Árvíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az árvíz egy folyóvíz vagy vízfolyás középvízi medrének partélét meghaladó, illetve a középvízi mederből kilépő víz.[1] Köznapi szóhasználatban az árvíz a víz szintjének olyan mértékű emelkedése, amikor az a medréből kilép. Fontos megkülönböztetni az áradástól, amikor a vízszint ugyan megemelkedik, de a mederből nem lép ki a víz. Az árvíz nem jelent feltétlenül katasztrófahelyzetet.

A víz forrása szerinti megkülönböztetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az árvizek három nagy csoportja, a jégtorlódásból adódó jeges árvíz (ilyen volt például az 1838-as pesti ár), az egyszerre olvadó hótömegből keletkező tavaszi árvíz (ez okozott a Duna felső szakaszán 150 éve nem látott vízszintet 2006 márciusában), illetve a nagy tavaszi, vagy nyári esőzésekből keletkező zöldár.

A Pallas nagy lexikonában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az árvíz fogalma megkülönböztetendő az áradás fogalmától, mely egyszerűen a vízszint emelkedését jelenti. Ha ez nem hágja túl az átlagos partmagasságot, akkor a folyó megáradt: ha pedig magasabbra emelkedik, akkor kiönt kis, középmagas és magas árvizekkel' különböztet meg a víztechnika, anélkül hogy közöttük éles határt lehetne vonni kis árvíz. az, mely a partnak és az ártérnek csak alacsonyabb részeit önti el.; nagy árvíz pedig az, mely oly területeket önt el vagy fenyeget elöntéssel, melyek ettől rendszerint mentesek lévén, művelés alá vannak fogva s rajtok lakóházak, közlekedő utak és egyéb kultúrművek vannak. A nagy Á.-ek magassága a legtöbb szabályozási rendszer, de főleg a töltésezési rendszer mellett emelkedik; viszont a töltések fölépítése, ezek folytonos karbantartása és szabályos védelme folytán csökken az árvizek veszélyessége. A Tiszán például úgy az 1830. évi, mint az 1855-iki A.-k mint igen nagy árvizek ismeretesek, holott manapság az ugyanily magasságot elérő árvizek csak kis, legföljebb középmagas Á. számba mennek.

Árvíz a békásmegyeri hajóállomásnál, 2002

A vízszintnek emelkedését és sülyedését árhullámnak nevezik azért, mert ha ezt felrajzoljuk (hosszúságnak az időegységeket, magasságnak a megfelelő leolvasott vízállásokat véve), rendesen hullám-alakú vonalat kapunk: Minden egyfolytában tartó esőzés, hóolvadáskor a meleg napok egy ciklusa, vagy meleg szelek: okai egy-egy árhullám lefolyásának, mely azonban rendesen csak a folyam legfelső szakaszán különböztethető meg önállóan. Lejjebb az árhullámok már összeolvadnak mert lefelé haladtában minden árhullám megnyúlik és egyúttal megfogy magasságában (kivéve, ha jégtorlódás, szorulat vagy egyéb akadály felduzzasztja), minthogy az árhullámot képező víztömeg egy része a meder vagy hullámtér (vagyis a folyónak a két oldali árvízvédelmi töltések közé eső része) betöltéséhez használódik föl és így visszamarad. Ennek folytán sebessége is csökken, miért is egy későbbi árhullám, mely már kevesebb víztömeget veszít, utoléri és eggyé-olvadnak. Az eggyé-olvadás előmozdítói a mellékfolyók is, melyeken gyakran akkor ér a főfolyóba egy árhullám, mikor ez utóbbin éppen egy hullámvölgy halad lefelé. Minél nagyobb a folyó felső és alsó szakaszának esése között a különbség: annál több árhullám éri ez utóbbin egymást utol. 1881. március elejétől július végéig mintegy 13 kisebb-nagyobb árhullám jött le a három Körösön, ezek azonban Gyománál már csak egyetlen egy árhullámot képeztek, melyen csak apró kidudorodások jelzik a jelentékenyebb árhullámok megérkezésének idejét.

