Pogányság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pogányság legáltalánosabban a politeista (azaz többistenhívő), panteista, animista és sámánista vallásokat jelenti, a pogányok pedig ezen vallások követőit. A pogány szó ezen kívül a szövegkörnyezettől függően jelenthet nem zsidót, nem keresztényt vagy nem mohamedánt, illetve hitetlen vagy megkereszteletlen embert. Az újpogány vallások olyan vallások, amelyek a Föld és teremtményei tiszteletét hirdetik, ünneplik.

A szó eredete és használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „pogány” szó a latin paganus-ból származik, amely kezdetben „vidéken lakó”-t, falusit jelentett (a pagus, azaz „vidék”, „falu” szóból).[1][2] A magyarba a szó – akárcsak az ugyancsak a paganusból származó „paraszt” szavunk – valószínűleg a horvát vagy szlovén nyelvből került, a pogan, poganin alakok révén.[forrás?] A paganus szó az idők folyamán számos jelentésváltozáson ment keresztül, sőt magának az értelmezésnek és eredetelméletnek is saját története van, szinte minden generáció újabb hipotézisekkel, kutatási eredményekkel lép fel.[3]

A paganus kezdetben „vidéken lakót” vagy „földművest” jelentett. A római katonák zsargonjába már „újonc” vagy „civil” jelentéssel ment át.[4] Később a kereszténység nyelvhasználatában, a „Krisztus hadseregére”, mint metaforára vonatkoztatva, azokat jelölte, akik nem katonái, vagy nem jó katonái Krisztusnak. A paganus szó „nem-keresztény” jelentése azért alakulhatott ki, mert a kereszténység a vidékiek között lassabban terjedt el.[2][5]
Amikor a középkorban eredeti nyelveiből latinra fordították a Bibliát, akkor a Bibliában használatos héber gójim és görög ethnoi szavakat is paganusként fordították le, noha ezeknek a szavaknak a jelentése nem teljesen fedte a latin paganus addigi jelentéseit: vidéki, civil, nem-keresztény. A héber gójim és görög ethnoi szavak jelentése egyszerűen „népek” vagy „nemzetek”, szembeállítva a választott (zsidó) néppel, „a Nép”-pel. Ekkor gazdagodott tehát a paganus szó jelentése a nem-zsidó és a ma domináló többistenhívő, természethívő, más valláshoz tartozó jelentésekkel [6] A pogány szó mai jelentéseiben tehát eredetükben egymástól független szavak jelentései fonódnak össze.

A pogányság szó mai használatában legáltalánosabban a politeista (azaz többistenhívő), panteista, animista és sámánista vallásokat jelenti, a pogányok pedig ezen vallások követőit.
Szövegkörnyezettől függően valamennyi nem egyistenhívő népre (például a kereszténység előtti pogány magyarok [7]) vonatkoztathatjuk. Így nevezhetők a nagy keleti vallások (buddhizmus, dzsainizmus, sintoizmus, taoizmus) hívei is.[2]

A „pogány” szó jelentései még:

  • Nem keresztény (régies jelentés, például a muzulmánokra a török háborúk korában) – fordított használata: nem muszlim (a törökök hitetlent jelentő „gyaur” szava a keresztényekre a török háborúk korában).[2][8]
  • Vallástalan (a vallásos emberek által ma is használt, gyakran pejoratív jelző, például a megkereszteletlen emberekre).
  • Kegyetlen, cudar (régies jelentés), kemény[9]

