Sümeghy József (zalai alispán)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a zalai alispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Sümeghy József (egyértelműsítő lap).
lovászi és szentmargitai Sümeghy József
Sümeghy József alispán címeres viaszpecsétje
Sümeghy József alispán címeres viaszpecsétje
Született1757. március 20.
Alsóbagod, Zala vármegye
Elhunyt1832. március 10. (77 évesen)
Söjtör, Zala vármegye
Nemzetiségemagyar
Házastársa1.f. lovászi Jagasics Júlia (1775-1804)
2.f. Málits Róza (1791-1851)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lovászi és szentmargitai Sümeghy József (Alsóbagod, 1757. március 20. - Söjtör, 1832. március 10.), királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, táblabíró, királyi udvarnok, földbirtokos; a zalai aulikusok egyik vezetője.

Élete[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

A lovászi és szentmargithai Sümeghy család címere

A Zala vármegyei római katolikus tekintélyes nemesi származású lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja. Édesapja nemes Sümeghy Ferenc (1723-†c.1766), táblabíró, alsó- és felső-Bagodi, valamint söjtöri,[1] alsóapáti,[2] és molnári[3] földbirtokos, édesanyja a pókafalvi Póka család sarja, pókafalvi Póka Marianna (1728-1797), pókafalvi Póka Gábor (fl. 1728-1752), 1741-ben vasi insurgens kapitány, földbirtokos és szenttamási Bertalan Klára lánya. Apai ágon szépanyja kisbarnaki Farkas Mihályné zicsi és zajki Zichy Dorottya úrnő, a zicsi Zichy család köznemesi ágából való volt; az utóbbinak a szülei zicsi Zichy Mihály (fl. 1583–1641), Vas vármegye szolgabírája, földbirtokos, és domölki Dömölky Katalin, a nagyszülei zicsi Zichy György (fl. 1548–1604), Moson és Vas vármegye alispánja, földbirtokos és asszonyfalvi Ostffy Anna (fl. 1527–1558) voltak. Az anyai ágon a Nádasdy család köznemesi ága, a meszléni Meszlényi család, a csányi Csány család, a lengyeltóti Lengyel család, a pölöskefői Eördögh család és más tekintélyes Zala és Vas vármegyei köznemesi családoknak a vére folyt az ereiben. Sümeghy József apai nagyapja Sümeghy Mihály (fl. 1716–1727), Zala vármegye főjegyzője volt 1716. szeptember 8. és 1727. február 10. között,[4] és 1717. július 16.-án címeres levelet kapott III. Károly magyar királytól. Apai nagyanyja Sümeghy Mihály főjegyzőné nemes Foky Judit, akinek az apja nemes Foky János (fl. 1696-1729), a keszői vár kapitánya 1704-ben,[5] Vas vármegye alispánja 1725 és 1729 között,[6] és az anyja a kisbarnaki Farkas családból való kisbarnaki Farkas Judit asszony volt.[7] Anyai nagyszülei pókafalvi Póka Ádám (fl. 1676–1691), szolgabíró, földbirtokos és szenttamási Bertalan Klára voltak. Sümeghy Józsefnek az egyetlen nővére lovászi és szentmargithai Sümeghy Judit (1754-1820), akinek a férje, boldogfai Farkas János (1741-1788), Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") 1787-e és 1788-a között, Zala vármegye főjegyzője;[8] egyetlen fiútestvére lovászi és szentmargithai Sümeghy Ferenc (1761-1805), táblabíró, földbirtokos, aki nőtlen hunyt el.[9]

Közigazgatási és politikai pályafutása[szerkesztés]

1778-ban belépett a Győri Királyi Jogakadémiára, amelyről sikeresen jogászként diplomázott le.[10] A II. József magyar király uralkodása alatt felemelkedett az udvarhű Sümeghy József, aki akkor került ismét vezető hatalmi pozícióba; Sümeghy József 1782. október 4.-én Bécsben tevékenykedett mint a Királyi Tábla jegyzője.[11] 1786-ban alszolgabíró volt Zalában.[12] Sümeghy József sógora, boldogfai Farkas János (1741–1788), jogász, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") volt 1787 és 1788 között, és ezzel a II. József király uralkodása alatt a legfontosabb igazságügyi hivatalt töltötte be Zalában; 1783-ban felesküdt rendes jegyzőként dolgozott a helytartótanácsnál.[13]

