Mennyország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Daniel Gran: A mennyország allegóriája

A mennyország a vallási-teológiai nyelvben az Istentől remélt és beteljesült üdvösség, az üdvözült embernek juttatott örök boldogság metaforája,[1] ahol Isten, az angyalok, a szentek stb. élnek. A keresztény és a zsidó vallás szerint Isten és angyalai transzcendens lakhelye. A látomások, meditációk, különféle vallási nézetek és művészi alkotások számtalan formában juttatják szóhoz a mennyország elképzelését.

Rövid neve: menny, egyéb nevei: mennyek országa, Isten országa, Dzsanna stb. Egyéb megnevezései: beteljesedés, örök boldogság (hona), a szentek öröksége, hazája stb. Az ábrahámi vallások alapján halála után minden emberről eldől, hogy a lelke a mennybe kerül-e vagy a pokolba, a Sátán birodalmába.

Judaizmus[szerkesztés]

A mennyről alkotott bibliai elgondolás olyan kozmológiára korlátozódik, amely szerint létezik egy föld fölötti birodalom vagy térség, ahol Isten és közvetítői laknak. [2] A Biblia alapján Isten a mennyből tekint le és szólal meg; amikor az emberekhez látogat el, a mennyből száll alá és oda tér vissza. Ezt a képi elgondolást azonban mítosztalanítja is azzal, amikor arról beszél, hogy Istent sem a föld, sem az ég, sőt "az egeknek egei sem" fogadhatják magukba.[3]

Az Ószövetség többször is kifejezi azt a reményt, hogy Isten oltalmában az ember túléli a halált, de nem állítja azt, hogy az ember ekként a mennybe jut.[1]

Az Isten emanációival számoló kabbala különböző mennyek összetett rendszerét dolgozta ki. [2]

Kereszténység[szerkesztés]

A mennyország Isten és angyalai lakhelyének számít, s az idők végén, az utolsó ítélet után az összes megváltott is a mennyben nyeri el jutalmát. Az Újszövetség alapján a hívőknek arra kell törekedniük, ami ott fönn van; ott van a "hazájuk".[4]

A bibliai szövegekben a mennyel – mint az örök boldogság színhelyével – azonos jelentésben szerepelhet a paradicsom kifejezés.[5] Az Éden mindig alapvető mintának számított; a paradicsom ugyan elveszett, de visszanyerhető.

A "mennyei Jeruzsálem" a Jelenések könyve alapján az égből száll alá,[6] és Isten eszkatologikus lakhelye lesz az átalakult Földön (→ új Föld), a megváltott emberek közösségében.

Katolicizmus[szerkesztés]

A katolikus egyház tanítása szerint ide kerülnek még – a tisztítótűz után – azok a lelkek is, amelyek a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, azaz haláluk pillanatában nem terhelte őket súlyos, ún. halálos bűn, illetve megbánták az/oka/t) . A katolikusok hite szerint Istennel és az angyalokkal együtt a mennyben laknak a szentek is, hisz ők már biztosan üdvözültek.

A hagyományuk szerint a mennyország kapujának kulcsait Szent Péter őrzi, a lelkeket pedig Szent Mihály viszi a mennybe.

Iszlám[szerkesztés]

A mennyet jelölő arab kifejezések a dzsanna (جنّة = kert) és a firdausz (فردوس = paradicsom).

A Korán korai szúrái igen érzékletesen írják le a mennyország gyönyöreit és a pokolban elszenvedendő büntetéseket. Néhány hittudós szerint allegorikusan kell értelmeznünk a Koránban és a hadíszokban szereplő leírásokat.[2]

A túlvilág[szerkesztés]

A túlvilág jelentése, a vallási érzések és hovatartozástól független vélemények a halálon túli létezésre. Az embereknek általában határozott elgondolásaik vannak a túlvilágról. A materialisták szerint semmi sincs utána. Az ilyen jellegű beszámolókról az a véleményük, hogy mivel visszajött a halálközeli élményben részesült, ezért nem mondható, hogy az van a halál után amit látott, tapasztalt. A valláshoz közel állók általában hisznek abban, hogy van valamilyen további élet, akár reinkarnáció, akár csak elhunyt rokonaik további létezésében bíznak.

A mennyország létezése[szerkesztés]

Emberek, akiknek halálközeli élményük volt, néha megdöbbentő dolgokról számolnak be.

  • Egy nebraskai protestáns lelkész fia részletesen leírta dédanyját, akit soha sem látott, és a Bibliában szereplő személyeket is. A dédapja személyleírása is pontosan illett rá.[7]

A Yale Egyetem szerzőpárosa, Colleen McDannell amerikai és Bernhard Lang német történész könyvükben az elmúlt négyezer év legjelentősebb vallás- és művészettörténeti személyiségeinek álláspontját mutatják be a túlvilági lét kérdéseiről, Jézustól Aquinói Szent Tamáson át Swedenborgig és a huszadik századi apokaliptikus gondolkodókig.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]