Újpogányság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újpogány vallások vagy újpogányság (idegen szóval neopaganizmus) vagy olyan vallások összefoglaló neve, amelyek a Föld és teremtményei tiszteletét hirdetik, ünneplik. Az újpogányok az élet minden formáját egymással összefüggőnek látják, és megpróbálják önmagukat e hitnek a természet ciklusaiban megfigyelhető megnyilvánulásaihoz hangolni. Az újpogányok általában politeisták és/vagy panteisták, de vannak köztük monoteisták és ateisták is.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezés latin eredetijének, a "paganus"-nak az alapszava, a "pagus", Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésű, ez pedig: "Falu". Az ókori latin nyelv szókincsét egybegyűjtő újabb kori szakkönyv (Györkösy Alajos, 1984.) kínálata bőségesebb: "1. járás, kerület, vidék; 2. község, falu". Ebből fakadóan a "paganus" jelentései ez utóbbi szakmunkában: mint melléknév "1. falusi; 2. pogány"; mint főnév "falusi ember". Páriz Pápainál: melléknévként "Falusi, Falun-való", főnévként "Kűl- földi, Paraszt. Item. Pogány, Nem Keresztyén". Ugyanitt további származékszók is találhatók: "paganicus" = "Falúbéli, Kűl- földi", illetve "paganalia" = "Falusi Egyház napok, Ünnepek, Butsú járások".

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James J. O’Donnell Paganus – Classical Folia 31(1977) 163-69
  2. ^ a b c d A Pallas nagy lexikona:
    Gyaur
    (arab-tör.), ebből: kafir a. m. istentagadó, hitetlen, a törökök így gúnyolják a nem-mohamedánokat.
    Paganus
    (lat.), a régi Rómában a. m. paraszt, földmíves, aki hadi szolgálatot nem teljesített; később a. m. pogány, s innen: paganismus a. m. pogányság.
    Pogány
    (a latin paganus a. m. falusi, faluban lakó [pagus a. m. falu] szótól), a katonával (miles) ellentétben a békés falusi földmíves ember, aki fegyvert nem visel; később, midőn a római és görög nemzeti vallás az egyre jobban terjedő kereszténység elől a városokból a falvakba szorult, ennek a népvallásnak a követőit hivták P.-oknak. A keresztes háboruk korában a törököket és a szaracénokat is így nevezték (hazai nyelvemlékeinkben az ősmagyar vallás követőit is), mig jelenleg csak a politeizmus vallóit hivják P.-oknak, bár ez az elnevezés sem helyes, mert némely politeista vallásban (p. bramanizmus) is sok a monoteisztikus elem. A kat. egyház, az izraeliták kivételével, az összes nem keresztény vallásuakat a P. gyüjtőnéven ismeri.
    Pogány-keresztények
    voltaképpen mindazok, akik pogány vallásból tértek át a keresztény vallásra; szorosabb értelemben azokat nevezték így, akik Pál apostol korában s az utána következő évtizedekben cserélték fel előbbi pogány vallásukat Krisztus tudományával s akik határozott különbséget tettek a zsidóság és kereszténység között, azért vonakodtak magukra nézve a mózesi törvényeket kötelezőkül elismerni; mig ellenben a zsidók közül áttértek, az u. n. zsidó-keresztények, csak azokat akarták keresztény társaikul elismerni, akik magukat, ha a pogányságból tértek is át, körülmetéltetik, a tisztátalan állatok húsának élvezésétől tartózkodnak. E miatt Antiókiában is versengés fejlődött ki a kétféle keresztények között, a vitakérdést az első jeruzsálemi gyűlés elé vitték (Cselek. 15. fejezet). A II. sz.-ban már a P. nagy többségben voltak a zsidó-keresztények felett, azért ezek vagy kénytelenek voltak azokkal összeolvadni, vagy mint külön felekezet az egyházközösségből kilépni. L. Ebioniták és Nazarénusok.
  3. C. Mohrmann, Études sur le latin des chrétiens (Rome 1958-65) 3.277-79
  4. John Dierdorf Word Connections
  5. James J. O’Donnell idézi: J. Zeiller, Paganus: Étude de terminologie historique (Paris 1917)
  6. Apológia
  7. Például: Diószegi, V., A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1967
  8. A Magyar katolikus lexikon:
    Gyaur
    hitetlen. – Arab és irod. török hangalakja káfir. A szó gyökét képező ige eredeti jelentése ‘elhárít, elrejt’: a ~ Allah irgalmát hárítja el magától, azaz nem-muszlim.
  9. A Pallas nagy lexikona: „Megkülönböztetünk: 1. lágy v. gyors és 2. kemény v. pogány forraszt.”
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap