Vedrődújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vedrődújfalu (Slovenská Nová Ves)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Nagyszombati
Rang község
Első írásos említés 1245
Polgármester Tibor Szládicsek
Irányítószám 919 42
Körzethívószám 033
Forgalmi rendszám TT
Népesség
Teljes népesség 450 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 136 m
Terület 8,31 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vedrődújfalu (Szlovákia)
Vedrődújfalu
Vedrődújfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 17° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 17° 32′ 00″
Vedrődújfalu weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vedrődújfalu (1899-ig Tót-Újfalu, szlovákul Slovenská Nová Ves, németül Neudorf) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszombattól 12 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

Nevének előtagja Vedrőd szomszédságára utal, a név a szlovák voderady szóból ered, mely vízzel dolgozó szolgálónépekre vonatkozott. A névutótag azt fejezi ki, hogy Vedrődhöz képest későbbi alapítású település.

A mai település területén a régészeti leletek tanúsága szerint a vonaldíszes kultúra településének maradványait, valamint a hallstatti kultúra hamvasztásos temetőjét tárták itt fel.

A település első írásos említése 1245-ben történt. 1553-ban a nagyszombati klarisszák és a Földes család birtokolta, később a Farkas, Zichy, Pálffy és Batthyány családoké volt. A Zichyek idejében a vedrődi, a Pálffyak idején a vööskői uradalomhoz tartozott. 1720-ban 16 háztartása létezett. 1828-ban 39 házában 287 lakos élt.

Vályi András szerint "Tót Újfalu. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura Farkas Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Cziferhez nem meszsze, és annak filiája; határja 3 nyomásbéli, jó termékenységű, réttye, legelője van, fája nints." [2]

Fényes Elek szerint " Ujfalu (Tót-), (Szlovenska nova vesz), Poson m. tót falu, a Gidra patakja mellett: 273 kath., 7 zsidó lak., termékeny s jövedelmes határral." [3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Tótújfalu, tót kisközség, 66 házzal és 498 róm. kath. vallású lakossal. 1553-ban felerészben a nagyszombati apáczáké, felerészben meg a Földes családé. 1787-ben a Farkas családnak volt itt nagyobb birtoka. Újabbkori birtokosai a Pálffyak és a Zichyek voltak és most is a Pálffyaknak van itt nagyobb birtokuk. Ide tartoznak a Pálffy és a Zichy majorok. Azonkívűl Tótújfaluhoz tartozik Körtvélyes házcsoport. Mivel pedig a Körtvélyes nevű községről a XIII. század elejétől egész a XV. század végéig sokszor esik említés, szükségesnek tartjuk itt erről a Körtvélyesről megemlékezni. Régi okiratok szerint, akkoriban három Körtvélyes volt a vármegyében egymás közelében. Ma négy Körtvélyes-pusztát és az itt emltett házcsoportot ismerjük. Az egyik Körtvélyes-puszta Csölösztőhöz tartozik, a másik Felsőszelihez, a harmadik Nyékhez és a negyedik Tejfaluhoz; de nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az a Körtvélyes, melynek első nyomát 1243-ban IV. Béla egyik oklevelében találjuk, melyik volt. Az akkori három Körtvélyes közül az egyik nemesek kezén volt, a másik pozsonyi várföldként szerepel, míg a harmadik Kozma nevű várjobbágyot uralta. Ezutáni birtokosai egész 1477-ig, előfordulásuk sorrendjében a következők: Tiborczfy Tamás comes, Abaffy Aba comes, Devecsery Eymech fia Márton comes, trencséni Csák Máté, Pechfi Jakab, Csegefi Egyed, Putusfi Hench, Teenkfi Miklós, Gergelyfi Miklós, Nagy Miklós, Jench fia Jakab, Petőfi Mihály, Zavari János, Körtvélyesi András János és Jakab, Hety Lőrinczfi János és Magyarbéli Butya Miklós. E község az okiratokban Curtuelus néven szerepel, de 1426-ban Pammern német néven is. Körvélyes határában 1447-ben Jánosnemdeák nevű puszta is említve van, a Körtvélyesi család birtokaként, mely 1470-ben Sasvári Jánosé, hét évvel később pedig Jánosdeáké. Tótújfalu község postája Vedrőd, távírója pedig Cziffer." [4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 593, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 425 lakosából 424 szlovák volt.

2011-ben 450 lakosából 441 szlovák.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Pozsony vármegye.