Somorja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somorja (Šamorín)
A református templom
A református templom
Somorja címere
Somorja címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Turisztikai régió Dunamenti
Rang város
Első írásos említés 1238
Polgármester Bárdos Gábor
Irányítószám 931 01
Körzethívószám 031
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 13 147 fő (2015)[1] +/-
Népsűrűség 287 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 125 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somorja (Szlovákia)
Somorja
Somorja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 02′, k. h. 17° 19′Koordináták: é. sz. 48° 02′, k. h. 17° 19′
Somorja weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.

Fekvése[forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonytól 20 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete[forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.

Története[forrásszöveg szerkesztése]

Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben „Zenthmarya”, 1383-ban „Samaria”, 1406-ban „Sand Marein", 1513-ban „Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta. 1683-ban felégette a török. A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céhüket. 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A pálosok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta.[2] 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.

Somorja régi honismereti művekben[forrásszöveg szerkesztése]

Somorja története Pozsony vármegye monográfiájában is szerepel.

Népesség[forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar és 112 német volt. 1941-ben még 98%-ban magyarok lakták.

1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.

2001-ben 12 143 lakosa volt, magyar 66,6% és szlovák 31%.

2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány és 14 német.

Oktatás[forrásszöveg szerkesztése]

A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.[3]

Politika[forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.

Nevezetességei[forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma eredetileg a 13. század második felében épült, késő román stílusban. Később mellékhajókkal bővítették és erődszerűen, lőrésablakokkal látták el. A 15. században gótikus stílusban átalakították, korabeli freskói vannak. A 18. század végén kapták meg a reformátusok, amikor az új templomkomplexum elkészült.
  • A római katolikus templomot és a rendházat a paulánusok építették 1778-ban barokk stílusban.
  • Evangélikus temploma 1785-ben épült, klasszicista stílusban.
  • Zsinagógáját 1912-ben emelték.
  • A településnek honismereti gyűjteménye is van Honismereti ház néven.
  • Hombauer Ferenc A Duna és áldozatai című tölgyfából készült szobrát 2003 áprilisában avatták fel Csölösztőn.
  • A dunaszerdahelyi út mellett, annak jobb oldalán áll az 1849. május 12-én itt vívott csata emlékműve az elesett honvédek sírja felett.
  • Pomlé nevezetű városi parkerdő. Az elsőként 1786-ban említett erdős terület a 19. század első felében már majálisok színhelye volt. Az 1956-ban épített szabadtéri színpada dal- és táncünnepélyek, koncertek helyszíne.
  • Mátyás király mellszobrát 2016. november 13-án avatták fel.[4]
  • A bősi víztározón (a településtől délnyugatra) található a Madár-sziget.

Neves személyek[forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt hunyt el 1977-ben Fizély Ödön evangélikus lelkész, a két világháború közti csehszlovákiai magyar evangélikusok egyik vezetője.
  • Itt hunyt el 2004-ben Skriba Pál szlovákiai magyar képzőművész, pedagógus.

Kultúra[forrásszöveg szerkesztése]

  • Csalló Népmű­vészeti Együttes (alapítva 1977-ben)
  • Híd vegyeskar
  • Művelődési házát 1981-ben építették.
  • Rómeó Vérzik rock zenekar
  • The Butchers blues-rock zenekar
  • Konflikt punk-rock zenekar

Testvérvárosok[forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]

  • Václav Mencl 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Prešov.
  • Güntherová, A. a kol. 1969: Súpis pamiatok na Slovensku 3. Obzor, Bratislava.
  • Püspöki Nagy Péter 1975: Villa S. Marie - Zentmária - Somorja - Somerein - Šamorín. Irodalmi Szemle XVIII/8, 706-716.
  • Csiba, L. - Presinszky, L.: Százhúsz éves a somorjai önkéntes tűzoltóság (Dunaszerdahely, 1993)
  • Presinszky, L. 1997: Šamorín - Sakrálna architektúra. Komárno.
  • Zdeněk Vácha 1999: K pozdněgotické etapě reformovaného kostela v Šamoríně. In: Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 2. Trnava, 35-40.
  • Zdeněk Vácha 1999: Najstaršie stavebné dejiny reformovaného kostola v Šamoríne. Pamiatky a múzeá 1999/2, 52-55.
  • 2003 Az Mester Emberek jó rendtartása - Magyar nyelvű céhlevelek (1683-1719)
  • Zdeněk Vácha 2004: Reformovaný kostel v Šamoríně. Pamiatky a múzeá 2004/1, 27-33.
  • Prokopp Mária 2005: Stredoveké nástenné maľby v Šamoríne. In: Umenie na Slovensku v historických a kultúrnych súvislostiach 2004. Trnava, 38-42.
  • 2005 Fejezetek Somorja város történetéből.
  • Veronika Nováková: Mestská správa v Šamoríne od konca 16. storočia do polovice 18. storočia. In: Kapitoly z dejín mesta Šamorín. Šamorín, 51-90.
  • Gaucsík István 2007: Príspevok k výskumu mestského hospodárenia Šamorína. In: Gaucsík István – Novák Veronika (ed.): Archivum Sala III. Šaľa, 141-150.
  • Lintner Anita 2008: Fejezetek a kétnyelvűségről a két háború közti Csehszlovákiában (különös tekintettel Somorja nyelvi helyzetére). Doktori disszertáció. Budapest
  • Peter Kresánek 2009: Šamorín - stredoveký kostol. In: Kresánek, P.: Slovensko - Ilustrovaná encyklopédia pamiatok. Bratislava, 106-107.
  • Kocsis Aranka 2012: A nők a mezővárosi családban - Somorjai testamentumok 16-19. századból. In: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”. Budapest, 279-293.
  • Andrej Botek - Róbert Erdélyi - Pavol Pauliny - Barbora Vachová 2016: Nové poznatky o vývoji reformovaného kostola v Šamoríne. Monument revue 5/1, 24-31.
  • Peter Nagy - Eva Ďurkovičová 2016: Výsledky archeologického výskumu Kalvínskeho kostola v Šamoríne. Zbor. SNM 110 - Archeológia 26, 183-192.
  • Monika Tihányiová 2016: Stredoveké školy v Bratislavskej župe a ich študenti na univerzitách vo Viedni, v Krakove a v Prahe. Verbum Historiae 2016/2.
  • Tomáš Tandlich: Obchodný cech v Šamoríne a kramársky cech v Trnave v 16. až 18. storočí. Historia Nova 11.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://datacube.statistics.sk/TM1WebSK/TM1WebLogin.aspx
  2. Arch. Ért. 1870 III, 155.
  3. POMLÉ, GAZDASOR ÉS PANEL - Vasárnap (www.vasarnap.sk)
  4. felvidek.ma
  5. Magyar Tanitó 1923
  6. Stollmann András: Kunszt Károly somorjai ornitológus életútja. In: Motesíky Árpád (szerk.) 2006: Vadászörömök - Vadászörökségünk. Komárom, 137-148.

További inforciók[forrásszöveg szerkesztése]