Alistál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alistál (Dolný Štál)
Az alistáli községháza
Az alistáli községháza
Alistál címere
Alistál címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Turisztikai régió Dunamente
Rang község
Első írásos említés 1111 (1254)
Polgármester Horváth Tamás
Irányítószám 930 10
Körzethívószám 031
Forgalmi rendszám DS
Népesség
Teljes népesség 1894 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 63 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 112 m
Terület 29,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alistál (Szlovákia)
Alistál
Alistál
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 59′ 01″, k. h. 17° 34′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 01″, k. h. 17° 34′ 36″
Alistál weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alistál témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alistál (szlovákul Dolný Štál, 1948-1990 Hroboňovo) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. Felistál (szlovákul Horný Štál) és Tőnye (szlovákul Tône) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Dunaszerdahelytől 10 km-re délkeletre, a Csallóközben fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

Alistálon egy gólyafészket tartanak nyilván.[2]

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a hagyomány szerint az itteni királyi ménesek szálláshelyeiről, az istállókról kapta. 1948 és 1990 között Hroboňovo volt a hivatalos neve, Sámo Bohdan Hroboň (1820-1894) szlovák költőről és filozófusról volt elnevezve.

Története[szerkesztés]

Első lakói a királyi ménesek csikósai, ellátói voltak. Oklevél 1111-ben említi először.[3] Később csak 1260-ban szerepel egy 1400 körül hamisított okiratban. A 13. században királyi tárnokok tulajdona. Később királyi udvarnokokat is említenek. A 15. század elején a pozsonyi képtalan pereskedik miatta a Szentgyörgyi család tagjaival, akik 1412-ben megosztoznak rajta. Később az alistáli nemesek hatalmaskodásai miatt 1439-ben és 1458-ban az óbudai apácákkal pereskednek. 1454-ben és 1507-ben a Bazini és Szentgyörgyi grófi család birtoka, akik 1518-ban a Várkonyiakkal pereskednek miatta, majd elzálogosítják nekik.

Az innen származó leghíresebb szobrot, az alistáli Madonnát az esztergomi Keresztény Múzeum 1940-ben vásárolta meg, ma is ott látható. A 16. században lakói református hitre tértek, 1615-re a Csallóköz legnagyobb református egyháza lett.

Vályi András szerint "ALISTÁL. Elegyes falu Poson Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben. Határbéli földgye ollyan minéműségű mint Felistálnak, harmadik Osztálybéli." [4]

Fényes Elek szerint "Alistál, magyar falu, Pozson vgyében, Szerdahelytől délkeletre 2 órányira. Számlál 435 kath., 13 ev., 481 ref. lak. Ref. anyaszentegyház; sok rétjek, s legelőjök van; a kolompért nagyon termesztik. Ut. p. Somorja." [5]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Alistál, magyar község 192 házzal és 1098 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal, a kik között az ev. reformátusok vannak túlsúlyban. Nevét többen onnan származtatják, hogy hajdan itt lettek volna a királyi istállók. Annyi tény, hogy egy 1268-as oklevél az innen egy órajárásnyira fekvő Szakálosról akként emlékszik meg, hogy ott voltak a királyi ménesek és ott laktak az istállómesterek. Alistálnak csak 1391-ben találjuk első írott nyomát. A néphagyomány azt tartja, hogy a község első telepsei a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak. A községhez tartozó dűlők közül a Péterháza és a Bödeháza nevűek régi birtokosok neveit látszanak megörökíteni. A mult század első felében a László család volt a földesura. A községben két templom van. A református templom késői gót stílű és a 15. században épült, a katholikus templom pedig 1786-ban. A mult század elején a községhez tartoztak: Belle, Hidvég, Karáb és Petény puszták. Ezek közül Belle puszta Billye néven már 1296-ban van említve, István fia László birtokaként. Most cak Hidvég puszta és Jázó major tartozik ide. A község körjegyzőségi székhely. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd." [6]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1043, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1962 lakosa volt, ebből 1848 magyar, 106 szlovák, 3 cseh és 5 egyéb.[7]

2011-ben 1894 lakosából 1742 magyar és 134 szlovák volt.[8]

Nevezetességei[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000, ISBN 80–7149–219–1

További információk[szerkesztés]