Spanyolország
| Spanyol Királyság | |||
| Reino de España Regne d'Espanya Reino de España Espainiako Erresuma Reialme d'Espanha |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: Plus Ultra (magyarul: Tovább felfelé) Nemzeti himnusz: Marcha Real |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Madrid | ||
| é. sz. 40° 24′, k. h. 3° 41′ | |||
| Államforma | Monarchia | ||
| Vezetők | |||
| Király | VI. Fülöp spanyol király | ||
| Miniszterelnök | Mariano Rajoy | ||
| Hivatalos nyelv | kasztíliai spanyol (államnyelv) | ||
| Beszélt nyelvek | regionálisan hivatalos a katalán, a galiciai, a baszk és az aráni, ezen kívül számos spanyol nyelvjárás | ||
|
|
|||
| EU-csatlakozás | 1986. január 1. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | |||
| Rangsorban | 28 | ||
| Becsült | 46 704 314 fő fő (2013. január) | ||
| Rangsorban | 28 | ||
| Népsűrűség | 88,39 fő/km² | ||
| GDP | 2008 (forrás: IMF) | ||
| Összes | 1 611 milliárd USD (9) PPP: 1,141 milliárd |
||
| Egy főre jutó | 32 087 USD (25) PPP: 27 522 |
||
| HDI (2006) | 0,955 (19) – | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 504 782 km² | ||
| Rangsorban | 51 | ||
| Víz | 1,04% | ||
| Időzóna | CET (UTC+1 – fő terület; UTC – Kanári-szigetek) CEST (UTC+2 – fő terület; UTC+1 – Kanári-szigetek) |
||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Euró (EUR) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | E | ||
| Hívószám | 34 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
|
||
| Internet TLD | .es | ||
| Villamos hálózat | 230 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
|
||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol Királyság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|
|||
|
|||
Spanyolország, hivatalos nevén Spanyol Királyság (spanyolul és galiciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d’Espanya, baszk nyelven Espainiako Erresuma) független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában (a hozzá tartozó Ceuta és Melilla autonóm városokkal, valamint a Kanári-szigetekkel). A spanyol szárazföld délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Vizcayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán alkot vele határt. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával, Gibraltárral és Marokkóval határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek. Fővárosa Madrid.
A modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibérek, a rómaiak, a vizigótok és a mórok. A középkorban, több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elszakadtak a móroktól. Ugyanabban az évben, Kolumbusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország vált Európa legerősebb államává, de a háborúk és más belső gondok lesüllyesztették az országot. A 20. század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, ezután Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát élte egészen a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságig, ekkor ugyanis gazdasága súlyos válságba került.[3]
1992-ben Barcelonában rendezték meg az olimpiát.
Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a Latin Unió tagja.
Tartalomjegyzék
A nép- és országnév eredete[szerkesztés]
A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz körülbelül ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan español írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy észak-olasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az español, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – España – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespaña alakban is előfordult.
Földrajz[szerkesztés]
Fekvése, határai[szerkesztés]
Portugáliával és Gibraltárral osztozik az Ibériai-félszigeten. Északon a Pireneusok természetes határt képez Franciaország és Andorra felé. Keleten és délkeleten a Földközi-tengerrel (1663 km) érintkezik, északon a Vizcayai-öböl, északnyugaton illetve délnyugaton a Cádizi-öböl jelenti szintén természetes határát az Atlanti-óceán (711 km) felé. Délen a Gibraltári-szoros választja el Afrikától (14 km). A partok teljes hossza 3144 km.
A királyság részei a szárazföldi területeken kívül még:
- A
Baleár-szigetek a Földközi-tengeren 5014 km², két főszigetből (Mallorca és Menorca), két kis szigetből (Ibiza és Formentera, illetve még 150 apró sziklából áll. - A
Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km², összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól.
Ceuta és
Melilla városok Afrika északi részén és több sziget a Földközi-tengeren a Gibraltári-szoros közelében, mint Penon de Velez, Alhucemas és Chafarinas szintén az ország területeit képezik.
Nem tartozik Spanyolországhoz a jelenleg is brit koronagyarmat
Gibraltár.
Domborzat[szerkesztés]
Spanyolország területének nagy részét fennsíkok és hegységek uralják. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 600 m felett van.
| Hegycsúcs | Tartomány | Magasság (m) |
|---|---|---|
| Teide | Sta. Cruz de Tenerife | 3718 |
| Mulhacén | Granada | 3478 |
| Aneto | Huesca | 3404 |
| Veleta | Granada | 3392 |
| Punta de Llardana | Huesca | 3375 |
| La Alcazaba | Granada | 3366 |
| Monte Perdido | Huesca | 3355 |
| Pico Marboré | Huesca | 3328 |
| Pico Perdiguero | Huesca | 3321 |
| Pico de la Maladeta | Huesca | 3309 |
| Forrás: Dirección General del Instituto Geográfico Nacional (España) | ||
Geológiailag, morfológiailag a spanyol tájakat három nagyobb vidékre oszthatjuk:
- Az ország központi részén a Mezeta (Meseta Central Española) felföldje terül el, mely 200 000 km² vidéket foglal magába, 600–1000 méter közötti váltakozó magassággal, átlagos magassága 700–800 méter. A Kasztíliai-választóhegység (Cordillera Central) osztja két részre, melynek vonulatai a Sierra de Gata, a Sierra de Gredos és a Sierra de Guadarrama. Így alakul ki a választóhegységtől északra az Északi-Mezeta (Meseta Septrentional), attól délre pedig a Déli-Mezeta (Meseta Meridional).
- Belső peremhegységek vidéke:
- északon az Asztúriai-hegység, legmagasabb pontja a Torre Cerredo (2648 m, Picos de Europa – masszívum)
- északnyugat-délkeleti irányban az Ibériai-hegységrendszer (Sistema Ibérico), legmagasabb hegye a Sierra de Moncayo (2313 m).
- Külső peremhegységek vidéke:
- Északon a Kantábriai-hegység 1700 méteres magasságával összekapcsolja az Asztúriai-hegyvidéket a Pireneusokkal, a Kantábriai-tenger mentén vonul végig. Legmagasabb csúcsa a Picos de Europa, 2645 m.
- A Galíciai-hegység Spanyolország északnyugati csücskében foglal helyet, rengeteg csipkézett öböllel a partvidéken.
- A Katalóniai-hegység délnyugat felől kapcsolódik ugyancsak a Pireneusok láncaihoz, legmagasabb vonulata a Montseny (1741 m).
- Az Andalúziai-lánchegység vagy Bétikai-Kordilerrák az ország déli részén emelkedik, a Gibraltári-szorostól a Cabo de la Nao fokáig. Az ország legmagasabb hegyei sorakoznak itt.
- A peremhegyvidékhez csatlakoznak az Ebro-medence, a Tajo-medence és a Guadalquivir-medence.
|
Képek
|
Vízrajz[szerkesztés]
A Spanyolországban található több mint 1800 folyam és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. Ezek a rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és az év némely szakaszában ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, átfolyik a központi Mezetán és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). Az északnyugati partvidéket számos, fjordhoz hasonló sziklás benyúlás tarkítja.
A Mezetán keresztül nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño.
Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja.
Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van.[4]
Éghajlat[szerkesztés]
Spanyolország klímáját négy főbb részre oszthatjuk:
- mediterrán: esős tavasz és ősz. Mérsékelt nyár kellemes hőmérséklettel.
- kontinentális: hideg tél (gyakori havazásokkal északon), forró nyár.
- Legmagasabb hőmérsékleti rekordok: Sevilla 47,0 °C, Córdoba 46,6 °C, Badajoz 45,0 °C, Albacete és Zaragoza 42,6 °C, Madrid 42,2 °C, Burgos 41,8 °C, Valladolid 40,2 °C.
- Legalacsonyabb hőmérsékleti rekordok: Albacete -24,0 °C, Burgos -22,0 °C, Salamanca -20,0 °C, Teruel -19,0 °C, Madrid -14,8 °C, Sevilla -5,5 °C.
- óceáni: Az észak-atlanti partvonal mentén. Csapadékos tél, mérsékelt, hűvös nyár.
- szubtrópusi: A Kanári-szigeteken. A hőmérséklet 18 és 24 °C között mozog az egész év során.
- Legmagasabb hőmérsékleti rekordok: Santa Cruz de Tenerife 42,6 °C.
