Ugrás a tartalomhoz

Somorja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somorja (Šamorín)
A református templom
A református templom
Somorja címere
Somorja címere		 Somorja zászlaja
Somorja zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangváros
Első írásos említés1238
PolgármesterOrosz Csaba[1]
Irányítószám931 01
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség13 672 fő (2024. dec. 31.)[2]
Népsűrűség287 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
Terület44,348099 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″48.026667°N 17.311667°EKoordináták: é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″48.026667°N 17.311667°E
Somorja weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk a Csallóközben fekvő Somorjáról szól. Hasonló címmel lásd még: Somorja (egyértelműsítő lap).

Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Pozsonytól 22 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.

Élővilága

[szerkesztés]

Kunszt Károly 1895-ben gyűjtött Somorjáról hamvas rétihéja fészekaljat.[3]

Története

[szerkesztés]
  • Zamaria 1528 körül (Tabula Hungariae)
    Zamaria 1528 körül (Tabula Hungariae)
  • Pirro Ligorio - Nova descriptio totius Hungariae (1559)
    Pirro Ligorio - Nova descriptio totius Hungariae (1559)
  • Somorja (Sumareijn) az 1577-es firenzei térképen
    Somorja (Sumareijn) az 1577-es firenzei térképen
  • Samarem az 1598-as Lazius térképen
    Samarem az 1598-as Lazius térképen

Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben „Zenthmarya”, 1383-ban „Samaria”, 1406-ban „Sand Marein", 1513-ban „Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta.

A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céhüket.

1683-ban a Bécs elleni hadjárat során a várost felgyújtották. Az épülő városfalat soha nem fejezték be.[4] 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1710-ben Somorjánál több nagy vizát fogtak ki, a legnagyobb 320 fontot nyomott.[5] 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A paulánusok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A Legkisebb Testvérek Rendjének (paulánusok), melyet Paolai Szent Ferenc alapított, ez volt az egyetlen kolostora a Magyar királyság területén. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta.[6] 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.

Az első bécsi döntést követően Magyarországhoz került.

Nepomuki szobor, Somorja

Somorja régi honismereti művekben

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]

1880-ban 2709 lakosából 2271 magyar, 249 német és 87 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1726 római katolikus, 585 evangélikus, 251 református és 147 izraelita vallású volt.

1890-ben 2643 lakosából 2413 magyar és 74 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 3027 lakosából 2590 magyar és 191 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar, 112 német és 114 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 2103 római katolikus, 370 evangélikus, 228 református és 225 izraelita vallású volt.

1921-ben 3144 lakosából 2731 magyar, 53 német, 121 zsidó és 157 csehszlovák volt.

1930-ban 3586 lakosából 2756 magyar, 164 német, 170 zsidó, 423 csehszlovák és 67 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2719 római katolikus, 310 evangélikus, 218 református és 318 izraelita vallású volt. Bucsuházán 223 magyar és 3 csehszlovák élt. Csölösztőn 218 magyar és 44 csehszlovák élt. Királyfián 56 magyar élt. Tejfalun 639 magyar és 9 csehszlovák élt.

1941-ben 3474 lakosából 3397 magyar (98%), 38 német, 17 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű volt.

1970-ben 5957 lakosából 4479 magyar és 1404 szlovák volt.

1980-ban 9677 lakosából 7016 magyar és 2488 szlovák volt.

1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.

2001-ben 12 143 lakosából 8091 magyar (66,6%) és 3760 szlovák (31%).

2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány, 14 német és 862 ismeretlen nemzetiségű volt. Anyanyelvi megoszlás: 7558 magyar, 4084 szlovák, 67 cseh, 12 német, nem válaszolt 935 fő.

