Vága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vága (Váhovce)
Vága központja.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Galántai
Rang község
Első írásos említés 1259
Polgármester Adrián Kubica
Irányítószám 925 62
Körzethívószám 031
Forgalmi rendszám GA
Népesség
Teljes népesség 2083 fő (2011) +/-
Népsűrűség 130 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 123 m
Terület 15,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vága (Szlovákia)
Vága
Vága
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″
Vága weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vága témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vága (szlovákul Váhovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Kisalföld északi részén, Szeredtől 5 km-re délkeletre, a Vág jobb partján, a jelenkori magyar-szlovák nyelvhatár mentén fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A település közelében található a Kaskády-víztározó és erőmű, amelyet 1985-ben fejeztek be. A víztározó elpusztította a Vág menti őserdőt.[1]

Története[szerkesztés]

1259-ben "Waga" alakban IV. Béla király adománylevelében említik először, amikor a király Rexit pozsonyi várjobbágy földjét a vágai Damjánnak adta. Már a 14. század elején az esztergomi érsekség birtoka volt és maradt egészen a jobbágyság megszüntetéséig. 1281-ben, 1326-ban és 1361-ben is említi oklevél. A 14. században malmot is említenek a településen. A falu régi temploma 15. századi volt. 1553-ban még 28 portával adózott. 1597-ben összeírták a falu által elszenvedett károkat.[2] A 16. században az újvári, majd a nagyszombati uradalomhoz tartozott. Az ismétlődő török támadások következtében majdnem teljesen megsemmisült. 1664-ben 3 háztartásban 3 fejadófizető személyt említ a török adóösszeírás, mely szerint Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott a falu.[3] 1694-ben temploma romos állapotban állt, 1718-ban újat kellett építeni helyette. A lakosság csökkenése a kuruc háborúk és a járványok következtében tovább folytatódott. Erről tanúskodik az 1715-ös adóösszeírás is. A 18. század folyamán megindult a népesség növekedése, mely egyre nagyobb méreteket öltött. 1785-ben Vágának már több mint ezer lakosa volt. A kézművesség is gyorsan fejlődött, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1816-ból származik. 1825-ben nagy tűzvész pusztította. 1869-ben a falunak 1644 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de 17 hajómalom is működött a községben a Vág folyón.

A 20. század elején sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Az első világháborúban a falunak 77 hősi halottja volt. Az első bécsi döntés után Vága Csehszlovákiában maradt. A határkiigazításról állandó tárgyalás folyt, végül 1939. március 14-én a községet Magyarországhoz csatolták.[4] 1945-ben újra visszakerült Csehszlovákiához.

A község új címerét és zászlaját 2001-ben avatták fel.

Vályi András szerint VÁGA. Vagovce. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Vág Szerdahelynek szomszédságában, mellynek filiája; határja 2 nyomásbéli, Vágvize’ áradásaival gyakran károsíttatni szokott.[5]

Fényes Elek szerint " Vágha, (Vagoncze), Poson m. vegyes magyar-tót falu, a Vágh vizénél, ut. p. Szeredhez 1 órányira délre. Lakja 1421 kath., paroch. templommal. Termékeny határa sokat szenved a Vágh kiöntéseitől. F. u. az esztergomi érsek."[6]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vága, a Mátyusföldön fekvő nagyközség, 323 házzal és 2115 róm. kath. vallású lakossal. Régi érseki birtok, mely 1326-ban, a mikor Gyarmati Gergely az esztergomi érsekségnek adományozta, már a mai nevén szerepel. Az 1553-iki portális összeírásba Vaaga alakban 28 portával van felvéve. Hajdan tót község volt, de idővel megmagyarosodott. Ma is a herczegprimásnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. A török világban az ellenséges csapatok keményen megsarczolták a lakosokat. Kath. temploma 1778-ban épült. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a községben, erre emlékeztet a Szent Flórián szobor. Ide tartozik Várrét puszta; neve bizonyára történeti jelentőséggel bír. A községnek, habár nagyközség, nincs postája; ugyanis utolsó postája Vágszerdahely, távírója és vasúti állomása Szered."[7]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 ismeretlen anyanyelvű.

