Somorja
| Somorja (Šamorín) | |||
 | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Dunaszerdahelyi | ||
| Turisztikai régió | Dunamenti | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1238 | ||
| Polgármester | Bárdos Gábor | ||
| Irányítószám | 931 01 | ||
| Körzethívószám | 031 | ||
| Forgalmi rendszám | DS | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 147 fő (2015)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 287 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 125 m | ||
| Terület | 44,35 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Somorja
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 48° 02′, k. h. 17° 19′Koordináták: é. sz. 48° 02′, k. h. 17° 19′ | |||
| Somorja weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Pozsonytól 20 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.
Története[szerkesztés]
Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben „Zenthmarya”, 1383-ban „Samaria”, 1406-ban „Sand Marein", 1513-ban „Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta. 1683-ban felégette a török. A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céhüket. 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A pálosok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta.[2] 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.
Somorja régi honismereti művekben[szerkesztés]
Somorja története Pozsony vármegye monográfiájában is szerepel.
Népesség[szerkesztés]
1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar és 112 német volt. 1941-ben még 98%-ban magyarok lakták.
1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.
2001-ben 12 143 lakosa volt, magyar 66,6% és szlovák 31%.
2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány és 14 német.
Oktatás[szerkesztés]
A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.[3]
Politika[szerkesztés]
A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református temploma eredetileg a 13. század második felében épült, késő román stílusban. Később mellékhajókkal bővítették és erődszerűen, lőrésablakokkal látták el. A 15. században gótikus stílusban átalakították, korabeli freskói vannak. A 18. század végén kapták meg a reformátusok, amikor az új templomkomplexum elkészült. A templom közelében 12-13. századi karner (csontház) alapjait sikerült feltárni.[4]
- A római katolikus templomot és a rendházat a paulánusok építették 1778-ban barokk stílusban.
- Evangélikus temploma 1785-ben épült, klasszicista stílusban.
- Zsinagógáját 1912-ben emelték.
- A településnek honismereti gyűjteménye is van Honismereti ház néven.
- Hombauer Ferenc A Duna és áldozatai című tölgyfából készült szobrát 2003 áprilisában avatták fel Csölösztőn.
- A dunaszerdahelyi út mellett, annak jobb oldalán áll az 1849. május 12-én itt vívott csata emlékműve az elesett honvédek sírja felett.
- Pomlé nevezetű városi parkerdő. Az elsőként 1786-ban említett erdős terület a 19. század első felében már majálisok színhelye volt. Az 1956-ban épített szabadtéri színpada dal- és táncünnepélyek, koncertek helyszíne.
- Mátyás király mellszobrát 2016. november 13-án avatták fel.[5]
- A bősi víztározón (a településtől délnyugatra) található a Madár-sziget.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1832-ben Bánhegyi István egyházi író, tanár.
- Csiba Lajos (1901–1966) ornitológus, ornitológiai gyűjteményét a budapesti Madártani Intézetnek ajándékozta.
- Kalocsa Róza (1838-1903) az első okleveles tanítónő, író, műfordító, 1888-ban a somorjai népi iskola igazgatója és a Csallóköz főszerkesztője Somorján.
- Khin Antal (1884–1973) tanár, néprajzkutató és történész, számos tanulmányt írt a halászcéhekről és a csallóközi halászatról.
- Kunszt Károly (1859–1938) tanár, preparátor,[6] ornitológus, rangos gyűjteménye ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.[7]
- Mayer Éva (*1983) Munkácsy-díjas grafikusművész
- Németh-Šamorínszky István (1896–1975) zeneszerző
- Somorjai Kiss Tibor (*1959) Munkácsy-díjas grafikusművész
- Herczeg Peter fizikus és a város díszpolgára
- Tallós Prohászka István (1886–1974) festőművész
- Itt született 1952-ben Ürge Mária pedagógus, néprajzkutató.
- Itt hunyt el 1977-ben Fizély Ödön evangélikus lelkész, a két világháború közti csehszlovákiai magyar evangélikusok egyik vezetője.
- Itt hunyt el 2004-ben Skriba Pál szlovákiai magyar képzőművész, pedagógus.
Kultúra[szerkesztés]
- Csalló Népművészeti Együttes (alapítva 1977-ben)
- Híd vegyeskar
- Művelődési házát 1981-ben építették.