2021-ben 13628 lakosából 6752 (+431) magyar, 5603 (+371) szlovák, 24 (+41) cigány, 3 (+10) ruszin, 245 (+25) egyéb és 1001 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Oktatás

[szerkesztés]

A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.[8]

Politika

[szerkesztés]

A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Református templom, Csallóköz egyik legrégibb temploma, amely eredetileg a 13. század második felében épült, késő román stílusban. Később mellékhajókkal bővítették és erődszerűen, lőrésablakokkal látták el. A 15. században gótikus stílusban átalakították, korabeli freskói vannak. A 18. század végén kapták meg a reformátusok, amikor az új templomkomplexum elkészült. A templom közelében 12-13. századi karner (csontház) alapjait sikerült feltárni.[9]
  • A római katolikus templomot és a rendházat a paulánusok építették 1778-ban barokk stílusban.
  • evangélikus temploma 1785-ben épült, klasszicista stílusban.
  • Zsinagógáját 1912-ben emelték.
  • A településnek honismereti gyűjteménye is van Honismereti ház néven.
  • Hombauer Ferenc A Duna és áldozatai című tölgyfából készült szobrát 2003 áprilisában avatták fel Csölösztőn.
  • A dunaszerdahelyi út mellett, annak jobb oldalán áll az 1849. május 12-én itt vívott csata emlékműve az elesett honvédek sírja felett.
  • Pomlé nevezetű városi parkerdő. Az elsőként 1786-ban említett erdős terület a 19. század első felében már majálisok színhelye volt. Az 1956-ban épített szabadtéri színpada dal- és táncünnepélyek, koncertek helyszíne.
  • Mátyás király mellszobrát 2016. november 13-án avatták fel.[10]
  • A bősi víztározón (a településtől délnyugatra) található a Madár-sziget.
  • A kitelepítettek emlékművét 2021. augusztus 2-án avatták fel. Alkotója Lipcsey György.

Neves személyek

[szerkesztés]

Kultúra

[szerkesztés]
  • Csalló Népmű­vészeti Együttes (alapítva 1977-ben)
  • Híd vegyeskar
  • Művelődési házát 1981-ben építették.
  • Rómeó Vérzik rock zenekar
  • The Butchers blues-rock zenekar
  • Konflikt punk-rock zenekar
  • mozi.club alternatív kultúrház/klubház (nyitott 2015 április 25-én)
  • DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep
  • SAMARIA KLEZMER BAND
  • Varkocs folk-punk zenekar