- Legalacsonyabb hőmérsékleti rekordok: Santa Cruz de Tenerife 8,1 °C.
| Barcelona éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 13,4 | 14,6 | 15,9 | 17,6 | 20,5 | 24,2 | 27,5 | 28,0 | 25,5 | 21,5 | 17,0 | 14,3 | |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 4,4 | 5,3 | 6,7 | 8,5 | 12,0 | 15,7 | 18,6 | 19,3 | 16,7 | 12,6 | 8,1 | 5,7 | |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 41 | 29 | 42 | 49 | 59 | 42 | 20 | 61 | 85 | 91 | 58 | 51 | |
| Forrás: [4] | |||||||||||||
| Madrid éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 9,7 | 12,0 | 15,7 | 17,5 | 21,4 | 26,9 | 31,2 | 30,7 | 26,0 | 19,0 | 13,4 | 10,1 | 19,4 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 2,6 | 3,7 | 5,6 | 7,2 | 10,7 | 15,1 | 18,4 | 18,2 | 15,0 | 10,2 | 6,0 | 3,8 | 9,7 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 37 | 35 | 26 | 47 | 52 | 25 | 15 | 10 | 28 | 49 | 56 | 56 | 436 |
| Forrás: Agencia Estatal de Meteorologia | |||||||||||||
| Málaga éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 17,0 | 18,0 | 20,0 | 21,0 | 24,0 | 28,0 | 30,0 | 31,0 | 28,0 | 24,0 | 20,0 | 17,0 | 23,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 7,0 | 8,0 | 10,0 | 11,0 | 14,0 | 18,0 | 20,0 | 21,0 | 19,0 | 15,0 | 11,0 | 9,0 | 13,7 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 70 | 60 | 52 | 44 | 20 | 6 | 0 | 6 | 20 | 57 | 100 | 100 | 535 |
| Forrás: [5] | |||||||||||||
Növény- és állatvilág[szerkesztés]
- Növényvilága: mediterrán flóraterülethez tartozik, kevés az erdőterület, főleg magyaltölgy és paratölgy, píneaerdők aleppóifenyővel és pínea fenyővel, délen agavé, indiai füge, eukaliptusz, törpepálma, olajfa, mirtusz, oleander, citrom- és narancsültetvények, a Mesetán macchia cserjés, bodorrózsa vagy sztyeppés pusztaság.
- Állatvilága: Európában csak itt él dögkeselyű, kaméleon, cibetmacska, védett a spanyol kőszáli kecske és a muflon, délen mérgeskígyó.
Természetvédelem[szerkesztés]
Természetvédelem alatt álló terület nagysága: 9,2% (2003). Az UNESCO bioszféra-programja keretében 14 bioszféra-rezervátumot alapítottak. Több régiót madárvédelmi területté nevezett ki a kormány, hat tengeri terület a Földközi-tengeren különleges védelem alatt áll.
Spanyolországban környezetvédelmi problémát jelent az erdők fogyása, a talajerózió, a tavak elsavasodása, a folyók szennyezése. A turizmus jelentős mértékben hozzájárul a környezet szennyezéséhez, különösen a Földközi-tenger partján, a nyári hónapokban.
Nemzeti parkok[szerkesztés]
- Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana): Huelva és Sevilla, Andalúzia;
- Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada): Granada és Almería, Andalúzia;
- Ordesa és Monte Pérdido Nemzeti Park (Parque Nacional de Ordesa y Monte Pérdido): Huesca, Aragónia;
- Picos de Europa Nemzeti Park (Parque Nacional de Picos de Europa): Asztúria, Kantábria, Kasztília és León;
- Tablas de Daimiel Nemzeti Park (Parque Nacional de las Tablas de Daimiel): Ciudad Real, Kasztília-La Mancha;
- Cabañeros Nemzeti Park (Parque Nacional de las Cabañeros): Ciudad Real és Toledo, Kasztília-La Mancha;
- Aigües Tortes és Lago de Sant Maurici Nemzeti Park (Parque Nacional de Aigües Tortes y Lago de Sant Maurici): Lleida, Katalónia;
- Cabrera Nemzeti Park (Parque Nacional de Cabrera): Baleár-szigetek;
- Teide Nemzeti Park (Parque Nacional del Teide): Tenerife, Kanári-szigetek;
- Garajonay Nemzeti Park (Parque Nacional de Garajonay): La Gomera, Kanári-szigetek;
- Caldera de Taburiente Nemzeti Park (Parque Nacional de de la Caldera de Taburiente): La Palma, Kanári-szigetek;
- Timanfaya Nemzeti Park (Parque Nacional de Timanfaya): Lanzarote, Kanári-szigetek.
- Parque Natural De Las Bardenas Reales ( Navarra )
Természeti világörökség[szerkesztés]
A természeti világörökség részei az UNESCO szerint:
- Garajonay Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, Gomera szigetén;
- Doñana Nemzeti Park Andalúziában;
- Teide Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, Tenerife szigeten a Pico de Teide nevű hegyen.
Egyszerre természeti és kulturális világörökség:
- A Mediterrán-medence sziklafestményei az Ibériai-félszigeten;
- Pireneusok – Mont Perdu / Monte Perdido (Franciaországgal közös);
- Ibiza élővilága és kultúrája a Baleár-szigetekhez tartozó Ibiza szigeten;
Történelme[szerkesztés]
A hódítás hosszú és kemény harcai után az Ibériai-félsziget a Római Birodalom Hispania nevű provinciája lett. A korai középkorban germán uralom alatt állott. Később a behatoló muszlimok hódították meg. Nagyon hosszú, átmeneti vereségeket hozó harcban az északi keresztény királyságok fokozatosan visszaszorították a muszlim uralmat, végül annak utolsó maradványát, Granadát is elfoglalták 1492-ben - abban az évben, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát. Ekkor világbirodalom teremtődött. Spanyolország lett Európa legerősebb hatalma. A világ vezető hatalma volt a 16. században és a 17. század első felében, de a folyamatos háborúk és más problémák fokozatosan aláásták erejét. Franciaország a 19. század elején megszállta Spanyolországot, ami káoszt váltott ki; a birodalom legnagyobb része függetlenné vált Spanyolországtól, ahol folytatódott a politikai instabilitás. A 20. században polgárháború pusztította az országot, azután autoriter kormányzata volt. Ezekben az években az ország stagnált, bár az időszak végét jelentős gazdasági fejlődés jellemezte. 1978-ban a demokráciát helyreállították parlamentáris alkotmányos monarchia formájában. 1986-ban Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz; kulturális reneszánsz és komoly gazdasági növekedés követte a belépést.
Őskor[szerkesztés]
- Az Ibériai-félsziget őslakosai
A történelmi Hispania a jelenlegi Spanyolország, már az ős- és újkőkortól lakott volt. Az ország északi partvidékén, Santander közelében lévő barlangok (Altamira-barlang) az őskőkori ember festményeit rejtik. A 18 méter hosszú és 8 méter széles főterem mennyezetét szarvasokat, vaddisznókat, lovakat és bölényeket ábrázoló élethű festmények borítják - akad köztük két méternél hosszabb is. Az alakokat faszénnel rajzolták meg, majd földfestékekkel élénkvörösre és ibolyaszínűre festették. A kisebb termekben fekete színnel festett és vésett képek is találhatók. A festményeket 1879-ben fedezte fel egy környékbeli földbirtokos, Marcellino de Sautola, aki tűzkőből és állati csontból készült szerszámokat is talált a barlangban. A spanyol és külföldi szakértők eleinte hamisítványnak tartották a festményeket, amelyekről végül csak 1902-ben állapították meg, hogy valóban i. e. 13500 körül készülhettek.
-
Kőrézkori település rekonstrukciója, Los Millares
-
Aranytálak a bronzkorból
Ókor[szerkesztés]
- A római uralom: Hispania
Mivel Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különböző törzsek és civilizációk hódításainak célpontja volt.
A terület őslakói, a vitatott eredetű ibérek, i. e. 800 körül összeolvadtak a Pireneusokon át benyomuló keltákkal (keltiberek). Hispania gazdag érclelő helyei, ideális, hajózható partjai, előnyös földrajzi helyzete vonzották a hajós népeket. Az i. e. 10-11. században a föníciaiak telepeket létesítettek a keleti parton. Ők alapították Malacát (Malága) és Gadest (Cádiz). Az i. e. 7. században görögök jelentek meg a déli és a keleti partvidéken, akiknek később át kellett engedniük a területet a karthágóiaknak.
A második pun háborúban (i. e. 218-201) összeomlott Karthágó hatalma. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet. A római jog, a latin nyelv és a római szokások fokozatosan az élet részei lettek. A rómaiak i. e. 197-ben két provinciát létesítettek: Hispania citeriort, és Hispania ulteriort. A luzitánok Viriathus vezetésével még felkeltek a rómaiak ellen, majd őket a keltibérek követték (Numantia ostroma, i. e. 134-133), de a felkeléseket leverték. A római uralom mélyen átalakította a társadalmat, gazdasági változásokat idézett elő (rabszolgaság, mezőgazdaság, kézműipar, bányászat, kereskedelem, utak építése). A romanizáció legerősebben a Közép-és Dél-Hispaniát hatotta át, északot (a mai Baszkföld) kevésbé. A hispaniai tartományok számos híres egyéniséget adtak a Római Birodalomnak: Marcus Valerius Martialis, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca, Marcus Ulpius Traianus, Publius Aelius Hadrianus. Az i. sz. 4. századtól elterjedt a kereszténység. A római uralomnak a folytonos betörések (szvévek, vandálok, alánok) és a népvándorlás vetett véget a Pireneusi-félszigeten.
-
Mérida ókori római színháza
Középkor[szerkesztés]
- A vizigót korszak
409-ben Hispaniát megtámadták a germán törzsek, és 419-re megalapították a Vizigót Királyságot. A nyugati gótok 711-ig uralkodtak, amikor is a muzulmánok átkeltek a Gibraltári-szoroson és győzedelmeskedtek Roderik, az utolsó gót király felett. 714-re az arab hadsereg az egész félszigetet elfoglalta, kivéve az északi hegyes vidékeket. A déli (Al-Andalus, ahogyan az arabok nevezték) muzulmán megszállás közel 800 évig tartott. Ez alatt az idő alatt a művészetek és tudományok virágoztak, új terményeket és mezőgazdasági technikákat vezettek be, palotákat, mecseteket, iskolákat, kerteket és nyilvános fürdőket építettek. 722-ben Covadongánál, a félsziget északi részén, a vizigót király, Pelayo vezetésével egy kis hadsereggel először győzte le az arabokat. Szimbolikusan ez a csata jelentette a Reconquista, a terület keresztény visszahódításának kezdetét.
- A reconquista
A 13. század végére Kasztília és Aragónia a keresztény hispaniai területek két legerősebb királyságává nőtte ki magát, és 1479-ben egyesült Izabella (Kasztília hercegnője) és Ferdinánd (Aragónia trónörökösének) frigyével. A katolikus uralkodóként ismert pár egyesítette egész Spanyolországot. 1478-ban megalapították a könyörtelenségéről híres spanyol inkvizíciót, kivégezve és elűzve ezzel több ezer zsidót és nem keresztényt. 1482-ben megostromolták Granadát és 10 évvel később az utolsó arab király is megadta magát, beteljesítve ezzel a reconquistát. 1492-ben Izabella és Ferdinánd – az inkvizíció hatása alatt – rendelkezést adott ki a spanyolországi zsidók kiűzéséről (expulsión), amelyet még abban az évben végrehajtottak.
Újkor[szerkesztés]
- A spanyol birodalom fénykora
Spanyolország hatalmas birodalmat épített ki az Újvilágban, Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása után. Arany és ezüst áramlott a spanyol kincstárba Mexikóból és Peruból, miután a hódítók földeket szereztek Kubától Bolíviáig. Spanyolország monopolizálta a kereskedelmet az új gyarmatokkal, és a világ egyik leghatalmasabb nemzetévé vált. Ám ez a protekcionizmus hátráltatta a kolóniák fejlődését és egy sor költséges háborút eredményezett Portugáliával, Angliával, Franciaországgal és Hollandiával.
- Spanyol gyarmatosítás
Az Újvilágba megindult a spanyol konkvisztádorok hada. A portugálokkal ellentétben a spanyolok az Újvilágban már gyarmatokat létesítettek, nem elégedtek meg a partvidék meghódításával. A konkvisztádorok alkirályságokat hoztak létre, amelyek urai kizárólag a spanyol királynak tartoztak felelősséggel.
Elsőként Hernán Cortés vezetett hadjáratot a mexikói aztékok ellen (1519), majd Pedro de Alvarando 1523-ban a majákat hódította meg. 1531-ben Francisco Pizarro a perui Inka Birodalmat döntötte meg. A hódítók hallatlan technikai fölénye, valamint a járványok nyomán az őslakosság alig 15-20%-a maradt életben.
- A birodalom hanyatlása
1808-ban I. Napóleon francia császár seregei behatoltak az országba és a spanyol korona mindinkább elvesztette a gyarmatai feletti uralmat. Egy madridi felkelést követően a spanyolok összefogtak, és öt éven át tartó függetlenségi háborút vívtak a franciák ellen. 1813-ban a francia haderőt végleg kiűzték, és 1814-ben VII. Ferdinánd visszakerült a spanyol trónra. Ferdinánd 20 éves uralkodása alatt visszaállította az inkvizíciót, üldözte a liberálisokat és a konzervatívokat, korlátozta a szólásszabadságot. A spanyol gazdaság pangott, az amerikai gyarmatok pedig kivívták függetlenségüket.
A végzetes 1898-as spanyol–amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását jelentette. Spanyolország vereséget szenvedett egy sor tengeri csatában, ami Kuba, Puerto Rico, Guam és Fülöp-szigetek elvesztését eredményezte. Spanyolország gondjai tovább fokozódtak a 20. század első feléig. 1923-ban, amikor az ország a forradalom küszöbén állt, Miguel Primo de Rivera államcsínyt hajtott végre és 1930-ig katonai diktátorként kormányozta Spanyolországot. 1931-ben XIII. Alfonz, az utolsó király elmenekült az országból. Másnap kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot, amely hamarosan belső konfliktusok áldozatává vált.
A 20. században[szerkesztés]
- A spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra (1936–1975)
Amikor 1936-ban republikánus rendőrök meggyilkolták az ellenzéki nacionalisták vezetőjét, José Calvo Sotelot, a hadsereg jó indokot talált arra, hogy megdöntse a kormányt. A rákövetkező polgárháború alatt (1936–39) a nacionalisták széles körű katonai és pénzügyi támogatást kaptak a nemzetiszocialista Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a megválasztott republikánus kormány csak a szovjet segítségre és kisebb mértékben az értelmiségiekből, művészekből, írókból és a politikailag elkötelezettekből álló Nemzetközi Brigádokra támaszkodhatott. A fasizmus fenyegetése ellenére Anglia és Franciaország a háború kiszélesedésétől félve megtagadta a republikánusok támogatását.
1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a polgárháborút, amely több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves uralma első felében politikailag és gazdaságilag Spanyolország elszigetelődött, a gazdasági recesszió sújtotta az országot. Ez az állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerződés megteremtette a forrásokat az ország gazdaságának felépüléséhez. Az 1970-es években Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlődő gazdasága egész Európában.
Francót, aki sosem szüntette meg a királyságot, 1975-ben bekövetkezett halála után végrendelete szerint I. János Károly (Juan Carlos I) király követte, XIII. Alfonz Bourbon-házi uralkodó unokája. Spanyolországban János Károly reformjainak köszönhetően hamarosan létrejött a parlamenti demokrácia.
1975 után[szerkesztés]
Spanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. 1992-ben az ország újra reflektorfénybe került, Barcelona adott otthont az olimpiai játékoknak, Sevilla az Expo92-nek, és Madridot kiáltották ki Európa kulturális fővárosának. 1996 márciusában José María Aznar és Néppártja (PP) nyerte meg a választásokat, és a mandátumok felét megszerezte a Kongresszusban. Aznar liberalizálta a gazdaságot állami vállalatok privatizációjával, a munkapiac reformjával, növelte a konkurenciaharcot néhány iparágban (főként a telekommunikációban). Aznar első hivatali idejében Spanyolország belépett az Európai Gazdasági és Monetáris Unióba. Ekkor Spanyolország az Egyesült Államokkal és a NATO többi tagjával együtt katonai műveletekben vett részt az akkori Jugoszláviában. Az ország részt vett a boszniai és koszovói békemissziókban is.
Aznar 2000 márciusában újra megnyerte a választásokat és abszolút többséget szerzett a parlament mindkét házában. Ez lehetővé tette Aznarnak, hogy koalíciós partner nélkül alakítson kormányt. Az ország ekkor rendíthetetlen pártfogója lett a terrorizmus elleni harcnak. A 2004-es választásokon Aznar alelnökét, Mariano Rajoyt nevezte ki a Néppárt elnökjelöltjének maga helyett. A március 11-i madridi terrortámadás utóhatásaként a Néppárt a Spanyol Szocialista Munkáspárt javára elvesztette a választásokat és vezetője, José Luis Rodríguez Zapatero lett a miniszterelnök. Zapatero olyan kormányt nevezett ki, ahol ugyanannyi nő és férfi miniszter volt. A 2008-as gazdasági válság hatására bekövetkező illetve felerősödő spanyol problémák (az ingatlanpiaci buborék kipukkadása, a magas munkanélküliség és az egyre nagyobb állami eladósodás) Zapatero bukásához vezettek. 2011 novembere óta a konzervatív Mariano Rajoy volt a miniszterelnök, aki megszorításokkal igyekezett a bajokat orvosolni.
János Károly király lemondott a trónról VI. Fülöp javára.
A 2015. novemberi választások után 111 napon át egyik párt sem tudott koalíciós kormányt alakítani, ezért VI. Fülöp spanyol király 2016-ban rendeleti úton feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki 2016. június 26-ára. [5] A választást a Néppárt nyerte meg, a PSOE a második helyen végzett. [6]
Államszervezete és közigazgatása[szerkesztés]
A parlamentáris demokráciát Franco tábornok halála után állították vissza, 1975-ben, aki az 1939-ben véget ért polgárháború óta irányította az országot. Az 1978-as spanyol alkotmány Spanyolországot alkotmányos monarchiának nyilvánította miniszterelnökkel, aki a kétkamarás parlament, a Cortes Generales vezetője. Ennek tagjait 4 évenként választják. 1981. február 23-án néhányan a hadseregből betörtek a parlamentbe és megpróbálták megdönteni a hatalmat. A katonaság nagy része azonban hűséges maradt I. János Károly királyhoz, aki a Spanyol Hadsereg főparancsnokaként meghiúsította a puccsot.
1982 októberében a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) Felipe González Márquez vezetésével abszolút többséget szerzett a Képviselőházban és a Szenátusban egyaránt. Gonzáles és pártja 13 évig volt kormányon. Ez idő alatt Spanyolország belépett a NATO-ba és az Európai Unióba. Az ország nagy mértékben fejlődött az oktatás, az egészségügy és munkaügy területén is.
