Bős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bős (Gabčíkovo)
Bős104.JPG
Bős címere
Bős címere
Bős zászlaja
Bős zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Rang község
Első írásos említés 1102
Polgármester Fenes Iván
Irányítószám 930 05
Körzethívószám 031
Népesség
Teljes népesség 5361 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 101 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 52,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bős  (Szlovákia)
Bős
Bős
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 53′ 36″, k. h. 17° 34′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 36″, k. h. 17° 34′ 36″
Bős weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bős (szlovákul Gabčíkovo, korábban Beš) község Szlovákiában a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. 2011-ben 5361 lakosából 4711 magyar és 580 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bős Dunaszerdahelytől 12 km-re délre a Duna bal partjának közelében, a Csiliz-patak partján fekszik. A bősi vízierőmű alvízcsatornája és a Duna főága közötti sziget déli része is Bőshöz tartozik.

Nyugatról Baka, északról Nyékvárkony, délkeletről Csilizpatas, Balony, Csiliznyárad és Szap, délnyugatról pedig Lipót és Ásványráró községekkel határos. Délnyugati határát (mely egyben országhatár is) a Duna alkotja. Bős a Dunaszerdahelyi járás 3. legnagyobb területű és 4. legnépesebb települése (egyben a legnépesebb városi rangot el nem nyert község).

Bőst az 506-os út köti össze a medvei Duna-híddal (15 km), valamint Bacsfával (22 km). Az 507-es út Dunaszerdahely (11 km) felé teremt összeköttetést Nyékvárkonyon keresztül. Mellékút köti össze Csilizradvánnyal (12 km) és a vízierőművel (3 km).

Bős községhez tartoznak Feketeerdő (Čierny les), Kotliba és Tejke majorok.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bősön 1934-ben 26 gólyafészket tartottak nyilván, 1954-ben 9-t, 1968-ban 5-t, 1974-ben 4-t, 1984-ben 3-t, 1988-ban már csak kettőt.[2] Ma összesen két fészekhelyről tudnak, fészkelésről nincs adat.[3]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve az ősmagyar főnévből származik, amely törzsfőt, nemzetségfőt jelent. Szlovák nevét 1948-ban Jozef Gabčíkról, az ellenállási mozgalom szlovák hőséről kapta, aki a Heydrich elleni sikeres prágai merénylet után tűzharcban esett el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már a honfoglalás után megtelepedtek a magyar törzsek. Határában feküdt a középkorban Árpád és Árpádsoka falu, melyek Árpád legnyugatibb szállásváltó települései voltak. A falu ősi település, melyet már a 12. század elején (1102-ben) említenek, mint besenyő határőrtelepülést. 1264-től az Amadék birtoka. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Bess néven szerepel. 1468-ban Mátyás királytól vásártartási jogot kapott. 1553-ban 23 adózó porta volt a faluban. 1565-ben Magyar- és Német-Bös néven két községként szerepel. 1796-ban már mezővárosként említik. Az Amadék helyébe 1845-ben a báró Üchtritz család lépett a település birtokosai közé. 1849-ben határában kisebb csata zajlott. A települést 1850-ben, 1862-ben, 1876-ban és 1878-ban árvíz öntötte el.

Vályi András szerint "BŐS. Elegyes Mező Város Poson Vármegyében, földes Urak Gróf Amade Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csalóköz Szigetében, Csiliz vizétöl körűl vétettetve; határja jó tulajdonságokkal megáldattatott, eladásra is alkalmatos módgyok lévén, első Osztálybéli." [4]

Fényes Elek szerint "Böös, magyar mező-város, Pozsony vármegyében, a Csiliz vize mellett, Pozsonyhoz 6 mfd. Van itt egy kath. paroch. templom, gr. Amadénak nagy kiterjedésü kastélya, sánczokkal körülvétetve, mellette egy szép angolkertje, mellyet a Csiliz vize foly keresztül; vendégfogadó, ménes és tehenészet. – Főgazdasága tágas réteiben, legelőjében áll; a honnan a lakosok nemcsak sok szarvasmarhákat, lovakat tartanak, hanem ezenfelül szénáért is tetemes summa pénzt vesznek be. Egyébiránt a szénájok nem a legjobb s idegen marha nehezen eszi meg. Lakja 2001 kath., 7 evang., 3 ref., 16 zsidó. F. u. az Amade örök." [5]

1910-ben 2823 lakosából 2805 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.

