Tallós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tallós (Tomášikovo)
Tomasikovo kostol.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rang község
Első írásos említés 1646
Polgármester Horváth Zoltán
Irányítószám 925 04
Körzethívószám 031
Forgalmi rendszám GA
Népesség
Teljes népesség1686 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség76 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
Terület21,13 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tallós (Szlovákia)
Tallós
Tallós
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″
Tallós weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tallós témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Tallós – kastély

Tallós (szlovákul Tomášikovo): község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Galántától 10 km-re délre, a Kis-Duna mellett fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A magyar tarló, tallózik (= kalászt szedeget) szavakból ered, mégis sokan Tarhossal, Árpád fejedelem legidősebb fiával hozzák kapcsolatba. Más források szerint[2] elnevezése egy Tálos nevű halásztól származik. Ezt a helyi néphagyományon alapuló elméletet a tallósi egyházi anyakönyv 19. századi bejegyzéseiben szereplő Tálos vezetéknevek is alátámasztják. A község több évszázadon keresztül használatos Tallós elnevezését a csehszlovák hatóságok az első világháború után Tálošra változtatták. A község Magyarországhoz való visszacsatolását követően 1938 és 1945 között ismét Tallós. A második világháború után a csehszlovák hatóságok kezdetben Tallóšra, majd 1948-tól Tomášikovóra nevezték át annak ellenére, hogy sem Samuel Tomášik neves szlovák író és költő, sem Jozef Tomášik szlovák költő pályafutása nem érintette a községet.[3] Címerében egy csónakon keresztültett evező és szigony, két rózsával körülvéve, s a harmadik rózsa egy szívből nő ki.

Története[szerkesztés]

Őskortól fogva lakott hely, határában őskori telepek nyomai láthatók. A szakirodalomban szerepel egy mára már valószínűsíthetően elveszett urna, mely feltehetően egy 6-7. század környékére tehető hamvasztásos rítust követő temetőből származott.[4] A Dinnyedomb dűlőben 8-10. század körülire keltezhető kerámialeletek kerültek elő.[5] A temető mögötti helyen 1983-ban csontvázas sírból kerültek elő 8. századra keltezhető leletek. A falu határában (Horné húsie) 11-12. századi településnyomokra bukkantak.[6] Ezen lelőhelyek mára minden bizonnyal megsemmisültek.

A mai falu a 15. és 16. század fordulóján, kiterjedt mocsaras által körülvett homokbuckák környékén keletkezett. A feltételezések szerint eredetileg halászok, rákászok és vadászok lakhelye volt. Ezt a címere is tükrözi. 1664-ben Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott, és hét fejadófizetőt említ a török adóösszeírás.[7]

1760-ban Esterházy Ferenc kastélyt építtetett itt barokk-klasszicista stílusban. 1763-ban Mária Terézia itt létesítette az első állami árvaházat a Magyar Királyságban.

1880-ban a beszüntetett postahivatal újraindult.[8]

A falu kegyhelye a temetőben levő lourdes-i barlang, amelyet egy – az első világháború előtti években – Lourdes-ban meggyógyult gyermek szülei állítottak hálából a Szűzanyának. A kegyhelyen később több csodálatos gyógyulás is történt, búcsújáróhely lett.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1918-ban Csehszlovákia része lett, 1938 novemberében újból Magyarországhoz került. 1944-ben német egységek szállták meg, 1945. április 1-jén foglalta el a szovjet Vörös Hadsereg. Újkeletű szlovák nevét (Tomášikovo) 1948-ban kapta.

