Galánta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galánta (Galanta)
Koller kastiel l.jpg
Galánta címere
Galánta címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület nagyszombati
Járás galántai
Rang város
Első írásos említés 1237
Polgármester Peter Paška
Irányítószám 924 01
Körzethívószám 00421 (0) 31
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 15 138 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 446 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 119 m
Terület 33,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galánta (Szlovákia)
Galánta
Galánta
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 11′ 29″, k. h. 17° 43′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 29″, k. h. 17° 43′ 51″
Galánta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Galánta témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Galánta (szlovákul: Galanta, németül: Gallandau) város és járásközpont Délnyugat-Szlovákiában. A Mátyusföld központja, a Nagyszombati kerület Galántai járásának székhelye. Hódi, Javorinka és Nemesnebojsza tartozik hozzá.

Fekvése és természeti viszonyai[szerkesztés]

Nagyszombattól 26 km-re délkeletre, a Kisalföld északi részén, 118 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Sík területét néhol hordalékdombok taglalják. Talaja termékeny feketeföld. Erdőtlenített területét kelet felől egykori erdeinek maradványai szegélyezik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Első írásos említése 1237-ben Galantha néven történt. A 13. század végétől már Galánta néven említik. Nevének eredete ismeretlen, egyes kutatók szerint a szláv „Golata” személynévből ered.[2]

Története[szerkesztés]

A város területén már az újkőkorban éltek emberek. A templomsori dűlőben honfoglaláskori temetőt találtak.

Az Árpád-kori alapítású magyar települést 1237-ben, majd 1270-ben IV. Béla király oklevelében említik először, mint a pannonhalmi apátság egykori birtokát. Ősi templomának létezéséről egy 1390-ben kiadott oklevél tesz említést. Egy 1291. évi határleíró oklevél a Galántai Újfiak birtokának mondja. 1297-ben két Galántát említenek az oklevelek, melyek közül az egyik Ó-Galánta, mely Galántának volt része. 1303-ban Lég fia Ivánka comes és fia Miklós, valamint berencsi Vörös Ábrahám között hitbér és leánynegyed egyezség tárgya volt. 1340-ben birtokosa Galántai Wosk volt. 1425-ben galántai Bessenyey Ilona után fia, Esterházy Ferenc örökölte, aki 1579-ben pozsonyi alispán volt.

A reformáció idején az Esterházy család áttért a protestáns hitre, s a Papdombon álló, 1563-ban újjáépített templomot a reformátusoknak adták. Az ellenreformáció időszakában azonban az Eszterházyak ismét katolikusok lettek, s ekkor a templomot is visszajuttatták a katolikusoknak, amely azonban földrengés következtében a 18. század végén összedőlt.

Első iskoláját nemesi alapítványként 1519-ben létesítették. 1570-ben a településnek már vásártartási joga volt. Fejlődése nagyrészt az Esterházy családnak köszönhető. Két kastélyuk közül a régebbit 16471648-ban fallal és vizesárokkal erősítették meg, majd a 18. század második felében barokkizálták, az 1890-es években reneszánsz stílusban átalakították. 1992-ben restaurálták, ma közművelődési célokat szolgál. Másik kastélya a 16. században épült, 1860-ban átalakították.

Galánta a 17. században mezőváros lett, ekkor már kórház is működött a településen. 1635-ben II. Ferdinánd királytól további kiváltságokat kapott. A kuruc csapatok 1703 decemberében a Dudvágig előrenyomultak, s a galántai várkastélyt is elfoglalták, amelyet aztán a császári csapatok csak 1707-ben tudtak visszaszerezni. A 18. században a kézműipara fejlődött dinamikusan, ekkor alakultak meg céhei is. Elsőként csizmadiacéhét alapították meg 1725-ben, amelyet a szabók és a cipészek céhének megalapítása követte. Lakosságának többsége a 19. század kezdetén mezőgazdasággal foglalkozott.

1850-ben a vasút is elérte a várost, bankok, bíróság és más közhivatalok létesültek. Közvilágítását a 19. század végén építették ki, főutcájának szabályozása is ekkor kezdődött. 1890 és 1944 között Talmud iskola, vagyis rabbiképző is működött a városban, amelynek közel kétszáz hallgatója volt.[3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásának székhelye volt, 1938 és 1944 között újra magyar felségterület, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.

Magyar lakosságának felét 1945 után kitelepítették.

Jelenleg a város egyetlen magyar iskolájába járó gyerekek száma 15% körül van, amely messze nem tükrözi az etnikai viszonyokat.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 2176 lakosából 300 szlovák és 1509 magyar anyanyelvű volt. Hódinak 259 szlovák és 28 magyar anyanyelvű lakosa volt. Nemesnebojszának 267 szlovák és 65 magyar anyanyelvű lakosa volt.

1890-ben 2465 lakosából 345 szlovák és 1871 magyar anyanyelvű volt. Hódinak 253 szlovák és 74 magyar anyanyelvű lakosa volt. Nemesnebojszának 347 szlovák és 70 magyar anyanyelvű lakosa volt.

1900-ban 2982 lakosából 317 szlovák és 2468 magyar anyanyelvű volt. Hódinak 148 szlovák és 243 magyar anyanyelvű lakosa volt. Nemesnebojszának 323 szlovák és 99 magyar anyanyelvű lakosa volt.

1910-ben 3274 lakosából 2933 magyar, 202 szlovák és 115 német anyanyelvű volt. Hódinak 432 lakosából 245 szlovák és 187 magyar anyanyelvű lakosa volt. Nemesnebojszának 437 lakosából 161 szlovák és 263 magyar anyanyelvű lakosa volt.