- Rómeó Vérzik rock zenekar
- The Butchers blues-rock zenekar
- Konflikt punk-rock zenekar
- mozi.club alternatív kultúrház/klubház (nyitott 2015 április 25-én)
Testvérvárosok[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Sz. Kiss Károly 1878: Monográfiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa.
- R. Horna 1934: Monsterproces s čarodějnicemi v Šamoríně koncem XVII. století. Ročenka vedeckých ústavov mesta Bratislavy.
- Václav Mencl 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Prešov.
- Güntherová, A. a kol. 1969: Súpis pamiatok na Slovensku 3. Obzor, Bratislava.
- Püspöki Nagy Péter 1975: Villa S. Marie - Zentmária - Somorja - Somerein - Šamorín. Irodalmi Szemle XVIII/8, 706-716.
- Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból.
- Csiba, L. - Presinszky, L.: Százhúsz éves a somorjai önkéntes tűzoltóság (Dunaszerdahely, 1993)
- Presinszky, L. 1997: Šamorín - Sakrálna architektúra. Komárno.
- Zdeněk Vácha 1999: K pozdněgotické etapě reformovaného kostela v Šamoríně. In: Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 2. Trnava, 35-40.
- Zdeněk Vácha 1999: Najstaršie stavebné dejiny reformovaného kostola v Šamoríne. Pamiatky a múzeá 1999/2, 52-55.
- 2003 Az Mester Emberek jó rendtartása - Magyar nyelvű céhlevelek (1683-1719)
- Zdeněk Vácha 2004: Reformovaný kostel v Šamoríně. Pamiatky a múzeá 2004/1, 27-33.
- Prokopp Mária 2005: Stredoveké nástenné maľby v Šamoríne. In: Umenie na Slovensku v historických a kultúrnych súvislostiach 2004. Trnava, 38-42.
- 2005 Fejezetek Somorja város történetéből.
- Veronika Nováková: Mestská správa v Šamoríne od konca 16. storočia do polovice 18. storočia. In: Kapitoly z dejín mesta Šamorín. Šamorín, 51-90.
- Gaucsík István 2007: Príspevok k výskumu mestského hospodárenia Šamorína. In: Gaucsík István – Novák Veronika (ed.): Archivum Sala III. Šaľa, 141-150.
- Lintner Anita 2008: Fejezetek a kétnyelvűségről a két háború közti Csehszlovákiában (különös tekintettel Somorja nyelvi helyzetére). Doktori disszertáció. Budapest
- Peter Kresánek 2009: Šamorín - stredoveký kostol. In: Kresánek, P.: Slovensko - Ilustrovaná encyklopédia pamiatok. Bratislava, 106-107.
- Kocsis Aranka 2012: A nők a mezővárosi családban - Somorjai testamentumok 16-19. századból. In: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”. Budapest, 279-293.
- Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László 2015: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914–18).
- Andrej Botek - Róbert Erdélyi - Pavol Pauliny - Barbora Vachová 2016: Nové poznatky o vývoji reformovaného kostola v Šamoríne. Monument revue 5/1, 24-31.
- Peter Nagy - Eva Ďurkovičová 2016: Výsledky archeologického výskumu Kalvínskeho kostola v Šamoríne. Zbor. SNM 110 - Archeológia 26, 183-192.
- Monika Tihányiová 2016: Stredoveké školy v Bratislavskej župe a ich študenti na univerzitách vo Viedni, v Krakove a v Prahe. Verbum Historiae 2016/2.
- Tomáš Tandlich: Obchodný cech v Šamoríne a kramársky cech v Trnave v 16. až 18. storočí. Historia Nova 11.
- Mariánske a trojičné stĺpy v premenách času - Trnavský kraj.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://datacube.statistics.sk/TM1WebSK/TM1WebLogin.aspx
- ↑ Arch. Ért. 1870 III, 155.
- ↑ POMLÉ, GAZDASOR ÉS PANEL - Vasárnap (www.vasarnap.sk)
- ↑ pamiatky.sk; samorin.sk
- ↑ felvidek.ma
- ↑ Magyar Tanitó 1923
- ↑ Stollmann András: Kunszt Károly somorjai ornitológus életútja. In: Motesíky Árpád (szerk.) 2006: Vadászörömök - Vadászörökségünk. Komárom, 137-148.
További inforciók[szerkesztés]
- Somorja város hivatalos honlapja
- apsida.sk
- Gömbpanorámák Somorjáról a Karpatmedence360.hu-n
- Somorjai Polgár Info – Független hírportál
- somorja.sk - hírportál
|