A Duna tetőzik Budapestnél 2013 -ban

Az árhullámok eme tulajdonságából következik, hogy valamely folyó felső szakaszán, illetve a nagyobb esésű mellékfolyókon és patakokon a záporok és felhőszakadások veszélyesebb árvizeket okoznak, mint a hóolvadás: mert az előbbi okok folytán rövid idő alatt több víz kerülhet lefolyásra és így a hullámhegy magasabb lesz. A folyók alsó, csekélyebb esésű szakaszán ellenben, ahová egyetlen hullámhegy már csak ellapulva érkezik, veszélyes Á. csak úgy keletkezhetik, ha ott több árhullám éri utol egymást, vagy pedig ha egy vagy több mellékfolyó árhulláma találkozik a főfolyó árhullámával. Szegedre nézve például azok a legveszélyesebb árvizek, mikor a Tisza. Kőrös és Maros árhullámai találkoznak.

Az Á.-k keletkezésüket tekintve, vagy nyáriak, nagyobb esőzésekből, esetleg nagy felhőszakadásokból származók, v. hirtelen hóolvadások és a hozzájáruló jégtorlódás összhatásának okozatai. annak ezenkívül egyéb helyi okokból keletkező Á.-k is, ilyenek p. a völgy zárlatok vizének hirtelen lerohanása a zárógát elszakadása következtében: ilyen a hibásan elhelyezett sarkantyúk, malomgátak, zúgók által folyásában meggátolt víz földuzzadása olyankor, amikor a vízmennyiség hidrometeorikus okok folytán hirtelen megnagyobbodik. Ami a nyári árvizeket illeti, ezek nagy folyóknál rendesen csak a felső úgynevezett hegyi szakaszon veszélyesek, mert a többnyire csak rövidebb ideig tartó, bármily nagymérvű nyári esőzés vizének mennyisége az alsó szakaszokra már egyéb befolyással nem bírhat, minthogy legfeljebb a vízszínnek káros, de nem veszélyes magasságra való emelését idézi elő. Így p. a Dunának 1881. augusztusi vízállása, mely a közép folyamvidéken is a folytonos és nagy esőzések következtében a nyár közepén szokásos 3-4 méter helyett állandóan 6 méteres volt és a folyam mellett elterülő művelt területek egy részét elöntötte, még-inkább pedig az 1892. évi júniusi áradás, mely hosszasan tartott és igen nagy károkat okozott. Legélénkebben illusztrálja a tavaszi (hóolvadásból keletkező) és a nyári árvizek között való különbséget a Tiszán amaz árhullám, mely 1884 jún. 30-án Tokajnál 7.38 m. magasságra emelkedett, vagyis csaknem egyenlő magas volt a 79-iki árvízzel, mely ott 7.55 m.-t ért el. A folyó alsó szakaszán elért magasságok között azonban már óriási különbség van. Az egyetlen, hirtelen emelkedő és hirtelen fogyó árhullámot képező 84-iki Á. Szegednél csak 6.13 m. magasságot ért el, míg a hóolvadás által folytonosan táplált 79-iki Á., mely Tokajnál 10 nap alatt kétszer emelkedett 7455 m. magasságra és ezenfölül úgy a Sajónak mint a Marosnak igen magas árhullámával találkozott, Szeged pusztulását okozta, 8.06 m. magasságot érvén el. Azonban középnagyságú és kisebb folyóknál a nyári áradások már nagyobb bajt okoznak, aminek okol könnyen föllelhetők abban, hogy a terjedelmes hegyoldalakról, melyek gyakran egészen kopárak is, annyi víz rohan le egyszerre, amennyit a folyó baj nélkül levezetni nem bír. Igen nevezetes példa erre a Hernád folyónak az 1876. év nyarán történt kiáradása. – A nyári áradásokhoz sorozható az úgynevezett zöldár is, mely a legmagasabb hegységben elmaradt hónak többnyire április végén, május elején beállani szokott olvadásából ered. Ez a zöldár azonban még abban az esetben is, ha nagy mennyiségben érkeznék, kevésbé veszélyes egyéb Á.-nél, mert lassabban s úgyszólván kiszámíthatólag érkezvén meg, ellene a védekezés is inkább lehetséges.