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1. (Sámot)
  • Jancsik Ede 1869: Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 1865–1868.
  • Sz. Kiss Károly 1878: Monográfiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa.
  • Klimits Lajos 1931: Pipagyújtó. PMH 1931. október 4., 13.
  • Richard Horna 1934: Monsterproces s čarodějnicemi v Šamoríně koncem XVII. století. Ročenka vedeckých ústavov mesta Bratislavy.
  • Václav Mencl 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Prešov.
  • 1944: A somorjai orosz hadifoglyok fafaragványai. In: Fettich Nándor: Magyar stilus az iparművészetben II. Budapest.
  • Güntherová, A. a kol. 1969: Súpis pamiatok na Slovensku 3. Obzor, Bratislava.
  • Püspöki Nagy Péter 1975: Villa S. Marie - Zentmária - Somorja - Somerein - Šamorín. Irodalmi Szemle XVIII/8, 706-716.
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból.
  • Kopócs Olga 1987: Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez. Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea 11
  • Bódis Ferenc 1992: Sírkert az út mellett. Hét 37/19, 33.
  • Csiba, L. - Presinszky, L.: Százhúsz éves a somorjai önkéntes tűzoltóság (Dunaszerdahely, 1993)
  • Szabó Zoltán 1994: Nyolcvanéves a somorjai sport. Új Szó 1994. július 1.
  • Presinszky, L. 1997: Šamorín - Sakrálna architektúra. Komárno.
  • Alapy Gyula: Régi halászat Somorján. In: Presinszky Lajos 1997: "Hamisabb a Duna a szép menyecskénél" - Barangolás Felső-Csallóközben. Somorja, 129-135 (Alapy Gyula 1933: A csallóközi halászat története. Komárom, 160-166)
  • Zdeněk Vácha 1999: K pozdněgotické etapě reformovaného kostela v Šamoríně. In: Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 2. Trnava, 35-40.
  • Zdeněk Vácha 1999: Najstaršie stavebné dejiny reformovaného kostola v Šamoríne. Pamiatky a múzeá 1999/2, 52-55.
  • 2003 Az Mester Emberek jó rendtartása - Magyar nyelvű céhlevelek (1683-1719)
  • Zdeněk Vácha 2004: Reformovaný kostel v Šamoríně. Pamiatky a múzeá 2004/1, 27-33.
  • Prokopp Mária 2005: Stredoveké nástenné maľby v Šamoríne. In: Umenie na Slovensku v historických a kultúrnych súvislostiach 2004. Trnava, 38-42.
  • 2005 Fejezetek Somorja város történetéből.
  • Veronika Nováková: Mestská správa v Šamoríne od konca 16. storočia do polovice 18. storočia. In: Kapitoly z dejín mesta Šamorín. Šamorín, 51-90.
  • Gaucsík István 2007: Príspevok k výskumu mestského hospodárenia Šamorína. In: Gaucsík István – Novák Veronika (ed.): Archivum Sala III. Šaľa, 141-150.
  • Lintner Anita 2008: Fejezetek a kétnyelvűségről a két háború közti Csehszlovákiában (különös tekintettel Somorja nyelvi helyzetére). Doktori disszertáció. Budapest
  • Peter Kresánek 2009: Šamorín - stredoveký kostol. In: Kresánek, P.: Slovensko - Ilustrovaná encyklopédia pamiatok. Bratislava, 106-107.
  • Kocsis Aranka 2012: A nők a mezővárosi családban - Somorjai testamentumok 16-19. századból. In: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”. Budapest, 279-293.
  • Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László 2015: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914–18).
  • Andrej Botek - Róbert Erdélyi - Pavol Pauliny - Barbora Vachová 2016: Nové poznatky o vývoji reformovaného kostola v Šamoríne. Monument revue 5/1, 24-31.
  • Peter Nagy - Eva Ďurkovičová 2016: Výsledky archeologického výskumu Kalvínskeho kostola v Šamoríne. Zbor. SNM 110 - Archeológia 26, 183-192.
  • Monika Tihányiová 2016: Stredoveké školy v Bratislavskej župe a ich študenti na univerzitách vo Viedni, v Krakove a v Prahe. Verbum Historiae 2016/2.
  • Tomáš Tandlich 2016: Obchodný cech v Šamoríne a kramársky cech v Trnave v 16. až 18. storočí. Historia nova 11.
  • Marek Budaj - Peter Nagy 2018: Pražský groš Václava IV. s kontramarkami zo Šamorína. Denarius 7.
  • Ďurkovič Éva 2019: Somorja kora vaskori emlékanyaga - Khin Antal gyűjteménye Somorjáról és környékéről. Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó XXIV, 80-101.
  • Igor Bazovský 2019: Záchranný výskum na stavbe hypermarketu Kaufland v Šamoríne. AVANS 2014.
  • Mariánske a trojičné stĺpy v premenách času - Trnavský kraj.
  • Kiss Bartalos Éva 2020: Újraszentelik az ispotálykápolnát. Új Szó 2020. szeptember 8., 4.
  • Jakub Godiš-Ján Haruštiak 2020: Pohrebisko mohylovej kultúry v Šamoríne, časti Šámot. Zborník Slovenského Národného Múzea - Archeológia 30.
  • Stoklas, B. 2022: Zaujímavý hromadný nález rímskych mincí zo Šamorína. Pamiatky a Múzeá 1/2022 online

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050. 
  2. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
  3. ↑ 1918 Fauna Regni Hungariae; Schenk Jakab 1930: A hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) fészkelése Magyarországon. Aquila 36-37, 68 (1929-1930).
  4. ↑ felvidek.ma; Vö. Thaly Kálmán 1885: Sámbokréti Mihály 1683-i diariuma. MTT 3/8, 395.
  5. ↑ Alapy Gyula: Régi halászat Somorján. In: Presinszky Lajos 1997: "Hamisabb a Duna a szép menyecskénél" - Barangolás Felső-Csallóközben. Somorja, 129 (Alapy Gyula 1933: A csallóközi halászat története. Komárom, 160-166)
  6. ↑ Arch. Ért. 1870 III, 155.
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ POMLÉ, GAZDASOR ÉS PANEL - Vasárnap (www.vasarnap.sk)[halott link]
  9. ↑ pamiatky.sk; samorin.sk
  10. ↑ felvidek.ma
  11. ↑ Magyar Tanitó 1923
  12. ↑ Stollmann András: Kunszt Károly somorjai ornitológus életútja. In: Motesíky Árpád (szerk.) 2006: Vadászörömök - Vadászörökségünk. Komárom, 137-148.
  13. ↑ webumenia.sk

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somorja&oldid=28094270”