Szent Flórián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Flórián
Szent Flórián szobra Pécsett
Szent Flórián szobra Pécsett
vértanú
Születése
240 körül
Aelium Cetium, Római Birodalom
(ma: Ausztria)
Halála
304. május 4.
Laureacum, Római Birodalom
(ma:Ausztria)
Tisztelete
Egyháza Kereszténység
Tisztelik Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ünnepnapja május 4. lorch
Jelképei dézsa, melyből egy égő házra vizet önt, ritkán malomkő, égő ház, lándzsa, sas, zászló
Minek/kiknek a védőszentje? tűzoltók, pékek, sörfőzők, kéményseprők, fazekasok, kovácsok, Linz, Krakkó, Felső-Ausztria
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Flórián témájú médiaállományokat.
Szent Flórián oltára az egri minorita templomban
Szent Flórián freskó Weingartenben

Szent Flórián (240. körül – 304. május 4.) keresztény vértanú, a római légióban századosként szolgált. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag békésen telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől.

Életrajza[szerkesztés]

Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az keresztényüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch an der Enns) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Enns-be dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el. Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Lengyelországban terjedt el, gyakori még Szlovénia és Horvátország területén, ahol ma is szokás főként a vidéki tűzoltószertárak épületét Szent Flórián festménnyel ellátni. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.

Tisztelete[szerkesztés]

Tisztelete Magyarországon a középkor végén a Szepesség németlakta vidékein kezdődött, majd a 17. században terjedt el általánosan. Kezdetben az árvizek ellen kérték segítségét. A 15. század végén hozták kapcsolatba a tűzzel, mert azt tartották, hogy ifjúkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]