Szered

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szered (Sereď)
Plébániatemplom
Plébániatemplom
Szered címere
Szered címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Galántai
Rang város
Első írásos említés 1313
Polgármester Martin Tomčányi
Irányítószám 926 01
Körzethívószám 031
Népesség
Teljes népesség 16 235 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 533 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 128 m
Terület 30,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szered (Szlovákia)
Szered
Szered
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 17° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 17° 44′ 00″
Szered weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szered témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A kastély légifotója
Szered belvárosa
A város főtere a Monarchia idején

Szered (szlovákul Sereď) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában. Hozzá tartozik Alsó- Felső- és Középcsöpöny is.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszombattól 15 km-re délkeletre, a Vág partján található.

Története[szerkesztés]

Szered városa létezését a Felvidék egyik meghatározó folyójának, a Vágnak köszönheti. A Vág a régmúltban nem volt olyan szabályozott, mint napjainkban. A folyó a síkságra kiérve szigeteket képezett, melyeket mocsaras vidék vett körül. Az egyik ilyen szigeten már a 9. században vár állott, mely határvédelmi célokat szolgált. A középkorban a régi gázlók helyére fahidakat építettek, mely a főbb szigeteket kötötte össze. A legnagyobb szigeten épült fel a 10. században Sempte fából és földből épített vára.

A vár közelében létesült település 1313-ban bukkan fel először írott forrásban Zereth alakban. A vár mellett kifejlődött mezőváros neve a 16. századra a várra is áttevődött. A Nyitra és Pozsony vármegye határán levő Szered jelentőségét az is fokozta, hogy itt vezetett át a Budáról Prágába menő kereskedelmi út. Itt a Vág átkelőjénél hamarosan kereskedelmi központ alakult ki, melynek állat- és gabonavásárai messze földön híresek voltak. Ide érkeztek a Vágon tutajon leúsztatott fa- és sószállítmányok is, a városnak sóraktára is volt, a folyón hajómalmok működtek. Kereskedelmi jelentősége csak 1846-ban szűnt meg, amikor megépült a Nagyszombatot Pozsonnyal összekötő vasútvonal, attól fogva ugyanis az áruk szállítása már vasúton történt. Mindamellett a vásárok hagyománya a mai napig fennmaradt, hiszen Keresztelő Szent János napján ma is megrendezik a szeredi vásárt és sörfesztivált.

Az első szeredi iskoláról 1505-ben tesznek említést. 1746-1747 telén a jég a hidat tönkretette, helyette komp járt.[2] A várost nagy veszteség érte, amikor 1777. augusztus 2-án egy tűzvészben leégett a plébániatemplom. Helyette újat kellett építeni, erre 1781-ben került sor. A 19. században gyorsan fejlődött az ipar. 1845-ben cukorgyár és később több feldolgozó üzem létesült. Egykori magyar lakóit a 18. század elejétől szlovákok váltották fel. A város határában lezajló 1849. június 9-i ütközet eredményeként a honvédség visszavonulásra kényszerítette a császári sereget. 1876-ban a települést elöntötte a jeges árvíz.[3]