1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű.

1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb nemzetiségű.

1991-ben 2012 lakosából 1621 magyar, 383 szlovák, 5 cseh és 1-1 német illetve lengyel.

2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar, 444 szlovák, 4-4 cseh és cigány valamint 1 lengyel.

2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű.

Őshonos lakosságát évszázadokon át magyarok alkotják. Nemzetiségi összetételének eltolódása a második világháború utáni években kezdődött. A magyarságát súlytó asszimiláció folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2001 és 2011 közötti években a magyarok száma 15 százalékkal csökkent, a szlovákok száma viszont az 50 százalékos növekedést is meghaladta.[8]

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
32 fő (2%)
magyar
1731 fő (92%)
egyéb
121 fő (6%)
*1880-as népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
15 fő (1%)
magyar
2030 fő (99%)
egyéb
6 fő (0%)
*1890-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
38 fő (2%)
magyar
2065 fő (98%)
egyéb
12 fő (1%)
*1900-as népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
5 fő (0%)
magyar
2030 fő (100%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
383 fő (19%)
magyar
1621 fő (81%)
egyéb
8 fő (0%)
*1991-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
444 fő (22%)
magyar
1558 fő (77%)
egyéb
19 fő (1%)
*2001-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
685 fő (33%)
magyar
1344 fő (65%)
egyéb
54 fő (3%)
*2011-es népszámlálási adatok

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus Szent Miklós templomát 1778-ban Batthyány József hercegprímás építtette. 1761 és 1847 között Szent Mihály tiszteletére volt szentelve.
  • Az 1824-es nagy vágai tűzvész emlékére 1827-ben fogadalmi emlékként felállított Szent Flórián-szobor. Ünnepén a falu lakosai körmenettel vonulnak a szoborhoz. A körmenet legfontosabb emberei a tűzoltók. A körmenetet 1990-ben újították föl.

Iskolaügy[szerkesztés]

  • Organikus stílusban épített új óvodáját 2012-ben adták át. Építési költsége 497 000 € volt. A 96 férőhelyes intézmény négy tanteremmel rendelkezik. Öt óvónő foglalkozik a gyermekekkel.[9]
  • A 227 iskolaköteles gyermek közül 107-en tanulnak a helyi általános iskolában, a többiek a környékbeli városok iskoláit látogatják, elsődlegesen Galántán és Szereden.[10]

Testvértelepülés[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Farkas Róbert 2014: Vágai harangok. Terra hírújság V/1, 23.
  • Józsa Mónika 2011: Népi ájtatosságok Vágán a nagybőjti időszakban. Szél-járás 2011/1, 46-51.
  • Mónika Józsa 2010: Vága község népi vallásossága. In: Ladislav Baráth: Újítás és hagyomány a neveléstudományokban II. Nitra, 36-64. ISBN 9788080946685.
  • Danczi, L. 2000: Historia Domus parochiae - Vága egyházközség története.
  • Jáki, S. T. 2000: A vágai virágvasárnapi pasió. In: Dunántúli Dolgozatok - D Néprajzi sorozat III. Pécs, 184-192.
  • Pukkai László (összeáll.) 1994: Vága község története. Vága.
  • Juhász Aladár 1983: Vága (Váhovce) mai személynevei. Magyar Személynévi Adattárak 61.
  • Juhász Aladár 2000: Nyelv és művelődés - vágai tanulmányok.
  1. sme.sk
  2. U&C 45:28, pag. 3b-4b
  3. Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.
  4. [1] Bevonulás Vágára (Magyar Világhíradó, 1939 március); Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került.
  5. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  6. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Pozsony vármegye.
  8. A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok alapján
  9. Bartalos Éva írása az Új Szó 2013. április 18-i lapszámában
  10. 2013-as adat

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vága témájú médiaállományokat.