Diósförgepatony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diósförgepatony (Orechová Potôň)
Diósförgepatony címere
Diósförgepatony címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Rang község
Első írásos említés 1250
Polgármester Gálffy Szilárd
Irányítószám 930 02
Körzethívószám 031
Népesség
Teljes népesség 1678 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 80 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 118 m
Terület 21.07 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Diósförgepatony (Szlovákia)
Diósförgepatony
Diósförgepatony
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 01′ 06″, k. h. 17° 32′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 06″, k. h. 17° 32′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósförgepatony témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Diósförgepatony (szlovákul Orechová Potôň, németül Nusswinkel) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Dióspatony és Förgepatony egyesítésével jött létre 1850 körül.

Fekvése[szerkesztés]

Dunaszerdahelytől 6 km-re északnyugatra fekszik. Bögölypatony tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

1397-ben „Gyospothon” néven említik először.
1524-ben II. Lajos oklevelében a Gellei székhez tartozó falvak közt szerepel. 1535-ben 10 lakott és 2 lakatlan porta, valamint 4 zsellértelek volt a községben. Az 1574-es urbáriumban 16 jobbágy, 4 zsellér és 2 nemesi portát említenek. 1599-ben a falu földjeinek nagyobb része a Pálffy család tulajdona lett. 1646-ban 22 lakott és 11 üres porta állt a településen. Az időközben reformátussá lett faluban 1672-ben még működhetett lelkész, de 1674-től ezt ismét megtiltották.
1711-ben a kuruc harcokban elpusztult környező települések Hegypatony, Homokospatony és Felszerpatony lakói is ide költöztek. 1712-ben 15 lakott portája és 4 zsellértelke volt. 1742-ben Bél Mátyás Diós-Patonyként említi a falut. 1758-ban 24 jobbágyi és kisnemesi telek volt itt. 1828-ban 56 házában 401 lakos élt.

Diós- és Förgepatony falvakat 1850 körül egyesítették. 1866-ban nyílt meg a református iskola, 1870-ben felépült a református templom is. 1895-ben elérte a falut a Pozsony–Komárom-vasútvonal.

Vályi András szerint „DIÓS PATONY. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Poson Vármegyei Fő Ispánság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben, Szent Mikályhoz 1/4 órányira, határja gazdag termékenységű, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”[2]

„Förge Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Mihályfának szomszédságában, Diós, és Bögöly Patonyhoz is közel, határja 2 nyomásbéli, tiszta rozsot terem leginkább, erdeje, réttye nints, piatza Somorján van.”[2]

Fényes Elek szerint „Patony (Diós), magyar f., Poson vmegyében: 253 kath., 110 ref., 5 zsidó lak. Patony (Förge), magyar f., Poson vgyében: 127 kath., 22 ref., 27 zsidó lak., nemesi curiákkal.”[3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 769, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben 1671 lakosából 1573 fő magyar és 99 szlovák volt.
2011-ben 1678 lakosából 1394 volt magyar, 239 pedig szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Koncsol, L. 1991 : Villanások a diósförgepatonyi zsidók történetéből, in: Karsay, K. (szerk.): Akikre emlékeznek, az él. A dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája című nemzetközi konferencia válogatott anyaga. Pozsony, 19-26.
  • Kovátsné Németh, M. (szerk.) 1998: Diósförgepatony névkincse, iskola- és sporttörténete. Diósförgepatony.
  • Koncsol László: Diósförgepatony I-II. (történelmi olvasókönyv), 1990-1993, Madách-Posonium, Pozsony, ISBN 80-7089-189-0

További információk[szerkesztés]