Vágkeresztúr
| Vágkeresztúr (Križovany nad Dudváhom) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Nagyszombati |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1296 |
| Polgármester | Svetlana Masaryková |
| Irányítószám | 919 24 |
| Körzethívószám | 033 |
| Forgalmi rendszám | TT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1818 fő (2017. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 179 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Terület | 10,26 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Vágkeresztúr
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 19′ 30″, k. h. 17° 39′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 30″, k. h. 17° 39′ 30″ | |
| Vágkeresztúr weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vágkeresztúr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vágkeresztúr (szlovákul Križovany nad Dudváhom) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Nagyszombattól 7 km-re délkeletre, a Vág folyótól 5 km-re nyugatra, a Dudvág közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
A község területe régészeti leletekben meglehetősen gazdag. A leletek azt bizonyítják, hogy itt már a paleolitikum óta lakott település állt. A kőkorszakban a zselizi és lengyeli kultúra, majd a bronzkorban a hallstatti és laténi kultúra települése található meg.
A mai települést 1296-ban "Kerestur" néven említik először. A község ezt az ősi magyar nevét egészen az 1948. évig megtartotta, ekkor kapta mai hivatalos szlovák nevét. Római katolikus templomának elődjét, egy rotundát 1246-ban építették. A falut 1439-ben Albert király a Rozgonyi családnak adományozta. 1553-ban a Báthori családé lett, majd 1647-től az Eszterháziaké. Később a vöröskői, majd a semptei uradalom része volt. 1817-től a cseklészi uradalomhoz tartozott. 1490-ben a magyar rendek itt fogadták el II. Ulászlót magyar királyként. Plébániájáról az első feljegyzés 1397-ből származik. Az 1847. évi egyházi vizitáció megjegyzi, hogy 1694-ben Thököly Imre kurucai a templomot feldúlták, három oltárát elpusztították. Ezt megerősítik a templom 1891-es megújításakor talált csontok és famaradványok is. Iskolájáról 1708-ból származik az első feljegyzés. Az egyosztályos iskolát 1845-ben háromosztályossá bővítették. 1899-ben új hatosztályos iskolaépületet emeltek, mely a feljegyzések szerint az egész vármegye egyik legszebb iskolája volt. A vasút a Nagyszombat-Szered vonalon 1876-ban érte el Vágkeresztúrt. A posta 1888-ban egy korábbi családi házban létesült a faluban. 1890-ben hímző iskola is létesült itt, mely 1899-ben Cíferbe települt át. Lakói főként mezőgazdasággal, a nők közül sokan hímzéssel foglalkoztak. 1869-ben 760, 1900-ban 1078 lakos élt a községben.
Vályi András szerint "KERESZTÚR. Elegyes falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai mind katolikusok, fekszik Nagy Szombattól 1, Zavartól 1/2 órányira, három fordúlóra van osztva határja, és jó termékenységű, vagyonnyai jelesek, el adásra akalmatos módgyok van"[2]
Fényes Elek szerint "Keresztúr, Pozson m. tót falu, a Dudvágh mellett, N.-Szombathoz 1 1/2 órányira. Van egy kath. paroch. temploma, szép erdeje, mellyben sok vad találtatik, és 639 kath., 11 zsidó lak. 1490-ben itt fogadták el a magyar Rendek ujonnan választott királyokat II. Ulászlót. F. u. gróf Eszterházy József."[3]
Pozsony vármegye monográfiája szenrint "Keresztúr, a szered–nagyszombati vasútvonal közelében fekszik. Tót kisközség, 146 házzal és 1079 róm. kath. vallású lakossal. Ősidők óta lakott hely, a mit a határában előforduló leletek igazolnak. 1397-ben Kereszt-Úr néven szerepel és már plébániája is van. 1439-ben Albert király a Rozgonyiaknak adományozza. Az 1553. évi összeírásban Báthori András és a borostyánkői urak vannak birtokosaiként említve, 1647-ben pedig az Esterházyaké lett. Történeti feljegyzések szerint 1490-ben a magyar rendek itt fogadták II. Ulászlót. 1694-ben Thököly katonái táboroztak itt. A község hajdan magyar volt, de idővel eltótosodott. Egyháza, mint már említettük, ősrégi, de templomát Esterházy Ferencz gróf kanczellár 1760 és 1780 között újjáépítette. A községnek van saját postája, a távírója és a vasúti állomása pedig Keresztúr-Apaj."[4]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 1166, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1747 lakosából 1725 szlovák volt.
2011-ben 1836 lakosából 1705 szlovák.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt hunyt el 1814-ben Jedlicska Tamás római katolikus plébános.
Nevezetességei[szerkesztés]
A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát eredetileg kápolnaként 1246-ban építették. A templomot 1780-ban gróf Eszterházi Ferenc kancellár újjáépíttette. Ezt a barokk templomot 1937-ben lebontották és 1938-ban új templomot emeltek a helyén. A régi templomegyüttes legkorábbi részét, a rotundát 1938-ban restaurálták. Ekkor tárták fel a rotunda eredeti falfestményeit is, melyeket 1967 és 1970 között Vladimír Úradníček akadémiai festő restaurált. A külső rekonstrukció 1969-ig tartott, amikor a tetőzetet cserélték ki vízálló cserepekre. A rotunda körül egykor temető volt, melyet egészen 1775-ig használtak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
Források[szerkesztés]
- Daniel Kollár - Tibor Kollár - Ivan Mrva - Katarína Nováková - Lucia Richnáková 2010: Križovany nad Dudváhom.
- Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. (The Rotunda and Central Building Churches in the Carpathian Basin.) Semmelweis Kiadó, Budapest.
- Stibrányi J. (1995): Krizovany nad Dudvahom. Rotunda Sv. Kriza. (Vágkeresztúr. A Szent Kereszt körtemplom). (The Rotunda of Krizovany nad Dudvahom - Vágkeresztúr). Komárno. ISBN 80-88804-39-6.
- Václav Mencl (1937): Stredoveka architektúra na Slovensku. (Szlovákia középkori építészete. The Architecture of the Medieval Slovakia.) Prešov.
- Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest.
További információk[szerkesztés]
|