1791. június 26.-án feleségül vette Muraszemenyén Jagasics Juliannát (1775-1804), Jagasics András (1728–1786) zalai alispán és rábabogyószló Vajda Sára lányát. Felesége révén, Sümeghy Józsefnek három sógornője volt: lovászi Jagasics Regina (1754-1812), akinek a férje, rajki Rajky Boldizsár (1742-1814) földbirtokos; lovászi Jagasics Margit (1764–1818), akinek a férje, boldogfai Farkas László (1747–1796), földbirtokos, zalalövői alszolgabíró; valamint lovászi Jagasics Zsófia (1767–1808), akinek a házastársa nemes Oszterhuber Antal (1760-1821), földbirtokos volt. Sümeghy József és Jagasics Julianna első gyermeke felsőeőri Bertha Ignácné Sümeghy Judit Mária (1792-1880) Söjtörön született, ahol Sümeghy József lakott és földbirtokokkal erdővel rendelkezett. 1794. október 13.-án birtokadományt kapott I. Ferenc magyar királytól a Zala megyei Lovászira és Szentmargithára, és a Vas megyei Szentlérántra.[14]

Boldogfai Farkas Jánosné Sümeghy Judit és öccse, Sümeghy József, jó viszonyt ápoltak, 1806. május 12.-én osztályos megállapodást kötöttek a söjtöri erdő egyenlő részekre osztásával kapcsolatban. Miután 1788-ban boldogfai Farkas Jánosné Sümeghy Judit özvegységre jutott, két pártában maradt leányával, Farkas Judittal (1776-1839) és Farkas Erzsébettel (1785–1857), valamint saját anyjával, özvegy nemes Sümeghy Ferencné pókafalvi Póka Marianna (1728-1797) asszonnyal, özvegy nemesságodi Szvetics Mihályné pókafalvi Póka Klára (1734–1811) asszonnyal, és a nőtlen öccsével, ifjabb Sümeghy Ferenccel (1761–1805), az alsóbagodi Sümeghy-kastélyban lakott.[15]

1797-ben jáprai Spissich János zalai alispán, aki egyben a zalaegerszegi szabadkőműves páholy főmestere is volt,[16] szembeszállt az uralkodó akaratával, mert nem akarta a nemesi felkelést kiáltani, hiszen állítása szerint csak az országgyűlés tudta volna ezt végrehajtani. Az uralkodó 1797. április 25.-én leváltotta őt és az egész szabadkőműves szimpatizáló gárdáját és a királyhű Sümeghy József táblabíró hivatalba lépett másodalispánként, mesterházi Mesterházy Lajos (1743-1806) első alispán mellé.[17] Sümeghy József táblabíró 1797. május 1. és 1806. július 3. között töltötte be a zalai másodalispáni tisztséget,[18] majd 1806. július 3. és 1815. november 8. között első alispánként tevékenykedett.[18] talától. Sümeghy József alispánsága idején Zala vármegye maradéktalanul igyekezett kiszolgálni a bécsi udvar érdekeit. 1807-ben Zala megye országgyűlési követeként Sümeghy József, az udvarhűségét bizonyítandó, állítólag még azt is felajánlotta a pozsonyi diétán, hogy egyedül Zala megye ki fogja állítani az uralkodó által kért 20.000 újoncot.[19]

Közeli kapcsolatot ápolt a szintén királyhű gróf várkonyi Amadé Antal, aki részben Sümeghy támogatásával 1809. január 29-én lett Zala megye főispáni helyettese. A bécsi udvar érdekeit képviselte alispánsága alatt, és ezzel nagy ellenszenvet szerzett a köznemességnek egy részétől.[17] 1807. februárjában I. Ferenc magyar király Sümeghy József királyi udvarnokot a "királyi tanácsosi címmel" ruhazta fel.[20] 1808-ban, a Ludovika Akadémia létrehozására, több nemes úrral együtt, Sümeghy József első alispán 1000 forintot ajánlott adományként.[21] Egy évvel később, amikor kitört a Napóleoni háború, a nemesi felkelésre Sümeghy József alispán felajánlott egy lovasszemélyt, és szervezte, valamint vezette a megye védelmét a francia csapatok ellen.[22] 1809. augusztus 5-én jelentette, hogy a puskacsinálók Csáktornyára küldették.[23] 1809. augusztus 9-én, a nádor Sümeghy József alispánt, Habsburg–Lotaringiai János főherceg táborához hadi biztosnak nevezte ki.[23] 1812. február 12.-én Sümeghy József alispánt szállására kísérték holott 120 személy általa gazdagon megvendégelt. Az ebéd alatt a tisztelt alispán mint gazda felköszöntést mondott a királyért, azután a nádor ispánért, Károly fővezérért, az Ország nagyaiért, és a főispáni hivatalt viselő kormányzóért; ezalatt sok boros poharat kiürítettek amely alkalmatossággal mind annyiszor a gyalog felkelő kompánia lővöldözött (a mozsár ágyúk durrogtak a dobok trombiták pedig harsogtak). Az ebédet fényes bál követte amely virradatig tartott: így tartotta az első alispán I. Ferenc magyar király születése napjának az ünnepét a 20. évi uralkodása évfordulóján.[24]