A nyári rohamos esőzések különösen a hegyi patakok menten veszélyesek és hatásuk úgyszólván teljesen kiszámíthatatlan. Oly vidékeken, melyeknek hegyoldalai kopárak és laza alkatvak a nyári Á.-k a legnagyobb pusztításokat okozzák, különösen akkor, ha a meteorikus vizek levezetésére szolgáló patakok v. egyéb vízelvezető árkok medrében a lefolyást akadályozó gátak v. egyéb beépítések vannak. Az 1875. évi június hó 26-án délután és éjjel a budai hegyek között lezúdult felhőszakadás legtanulságosabb példája ennek, mert az esővizek levezetésére szolgáló u. n. ördögárok medre tele levén mindenféle hordalékkal és beépítéssel, a hegyek oldaláról leszakadó neki vadult áradat ezeket is magával sodorva tört be Budapestnek hegyes-völgyes első kerületébe s egész házsorokat rombolva le és embereket ragadva magával, futott a Dunába, hol azonban még szinten nyomát hagy fa káros hatásának egy hatalmas zátony képében, melyet mint hajózási akadályt nagy költséggel kellett eltávolítani. Hasonló volt ehhez és hatásában még rettentőbb az 1878. év augusztus havában Miskolc városa felett és az úgynevezett Hámorvölgyben az éjjeli órákban beállott felhőszakadás, mely egyrészt a diósgyőri hegyek közt eredő Szinva patakot, másrészt a városnak a vasút felé eső részét keresztben átfutó úgynevezett Pece árkot megárasztván, a mindenütt malomgátakba, zúgókba és egyéb akadályokba ütköző óriási áradat felduzzadván, egész házsorokat és számos embert ragadott magával. Mindkét esetben világosan ki volt mutatható az, hogy ha a víznek szabad lefolyása van, aránytalanul csekélyebb bajt okozott volna az áradás, mert nem csupán maga a nagy víz, hanem ennek egyes pontokon történt felduzzadása volt a baj főokozója. Hogy a nyári nagy esők nemcsak a patakok, hanem még a hajózható folyók menten is okozhatnak néha igen nagy bajokat, ennek legvilágosabb példáját adja Prága, Csehország fővárosa, melynek alacsonyabb részeit a közepén elfolyó Moldva nyári időben már többször elárasztotta.

Kétségtelenül mégis a hóolvadások okozzák a legtöbb A.-t még pedig egyaránt, úgy a kis, mint a nagy folyók völgyében. Ezek az A.-k már magukban véve is mindig aggodalmat keltők, mert a hirtelen hóolvadás oly mennyiségű vizet termel a legrövidebb idő alatt, hogy annak lefolyási hatását kiszámítani nem lehet. De ha a hirtelen hóolvadáshoz még jégtorlódás is járul a folyónak valamely alsóbb szakaszán, ilyenkor már a legnagyobb veszély előtt állunk, melynek elhárítására mindent fel kell használnunk, amit csak a tapasztalat, a műszaki tudomány, a férfiúi bátorság és kitartás nyújthat, mert gyakran csekély mulasztás százezrek életet és vagyonát döntheti végveszélybe.