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Spanyolország államformája alkotmányos monarchia az 1978. évi alkotmány bevezetése óta. Az állam feje a király, jelenleg VI. Fülöp (spanyolul Felipe VI). A király a fegyveres erők főparancsnoka, kegyelmet gyakorolhat. Vétójoggal rendelkezik a parlamentben. Reprezentatív feladatokat lát el. Nyilvánosságra hozza, illetve jóváhagyja a parlament által hozott törvényeket, kitűzi a választásokat, összehívja és feloszlatja a parlamentet, kinevezi a miniszterelnököt és a kormány tagjait a miniszterelnök javaslata alapján.
Törvényhozás: Az ország kétkamarás parlamenttel rendelkezik, amelynek neve Cortes Generales. A törvényhozó ágat a következők alkotják:
- a Képviselői Kongresszus (Congreso de los Diputados) 350 közvetlenül, 4 évre megválasztott tagja
- a Szenátus (Senado) 259 tagja, melyből 208-at közvetlenül választanak meg, 51-et pedig a területi törvényhozó testületek jelölnek ki, szintén 4 évre.
Végrehajtó hatalom: A végrehajtó hatalmat az uralkodó által javasolt, az Országgyűlés által megválasztott kormányfő által vezetett Miniszterek Tanácsa irányítja.
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Spanyolország közigazgatása háromszintű. Az állam 17 autonóm közösségre (comunidad autónoma), 50 tartományra (provincia), továbbá mintegy 8000 községre (municipio, helyi önkormányzat) oszlik. A két észak-afrikai város, Ceuta és Melilla egyszerre autonóm város és község. Mindezeken kívül a legtöbb autonóm közösségben vannak bizonyos közigazgatási funkciói a comarca nevű területi egységnek, amely a tartománynál kisebb, de általában több községből áll, így az egykori magyar járásokhoz hasonlítható.
Az autonóm közösségek és városok mindegyike saját törvényekkel és több-kevesebb önállósággal kormányozhatja magát. Az autonómia legmagasabb fokáig eljutott közösségek Baszkföld, Galicia, Katalónia és Andalúzia.
Politikai pártok[szerkesztés]
Spanyolország meghatározó jellegű politikai tömörülései:
- Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE)
- Néppárt (PP)
- Konvergencia és Unió (CiU) – katalán párt
- Egyesült Baloldal (IU)
- Baszk Nemzeti Párt (PNV) – baszk párt
- Herri Batasuna (HB) – baszk párt
Védelmi rendszer[szerkesztés]
- Hadsereg
Katonai költségvetés: 9 milliárd USD, a GDP 1,1%-a 2003-ban. Teljes személyi állomány: 77 000 fő (2006-ban), tartalék: 295 000 fő (2000-ben). Mozgósítható lakosság: 10 569 785 fő 2000-ben, melyből 8 481 690 fő alkalmas katonai szolgálatra.
1997 óta a férfiaknak hat hónapos kötelező katonai szolgálati időt ír elő a törvény. 1996 előtt még 9 hónapos szolgálati idő volt. A katonai szolgálatot megtagadók száma évente eléri a 100 000 főt.
Spanyolország 1982-ben lett a NATO tagja, 1986-ban a tagságot népszavazás útján is megerősítették. 1988-ban az Amerikai Egyesült Államok kivonta légierőit a Torrejónban található támaszpontról.
- Az idegenlégió: Spanyol Idegenlégió (Legión Espanola vagy simán La Legión)
- Csendőrség (Guardia Civil): A fegyveres testület 66 000 fős létszámmal rendelkezik, férfiak és nők vegyesen vannak kötelékében (2004).
- Rendőrség (Policia local)
Népesség[szerkesztés]
| Bevándorlók száma Spanyolországban | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | Számuk | Arányuk | |||||||||||||||||
| 1981 | 198 042 | 0,52% | |||||||||||||||||
| 1986 | 241 971 | 0,63% | |||||||||||||||||
| 1991 | 360 655 | 0,91% | |||||||||||||||||
| 1996 | 542 314 | 1,37% | |||||||||||||||||
| 1998 | 637 085 | 1,60% | |||||||||||||||||
| 2000 | 923 879 | 2,28% | |||||||||||||||||
| 2001 | 1 370 657 | 3,33% | |||||||||||||||||
| 2002 | 1 977 946 | 4,73% | |||||||||||||||||
| 2003 | 2 664 168 | 6,24% | |||||||||||||||||
| 2004 | 3 034 326 | 7,02% | |||||||||||||||||
| 2005 | 3 730 610 | 8,46% | |||||||||||||||||
| 2006 | 4 144 166 | 9,27% | |||||||||||||||||
| 2007 | 4 519 554 | 10 % | |||||||||||||||||
| 2008 | 5 220 600 | 11,3% | |||||||||||||||||
Demográfia[szerkesztés]
2007. január 1-jén Spanyolország lakossága hivatalosan 45 116 894 fő volt[7]). Ebből 40 634 326 fő spanyol állampolgár, 4 482 568 fő bevándorló volt. 2007-ben 957 000 fővel (2,12%) növekedett a népesség, így a lakosság száma immár a 46 milliót is meghaladja.[8] Az állam népsűrűsége 91 fő/km², ami a többi nyugat-európai országhoz alacsony, és lakosság eloszlása is aránytalan. A fővárost, Madridot övező területeken kívül a partvidék a legsűrűbben lakott.
A 20. században Spanyolország lakosságának száma megduplázódott, köszönhetően az 1960-as és 1970-es évek látványos demográfiai fellendülésnek.
Az ország átlagos termékenységi rátája (TFR) : 1,28, ami nem éri el a népesség fenntartásához szükséges mértéket (2,1) és egyike a legalacsonyabbaknak a világon. Az, hogy a népesség - ami 2000-ben még csak 40 millió volt - az utóbbi 5 évben mégis évi 700 000 fővel [6] nőtt, csakis a bevándorlásnak köszönhető. Az ország jelenkori fejlődésében a főváros mellett a tengerpartok jutottak előnyhöz – ezért ezek ma is a legsűrűbben lakott területek, ahol 80-500 fő él km²-enként.
- Átlagos népsűrűség: 91 fő/km².
- Népességnövekedési ráta: 0,09%.
- Várható átlagos élettartam: 79 év.
- Csecsemőhalandósági ráta: 4,8‰.
|
Spanyolország népsűrűsége
|
Legnépesebb települései[szerkesztés]
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
Az ország lakosainak 72%-a kasztíliai, 8%-a katalán, ugyanekkora része galíciai, és 2%-a baszk nemzetiségűnek vallja magát.
Az Európai Unió bevándorlásának 50%-a Spanyolországban csapódik le. Spanyolország az Európai Unió belső migrációjának is a célállomása. Legnagyobb bevándorló csoportok: a latin-amerikaiak (1,5 millió), románok (1 millió),[9] marokkóiak (576 000), britek (314 000), németek (163 000), olaszok (134 000), bolgárok (121 000), kínaiak (104 000), portugálok (100 000), franciák (100 000), ukránok (70 000), lengyelek (61 000).
A lakosság 62%-a kasztíliai spanyol. 17% az autonóm Katalóniában élő katalán. A szintén autonóm Galícia lakói, a gallegók aránya 6%. A senkivel sem rokon baszkok, Baszkföld lakói 2%-ot tesznek ki. Szintén 2% az aránya az országban szétszórtan élő cigányoknak. Az országban milliós nagyságrendben élnek a latin-amerikaiak, afrikaiak és kínaiak.[10]
Vallás[szerkesztés]
Bár a spanyol alkotmány második fejezete kimondja, hogy az országnak nincs fő vallása, a legtöbb követője mégis a katolikus egyháznak van. A spanyolok 76%-a vallja magát katolikusnak, 2% valamilyen más vallás követőjének és 19% nem hívőnek vagy ateistának. 2006 októberében a Spanyol Szociológiai Kutatások Központja[11] elvégzett egy közvélemény-kutatást, amely szerint a magát katolikusnak valló emberek 54%-a nem, vagy csak nagyon ritkán jár templomba, 15%-a egy évben néhányszor, 10%-a havonta néhány alkalommal és 19%-a minden vasárnap és néha kétszer is egy héten.
A jelenlegi nagy bevándorlási hullámok ahhoz vezettek, hogy Spanyolországban megnövekedett a iszlám hívők száma, és ma már 1 millió muszlim él az országban. Spanyolország fő területein nem éltek muszlimok századokon keresztül; bár a gyarmati terjeszkedéskor Észak- és Nyugat-Afrikában az elfoglalt területeken iszlám hívők is éltek, főként Spanyol Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Manapság az iszlám a második legjelentősebb vallás Spanyolországban, és körülbelül a népesség 3%-a sorolja magát ehhez a felekezethez.