1814. június 21.-én I. Ferenc király leiratot intézett gróf Erdődy József magyar kancellárhoz. Eszerint tudomására jutott, hogy Somogy és Zala vármegyében igen botrányos énekeket énekelnek, melyek szerzője pálóczi Horváth Ádám, aki Zalában tartózkodik, de Somogyban is vannak birtokai, sőt Gömör vármegye közgyűlésén is különös ellenállást tanúsított. A botrányosnak nevezett ének a Stájer tánc volt. Mind a somogyi, mind a zalai alispán ártatlannak minősítette Horváthot. Jóindulatúan hallgatták ki, átgondolt védekezést készíthetett. A hivatalos leiratot kézhez kapta, másolatát Kazinczynak is elküldte. Sümeghy József zalai alispán a vizsgálati anyaghoz Horváth verseinek egy kis gyűjteményét is mellékelte, ezek már átírt, németellenességből kiforgatott, franciaellenesre módosított szövegek voltak.[25]

Végül a jakobinusok 1815-ben megbuktatták a császárhű Sümeghy Józsefet Zala vármegyében és helyébe lépett a 29 éves liberális érzelmű mezőszegedi Szegedy Ferenc (1786-1848),[26] Kisfaludy Sándorné Szegedy Róza öccse.[27] Onnantól az aktív politikai pályafutása véget ért, és a már 58 éves Sümeghy József visszavonult a Söjtöri kúriájába. Szegedy Ferenc kezdeményezésével "tehetősebb státusok feladása" nyomán vizsgálat indult az állítólag hivatalával visszaélő Sümeghy József és Amadé Antal gróf ellen. Sümeghy támogatói ekkor azon iparkodtak, hogy az 1819-es tisztújításon "gyenge első alispánt" választassanak, és ezt a jelöltet nedeczei Nedeczky Ferenc személyében vélték feltalálni. A végeredmény az volt, hogy Szegedy Ferenc jelöltjét, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Györgyöt első alispánná választották meg. A tisztikarban azonban kínos változás történt; mihelyest Szegedy Ferenc kilépett, "megfordították sokan köpönyegjöket," és a visszavonult Sümeghy József részre állottak. A következő tisztújításon, 1825-ben, szervezkedni kezdtek Hertelendy György ellene Sümeghy József hívei, és domjánszeghi Dómján József akkori másodalispánnal kívánták felváltani. Hertelendy György továbbra is maradt a hivatalában, és végül Sümeghy József támogatóinak nem sikerült felülkerekedni.[28]

Sümeghy József 1832. március 10.-én, Söjtörön hunyt el 77 évesen.

Séllyey Elek jellemzése róla[szerkesztés]

Séllyey Elek politikai ellenfele igen erős gúnyos jellemzést írt (paszkvillust) Sümeghy Józsefről, ahol magyarázza, hogy: "Gyermekségében mostohája által elkényeztetett, háládatosság fejében ezzel rútul bánó, testvérét kitagadó, az insurrectiónak mentéjét több tisztek lovaival együtt lopva eladó ember, aki Bécsben, Zágrábban és Zalában hazugsági, feladási, képmutatási által gyűlöletessé tette magát, aki feleségét szerencsétlenné tette, akinek legnagyobb gyönyörűsége cselédjeit verettetni, aki hazafit csak azért majmolván, hogy feljebb mehessen."[29] A kegyetlen jellemzés ellenére, Séllyey Elek lánya, Séllyey Magdolna (1822-1901) 1848. április 30-án férjhez ment Söjtörön Sümeghy József fiához, Sümeghy Ferenchez (1819-1869) országgyűlési képviselőhöz.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

