Csallóköztárnok
| Csallóköztárnok (Trnávka) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Dunaszerdahelyi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1275 |
| Polgármester | Horváth Attila |
| Irányítószám | 930 32 |
| Körzethívószám | 031 |
| Forgalmi rendszám | DS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 522 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 57 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Terület | 7,97 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Csallóköztárnok
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 00′ 50″, k. h. 17° 24′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 50″, k. h. 17° 24′ 20″ | |
| Csallóköztárnok weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Csallóköztárnok (szlovákul: Trnávka, németül: Tyrnaugedl) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Dunaszerdahelytől 16 km-re nyugatra, Pozsonytól 30 km-re keletre fekszik.
Története[szerkesztés]
2018-2019-ben 10-11. századi telepnyomokat tártak fel.[2]
1873–ban felépült a római katolikus Egyházi Népi Iskola. 1912–ben Csiba Mihály, helyi tanító megalapította a Római Katolikus Fiatalok Társaságát. 1936–ban az állami hivatal elrendelése alapján 17 család Macházáról Tárnokra költözött, ahol új falurész alakult. Ezt a helybeliek Kistárnoknak nevezik.
1946–1948 között a magyar nemzetiségű lakosság egy részét deportálták. 1949–től elindult az első rendszeres autóbuszjárat Pozsonyba. 1950–ben óvoda nyílt (2006-ig működött). 1951–ben bevezették a villanyt és a telefont. 1958–ban kiépítették a hangosbemondót.
1976–ban Macházát közigazgatásilag Tárnokhoz csatolták. 1981–ben megszűnt az iskola. Ekkortól a tárnoki gyerekek Nagyszarván tanulnak tovább. 1985–ben átadták az új kultúrház épületét. 1992–ben átadták az új községi hivatalt, megkezdődött a gázosítás. 1993–ban Kistárnokot Macházához csatolták. 1996–ban kiadták az első képeslapot.
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott.
Népesség[szerkesztés]
1910-ben 423, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben 428 lakosából 348 magyar és 72 szlovák volt.
2011-ben 452 lakosából 309 magyar és 138 szlovák volt.
2021-ben 522 lakosából 330 (+15) magyar, 171 (+11) szlovák, 1 (+1) ruszin, 7 (+3) egyéb és 13 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt hunyt el 2008. június 19-én Ordódy Katalin írónő.[forrás?]
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt kápolnája 1848 és 1850 között épült.
