Somorja
| Somorja (Šamorín) | |||
 | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Dunaszerdahelyi | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1238 | ||
| Polgármester | Orosz Csaba | ||
| Irányítószám | 931 01 | ||
| Körzethívószám | 031 | ||
| Forgalmi rendszám | DS | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 324 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 287 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 125 m | ||
| Terület | 44,35 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Somorja
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 36″, k. h. 17° 18′ 42″ | |||
| Somorja weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsonytól 22 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.
Története[szerkesztés]
Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben „Zenthmarya”, 1383-ban „Samaria”, 1406-ban „Sand Marein", 1513-ban „Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta.
A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céhüket.
1683-ban a Bécs elleni hadjárat során a várost felgyújtották. Az épülő városfalat soha nem fejezték be.[2] 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A paulánusok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A Legkisebb Testvérek Rendjének (paulánusok), melyet Paolai Szent Ferenc alapított, ez volt az egyetlen kolostora a Magyar királyság területén. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta.[3] 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.
Az első bécsi döntést követően Magyarországhoz került.
Somorja régi honismereti művekben[szerkesztés]
Somorja története Pozsony vármegye monográfiájában is szerepel.
Népesség[szerkesztés]
1880-ban 2709 lakosából 2271 magyar, 249 német és 87 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1726 római katolikus, 585 evangélikus, 251 református és 147 izraelita vallású volt.
1890-ben 2643 lakosából 2413 magyar és 74 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 3027 lakosából 2590 magyar és 191 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar, 112 német és 114 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 2103 római katolikus, 370 evangélikus, 228 református és 225 izraelita vallású volt.
1921-ben 3144 lakosából 2731 magyar, 53 német, 121 zsidó és 157 csehszlovák volt.
1930-ban 3586 lakosából 2756 magyar, 164 német, 170 zsidó, 423 csehszlovák és 67 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2719 római katolikus, 310 evangélikus, 218 református és 318 izraelita vallású volt. Bucsuházán 223 magyar és 3 csehszlovák élt. Csölösztőn 218 magyar és 44 csehszlovák élt. Királyfián 56 magyar élt. Tejfalun 639 magyar és 9 csehszlovák élt.
1941-ben 3474 lakosából 3397 magyar (98%), 38 német, 17 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű volt.
1970-ben 5957 lakosából 4479 magyar és 1404 szlovák volt.
1980-ban 9677 lakosából 7016 magyar és 2488 szlovák volt.
1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.
2001-ben 12 143 lakosából 8091 magyar (66,6%) és 3760 szlovák (31%).
2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány, 14 német és 862 ismeretlen nemzetiségű volt. Anyanyelvi megoszlás: 7558 magyar, 4084 szlovák, 67 cseh, 12 német, nem válaszolt 935 fő.
Oktatás[szerkesztés]
A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.[4]
Politika[szerkesztés]
A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református templom, Csallóköz egyik legrégibb temploma, amely eredetileg a 13. század második felében épült, késő román stílusban. Később mellékhajókkal bővítették és erődszerűen, lőrésablakokkal látták el. A 15. században gótikus stílusban átalakították, korabeli freskói vannak. A 18. század végén kapták meg a reformátusok, amikor az új templomkomplexum elkészült. A templom közelében 12-13. századi karner (csontház) alapjait sikerült feltárni.[5]
- A római katolikus templomot és a rendházat a paulánusok építették 1778-ban barokk stílusban.
- Evangélikus temploma 1785-ben épült, klasszicista stílusban.
- Zsinagógáját 1912-ben emelték.
- A településnek honismereti gyűjteménye is van Honismereti ház néven.
- Hombauer Ferenc A Duna és áldozatai című tölgyfából készült szobrát 2003 áprilisában avatták fel Csölösztőn.
- A dunaszerdahelyi út mellett, annak jobb oldalán áll az 1849. május 12-én itt vívott csata emlékműve az elesett honvédek sírja felett.