1791. január 3.-án vette el Muraszemenyén, az első nejét, lovászi Jagasics Juliannát (*Zalapataka, 1775. január 30.–†Söjtör, 1804. szeptember 15.), akinek a szülei lovászi Jagasics András (1728–1786), Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és rábabogyószlói Vajda Sára (1735–1805) voltak. Az apai nagyszülei lovászi Jagasics Ferenc, földbirtokos, és gyulai Gaál Anna voltak. Az anyai nagyszülei rábabogyoszlói Vajda Zsigmond, földbirtokos, vasi főszolgabíró, és chernelházi Chernel Júlia voltak. Az anyai nagyszülei szalapatakai Nagy György (†1748), helytartó-tanácsi ítélőmester, zalai főjegyző és nemes Lada Zsófia (1714-1767) voltak. Az esküvői tanúk szalapatakai Nagy Ignác (1749–1794), táblabíró, földbirtokos és nemes Dvornikovics Kristóf (1754–1801), Zala vármegye főadószedője, földbirtokos voltak. Sümeghy József és Jagasics Julianna frigyéből született:

Idős korában, 59 évesen, a nyugalmazott alispán feleségül vette 1816. augusztus 6.-án Zalaegerszegen, Málits Rozáliát (*Türje, 1791. augusztus 31.–†Söjtör, 1851. április 22.), akinek a szülei Málits György, a türjei falusi mészáros, és Lochner Anna voltak; Málits Rozália fivére, Malits József György (1782–1815), kegyes tanítórendi áldozópap, egyházi író és tanár, aki majdani sógorához írta munkáját, "Idyllion magn. ac spect. dno Josepho Sümeghy de Lovászi et Sz. Margita S. C. et R. apóst, majestatis consiliario, incl. com. Szaladiensis ord. vicecomiti, ad diem nomini sacrum dicatum a scholis piis Nagy-Kanischiensibus 1811. Sabariae".[36] Az esküvői tanuk zalakoppányi Háry Farkas, a majdani Zala vármegyei levéltárnok, és babosdöbrétei Babos József, táblabíró, söjtöri földbirtokos voltak. Málits Rozáliától született:

Származása[szerkesztés]