Pozsony vármegye monográfiája így ír a városról: „Szered, nagyközség, 467 házzal és 5095, nagyobbára róm. kath. vallású tót lakossal, kik között a magyar nyelv örvendetesen terjed. Hajdan a semptei vár őrei lakták. Katona-utcza elnevezése is ebből az időből származik; akkor még ez az utcza külön község volt. Mai kastélya, melynek helyén az ősi semptei vár állott, még csak nem is sejteti hajdani rendeltetését. Anonymus is említi a semptei várat, mely hajdan a Vág balpartján feküdt. A századok folyamán a Vág új medret vájt magának, úgy hogy az e folyó mellett keletkezett helyet ketté szakította. Így került Sempte a Vágnak egyik és Szered a másik partjára. A régi Vág medre Szered főpiaczán, a sörház-utczán és a Katona-utczán vonult át és elválasztotta Nyitrát Pozsony vármegyétől, egész 1886-ig, a mikor Szered-Újvárost és Szeredet egyesítették és a két vármegye között határul a mai Vág medrét állapították meg. Szered mint önálló helység a XV. században már fennállott. 1419-ben hídja is említtetik és e század végén a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtoka volt. Az 1553-iki összeírásba Báthori András 34 portával van felvéve. Idővel a szeredi vár az Esterházyak birtokába került. Esterházy Ferencz Thököly Katalint vette nőül, ki másodszor Lövenburg Jánoshoz ment férjhez és 1698-ban alapította Szereden a szegények házát, mely még ma is fennáll. 1705 október 19-én Bercsényi a várat megadásra kényszerítette és ez egész a trencséni csatáig a felkelők kezében maradt. A kuruczok visszavonulása után a vár és az uradalom Esterházy József birtokába került, ki a várat átalakította és abból modern kastélyt építtetett. A vár egyik tömör őrtornyát csak a XIX. század elején bontották le. A kastély és a birtok most Alsasse d’Hennin Angelika herczegnőé. A mai katholikus templomot Esterházy Ferencz kanczellár építtette 1760–1780 között. 1813-, 1860-, 1870- és 1894-ben nagy árvíz pusztított a községben és határában. 1848-ban, a nagyszombati csata után, Guyon visszavonuló honvédei felgyújtották maguk után a Vág hídját és az utánuk nyomuló osztrákokra ágyúztak, mi közben a községben számos ház megrongálódott. A község azelőtt magyar volt. Fényes Elek a mult század 30-as éveiben is még magyarnak mondja, de az 1880-iki népszámlálás 4000 lakosa között csak 400 magyart talált. Hajdan mezőváros volt. Van a községben ipartestület, takarékpénztár, önkéntes tűzoltó-egyesület, ifjúsági egyesület, nőegyesület és szépítő-egyesület, továbbá a Perl és társa czégnek gépgyára, Freund Gyulának pótkávé-gyára, a Steiner czégnek csontszén-gyára és Klug Bernátnak mosószóda-gyára. Ide tartoznak Herczegudvar és Kiserdő majorok. A községnek saját postája, távírója és vasúti állomása van.”[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

A második világháború idején, 1942 és 1945 között a város területén működött a fasiszta Szlovák Köztársaság egyik jelentős munka- és gyűjtőtábora. A Szlovákiából elhurcolt megközelítőleg 70 000 zsidó közül több mint 10 000 személy fordult meg – a koncentrációs táborokba történő szállításuk köztes állomásaként – e gyűjtőtáborban. A tábor felügyeletét 1942 és 1944 között – a túlélők beszámolója szerint – a szinte folyamatosan ittas állapotú Hlinka gárdisták látták el. A tábor parancsnokságát 1944 októberében Alois Brunner SS tiszt vette át, kinek parancsnoksága alatt harminchárom SS tiszt és katona szolgált. A háború utolsó hónapjaiban, 1945 elején itt gyűjtötték össze Szlovákia maradék zsidó lakosságát, mintegy 5000 személyt, majd szállították tovább a koncentrációs táborokba. A Szlovák Nemzeti Levéltárból 2009-ben került elő a szeredi gyűjtőtáborban 1944 novembere és 1945 márciusa között fogvatartott személyek részletes listája.[5]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 4015 lakosából 2448 szlovák, 1021 német, 379 magyar, 1 szerbhorvát anyanyelvű, 5 idegen és 161 csecsemő. Alsócsöpöny 364 lakosából 271 szlovák, 52 német, 27 magyar anyanyelvű és 14 csecsemő. Felsőcsöpöny 313 lakosából 296 szlovák, 4 német, 2 magyar anyanyelvű és 11 csecsemő. Középcsöpöny 245 lakosából 208 szlovák, 13 magyar, 5 német anyanyelvű, 1 idegen és 18 csecsemő volt. Szeredet 2866 római katolikus, 1043 zsidó, 70 evangélikus, 35 református és 1 görög katolikus lakta.