Nyelvek[szerkesztés]
|
Északi kasztíliai nyelvjárások
Déli kasztíliai nyelvjárások
|
Andaluz – egy kasztíliai nyelvjárás (tájszólás) elnevezése
ARAGONÉS – egyéb újlatin dialektuscsoport (hagyományosan „spanyol nyelvjárás”, mára elismert önálló nyelv) elnevezése
Spanyolországban összesen öt különböző nyelvet (illetve ezek nyelvjárásait), valamint két dialektust beszélnek. A hivatalos államnyelv, amelyet mindenki beszél, a kasztíliai spanyol. A bonyolult ősi és nem indoeurópai eredetű baszk nyelv kivételével valamennyi nyelv és dialektus a latin nyelvből származik. A spanyol államnyelv mellett a katalán, a galiciai (amely tulajdonképpen portugál nyelvváltozat), valamint a baszk hivatalos nyelvek a saját autonóm közösségeikben. Az ötödik nyelv a katalánnal közeli rokonságban lévő okcitán, amelynek gascon dialektusát (spanyolországi sztenderdizált változata az aráni) a Pireneusok Aran-völgyében beszélik. Az asztúriai és az aragóniai a kasztíliaival közeli rokonságban lévő középkori dialektusok folytatásai, erősen visszaszoruló helyzetben. Az utóbbi három nyelvváltozat hivatalos elismert és állami védelemben részesül, azonban nem rendelkezik hivatalos státusszal.
Gazdaság[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A mezőgazdaság fontos szerepet játszik az ország gazdasági életében, különösen a földművelés jelentős. A campo secano-n (száraz föld) külterjes, öntözés nélküli gazdálkodást folytatnak, legfőbb terményei az árpa, a búza és hüvelyesek. A campo regadío-n (öntözött föld) belterjes, öntözéses gazdálkodású területén citrusfélék, gabona, olajbogyó, szőlő és zöldségfélék teremnek. Olíva termesztésében Spanyolország a világon az első, mintegy egymillió tonna évi terméssel. Kiemelkedő bor- és olívaexportja, pezsgőexportjában Európában Katalónia tölt be vezető helyet, Franciaországot követi.
Állattenyésztése alacsony színvonalú: juh, selyemhernyó, sertés. Számottevő a halászat, mely fontos szerepet játszik a népgazdaságban, bár az 1980-as évek óta a spanyol halászatot is korlátozza az Európai Unió előírása. Legfontosabb központok az Atlanti-óceán partja Galíciánál és a Kanári-szigetek. Főleg tonhal, szardínia, tengeri csuka, makréla, szardella, tintahal és kagyló a spanyol halászok zsákmánya.
Ipar[szerkesztés]
Bányászata: Spanyolországban főleg az északi vidékeken, Galíciában, Asztúriában, Baszkföldön illetve a délebbre eső területek közül a Sierra Morena hegyében és a Bétikai-Kordilerrákon foglalkoznak bányászattal. Bányászati központok: szén – Oviedo, vasérc – Bilbao, Santander, réz – Andalúzia. További nyersanyagok: urán, kőolaj, földgáz, só. Higany termelésben első a világon.
Energiaforrása a hazai feketekőszén kitermelésén alapul, de az atomerőművek és vízerőművek is fontos szerepet játszanak. 53,25% a villamosáramnak hőerőművekből származik, 16,40% vízerőművekből, 23,77% atomerőművekből. Spanyolország déli részén már üzembe állítottak napkollektorokat.
Nyersanyagaira fejlődő ipar települt. Vaskohászat: centruma Bilbao, Avilés. Gépgyártás: főleg járműipar, gépkocsigyártás – centruma: Barcelona, vasúti járművek gyártása és hajógyártás. Vegyipar: kénsavgyártás, műtrágya előállítása, gyógyszergyártás, gumigyártás. Könnyűipari vezető iparágazatai: textilipar (centruma Katalónia) és az élelmiszeripar. Fontos a halfeldolgozás.
Szolgáltatóipar[szerkesztés]
A szolgáltató szektorban a foglalkoztatottak 57%-a dolgozik.
Idegenforgalom[szerkesztés]
Kiemelkedő jelentőségű állami bevételforrás az idegenforgalom (turizmus). Spanyolország turisztikai vonzását egyrészt tengerpartjai, másrészt kultúrájának sokszínűsége alapozza meg. 2000-ben az ország vezető helyen állt a világörökség kincseinek ranglistáján, ekkor 38 volt számuk.
- Fő idegenforgalmi központok: a Costa Brava, a Costa del Sol, a Baleár-szigetek (sp. Islas Baleares) és a Kanári-szigetek (sp. Islas Canarias).
- Látogatók létszáma: 1978-ban még csak 3 millió külföldi látogatott az országba, ez manapság 49-54 millió turista/év. 1998-ban 57 millió látogató tette a világ 5. leglátogatottabb és Európa 2. leglátogatottabb országává (az első Franciaország volt). 2005-ben 55,5 millió turista kereste fel, ebből 14,5 millióan Katalóniában jártak. Legfontosabb küldő országok: Franciaország, Portugália, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország.
- Bevételek: A 12-15 milliárd USD idegenforgalomból származó bevétel egy részét útépítésre és a helyi iparágak fejlesztésére fordítják. Az idegenforgalom részesedése a nemzeti termékből: 21,2% (1989).
Külkereskedelem[szerkesztés]
- Importált termékek: üzemanyag, gépek, közlekedési eszközök, élelmiszer.
- Exportált termékek: nyersanyagok (vas és acél), gépek (személygépkocsi, tehergépjármű), mezőgazdasági termékek (olíva, citrusfélék, bor), textiltermékek, közszükségleti cikkek.
- Fontos külkereskedelmi partnerei: Franciaország, Németország, Olaszország, Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, Kína és Dél-Amerika.
Legfőbb kereskedelmi partnerek (2012-ben):[12]
- Export: Franciaország 16.8%, Németország 10.8%, Olaszország 7.7%, Portugália 7.1%, Egyesült Királyság 6.5%
- Import: Németország 11.8%, Franciaország 11.5%, Olaszország 6.7%, Kína 5.6%, Hollandia 5.4%
Közlekedés[szerkesztés]
Közúti közlekedés[szerkesztés]
A spanyol közutak hossza 2003-ban 666 300 km volt. Az autópályák hossza kb. 3000 km, főleg az északi területek és a Földközi-tenger partja rendelkezik kiépült pályarendszerrel.
Vasúti közlekedés[szerkesztés]
A sínek hossza 15 288 km (2008), részben állami, részben magánkézben, cégek tulajdonában van. Az országban a nyomtávolság 1668 mm-es, szemben az európai standard 1435 mm-rel. Emiatt a francia határon nyomtávváltásra van szükség.
1992-ben elkészült az ország első nagysebességű vasútvonala is, a Madrid–Sevilla nagysebességű vasútvonal, mely az AVE hálózat első szakasza volt. 2004-ben a Madrid-Barcelona közötti vonal nyílt meg. Jelenleg az AVE hálózat hossza 2056 km.
Nemzeti vasúttársasága a RENFE.
Vízi közlekedés[szerkesztés]
19 nagy kikötője közül a legfontosabbak Barcelona és Bilbao kikötői. Valencia, Gijón és Palma de Mallorca ugyancsak jelentős forgalmat mutat fel. Kereskedelmi hajóflottája 144 hajóból áll (2004).
Légi közlekedés[szerkesztés]
Az országban 93 repülőtér van. A nemzetközi légi közlekedésben a legfőbb szerepet Madrid és Barcelona repülőterei töltik be. További nemzetközi repterek: Málaga, Alicante, Palma de Mallorca, Las Palmas de Gran Canaria, Santa Cruz de Tenerife – a turizmusban fontosak. Santiago de Compostela és Sevilla repülőterei is nagy forgalmat bonyolítanak le.
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
- Analfabéták: 5% alatti érték.
- Ingyenes és kötelező oktatás 6-16 éves korúak számára: gyermekiskola (escuelas infantiles) 3-5 éveseknek, általános iskola 6-11 éveseknek, középiskola 12-16 éveseknek, felsőfokú képzés (curso de formación profesional) 1 vagy 2 évig, bejutni az egyetemre a bachilleratus letételével lehet. Az egyetem 3 ciklusú: első ciklus (2,3 kurzus) diplomatura, második ciklus (még 2,3 kurzus) licenciatura; harmadik ciklus a doktorképző.
- Az ország híres vagy ősi felsőoktatási intézményei: Madridi Műszaki Főiskola (1971), Barcelonai Egyetem (1450), Granadai Egyetem (1526), Salamancai Egyetem (1218), Sevillai Egyetem (1502) és a Valenciai Egyetem (1500). (zárójelben az alapítás dátuma)
- Tudományos intézmények: Real Académia Española
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Könyvtárak[szerkesztés]
- Madridi Nemzeti Könyvtár: 1712-ben alapított intézmény, mely korábban királyi könyvtár volt, a legnagyobb az országban mintegy 4 milliós könyvgyűjteményével.
- A Madridi Királyi Palota könyvtára: 1760-ban alapított gyűjtemény, mely sok értékes 16. századi kéziratot és egyéb ritkaságot őriz.
- El Escorial könyvtára: ritka köteteiről híres gyűjtemény.
- A Toledói Katedrális archívuma és könyvtára: 3000, a 8-9. századból származó kézirata és több mint 10 000 db 11. századi dokumentuma nevezetes.
Múzeumok[szerkesztés]
- Prado (Madrid) : a világ legnagyobb művészeti kincsestára a Madridi Nemzeti Múzeum El Greco, Velázquez, Murillo, Goya, Botticelli, Tiziano, Rembrandt és más alkotók felbecsülhetetlen értékű műveivel. Az ország egyik leglátogatottabb múzeuma.[13]
- Szófia Királyné Kulturális Központ (Madrid): Nemzeti Múzeum, elsősorban 20. századi műveket mutat be, itt állították ki Picasso Guernicáját, J. Gris, Miró, Dalí festményeit, Julio González és Gargallo szobrait. A század második feléből Chillida és Tápies illetve még sok más művész alkotásait őrzi.