Vályi András szerint „TALLÓS. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág’ folyása mellett; határja 2 nyomásbéli, és jó, erdeje is van.”[9]

Fényes Elek szerint „Tallós, magyar falu, Poson vmegyében, a Dudvágh vizénél, Diószeghtől délre 2 mfd. Diszére szolgál az urasági ujabb izléssel épűlt kastély és kert, kath. paroch. templom, s más gazdasági tiszti épületek, 1034 kath., 2 evang., 9 zsidó lakosai szép gazdaságot folytatnak; számos szarvasmarhát, lovat nevelnek. Van itt továbbá egy fáczányos kert, vizimalom, nagy erdő, mellyben számos vad találtatik, nézésre méltó urasági juh- és lótenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Mihály, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Szered.”[10]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1900, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2011-ben 1601 lakosából 1351 magyar, 188 szlovák és 30 roma volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Esterházy-kastély – A főtéren álló kétemeletes kastélyt Eszterházy Ferenc főkancellár építtette, 1760-ban. Volt árvaház 1763–1785, illetve 1787 között, ill. büntetőintézet,[11] később iskola lett. Parkja természetvédelmi terület.[12] A felújításra szoruló kastély tulajdonosa az oktatásügyi minisztérium. 1763-ban Mária Terézia tölgyfát ültetett el a parkban, amely ma is él. 2013 őszén az árvaház alapításának 250. évfordulóján megrendezett ünnepség keretében Habsburg Károly tölgyfát ültetett a kastélyparkban.[13]
  • Római katolikus temploma 1798 és 1801 között épült barokk stílusban, toronyórája 1836-ból való.
  • A Fekete-víz jobb partján 1756-ból való Nepomuki Szent János-szobor áll.
  • A határában álló Maticza-vízimalom 1893-ban épült.
  • Védett terület a falutól északnyugatra fekvő tallósi homokdűne.

Iskolák[szerkesztés]

  • Iskolájának legkorábbi említése 1732-ből származik.
  • Kastélyában 1967 óta speciális általános iskola működik. Korábban kollégiuma is volt. A 2012/2013-as tanévben 31 tanulója és négy tanítója volt, s az oktatás már csak három tanteremben folyt.[14]

Kultúra[szerkesztés]

  • Tallósi Esztrádcsoport

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. A tallósi római katolikus plébániahivatal 1945/117 iktatószámú levele.
  3. Gágyor József írása az Új Szó 1992. április 1-jei lapszámában.
  4. Eisner 1935, 87, t. V: 1; Bialeková 1962, 138; Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 104 No. 36/134.
  5. Bárta 1955, 433.
  6. Bialeková i. m.
  7. Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 1993
  8. Postai Rendeletek Tára 14/36, 147. (1880. december 29.)
  9. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  10. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. A szegedi fenyítőház. 170 nn.
  12. A Honismereti kiskönyvtár 138., a tallósi kastélyról szóló füzetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  13. Habsburg Károly fát ültetett a tallósi kastélyparkban; Új Szó 2013. október 9-i lapszáma
  14. Bartalos Éva Speciális iskola a kastélyban című írása az Új Szó 2013. március 27-i lapszámában.

Források[szerkesztés]

  • Peter Brunčák–Lívia Šišláková–Jana Brehovská 2016: Vodné mlyny Malého Dunaja. Monument revue 5/1, 72-77.
  • Andrea Röthová: Sídliskové nálezy z doby železnej z Tomášikova, poloha Vinica. Diplomamunka Comenius Egyetem, 2011
  • Tomáš König 2004: Príspevok k včasnostredovekému osídleniu Tomášikova a okolia, okr. Galanta. Archaeologia historica 29, 415-418.
  • Ištok, P. – Ižóf, J. 1990: Podmienky vzniku a vývoja osídlenia krajiny dolného toku Váhu vo svetle geografických a archeologických prieskumov. Študijné zvesti, 145-170.
  • Gágyor József: A lourdes-i barlang
  • Gágyor József: Tallósi szótár I-II. (2004)
  • Gágyor József: A tallósi egyház története (2007)
  • Gágyor József: A Tallósi Egységes Földműves-szövetkezet története (2008)
  • Horusitzky Henrik: Vágsellye, Nagysurány, Szenc és Tallós. Magyarázatok a magyar Szent Korona országainak részletes geológiai térképéhez. Budapest, 1914

Külső hivatkozások[szerkesztés]