Amade Antal (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amade Antal
Amade Antal.jpg
Született 1760. november 25.
Bős
Elhunyt 1835. január 1. (74 évesen)
Marcaltő
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amade Antal témájú médiaállományokat.

gróf várkonyi és bősi Amade Antal[1] (Bős, 1760. november 25.Marcaltő, 1835. január 1.) magyar író, cs. és kir. kamarás, Zala vármegye főispánja. (Nem azonos báró Amade Antal költővel és Amadé Antal íróval.)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi magyar nemesi család sarja, eredetüket a Guthkeled nemzetségig vezetik vissza. Édesapja gróf Amade Tádé (1724-1807), királyi tanácsos, aki Mária Terézia úrbérrendezés korában 5092 úrbéri holddal rendelkezett,[2] édesanyja Bedeghi Nyáry Mária Angélika (1734-?) volt.[3] Amade Antal először császári és királyi kamarás és valódi belső titkos tanácsos volt. Később a hétszemélyes tábla ülnöke, Zágráb főispánja, végül királyi főajtónálló lett.

Lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832)[4] alispán, söjtöri birtokos által vezetett zalai aulikusok táborának köszönhetően 1808. január 29. és 1824 július 19. között gróf Amadé Antal gróf lett Zala megye főispáni helyettes.[5] Sümeghy Józseffel közel három évtizeden keresztül közreműködött Amadé gróf és a zalai belső politikában próbáltak befolyást gyakorolni a magyar király javára. Amadé 1824. március 19-étől egészen haláláig, 1835 január 1-ig zalai főispán volt.[6][7] Kitüntették az aranysarkantyús renddel, illetve a Szent István-renddel. Nevéhez fűződik a Marcal folyó szabályozása.[forrás?] Marcaltő temetőjében nyugszik. Több latin nyelvű munkája jelent meg.

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amade Antal 1784. január 11.-én feleségül vette gróf galánthai Esterházy Anna Mária Terézia (1745-1830), gróf Esterházy Miklós (1711-1762) koronaőr és Maria Anna Lubomirska (1722-1771) hercegnő lányát.[8] Házasságukból született:

  • várkonyi és bősi Amade Ferenc Szerafin (1783-1823)
  • várkonyi és bősi Amade Antónia (1795-1861), gróf Franz Taaffe of Carlingfort (1789-1849) felesége.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dictio ad SS. et OO. Incliti Cottus Nitriensis A. 1790 die 2. Martii congregatos. Jaurini 1790. és Neosolii, 1790.
  2. Dictio extemporanea, qua comitem Nicol. Forgách de Ghymes et Gács… cottus Nitrien. supr. comitem salutavit. Jaurini, 1790.
  3. Sermo ad… Jos. Christ. Fengler… Eppum Jauriniensem… dicta die 7. Jun. 1791.
  4. Egy magyarnak hazafi társaihoz intézett beszéde. Bécs, 1809.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://genealogy.euweb.cz/hung/amade3.html
  2. Fónagy Zoltán. A nemesi Birtkviszonyok az Úrbérrendezés Korában, Adattár II. MTA. 2013. (727.o.)
  3. http://genealogy.euweb.cz/hung/amade3.html
  4. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I. kötet. Heraldika kiadó. (646.o.)
  5. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény.247.o.
  6. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény.247.o.
  7. Molnár András (2003). A fiatal Deák Ferenc. Osiris kiadó.(175.o.)
  8. http://genealogy.euweb.cz/hung/esterhazy3.html#AMT