- Pomlé nevezetű városi parkerdő. Az elsőként 1786-ban említett erdős terület a 19. század első felében már majálisok színhelye volt. Az 1956-ban épített szabadtéri színpada dal- és táncünnepélyek, koncertek helyszíne.
- Mátyás király mellszobrát 2016. november 13-án avatták fel.[6]
- A bősi víztározón (a településtől délnyugatra) található a Madár-sziget.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1832-ben Bánhegyi István egyházi író, tanár.
- Csiba Lajos (1901–1966) ornitológus, ornitológiai gyűjteményét a budapesti Madártani Intézetnek ajándékozta.
- Kalocsa Róza (1838-1903) az első okleveles tanítónő, író, műfordító, 1888-ban a somorjai népi iskola igazgatója és a Csallóköz főszerkesztője Somorján.
- Khin Antal (1884–1973) tanár, néprajzkutató és történész, számos tanulmányt írt a halászcéhekről és a csallóközi halászatról.
- Kunszt Károly (1859–1938) tanár, preparátor,[7] ornitológus, rangos gyűjteménye ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.[8]
- Mayer Éva (*1983) Munkácsy-díjas grafikusművész
- Németh-Šamorínszky István (1896–1975) zeneszerző
- Bugár Béla (*1958) politikus, a Most-Híd elnöke
- Somorjai Kiss Tibor (*1959) Munkácsy-díjas grafikusművész
- Herczeg Peter fizikus és a város díszpolgára
- Tallós Prohászka István (1886–1974) festőművész
- Itt született 1952-ben Ürge Mária pedagógus, néprajzkutató.
- Itt hunyt el 1977-ben Fizély Ödön evangélikus lelkész, a két világháború közti csehszlovákiai magyar evangélikusok egyik vezetője.
- Itt hunyt el 2004-ben Skriba Pál szlovákiai magyar képzőművész, pedagógus.
- Itt szolgált Seemayer Vilmos hadifogolytábor-parancsnok
- Itt szolgált Számord Ignác (1857-1934) római katolikus plébános.
Kultúra[szerkesztés]
- Csalló Népművészeti Együttes (alapítva 1977-ben)
- Híd vegyeskar
- Művelődési házát 1981-ben építették.
- Rómeó Vérzik rock zenekar
- The Butchers blues-rock zenekar
- Konflikt punk-rock zenekar
- mozi.club alternatív kultúrház/klubház (nyitott 2015 április 25-én)
- DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep
Testvérvárosok[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1. (Sámot)
- Jancsik Ede 1869: Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 1865–1868.
- Sz. Kiss Károly 1878: Monográfiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa.
- Klimits Lajos 1931: Pipagyújtó. PMH 1931. október 4., 13.
- R. Horna 1934: Monsterproces s čarodějnicemi v Šamoríně koncem XVII. století. Ročenka vedeckých ústavov mesta Bratislavy.
- Václav Mencl 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Prešov.
- 1944: A somorjai orosz hadifoglyok fafaragványai. In: Fettich Nándor: Magyar stilus az iparművészetben II. Budapest.
- Güntherová, A. a kol. 1969: Súpis pamiatok na Slovensku 3. Obzor, Bratislava.
- Püspöki Nagy Péter 1975: Villa S. Marie - Zentmária - Somorja - Somerein - Šamorín. Irodalmi Szemle XVIII/8, 706-716.
- Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból.
- Csiba, L. - Presinszky, L.: Százhúsz éves a somorjai önkéntes tűzoltóság (Dunaszerdahely, 1993)
- Szabó Zoltán 1994: Nyolcvanéves a somorjai sport. Új Szó 1994. július 1.
- Presinszky, L. 1997: Šamorín - Sakrálna architektúra. Komárno.
- Zdeněk Vácha 1999: K pozdněgotické etapě reformovaného kostela v Šamoríně. In: Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 2. Trnava, 35-40.
- Zdeněk Vácha 1999: Najstaršie stavebné dejiny reformovaného kostola v Šamoríne. Pamiatky a múzeá 1999/2, 52-55.