1910-ben 5371 lakosából 2941 szlovák, 1946 magyar, 429 német, 1 román és 54 más nemzetiségű, ebből 4328 római katolikus, 985 zsidó, 35 evangélikus, 20 református, 2 görög katolikus és 1 pravoszláv vallású. Alsócsöpöny 317 lakosából 211 szlovák, 98 magyar és 8 német volt. Felsőcsöpöny 331 lakosából 241 szlovák, 71 magyar és 19 német. Középcsöpönyt 348 lakosából 327 szlovák, 18 magyar és 3 német lakta.

2001-ben 17 406 lakosából 16 373 szlovák, 229 magyar, 165 cseh és 113 cigány volt.

2011-ben 16 235 lakosából 14 759 szlovák, 305 magyar, 143 roma és 100 cseh.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az Eszterházy-kastély az egykori semptei vízivár helyén áll. 1840-ben klasszicista stílusban épült, később empire stílusban átépítették. Jelenleg leromlott állapotban új tulajdonosra vár, aki majd felújítja. Területén 1981 és 1992 között régészeti feltárások folytak, melyek során feltárták a középkori vár alapfalait.
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1781-ben gróf Eszterházy Ferenc építtette az 1777-ben leégett régi templom helyett, mely a mai Köztársaság tér helyén állt. A templomot 1865-ben és 1995-ben renoválták.
  • A Mária-oszlop a templomtól jobbra, a templomkertben áll, 1736-ban készült. 1904-ben megújították. Mellékalakjai Szent Flórián és Nepomuki Szent János.
  • A Szentháromság-oszlop a templomtól balra látható. A 18. század második felében épült barokk stílusban. Mellékalakjai Szent Péter, Szent Pál és Szent Anna. Az alkotást 2006-ban restaurálták.
  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt kápolna 1832 és 1835 között épült.
  • A Városháza régi épülete 1909-ben épült. 1981-óta a hivatal új épületben működik.
  • A katolikus iskola 1879-ben épült.
  • Közvélemény (Vágszeredi Híradó) című regionális lapja 1902 és 1913 között jelent meg.
  • A gimnázium az 1930-as években épült.
  • A Vág folyó partja a vízi sportokat és horgászatot kedvelők sokat látogatott helye.
  • 1953 óta gyártják Szereden a Horalky (új nevén: Moments) csokis ostyát: az egyedi, kétoldalt csokiba mártott ostyaszelet a Felvidék harmadik legkedveltebb terméke.[6]

Híres szerediek[szerkesztés]

Iskolák[szerkesztés]

  • Elemi iskolájának legkorábbi említése 1781-ből származik.
  • Első középiskoláját tizenegy éves középiskolaként 1953-ban alapították.
  • 1966-ban Kohászati Szakközépiskolát nyitottak, ez később közgazdasági, majd mezőgazdasági iskolává alakult.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Kliský, M. 1964: Územné rozšírenie a chronológia karolínskych mečov. ŠZ 14, 114.
  • Bujna, J. - Romsauer, P. 1990: Záchranná akcia v Seredi. AVANS 1988, 46-47.
  • 2005 Nález gotického kostola v Seredi.
  • Eva Vrabcova 2005: A szeredi zsidó munkatábor (1941-1945). Archivum Sala II, 120-133.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Sántha Ferenc levele, ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond Csuty, kr. 7 No. 16
  3. Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Pozsony vármegye.
  5. Vrabec Mária A pokol tornáca című írása a Vasárnap 2009. június 17-i lapszámában.
  6. A Horalky magyar nyelvű honlapja
  7. Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld központjában, 2003, Galánta

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Szered látképe