A hóolvadásokból keletkező nagymérvű áradásoknak legerősebb példája 1830 és 1855 tavaszán a Tisza egész völgyében végigvonult óriási áradás, a szabályozás megkezdése óta pedig az 1876. - 1879 és 1881. évi csaknem egyenlő magasságú árvizek, valamint az 1888-as, eddig legnagyobb magasságra emelkedett árvíz. Ilyenek még a Mississippi völgyének áradásai is, ilyen a Rajnának több nagy áradása, míg a jégtorlódásokkal súlyosabbá alakult áradásoknak légélsórendű példái közé a Dunának 1772-ben, 1838-ban és 1876-ban beállott nagy áradásai tartoznak. A Dunának 1772. évi áradásáról alig van egyéb feljegyzés, mint Budapestnek jobb-parti részén néhány befalazott márványtáblácska, melyek az akkori legnagyobb vízszint jelölik. Az 1838. év március havában beállott árvízről azonban már tudjuk azt, hogy az egy nem túlságosan hideg, de rendkívüli sok hóval járó télre következett be úgy, hogy a Duna folyam több helyen befagyva levén, a rögtön jött olvadás vize az erős jégkérget nem bírta azonnal felszakítani, aminek az lett a következése, hogy úgyszólván az egész Duna-völgy mentén minden part mellett épült város és helység hosszabb rövidebb időn át el volt árasztva. Pest városát március 13-án érte el az Á.-veszély még pedig akkor, mikor már mindenki azt hitte, hogy túl vannak a veszélyen, minthogy az említett napon a jég egészen rendesen kezdett lezajlani. Azonban késő estén a jég az úgynevezett kopaszt zátonyon megakadt, a vizet felduzzasztotta s éjfél körül betört az Á. a városba s itt több napon át a legrettentőbb pusztításokat tette. Magában Pesten több mint kétezer ház dőlt romba ez alkalommal. Az elveszett emberek száma soha sem volt hitelesen megállapítható. Ez örök-emlékű árvíz alkalmával a legnagyobb vízmagasságot március 15-én tapasztalták 29.6-el (9 m. 40 cm.) amely vízmagasság azóta még csak megközelítőleg sem lépett fel. Az 1876. évi február hó végén beállott áradás ugyan nem volt vízmagasság tekintetében oly nagymérvű, mint az előbbi, azonban heteken át tartott s a mindjárt kezdetben elárasztott városrészekben tetemes károkat okozott, s rombolásai csak a Duna alsó szakaszán szűntek meg. Hazánkban legnagyobb kárt csinálta eddig a Tiszának 1879-iki tavaszi áradása, mely március 12-én éjjel nagy vihar kíséretében áttörvén a védőgátakat, Szegedet egészen elpusztította. Pusztítás dolgában versenyez ezzel, magasságra pedig még fölül is múlja az 1888-iki Á., mely a dunai mentesített ártereknek több mint tizedrészét (mintegy 135 ezer kar. holdat), a tiszaiaknak meg ötödrészét (643 ezer holdat) öntötte el; mindkét folyónál mellékfolyóik elöntött árterét is beleszámítva. Az épületekben, állatokban és terményekben tett összes kár, hivatalos összeírás szerint 5.390,000 forintra rúgott. Az árvizek romboló hatásának megelőzésére szolgálnak az úgynevezett állandó védművek, a gátak. A gátaknak elhelyezési módjától, méreteitől, anyagának mineműségétől fenntartásának és megőrzésének helyes módjától függhet igen sok esetben egész országrészek lakosságának élete és vagyona. éppen ezért minden ország törvényei több-kevesebb részletességgel intézkednek ebben a dologban. Nálunk is úgy a vízjogról, valamint egyes folyók árterének mentesítéséről szóló törvények részletes intézkedéseket tartalmaznak az árvizek ellen való védekezésről, amely törvényekhez járulnak még az érdekelt társulatok és helyhatóságok külön szabályzatai is.

A már betört áradat vészes következményeinek lehető enyhítésére ismét más intézkedések szükségesek, amelyek azonban természetszerűen a megelőző óvintézkedésekkel okszerű összefüggésben állanak. A már betört áradattal szemben a hatóságok feladata abból áll, hogy legelső sorban az emberi életet biztosítsa, amit ezentúl tehet, az az egyesek vagyonának magmentese és biztonságba helyezése, az Á. által lakóhelyükből kiszorítottaknak ideiglenes elhelyezése, élelmezése, a betegek, szülő nők ellátása, a tűz- és vagyonbiztonsági rendészet szigorított gyakorlása s végre az áradat lefutása után mind a tisztasági, egészségi és építésrendészeti intézkedéseknek gyors és alapos elrendelése és végrehajtása amelyek feltétlenül szükségesek arra, hogy az elárasztva volt házak ismét elfoglalhatók legyenek.