1928-ban Kotlibamajoron szlovák kolóniát létesítettek, összesen 5 család vásárolt az Amadé család birtokából gazdaságot. A kolónia nagysága kérdéses, a telepesek között valószínűleg maradékbirtokosok is voltak.[6]

1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került.

A rendszerváltás után határában menekülttábort létesítettek.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bősi önkormányzat élén a polgármester (Fenes Iván) és az alpolgármester (Heizer Ferenc) áll. A községi képviselőtestület 12,[7] a községi tanács 4 tagú.[8]

Bős jelképei a zászló és a címer, melyeket 1995. június 15-én szenteltek fel.[9] A zászló hét sávból áll és fecskefarokban végződik, színei sötétkék-sárga-zöld-sárga-zöld-sárga-sötétkék. Címerében kék alapon zöld talajból három sárga sás nyúlik fel, ez a község természeti adottságaira utal.

Oktatás, kultúra, társadalmi szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amade László Alapiskola
  • Alapiskola - a községben magyar és szlovák nyelvű alapiskola működik, előbbi Amade Lászó nevét viseli.[10]
  • Művészeti Alapiskola
  • Önkéntes Túzoltóság - 1889-ben alakult meg.[11]
  • Csemadok-alapszervezet - 1950. február 12-én alakult meg.[12] 1971 óta működik a Csemadok keretében a Kék Duna Vegyeskar.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bősi kastély
  • Antiochiai Szent Margitnak szentelt katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban, a 15. század végén átalakították, majd 1770-ben Amadé László támogatásával barokk stílusban átépítették. Az átépítés emlékét őrzi a bejárat feletti emléktábla és az Amadék címere a templom falában.
  • A templom kertjében számos szobor található:
    • Páduai Szent Antal szobrát 1899-ben emelték, 1990-ben helyreállították.
    • Nepomuki Szent János szobra barokk stílusú, talapzatán a szent halálát ábrázoló domborművel.
    • Szent Vendel szobrát az 1811-es marhavész után állították és 1892. szeptember 8-án szentelték újjá.
    • Szűz Mária oszlopon álló szobrát 1892-ben újítatták fel.
    • Barokk Pieta-szobor talapzatán az Amadé-család címerével.
  • A község főterének névadója az 1890. augusztus 20-án emeltetett Szentháromság-szobor.
  • Az Amadé-várkastély elődje egy 15. századi vízivár volt, melyet a 17. században reneszánsz kastéllyá, majd a 18. század második felében gr. Amadé Tádé barokk tornyos kastéllyá alakíttatott át. A festői kastélypark a Csiliz-patak két partján terül el. A hagyomány szerint a kastély déli bástyájának emeletén szülte Mária Terézia II. Józsefet. A parkban strandfürdő található.
  • A Tájházban gazdag néprajzi gyűjtemény látható.
  • Zsinagógáját a 19. század végén építették, de zsidó közössége 1944-ben elpusztult.
  • Határában található (az egykori Tejkemajor közelében, a faluközponttól 3 km-re) a bősi vízierőmű turbinarendszere, a víztározó és a felvízcsatorna. A vízierőmű gátján vezet a dunai szigetre vezető út.

Emlékművek, szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A második világháború és a holokauszt áldozatainak emlékműve a községháza előtt áll.
  • A temetőben álló nagykeresztet 1892. szeptember 8-án emelték.
  • Az első világháború emlékműve a Szentháromság téren található.
  • Útmenti fakeresztek állnak a Nyárad és a Beke felé vezető utak mentén is.
  • A honfoglalás 1100. évfordulójára a Csemadok-székház előtt homokkő emlékművet emeltek (Ferdics Gábor alkotása).
  • A művelődési ház melletti parkban áll a magyar államalapítás millenniumára emelt, turulmadaras emlékmű.[13]
  • Szent Flórián szobra

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Attila 2011: A bősi Antiochiai Szent Margit-templom. Remény.
  • Végh, F. (összeáll.) 1998: Beys - Bős. A község oklevelekkel alátámasztott kilencszáz éves küzdelmes fejlődésének története. Bős.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62.
  3. bociany.sk
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. 
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. 
  6. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 244.p.
  7. A nagyközségi önkormányzat | Gabčikovo
  8. A nagyközségi tanács tagjai | Gabčikovo
  9. Gabcíkovo, Slovakia
  10. Školy | Gabčikovo
  11. Tűzoltóság | Gabčikovo
  12. Csemadok | Gabčikovo
  13. Látnivalók | Gabčikovo

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bős témájú médiaállományokat.