lovászi és szentmargitai Sümeghy József családfája
lovászi és szentmargitai
Sümeghy József
(Alsóbagod, 1757. március 20. –Söjtör 1832. március 10.)
királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos. 		Apja:
nemes
Sümeghy Ferenc
(Alsóbagod, 1723. április 14.– †c.1766?)
Zala vármegye táblabírája, földbirtokos 		Apai nagyapja:
nemes
Sümeghy Mihály
Zala vm. főjegyzője 1716. és 1727.között, földbirtokos 		Apai nagyapai dédapja:
?
Apai nagyapai dédanyja:
?
Apai nagyanyja:
nemes
Foky Judit
(Bágyog, 1700. november 7. – †?) 		Apai nagyanyai dédapja:
nemes
Foky János
(fl. 1696–1729) (†1729)
Vas vármegye alispánja, földbirtokos, a keszői vár kapitánya
(Nagyszülei: nemes Foky Imre, bécsi polgár, konzul és Pitschin Katalin)
Apai nagyanyai dédanyja:
kisbarnaki
Farkas Judit
(fl. 1687–1702)
(Szülei: kisbarnaki Farkas Gábor, földbirtokos, és rábahídvégi Horváth Anna;
apai nagyszülei: kisbarnaki Farkas Mihály, földbirtokos és zicsi és zajki Zichy Dorottya)
Anyja:
pókafalvi
Póka Marianna
(1728–
Alsóbagod, 1797. február 14.) 		Anyai nagyapja:
pókafalvi
Póka Gábor
(fl. 1728-1752)
1741-ben vasi insurgens kapitány, földbirtokos 		Anyai nagyapai dédapja:
pókafalvi
Póka Ádám
(fl. 1676–1691)
szolgabíró, földbirtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
telekesi és egyházasrádóczi
Győrffy Anna
(fl.1691)
Anyai nagyanyja:
szenttamási
Bertalan Klára
 Anyai nagyanyai dédapja:
szenttamási
Bertalan Ádám
(fl. 1708–1727)
földbirtokos
(Szülei: szenttamási Bertalan István, alszolgabíró, esküdt, földbirtokos, és nemes Kerpacsics Katalin, Kerpacsics István zalaegerszegi várkapitány, földbirtokos és a Hahót nembeli csányi Csány Katalin lánya)
Anyai nagyanyai dédanyja:
nádasdi
Nádasdy Mária
(Szülei: nádasdi Nádasdy Tamás, földbirtokos, akinek az apja Nádasdy Boldizsár, Vas vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos, valamint meszléni Meszlény Éva, akinek az apja Meszlény Benedek, Vas vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Söjtör
  2. ↑ MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Alsóapáti
  3. ↑ MNL. 1767-es Urbárium összeírás. Molnári
  4. ↑ Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 255. o.
  5. ↑ KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 8. Kaposvár 1977. Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30. 74. o.
  6. ↑ Sorozaton kívüli kiadványok Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012). Vas vármegye. 248. o.
  7. ↑ ZML XIII. Sümeghy család iratai. 2.doboz. 47.pallium.
  8. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  9. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Sümeghy család (lovászi és szentmargitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 186. o.)
  10. ↑ JUHÁSZ RÉKA IBOLYA. A GYŐRI FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEINEK HALLGATÓI 1719 - 1852. Budapest. 2017. 64. o.
  11. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 52. kötet - 215-217. oldal
  12. ↑ Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében. 1711-1847. Zalai Gyűjtemény 1. Zalaegerszeg, 1974.
  13. ↑ Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990) Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából
  14. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 58. kötet - 267-270. oldal
  15. ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221.p
  16. ↑ Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás millenniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996). Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség. 124. o.
  17. ↑ a b Molnár András (2003). A fiatal Deák Ferenc. Osiris kiadó.(175. o.)
  18. ↑ a b Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 254. o.
  19. ↑ Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
  20. ↑ Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
  21. ↑ 1812. évi II. törvénycikk. A katonai Ludovika-akadémia részére folytatólag tett ajánlatokról
  22. ↑ A Zala megyei nemesi pénztár - egy hitelintézet születése
  23. ↑ a b [https://web.archive.org/web/20150402094401/http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/iv.1i.nemesi.felkeles.1809.pdf# ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok. Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai]. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  24. ↑ Magyar Kurir, 1812. január-június (26. évfolyam, 1-50. szám)
  25. ↑ Pálóczi Horváth Ádám petrikeresztúri évei. plone.iti.mta.hu. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
  26. ↑ Szluha Márton. (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó.(598. o.)
  27. ↑ Farkas Gábor: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972) • Tanulmányok • Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. 123. o.
  28. ↑ Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN7. Molnár András: „Vágtatók” és „fontolva haladók”. Politikai érdekcsoportok hatalmi
  29. ↑ Molnár András. Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán — Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  30. ↑ familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Nagykanizsa - halottak - Sümeghy Mihály főszolgabíró halála 1850. december 5.
  31. ↑ familysearch.org Sümeghy Anna keresztelő
  32. ↑ familysearch.org Sümeghy Borbála keresztelő
  33. ↑ familysearch.org Sümeghy József keresztelő
  34. ↑ familysearch.org Sümeghy László keresztelő
  35. ↑ familysearch.org -Söjtör - római katolikus - halottak - Sümeghy László
  36. ↑ Szinnyei: Magyar írók élete és munkái Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet 453.-454. o.
  37. ↑ familysearch.org - Fábián Istvánné Sümeghy Franciska gyászjelentése
  38. ↑ familysearch.org Sümeghy Antal keresztelő - r.kat. söjtör
  39. ↑ familysearch.org Sümeghy Sándor keresztelő- r.kat. söjtör
  40. ↑ familysearch.org Sümeghy Magdolna keresztelő - r.kat. söjtör
  41. ↑ familysearch.org Sümeghy Ilona keresztelő - r.kat. söjtör
  42. ↑ familysearch.org Sümeghy Emilia keresztelő - r.kat. söjtör
  43. ↑ familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Söjtör - halottak - Sümeghy István halála


előző másodalispán:
nemes
Mlinarics Lajos

 Zala vármegye másodalispánja

1797. május 1.–1806. július 3.

következő másodalispán:
nyírlaki
Oszterhueber Ferenc


előző első alispán:
mesterházi
Mesterházy Lajos

 Zala vármegye első alispánja

1806. július 3.–1815. november 8.

következő első alispán:
mezőszegedi
Szegedy Ferenc

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sümeghy_József_(zalai_alispán)&oldid=26996489”