Ami a lakott helyeknek, helységeknek és nagyobb városoknak külső alakulását illeti tekintettel az Árvizekre és ezeknek elhárítására, általában véve, természetesnek látszik, hogy az emberek a nagyobb áradásokra hajló folyók mentén oly pontokon települjenek meg, amelyek a legnagyobb Á. szintén is felül állanak.

A tapasztalat is azt mutatja, hogy majdnem valamennyi folyammelléki városnak legrégibb része nem az áradási területen áll. Hogy azonban a város növekedésével ilyen területekre is építkeztek, ennek könnyen meglelhetjük természetes okát abban, hogy a nagy, vészes Á.-k csak nagyobb időközökben, évtizedek mulya ismétlődvén, nem szolgálhattak elegendő ösztöntőül arra hogy a fenyegetett lakók biztosabb helyre települjenek át, annál kevésbé, mert amaz előnyök, amelyek a város és a folyam közvetlen közelségéből erednek s napról-napra éreztetik jótékony hatásukat, sokkal több és emellett bizonnyal jót eredményeztek, mint a mennyi kárt okozhatott egy-egy esetleg fenyegető esetleg el is maradó árvíz.

Manapság egy város középületeiben, lakóházaiban, gyűjteményeiben és üzleteiben évszázadok munkássága következtében annyi érték, annyi kincs van felhalmozva, az élet mindennapi viszonylatai oly értékesek az egyes polgárokra és az egész közönségre nézve, hogy mindezt egy Á. veszélyének kitenni, annyit jelentene, mint mindent elveszíteni. éppen ezért a mai városok, amelyek vízáradásnak kitett helyen épültek, több irányban gondoskodtak. és gondoskodnak arról, hogy ezt a végveszélyt elhárítsák magukról s ez okon fontos intézkedéseket tettek. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a város mellett elhaladó folyó ágyának úgy felfelé, mint lefelé terjedő irányban oly módon való rendezése, hogy jégtorlódás és a városra károsan visszaható vízduzzadás ne keletkezhessék, ezzel kapcsolatban a folyam partján kellő magasságú és erősségű gátak emelése, egyéb gátakkal és védművekkel, mely utóbbiak arra szolgálnak, hogy a városhoz tartozó s értékében évről évre növekedő külső terület is lehetőleg megvédessék. Az ily módon keletkezett védőgátrendszer természetszerűleg maga után vonja azt, hogy a városnak alacsonyabban fekvő részei lehetőleg oly magasságra töltessenek fel, amely magasságban előreláthatólag mentesek tesznek az elárasztástól, amivel ismét kapcsolatban áll a házaknak szilárdabb építésmódja és a házi és utcai csatornarendszernek oly megállapítása, amely mellett még igen nagy vízálláskor is minden baj nélkül elvezethetők legyenek a városban összegyűlő szennyes folyadékok és ürülékanyagok. Nagyon természetes, hogy mindezek az intézkedések, különösen pedig az utcáknak feltöltési munkái úgy hajtandók végre, hogy az egyes magánvagyonok lehetőleg megóvassanak a károsodástól, nehogy az Á.-től való védekezés több kárt okozzon, mint maga az elárasztás. Ily módon rendeztetett Pest városa az 1838. évi árvíz után, továbbá Budapest az 1876-iki:1.-t követő években, legutoljára pedig Szeged, mely az 1879-iki elárasztás után teljesen újjáalakult. A magyarországi folyók árvizeire, különösen az általuk okozott károkra vonatkozó adatokból mindazt, ami hivatalos úton még össze volt gyűjthető, az országos m. kir. statisztikai hivatal összegyűjtötte és Zawadowszky A. szerkesztőnek az összes erre vonatkozó hazai irodalmat is felölelő nagy terjedelmű tanulmányával bevezetve Magyarország vizeinek statisztikája cím alatt 2 vaskos kötetben. bocsátotta közre.

