foky János
(? - †c. 1729)
a keszői vár kapitánya 1704-ben,
Vas vármegye alispánja 1724 és 1729 között, zalai és vasi birtokos
Apai nagyanyai dédanyja:
kisbarnaki Farkas Judit
(kisbarnaki Farkas Gábor és rábahídvégi Horváth Anna lánya)
Anyja:
pókafalvi Póka Marianna
(1728Alsóbagod, 1797. február 14.)
Anyai nagyapja:
pókafalvi Póka Gábor
1741-ben vasi insurgens kapitány, birtokos
Anyai nagyapai dédapja:
pókafalvi Póka Ádám
birtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
egyházasrádóczi Győrffy Anna
Anyai nagyanyja:
szenttamási Bertalan Klára
Anyai nagyanyai dédapja:
szenttamási Bertalan Ádám
birtokos
(szenttamási Bertalan István és Kerpacsics Katalin fia)
Anyai nagyanyai dédanyja:
nádasdi Nádasdy Mária
(nádasdi Nádasdy Tamás és meszléni Meszlényi Éva lánya)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Söjtör
  2. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Alsóapáti
  3. MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Molnári
  4. Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 255.o.
  5. KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 8. Kaposvár 1977.Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30. 74.o.
  6. Sorozaton kívüli kiadványok Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)Vas vármegye. 248.o.
  7. ZML XIII. Sümeghy család iratai. 2.doboz. 47.pallium.
  8. A boldogfai Farkas család. Boldogfai Farkas Ákos András. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56.o.)
  9. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 52. kötet - 215-217. oldal
  10. Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében. 1711-1847. Zalai Gyűjtemény 1. Zalaegerszeg, 1974.
  11. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 58. kötet - 267-270. oldal
  12. Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás millenniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996). Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség. 124.o.
  13. ^ a b Molnár András (2003). A fiatal Deák Ferenc. Osiris kiadó.(175.o.)
  14. Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 254.o.
  15. Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 254. o.
  16. Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
  17. 1812. évi II. törvénycikk. A katonai Ludovika-akadémia részére folytatólag tett ajánlatokról
  18. A Zala megyei nemesi pénztár - egy hitelintézet születése
  19. ^ a b [http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/iv.1i.nemesi.felkeles.1809.pdf ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok. Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai]
  20. Pálóczi Horváth Ádám petrikeresztúri évei. plone.iti.mta.hu. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
  21. Szluha Márton. (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó.(598. o.)
  22. Farkas Gábor: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972) • Tanulmányok • Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. 123. o.
  23. Molnár András. Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán — Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései
  24. familysearch.org - Fábián Istvánné Sümeghy Franciska gyászjelentése