- Nemzeti Archeológiai Múzeum (Madrid): 1895-ben nyitotta meg kapuit, gazdag anyaga kelta, pun, görög, római, ókeresztény és vizigót archeológiai emlékeket, festményeket és szobrokat, középkori és modern iparművészeti kincseket, illetve éremgyűjteményt őriz.
- Hispán-Muszlim Művészet Nemzeti Múzeuma (Granada): 1962 óta működik az Alhambrában, a középkori iszlám kultúra értékeit mutatja be.
- Nemzeti Szobormúzeum (Valladolid): két épületben állították ki a 13-18. század illetve a 15-18. század értékes szobrait bemutató tárlatot. A szobrok mellett festmények is helyet kaptak a múzeumban.
- Nemzeti Iparművészeti Múzeum (Madrid): 19. századi épületben kapott helyet a kerámiákat, üvegtárgyakat, bőripari alkotásokat felvonultató, főleg 19-20. századi érdekességeket bemutató gyűjtemény.
- Természettudományi Nemzeti Múzeum (Madrid): 1752-ben VI.Ferdinánd alapította meg anyagát, mely geológiai, paleontológiai, zoológiai érdekességek, és ásványkiállítás. A legrégebbi fosszília 550 millió esztendős.
- Királyi Palota (Madrid): V. Fülöp megbízásra készült épület, kiállítása III.Károly lakosztályai, a kápolna, a Bourbon-termek, az értékes németalföldi gobelingyűjtemény, festménygyűjtemény, Királyi könyvtár, Fegyvertár és a kertben a királyi hintókat bemutató Kocsimúzeum.
- San Lorenzo de El Escorial királyi kolostor (Madrid): II. Fülöp a 16. században éppíttette az épületegyüttest, melynek látnivalói a templom, a Habsburg királyok panteonja, a királyi hercegek és hercegnők sírhelye, a sekrestye, a káptalantermek, a Régi Templom, a könyvtár, a Csaták terme, II. Fülöp magánlakosztályai és az Új Múzeum , mely képtárból és Építészeti Múzeumból áll.
- La Granja de San Ildefonso Királyi Palota (Segovia):
- Katalán Nemzeti Archeológiai Múzeum (Barcelona): 1990-ben alapított múzeum Barcelona, Gerona, illetve Empúrias, Olérdola és Ullastret romjainak gyűjteményéből. Görög, római, ókeresztény, hispán-vizigót emlékeket őriz.
- Archeológiai Múzeum (Sevilla): 1879-ben megalapított gyűjtemény, anyaga részt vett az 1929-ben tartott Iberoamerikai Kiállításon is. Érdekessége a mitikus Tartesszosz civilizációjának bemutatása.
- Szefárd Múzeum (Toledo): a 14. századi Sámuel Lévi zsinagógában kapott helyet a középkori szefárd hagyományokat és kincseket bemutató kollekció.
- Amerika Múzeum (Madrid): 1965-ben alakult meg az Újvilág tárgyait, művészeti alkotásait, hagyományait összegyűjtő kiállítás, a maja és inka kultúrát mutatja be.
- Katalónia Nemzeti Múzeuma (Barcelona): Az 1929-ben eredetileg a Világkiállításra épült palotában nyílt meg a katalán nemzeti örökséget ismertető hatalmas múzeum. Az épületben a művészeti, a modern művészeti gyűjtemények mellett numizmatikai kiállítás is látogatható. A román festészet és szobrászat egyik leggazdagabb gyűjteménye a világon.
- Szépművészeti Múzeum (Bilbao): 1905-ben bilbaói pénzemberek hozták létre két épületben. Egyik a klasszikus, másik a modern festészetet mutatja be. Olyan művészek képei kaptak itt helyet, mint El Greco, Ribera, Murillo, Zurbarán, Goya, Gauguin, Bacon, Tápies vagy a baszk Regoyos, Zuloaga, Arteta és Chillida.
- Szent Ferdinánd Királyi Művészeti Akadémia (Madrid): VI. Ferdinánd alapította művészeti gyűjtemény El Greco, Morales, Juan de Juanes, Ribera, Zurbarán, Murillo, Velázquez, Goya, Rubens festményeivel és freskóival, Pedro de Mena, Bennliure, Gargallo szobraival.
- Thyssen-Bornemissza Múzeum (Madrid): festészeti tárgyú gyűjtemény, mely a 14-20. század anyagát dolgozza fel. A Villahermosa-palotában kapott helyet a privát tulajdonú múzeum, mely 700 művész alkotásait tárja a látogatók elé. Ghirlandaio, Van Eyck, Dürer, Caravaggio, renoir, Degas, Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Picasso, Juan Gris, Miró alkotásaiban gyönyörködhetnek.
- Thyssen-Bornemissza Gyűjtemény (Barcelona): a Santa Maria de Pedralbes kolostorában állították ki a madridi gyűjtemény 72 darabját, köztük Fra Angelico, Velázquez, Tiziano, Tiepolo és Rubens művét. 1992 óta működik a tárlat.
- Santa Cruz Múzeum (Toledo): 1961-ben került a tartományi archeológiai múzeum az épületbe, mely a félsziget hispán-római, vizigót, arab és mudéjar kultúráját illetve El Greco és Ribera műveit mutatja be a közönségnek.
- Művészeknek állított emlékmúzeumok: El Greco háza és múzeuma (Toledo), Salzillo-múzeum (Murcia) Sorolla-múzeum (Madrid), Zuloaga-múzeum (Zumaia, Guipuzcoa), Pablo Gargallo-múzeum (Zaragoza), Pablo Picasso-múzeum (Barcelona), Joan Miró Alapítvány (Barcelona), Pilar és Joan Miró Alapítvány (Palma de Mallorca), Dalí Színházmúzeum (Figueras), Antoni Tápies Alapítvány (Barcelona).
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Spanyolország gazdag hagyományai tükröződnek abban is, hogy az UNESCO sok épített helyszínt nyilvánított világörökséggé:
- Córdoba történelmi központja;
- Az Alhambra, az El Generalife és az Albaicín Granada városban;
- A burgosi katedrális;
- Az Escorial kolostor és környezete Madrid tartományban;
- Antoni Gaudí munkái Barcelonában;
- Észak-Spanyolország paleolitikus barlangi művészete (az Altamira-barlang és más lelőhelyek);
- Segovia óvárosa és római vízvezetéke;
- Oviedo és az Asztúriai Királyság műemlékei Asztúriában;
- Santiago de Compostela óvárosa;
- Ávila óvárosa és a városfalon kívül fekvő templomai;
- Aragónia mudéjar stílusú építészete Aragóniában;
- Toledo történelmi óvárosa;
- Cáceres óvárosa;
- A katedrális, az Alcázar és az Archivo de Indias Sevillában;
- Salamanca óvárosa;
- A Poblet-kolostor (cisztercita kolostor Katalóniában);
- Mérida régészeti műemlékei (római kori és középkori);
- A Santa María de Guadalupe királyi kolostor;
- A Santiago de Compostelába vezető zarándokút;
- Cuenca történelmi városrésze;
- A valenciai Selyembörze, (La Lonja de la Seda de Valencia), a mai tőzsde;
- Las Médulas Léonban;
- A Katalán Zene Palotája (Palau de la Música Catalana) és a Szent Kereszt és Szent Pál Kórház (Hospital de Sant Pau) Barcelonában;
- Yuso és Suso Szent Milán-kolostorai;
- A Mediterrán-medence sziklafestményei az Ibériai-félszigeten;
- Pireneusok – Mont Perdu / Monte Perdido (Franciaországgal közös);
- Alcalá de Henares egyeteme és történelmi környezete;
- Ibiza élővilága és kultúrája Ibiza szigeten;
- San Cristóbal de La Laguna Tenerife szigeten;
- Elche pálmaligete;
- Lugo városfala;
- Atapuerca régészeti feltárása;
- Vall de Boí katalán-román stílusú templomai;
- Tárraco régészeti feltárása;
- Aranjuez kultúrtáj;
- Úbeda és Baeza reneszánsz műemlékei;
- Vizcaya-híd;
- Herkules tornya La Coruña városban.
Művészetek[szerkesztés]
Építészet
Jellegzetesen spanyol földön kialakult építészeti, művészeti irányzatok: a mozarab stílus, a mudéjar stílus, a platareszk stílus. Spanyolországban született a barokk. A spanyol építészet leghíresebb spanyol képviselői: José Churriguera, Juan de Herrera, Ventura Rodríguez és Juan de Villanueva. Az organikus építészet meghatározó egyénisége: Antoni Gaudí i Cornet (1852–1926) katalán építész. A modern, 20-21. századi építészet kimagasló alakjai: Ricardo Bofill, Josep Lluis Sert és Santiago Calatrava.
