Nagymagyar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagymagyar (Zlaté Klasy)
Zlaté Klasy kostol.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Turisztikai régió Dunamenti
Rang község
Első írásos említés 1239
Polgármester Csicsay Ottó
Irányítószám 930 39
Körzethívószám 031
Forgalmi rendszám DS
Népesség
Teljes népesség 3571 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 299 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 122 m
Terület 11,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagymagyar (Szlovákia)
Nagymagyar
Nagymagyar
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 07′ 00″, k. h. 17° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 00″, k. h. 17° 25′ 00″
Nagymagyar weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymagyar témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagymagyar (szlovákul Zlaté Klasy, korábban Rastice / Veľký Mager, németül Gross-Magerdorf) nagyközség Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Templomát a Csallóköz legnagyobb méretű szakrális építményei közé sorolják.

Fekvése[szerkesztés]

Somorjától 14 km-re északkeletre, a Felső-Csallóközben fekszik.

Története[szerkesztés]

Nagymagyart 1239-ben "Mogor" alakban említik először. 1281-ben "Magari", 1352-ben "Nogmagyar", 1354-ben "Egyhazasmagyary" néven szerepel a korabeli forrásokban. Pozsony várának uradalmához tartozott, majd több nemesi család birtoka. 1553-ban részben a pozsonyi klarissza kolostor, részben a Csorba, Illyés és Olgyai családoké, valamint a pálosoké. Ekkor 13 portája adózott. A 17. századtól nagyobbrészt a klarisszáké, akik többi csallóközi birtokaikat is innen igazgatták. A település 1699-ben mezővárosi rangot kapott vásártartási joggal. A 18. században már sörgyára volt. A 19. században az Eszterházy, a Zichy, a Batthyány és Pálffy családok birtoka. 1706-ban itt kelt át Guido von Starhemberg csapataival Esztergom visszafoglalására. 1720-ban malma és 6 adózó portája volt. 1828-ban 182 házában 1301 lakos élt.

Kismagyart 1313-ban "Morchamogor", 1359-ben "Kysmagary" néven említik. Nagymagyar határában keletkezett a 14. században. Nemesi község volt. 1828-ban 67 házában 488 lakos élt.

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Magyar. Ez Nemes, és Portális magyar mező Város, másik N. Magyar falu Posony Várm. Kis Magyarnak földes Urai többek, Nagy Magyarnak pedig a’ Religyiói Kintstár, és más Urak is, Kis Magyar, Nagy Magyarnak filiája, lakosai katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, d. Gombának, n. ny. Csákánynak szomszédságokban, a’ kis Duna N. Magyarnak határján foly, ’s Mérges nevű erdővel bír, határjok középszerű. A. F. és Újvári pusztákat árendálják, Kis Magyar, fa, és rét nélkűl szűkölködik, ’s határja is szűk."[2]

Fényes Elek szerint "Magyar (Nagy), Gross Magendorf, népes magyar falu, Poson vmegyében, a Csalóközben, ut. p. Posonhoz 3, Csötörtökhöz északra 1 mfd. 753 kath., 3 evang., 7 ref., 285 zsidó lak., kik közt számos mesterember és kereskedő találtatik. Van kath. paroch. temploma, több uri épületei; sörháza, vendégfogadója, országos vásár. Szántófölde termékeny; rétje kevés, juha sok. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné, Takács s m t"[3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott.

Nagymagyar (Rastice), Csenke (Čenkovce) és Vajasvata (Maslovce) falvakat 1960-ban egyesítették Zlaté Klasy (magyarul Aranykalász) néven. 1993-ban Csenke önállósult, majd 2007-ben népszavazás eredményeként Vajasvata elszakadt Nagymagyartól és Csenkéhez csatlakozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Nagymagyarnak 1325 lakosából 1292 magyar, 24 német, 5 szlovák és 4 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben 3475 lakosából 2352 magyar, 853 szlovák és 247 roma volt.

2011-ben 3571 lakosából 1563 magyar, 1242 szlovák és 649 roma volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalására szentelt római katolikus temploma 1886-ban a 15. századi késő gótikus templom helyén épült. Oltárképét Feszty Masa festette.
  • Lourdes-i kápolnája 1740-ben épült.
  • Klasszicista kúria a 19. század első feléből.
  • A temetőben található Leszkai Sándor 1848-as honvédhadnagy sírja.

Gazdasága[szerkesztés]

A Helyi Nemzeti Bizottság (az egykori községi hivatal) által alapított kisüzemi szolgáltatások az 1980-as évek végén már 120 személynek biztosított megélhetést.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymagyar témájú médiaállományokat.