Védőszent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A védőszent (latinul patronus; patrona) a római katolikus egyházban az a szent, akinek egyes országok, területek, templomok stb. az oltalma alá tartoznak. Ez igaz az ortodox egyházban is. Védőszent az is, akinek a nevét keresztségben kapja az ember, tehát pl. a Györgyöknek Szent György.

Tágabban értelmezve az a valóságos vagy képzelt személy (pl. pogány istenség), aki egy nép-népcsoport, foglalkozás, esemény stb. oltalmazója. Például: Diana a vadászat latin patronája, Dionüszosz a szüret görög patrónusa.

Az egyházi szabványok szerint (1630. március 23.) a hívek választják a védőszentet a kanonizáltak közül a püspök és papság beleegyezésével, és a választást a Congregatio Rituum erősíti meg. Változtatás csak az apostoli szék engedélyével történhet. Ünnepe elsőrangú és nyolcaddal (oktáva) bír.

Magyarország fővédőszentje Szent István király, akinek ünnepe augusztus 20-án, szentté avatásának évfordulóján van. Az ország védőasszonya (Patrona Hungariae) Szűz Mária, kinek tiszteletére Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban külön ünnepet eszközölt ki a pápánál, melyet ma Magyarok Nagyasszonya néven tartanak. Az ünnep napja először október második vasárnapjára esett, majd X. Piusz pápa áttette október 8-ra. A II. vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re módosította az időpontot, de 1984-től ismét október 8-án tartják.[2]

Egy templom védőszentjét a templom szentelésekor a püspök határozza meg.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]