Képzőművészetek
A legnevesebb spanyol festők, szobrászok: Diego Velázquez (1599–1660) andalúz festő, El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) (1541–1614) görög származású festőművész, Francisco Goya (1746–1828), a romantika meghatározó festőalakja, Ignacio Zuloaga (1870–1945) baszk képzőművész, Juan Gris (1887–1927) a kubizmus képviselője, a rendkívül termékeny Pablo Picasso (1881–1973) andalúz festő, Joan Miró (1893–1983) katalán szürrealista festő, és a „szürrealizmus atyjaként” ismert Salvador Dalí (1904–1989) festő, szobrász, ékszerkészítő.
Irodalom
- A mai spanyol földön született irodalom legkiemelkedőbb alakjai az ókorban: Martialis (40–101) bilbilisi születésű és Lucius Annaeus Seneca (i. e. 4 – i. sz. 65) hispániai származású rómaiak voltak. Ők még latinul írták alkotásaikat.
- A spanyol irodalom virágkora, a „Siglo de Oro” vagy magyarul „Aranyszázad” Miguel de Cervantes (1547–1616), Lope de Vega (1562–1635) komédiaíró, Pedro Calderón de la Barca (1600–1681) eposzteremtő és Gracián y Morales (1601–1658) korszaka.
- Irodalmilag újat az 1800-as évek vége hozott a 98-as nemzedék képviselőivel, kiemelkedő alkotók a prózairodalomban Miguel de Unamuno (1864–1936) baszk származású esszéista és José Ortega y Gasset (1883–1955) esszéíró.
- A költészet világhírű egyénisége az andalúziai Federico García Lorca (1898–1936). Spanyolország több Nobel-díjas íróval is büszkélkedhet, mint Juan Ramón Jiménez (1881–1958, 1956 Nobel-díj) és Jorge Guillén (1977 Nobel-díj).
Filmművészet
Az első spanyol film 1897-ben készült, az első hangosfilm 1932-ben. A modern európai filmművészet kiemelkedő mesterei: Luis Buñuel (1900–1983), Carlos Saura (1932–) és Pedro Almodóvar (1949-, többszörös Oscar-díjas) rendezők.
Tánc, zene
A tánc és a zene a spanyol folklór legismertebb elemei, vidékenként eltérő ritmusok, dallamok terjedtek el. Kedvelt spanyol népi táncok: a kasztíliai charrada és rueda, a galíciai munyeira és alborada, az andalúziai flamenco, fandango, sequidilla, sevillana, bolero és zapateado, a katalán sardanya, az aragóniai jota, az asztúriai danza prima és giraldilla, a baszk aurresku harci tánc, a ezpata dantza kardtánc és a zorziko.
A spanyolországi zeneművészet kiválóságai: Manuel de Falla (1867–1946) zeneszerző, Pablo Casals (1876–1973) katalán csellóművész, Fernando Sorr gitárművész, Andrés Segovia (1893–1987) gitárművész, Paco de Lucía (1947–) gitárművész, Carlos Montoya gitárművész. Az operaszínpad világhírű előadói: Plácido Domingo (1941–), José Carreras (1946–) és Montserrat Caballé (1933–).
Hagyományok[szerkesztés]
Az ország mindennapi életében nagy szerepet játszanak a színpompás népi ünnepek (fiesta), a vallási eredetű romériák, a helyi látványos több napos vigasságok. Minden városnak megvan a maga szentje, és annak az adott szent napjának ünnepe, azaz a fiesta mayor. Az egyik legszínesebb spanyol népünnepély a feria, azaz országos vásár, melyet minden évben, minden fontos helyen megrendeznek.
Spanyolország legnevezetesebb tradíciója a bikaviadal (corrida de toros). Az országban több mint 300 aréna szolgálja a véleményeket megosztó „nemzeti sportot” vagy a tüntetők és környezetvédők szerint „véres mészárlást”. Az újságokban a sportrovatokban szerepel. Az ország első nagy arénája Madridban épült fel 1749-ben. A hagyomány változó megítélését jelzi, hogy Katalóniában (gyakorlatilag Barcelonában) az autonóm parlament 2012. január 1-jétől a bikaviadalokat betiltotta.[14]
Elterjedt népi labdajáték a Baszkföldről származó pelota, amelyet ma már az ország más területein is szívesen játszanak, és a fallabdához hasonlítható.
Szokások - illemtan[szerkesztés]
- A spanyolok délután fél kettő és fél öt között fogyasztják el az ebédet, majd a pihenő (szieszta) következik.
- A spanyolok nem szeretnek egyenes "nem"-et mondani, a legerősebb tagadó válaszuk: "Majd meglátjuk!"
- Az emberek általában étteremben látják vendégül a partnereiket. Az otthonukba szóló meghívás a nagyrabecsülés jele és ilyenkor illik a háziasszonynak ajándékot vinni (pl. csokoládé, cukrászsütemény vagy bor, mindez díszcsomagolásban), a gyerekeknek pedig édességet.
- A dáliáról és a krizantémról a halál jut a spanyolok eszébe, nem jó ötlet ilyen virágot vinni a vendéglátónak.
- A vacsora nem tart túl sokáig, de többnyire 10 után ér véget.
- Az étkezések alkalmával először a nőket és az idősebbeket szolgálják ki.
- A tányéron ételt hagyni sértésnek számít, főleg családi vendégségben.
- Ha felnőtt ember jártában (az utcán) eszik az nagyfokú illetlenség.
- Ha ajándékot kapunk, azonnal bontsuk ki a csomagot.
- Ne bíráljuk a bikaviadalokat, mert a spanyoloknál ez művészetnek számít. Ne firtassuk a magas adókat a vallási kérdéseket, továbbá nem érdemes a családról vagy a II. világháború alatti spanyol semlegességről érdeklődni. Politikai összehasonlításokba sem érdemes belemenni. Kedvelt beszélgetési téma lehet a sport, az utazás, a kultúra, a történelem dicső emlékei. Értékelik, ha a külföldi spanyolul próbál beszélni.
- Beszélgetésnél a szemkontaktus fontos. Ha elmulasztjuk, akkor nem tekintenek minket őszintének és komolynak.
- Az amerikai OK. kézjel itt trágárságnak minősül, a felfelé mutatott hüvelykujj pedig a baszk szeparatista mozgalom támogatását jelenti.
- Nem ajánlott ásítozni és nyújtózkodni mások előtt.
- A spanyol partnerünk időnként belevághat a szavunkba, de ez nem modortalanságnak, hanem inkább feszült érdeklődésnek tudható be.
- Ha egy spanyolnak szívességet teszünk, egy életre szóló barátot szerezhetünk magunknak.
Gasztronómia[szerkesztés]
Az Ibériai-félsziget déli részén terem a zöld olívabogyó, ezt használják koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez egyaránt. Leveseik a hideg gazpacho és a meleg, húsos cocido, a két levesfajtát sokféleképpen készítik. Spanyolország legismertebb étele a paella a sáfránnyal sárgára színezett jó minőségű rizs, ehhez különféle zöldséget, halat, rákot, kagylót és húst adnak. A paellának ugyancsak sok változata kedvelt, közismert a valenciai paella. Húsételek közül birkát, bárányt, marhát, borjút, sertéshúst, csirkét fogyasztanak. Speciális spanyol étel a bikaviadalokon elhullott állatból feldolgozott bikahús. Salátából elterjedt a zöldsaláta, a paprika, a paradicsom, az uborka, a rizs, a karfiol, és a gyümölcsök felhasználásával készített saláták. Desszertként gyümölcs, gyümölcssaláta, puding, fagylalt kerül az asztalra.
Bárokban kóstolható meg a sörkorcsolyaként készített ún. tapas, melyet italok mellé szervíroznak.
A spanyolok borkedvelő és sörfogyasztó nép. Boraik közt főleg könnyű száraz, némileg fanyar ízhatásúakat találunk. A jerez (mi sherry néven ismerjük) a tokaji borok ízvilágára emlékeztet édes és száraz változattal. Speciális spanyol alkoholtartalmú ital a bólészerű sangria, melyet gyümölcsökkel, fanyar vörösborral készítik, bolondítottabb fajtája a pezsgős sangria (sangria especial).
A spanyolok korán reggeliznek, nem túl bőségesen, viszont az ebéd és a vacsora – főleg nyáron – későbbi órákban zajlik.
Sport[szerkesztés]
XXV. Nyári Olimpiai Játékok 1992[szerkesztés]
Labdarúgás[szerkesztés]
A spanyol labdarúgó válogatott 1964-ben, 2008-ban és 2012-ben megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot, 2010-ben pedig a labdarúgó Világbajnokságot. A válogatott mellett rendkívül sikeresek a spanyol klubcsapatok. A bajnokság három legsikeresebb csapata, amely eddig minden szezont az első osztályban töltötte, a Real Madrid, a Barcelona és az Athletic Bilbao. További nevesebb spanyol csapatok: Valencia, Atlético Madrid, Sevilla
Tenisz[szerkesztés]
- Rafael Nadal (a világranglista 1. helyezettje)
- Fernando Verdasco (a világranglista 6. helyezettje)
Formula-1[szerkesztés]
A Formula–1 már szinte a kezdetektől képviselteti magát az országban. A Spanyol Nagydíjat már a sorozat második évében, 1951-ben megrendezték Pedralbesben. Később Jarama és Montjuïc között változott a helyszín, előbbi a páros, utóbbi a páratlan években adott otthont a versenynek. 1976-tól csak Jaramában indultak. 1981-től öt évig egy újabb helyszín, Circuito Permanente de Jerez rendezte a nagydíjat. Néhány évig egyébként az Európai Nagydíjat is Jerezben rendezték. 1991-től a jelenlegi helyszínen, a Circuit de Catalunya elnevezésű Barcelonához közeli versenypályán folyik a verseny.
