Máriavölgy (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Máriavölgy (Marianka)
A máriavölgyi templom, zarándokhely
A máriavölgyi templom, zarándokhely
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Malackai
Turisztikai régió Hegyentúli
Rang község
Első írásos említés 1367
Polgármester Radovan Jurika
Irányítószám 900 33
Körzethívószám 034
Forgalmi rendszám MA
Népesség
Teljes népesség 1297 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 403 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 230 m
Terület 3,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Máriavölgy (Szlovákia)
Máriavölgy
Máriavölgy
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 14′ 53″, k. h. 17° 03′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 53″, k. h. 17° 03′ 36″
Máriavölgy weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Máriavölgy témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Máriavölgy (szlovákul Marianka, németül Marient(h)al, Mariathal, latinul Vallis Mariana) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Malackai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsonytól 15 km-re északra, a Kis-Kárpátok délnyugati völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területe ősidők óta lakott. Bárányrét nevű határrészén az i. e. 1200–1000 körüli időből származó erődítmény maradványai kerültek elő.

A kegyhely legendája szerint a 13. század elején egy remete lakott itt, aki a rablók elől menekülni kényszerülvén a Szűzanya szobrát a kútba rejtette. Egy rabló telepedett meg a remetelakban, akinek torzszülött fia született. Isten csapását látva imádkozni kezdett, mire azt az utasítást kapta, hogy mossa meg a fiút a forrás vizében. A fiú meggyógyult, a rabló pedig megpillantotta a kút mélyén a Szűzanya szobrát. Kiemelte és kis fakápolnát készített neki, a hely pedig kegyhellyé vált. Nagy Lajos király is felkereste, a helyet pedig a pálosoknak adta és templomot, valamint kolostort építtetett ide. A kegyhely a későbbiekben a pálosok fő fészke lett. 1526 után a környékre horvátok telepedtek, ekkor keletkezett a falu. A 16. század második harmadától 1786-ig a pálos rend központja volt.

Fényes Elek szerint "Mariathal (Marianka, Mariavölgye) tót falu, Poson vmegyében, Posonhoz 2, Stomfához 1/2 órányira, egy kies sűrü erdőkkel benőtt völgyben. Számlál 802 kath. lak. I. Lajos 1377-ben egy paulinusok klastromát alapitotta itt, s ezen helységgel és Beszterczével megajándékozta, de későbben ez utolsót a Fuggerek megvették. Egyébiránt a templomban felállitott Szüz-Mária csudatevő képe miatt nagy becsben tartatott ez a különben igen csekély hely, mind a régi királyoktól, mind a nagyobb magyar uraktól. Rozgonyi László 1471-ben ezen klastromnak adá posoni házát, melly a fejér-barátok (Veiszmünchenhaus) neve alatt a hosszu utczában maig is ismeretes, s melly mint szabad nemes curia csak 1833-ban adatott királyi adomány mellett Fischer nevü kereskedőnek. A helység pedig II. József ideje óta a kamara birtokában van. Kisasszony napján nagy búcsu tartatik itten." [2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. A kegyhelyet ma a Getzemáni Örvendő Testvérek szerzetesrend gondozza.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben a falunak 839, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 1297 lakosából 1232 szlovák.[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kegytemploma és kolostora. A templomot 1377-ben Nagy Lajos király alapította, 1380-ban Szűz Mária születésének tiszteletére szentelték fel. A 17. század elején a templomot barokk stílusban átalakították, a kolostort pedig bővítették. 1694-ben új főoltárt kapott, jelenlegi főoltára 1877-ből való. Hét oltára közül öt 1715 és 1735 között készült, barokk stílusú. Két neogótikus oltára 1877-ben készült. Reneszánsz keresztelőmedencéje a 17. század második felében készült, a barokk szószék 1720-ból való. A kolostort is a templommal egy időben alapították. 1593-ban bővítették. A kegyhely forrásának patakja átfolyik a falun.
  • A máriavölgyi búcsút szeptember 8-án tartják.
  • A Szent Anna kápolna 1691-ben, a Szent Kút kápolna 1696-ban épült, a Mária-kápolna a 18. század elején, 1721-ben készült.
  • A Szent Flórián szobor 1700-ban készült. A Kálvária 1936-ban épült.
  • Lurdi barlangját az 1930-as évek első felében létesítették.
  • A falu kőbányájában palakövet bányásztak, melyet a világ több tájára is szállítottak. A termelés az 1940-es években szűnt meg.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]