Az árvízjelzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árvíz az esztergomi szigeten, 2006 áprilisában

Az árvíz magasságának és bekövetkezési idejének kiszámítása. A folyó felső szakaszán és a mellékfolyókon leolvasott, meg a középső és alsó szakaszon beálló mérceállás között bizonyos, ha nem is állandó, de többé-kevésbé határozott törvényeknek hódoló viszony van; miért is ha eme törvényeket ismerjük a felsőbb fekvésű helyek mérceállásaiból következtethetünk az alsóbb helyeken bekövetkező vízmagasságokra. Az Á. legfőbb alapja tehát az, hogy legyen elegendő számú följegyzés az ezelőtt lefolyt árvizek magasságairól, hogy ezekből a különböző helyek mérceállásainak egymáshoz való viszonyait, mely elméleti számítások útján nem határozható meg, tanulmányozni lehessen. Oly esetben azonban, midőn a folyó szabályozás alá vétetvén a lefolyási viszonyok az által jelentékenyen megváltoztak, az árvízmagasságok között fennállott régi viszony is megváltozik; miért is az ilyen folyóknál mindaddig, míg a szabályozás teljesen vagy legalább legnagyobb részben befejezve nincs, az árvízjelzés csak tapogatódzás számba megy.

Az A. törvényei még ott is meglehetős bonyolultak, ahol a folyók szabályozása már rég időóra be van fejezve. Mert valamely alsó ponton előálló vízmagasság a fő- s mellékfolyón leolvasott mérceállásnak nem csupán abszolút nagyságától függ, hanem befolyással van rá az a körülmény is, hogy utóbbi helyeken a tetőzés (l. o.) olyankor állott-e be, hogy valamennyi mellékfolyó legmagasabb vízállása a főfolyóéval egyszerre ér az illető helyre, avagy egyik-másiké vagy valamennyié különböző időben. Befolyással van a tetőzés tartama is: ha a vízszint gyorsan apad, alacsonyabb magasságot fog az alsó mérce elérni, mint ha az áradás tartós. Rövid tartamú áradásoknál az is nagy hatással van, hogy megelőzőleg száraz idő járt-e: mert ez esetben a hullámtér sok vizet képes elnyelni; ellenben tartós esőzések után, vagy ha azt egy előző árhullám már elborította, az árvíz tömege csak kevéssé fog megfogyatkozni és így magassága lent nagyobb lesz. Mellékfolyók alsó részén a főfolyó vízállása is figyelembe veendő: a Bodrogban és Hármas-Körösben p. akkor is magas a vízállás, mikor az ezeket tápláló folyók nem voltak előzőleg megáradva vagy ezek árvizei már rég lefolytak: ha a Tisza vízállása igen magas, éppígy figyelembe veendő a Tiszán a Becsétől lefelé eső valamely hely mérceállásának kiszámításánál a Duna vízállása is.

Régóta életben levő és nagy tökélyre vitt árvízi szolgálat van Franciaországban a Szajnán és a mellékfolyóin. Azonban csak az árvíz tetőzésének magasságát és bekövetkezési idejét jelzik előre, nem pedig a naponként várható vízmagasságokat. Hazánkban alig 5-6 éve. hogy a vízrajzi osztályt felállították, melynek egyik feladatát képezi az Á. E célból a Dunának 9, a Tiszának 12 állomásáról s ezenkívül a mellékfolyók vízállásairól még 27 helyről naponként távirati értesítés érkezik a földmívelésügyi minisztériumba; valamint a Dunának 4 külföldi felső mérceállomásáról is. Ezek segélyével az utóbbi két év alatt a Dunán lefolyt árvizeknek a fővárosban bekövetkezett naponkénti magasságait a vízrajzi osztály több nappal előre oly kiváló pontossággal jelezte mindig, hogy e közt és a tényleg beállott vízmagasság között való különbség csak ritka esetben haladta, meg a 10 cm.-t. A Tiszán az árvízre vonatkozó tanulmányok befejezése óta még nem volt számba vehető árvíz s így azok helyes voltát még nem lehetett kipróbálni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Books-aj.svg aj ashton 01f.svg
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nagylexikon 2. kötet 443. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Árvíz témájú médiaállományokat.