Az F1 legismertebb spanyol versenyzője Fernando Alonso. Karrierjét a Minardiban kezdte, még 2001-ben. Egy év tesztpilótai szerződés után a Renault-hoz került, ahol 2005-ben és 2006-ban egyaránt világbajnoki címet szerzett, megszakítva Michael Schumacher ötéves egyeduralmát. 2010 óta a Ferrarinál szerepel. Rajta kívül két spanyol szerepelt az utóbbi években, Jaime Alguersuari és Pedro de la Rosa akik jelenleg tesztpilóták.
MotoGP[szerkesztés]
A MotoGP-ben az F1-gyel ellentétben több spanyol vonatkozású siker lelhető fel. A 70-es és 80-as években két rendkívül sikeres spanyol versenyző, Jorge Martínez és Ángel Nieto uralták az alsóbb kategóriákat. Utóbbi tizenhárom világbajnoki cínével a mai napig az örökranglista második helyén áll, és több más összevetésben is rendkívül jó. A közelmúlt, illetve a jelen legsikeresebb versenyzői a kétszeres világbajnok Àlex Crivillé, a még ma is versenyzők közül pedig a háromszoros győztes Dani Pedrosa, az ugyancsak háromszor első Jorge Lorenzo vagy a 2010-es 125 köbcentiméteres világbajnok Marc Márquez.
Itt is rendeznek Spanyol Nagydíjat, aminek nagyrészt Jerez adott otthont. Néhány évben a versenyt Jaramában, illetve Montjuïcben rendezték.
Rali[szerkesztés]
A rali-világbajnokság 1990-es és 1992-es világbajnoka Carlos Sainz volt egy Toyota Celica volánjánál. Később többször végzett a második és harmadik helyeken is. Jelenleg a Dakar-ralin indul, amelyet 2010-ben meg is nyert. A katalán rali jelenleg is tagja a versenynaptárnak.
Az IRC spanyol versenyét Asztúriában rendezik. A sorozat 2007-es győztese Enrique García Ojeda.
Ünnepek[szerkesztés]
Spanyolországi ünnepek:[16]
- Január 1. Újév (Día del Año Nuevo)
- Január 6. Vízkereszt (Día de Los Reyes, Epifanía) (Andalúzia, Asztúria, Kantábria, Kasztília-La Mancha, Madrid)
- Január 22. Szent Vince napja (Día de San Vicente) (Valencia)
- Február 28. Andalúzia napja (Día de Andalucía)
- Március 1. A Baleár-szigetek napja (Día de Las Islas Baleares)
- Március 19. Szent József napja (Día de San José) (Aragónia, Baszkföld, Extremadura, Galicia, Kasztília-La Mancha, Kasztília és León, Madrid, Murcía, Navarra, Valenciai Közösség)
- Április 4. Baszkföld nemzeti ünnepe (Día del País Vasco)
- Nagycsütörtök (Jueves Santo) (Andalúzia, Aragónia, Asztúria, Baleár-szigetek, Baszkföld, Extremadura, Galicia, Kanári-szigetek, Kasztília-La Mancha, Kasztília és León, La Rioja, Madrid, Murcía, Navarra)
- Nagypéntek (Viernes Santo)
- Húsvétvasárnap (Día de Pascua)
- Húsvéthétfő (Lunes de Pascua) (Baszkföld, Katalónia, La Rioja, Navarra, Valenciai Közösség)
- Április 23. Szent György napja (Día de San Jorge) (Aragónia, Kasztília és León)
- Május 1. A munka ünnepe, Majális (Fiesta del Trabajo)
- Május 2. Madrid napja (Día de la Comunidad Madrid)
- Május 17. A galiciai nyelv és kultúra napja (Día de las Letras Gallegas) (Galicia)
- Jézus Mennybemenetelének Ünnepe (Día de Ascensión) – A Pünkösdöt megelőző vasárnap; helyenként 10 nappal Pünkösd előtt, Áldozócsütörtökön tartják.
- Pünkösdvasárnap (Día de Pentecostés)
- Pünkösdhétfő (Lunes de Pentescostés) (Barcelona)
- Május 30. A Kanári-szigetek napja (Festividad del Día de Canarias)
- Május 31. Kasztília-La Mancha napja (Día de la Región de Castilla-La Mancha)
- Úrnapja (Día del Corpus) – A Pünkösd utáni második csütörtök.
- Június 9. La Rioja tartomány napja (Día de La Rioja)
- Június 9. Murcía tartomány autonómiájának napja (Día de la Región de Murcía)
- Június 24. Keresztelő Szent János ünnepe (Día de San Juan) (Katalónia)
- Július 7-14. között. San Fermín napja, Bikafuttatás (Fiesta de San Fermín, Encierro de los Toros) (Pamplona)
- Július 25. Szent Jakab apostol, Spanyolország védőszentje (Santiago Apóstol) (Baszkföld, Galicia, Kanári-szigetek, Kasztília és León, La Rioja, Madrid, Navarra)
- Július 28. Kantábria napja (Día de las Instituciones de Cantabria)
- Augusztus 15. Nagyboldogasszony (La Asunción de la Virgen) (Andalúzia, Asztúria, Kanári-szigetek, Kantábria, Madrid)
- Szeptember 8. Extremadura napja (Día de Extremadura)
- Szeptember 8. Asztúria napja (Día de Asturias)
- Szeptember 11. A Katalán Nemzet Napja (Día Nacional de Cataluña) (Katalónia)
- Szeptember 15. Fájdalmas Szűzanya ünnepe (Nuestra Señora de la Bien Aparecida) (Kantábria)
- Október 9. A Valenciai Közösség napja (Día de la Comunidad Valenciana)
- Október 12. Amerika fölfedezésének napja (1492), Nemzeti Ünnep (Fiesta Nacional de España)
- November 1. Mindenszentek Ünnepe (Todos los Santos)
- December 3. Navarra tartomány napja (Día de Navarra)
- December 6. A Spanyol Alkotmány Napja (1978), Nemzeti Ünnep (Día de la Constitución Española)
- December 8. Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe (La Inmaculada Concepción)
- December 25. Karácsony (Navidad)
- December 26. Szent István napja (San Esteban), Karácsony másnapja (Baleár-szigetek, Katalónia)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ http://www.ine.es/prensa/np948.pdf
- ↑ Összedől a spanyol gazdaság? – FN.hu, 2008. július 21.
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ http://www.t-zones.hu/cimlap/20160503-parlament-spanyolorszag-valasztasok.html
- ↑ http://magyarhirlap.hu/cikk/59389/A_konzervativ_Neppart_gyozott_Spanyolorszagban
- ↑ http://www.ine.es/prensa/np457.pdf – La población empadronada en España supera los 45 millones de personas a 1 de enero de 2007, Instituto Nacional de Estadística. Kiadva 2007. június 11-én.
- ↑ erdély ma - Rekordmértékű népességnövekedés Spanyolországban
- ↑ [1]
- ↑ Világ Országai Bt. 2008.
- ↑ http://mas.lne.es/documentos/archivos/20-11-06-cis.pdf. – 32. és 32.a kérdés, Szociológiai Kutatások Központja. Kiadva 2006 októberében.
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ A Prado honlapja
- ↑ Betiltották Barcelonában a bikaviadalt (twice.hu)
- ↑ Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó. 1998.
- ↑ Források: [2] és [3]
Források[szerkesztés]
- García de Cortázar-González Vesga: Spanyolország története (Osiris Kiadó, Bp., 2001)
- Anderle Ádám: Spanyolország története (Pannonica Rt., 1999)
- Aurora Fernández Vegue: Museos de España (Subdireccio General de Promoción Exterior del Turismo, Turespana, Secretaria General de Turismo, Gaez S.A., Esp.) (spanyolul) ISBN 84-8152-097-7
- Baedeker Spanyolország (Ikon Kiadó Kft., Bp., 1992) ISBN 963-7948-14-7
- Földrajzi világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp., 2003)
- Cartographia világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002)
- D. Gergely Anikó (szerk.): Földünk országai (Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1981) ISBN 963-09-1666-5
- Világtörténelmi enciklopédia I–II. Főszerk. Sipos Attila. Budapest: Kossuth. 1982. ISBN 963-09-1831-5
További információk[szerkesztés]
- Spanyolország.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Spanyolország képgaléria.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Spanyolország – Linkgyűjtemény
- Spanyolország látnivalói élőben
- La Moncloa.es – A spanyol kormány hivatalos honlapja
- Ministro de Asuntos Extranjeros – A Külügyminisztérium hivatalos honlapja
- Congreso de los Diputados – A Képviselőház hivatalos honlapja
- El Senado – A Szenátus hivatalos honlapja
- Casa Real – A királyi család hivatalos honlapja
- INE – A Nemzeti Statisztikai Hivatal hivatalos honlapja
- Proel.org – Spanyolország nyelveiről
|