1921-ben 3666 lakosából 472 csehszlovák és 2958 magyar volt. Hódinak 331 csehszlovák és 121 magyar lakosa volt. Nemesnebojszának 286 csehszlovák és 154 magyar lakosa volt.

1930-ban 4375 lakosából 1471 csehszlovák és 1679 magyar volt. Hódinak 457 csehszlovák és 56 magyar lakosa volt. Nemesnebojszának 356 csehszlovák és 36 magyar lakosa volt.

1941-ben 5089 lakosából 145 szlovák és 4842 magyar volt. Hódinak 357 szlovák és 242 magyar lakosa volt. Nemesnebojszának 226 szlovák és 106 magyar lakosa volt.

1991-ben 16978 lakosából 9810 szlovák és 6890 magyar volt.

2001-ben 16 365 lakosából 9877 szlovák (60,4%), 6022 magyar (36,8%), 175 cigány és 114 cseh.

2011-ben 15138 lakosából 8833 szlovák, 4623 magyar, 73 cseh, 32 cigány, 9 német, 8-8 ukrán és bolgár, 6 zsidó, 5-5 lengyel és horvát, 4 szerb, 3-3 ruszin, orosz és morva, 26 más és 1497 ismeretlen nemzetiségű.

Kultúra, oktatás[szerkesztés]

  • Kodály Zoltán Daloskör.
  • A Galántai Fotóklubot 1975-ben alapították.

Regionális lapok[szerkesztés]

Nyomdáját Neufeld Sámuel az 1890-es évek kezdetén alapította. A város és környékének első regionális hetilapja, a Galántha és Vidéke 1892 és 1914 között jelent meg. Mátyusföldi Lapok címmel megjelenő regionális közéleti lapját 1919 és 1921 között adták ki. Az 1992-ben alapított városi lapja Galántai Újság címmel jelenik meg.

Általános iskolák[szerkesztés]

  • SNP lakótelepi Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola[4]
  • Štefánik utcai Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • G.Dusík Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
A Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola első évfolyamos

beiratkozási adatai

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
91 64 52 45 42 34 26 34 19 26 21 19

Középiskolák[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • I. István királynak szentelt római katolikus templomát 1797–1805 között építették klasszicizáló barokk stílusban. Főoltára az 1741-ben épült, 1962-ben lebontott Hétfájdalmú Szűz Mária-kápolnából származik. Fekete Krisztusnak nevezett fából faragott feszülete 1670-ből származik.
  • Egykori kegykápolnája a Mátyusföld jelentős búcsújáróhelye volt. A kápolna melletti szentkútnál a régi időkben egy szegény asszony beteg gyermeke gyógyult meg. 1950-ben a kápolnát lebontották, felszerelését a plébániatemplomba vitték, a búcsújárás megszűnt.
  • Két geotermális kútja van, amelyek 2100 m mélységből hozzák felszínre a 78°C hőmérsékletű hévizet. A geotermikus energiát távfűtésre is hasznosítják, az Észak-lakótelep 1300 lakását és a kórházat is ezzel fűtik.[5]
  • Termálfürdőjét 2007-ben nyitották meg. A létesítményben 4 belső és 3 külső medence található. A fürdőben kipróbálható a csúszda, a víziörvény, a ringatóöböl és az aláfúvásos fekpad; a masszázsközpont és a játszótér szolgáltatásai is igénybevehetőek.
  • A szocializmus évtizedeiben a város főterén álló Lenin-szobrot 2001-ben egy főtérhez közeli kertvendéglőben helyezték el.

Híres emberek[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

  • A galántai futóversenyt áprilisban rendezik meg.
  • Gyakorta rendeznek bokszmeccset a városi sportcsarnokban.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Galánta emlékmű.JPG

Források[szerkesztés]

  • 1925 Vadász Dezső. Magyar Tanító V, 90-91.
  • 1925 A Galanta-Šaľa nad Váhomi Járási Egyes. közgyűlése. Magyar Tanító V, 112-115.
  • 1981 Galanta. Bratislava.
  • 1987 Galanta. Bratislava.
  • 1995 Galanta a Eszterházyovci. Galanta.
  • 1997 Galanta. Galanta.
  • Galanta 1899 – 1999. Dunajská Streda.
  • Milan Hanuliak - Jozef Ižóf 2002: Veľkomoravské pohrebisko v Galante. Slovenská archeológia L/2.
  • 2005 200 rokov Kostola svätého Štefana kráľa v Galante. Galanta.
  • 2007 Pukkai László (szerk.): 770 - 1237–2007 - Galánta. Galánta.
  • 2008 Galánta Város Útikalauz
  • 2008 Mesto Galanta - Minulosť a súčasnosť slovom i obrazom. Galanta.
  • Gaučík István 2012: A jövő tervezése - Galánta urbanizációja a hatalom, az ideológia és a racionalitás szövevényében (1949-1989). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1.
  • Hrbácsek-Noszek Magdaléna 2014: Zsidó hagyományok Galántán és környékén. Ekecs.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Kniezsa István 1938: Ungarns Völkerschaften im XI. Jahrhundert. In: AECO IV, 250, 398; Stanislav, J. 1948: Slovenský juh v stredoveku 2, 180, 217.
  3. Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld központjában, 2003, Galánta
  4. Az alapiskola a szlovákiai magyar szóhasználatban a magyarországi általános iskola megfelelője. A szó a szlovák základná škola tükörfordítása.
  5. Gaál László írása az Új Szó 2008. december 8-i lapszámában.
  6. televizio.sk

További információk[szerkesztés]