- 2003 Az Mester Emberek jó rendtartása - Magyar nyelvű céhlevelek (1683-1719)
- Zdeněk Vácha 2004: Reformovaný kostel v Šamoríně. Pamiatky a múzeá 2004/1, 27-33.
- Prokopp Mária 2005: Stredoveké nástenné maľby v Šamoríne. In: Umenie na Slovensku v historických a kultúrnych súvislostiach 2004. Trnava, 38-42.
- 2005 Fejezetek Somorja város történetéből.
- Veronika Nováková: Mestská správa v Šamoríne od konca 16. storočia do polovice 18. storočia. In: Kapitoly z dejín mesta Šamorín. Šamorín, 51-90.
- Gaucsík István 2007: Príspevok k výskumu mestského hospodárenia Šamorína. In: Gaucsík István – Novák Veronika (ed.): Archivum Sala III. Šaľa, 141-150.
- Lintner Anita 2008: Fejezetek a kétnyelvűségről a két háború közti Csehszlovákiában (különös tekintettel Somorja nyelvi helyzetére). Doktori disszertáció. Budapest
- Peter Kresánek 2009: Šamorín - stredoveký kostol. In: Kresánek, P.: Slovensko - Ilustrovaná encyklopédia pamiatok. Bratislava, 106-107.
- Kocsis Aranka 2012: A nők a mezővárosi családban - Somorjai testamentumok 16-19. századból. In: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”. Budapest, 279-293.
- Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László 2015: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914–18).
- Andrej Botek - Róbert Erdélyi - Pavol Pauliny - Barbora Vachová 2016: Nové poznatky o vývoji reformovaného kostola v Šamoríne. Monument revue 5/1, 24-31.
- Peter Nagy - Eva Ďurkovičová 2016: Výsledky archeologického výskumu Kalvínskeho kostola v Šamoríne. Zbor. SNM 110 - Archeológia 26, 183-192.
- Monika Tihányiová 2016: Stredoveké školy v Bratislavskej župe a ich študenti na univerzitách vo Viedni, v Krakove a v Prahe. Verbum Historiae 2016/2.
- Tomáš Tandlich 2016: Obchodný cech v Šamoríne a kramársky cech v Trnave v 16. až 18. storočí. Historia nova 11.
- Marek Budaj - Peter Nagy 2018: Pražský groš Václava IV. s kontramarkami zo Šamorína. Denarius 7.
- Ďurkovič Éva 2019: Somorja kora vaskori emlékanyaga - Khin Antal gyűjteménye Somorjáról és környékéről. Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó XXIV, 80-101.
- Igor Bazovský 2019: Záchranný výskum na stavbe hypermarketu Kaufland v Šamoríne. AVANS 2014.
- Mariánske a trojičné stĺpy v premenách času - Trnavský kraj.
- Kiss Bartalos Éva 2020: Újraszentelik az ispotálykápolnát. Új Szó 2020. szeptember 8., 4.
- Jakub Godiš-Ján Haruštiak 2020: Pohrebisko mohylovej kultúry v Šamoríne, časti Šámot. Zborník Slovenského Národného Múzea - Archeológia 30.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ felvidek.ma; Vö. Thaly Kálmán 1885: Sámbokréti Mihály 1683-i diariuma. MTT 3/8, 395.
- ↑ Arch. Ért. 1870 III, 155.
- ↑ POMLÉ, GAZDASOR ÉS PANEL - Vasárnap (www.vasarnap.sk)[halott link]
- ↑ pamiatky.sk; samorin.sk
- ↑ felvidek.ma
- ↑ Magyar Tanitó 1923
- ↑ Stollmann András: Kunszt Károly somorjai ornitológus életútja. In: Motesíky Árpád (szerk.) 2006: Vadászörömök - Vadászörökségünk. Komárom, 137-148.
További inforciók[szerkesztés]
- Somorja város hivatalos honlapja
- apsida.sk
- Gömbpanorámák Somorjáról a Karpatmedence360.hu-n
- Somorjai Polgár Info – Független hírportál
- somorja.sk - hírportál
|
