Kelta vallás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A kelták által megszállt területek
sötétzöld – korai elterjedtségük i. e. 500,
világoszöld – legnagyobb elterjedtségük i. e. 300)

A kelta vallás a kereszténység elterjedése előtti évszázadokban az Európa jelentős részét és Kis-Ázsiát megszállva tartó indogermán eredetű kelta törzsek főleg római és keresztény írók közlései által, továbbá különféle régészeti és irodalmi emlékek alapján megismert hitvilága.

A vaskori kelta népek történelme a történészek számára számtalan rejtélyt jelent, ami természetesen a kelta vallás esetében sem lehet másként. Az őstörténet földműveseinek természetimádó vallási elképzelései továbbéltek a kelták között is, akiknek a mitológiájában egyik legfontosabb téma volt a termékenység, a természeti jelenségek okainak keresése és a halál.[1] Tudjuk, hogy a kelták hittek a lélekvándorlásban, abban, hogy az emberi lélek a halál után az egyik emberből a másikba vándorol. A halott-kultuszt a papság, a druidák irányították. Ők voltak a titkos vallási tanok őrzői, az ifjúság nevelői és ők szolgáltattak igazságot is. Az írott római források szerint a vallási szokásaik kegyetlenek voltak: gyakori volt a jóslással összekötött emberáldozat. Erre azonban meggyőző régészeti bizonyítékot még nem találtak. [2] [3][4][5]

A kelta vallás a kereszténység európai elterjedése során fokozatosan elhalt, nyomai azonban népi hiedelmekben és a szentek kultuszában fennmaradtak.

Természetfeletti világ[szerkesztés]

Hármas spirállal (triskelion(wd)) díszített kelta kő, Newgrange-halomsírok

Az animizmus maradványaként hittek a természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező tündérekben, szörnyekben és a szellemekben.[2] A kelta törzsek természetfeletti világának hatalmai két nagy csoportra oszlottak [6]:

  • a mindenhol – forrásokban, patakokban, hegycsúcsokon, erdőkben – jelenlévő szellemek
  • a természet nagy átfogó erőit képviselő, az embert és tevékenységeit védelmező istenek.

A druida többistenhitben vagy panteizmusban az istenek összetettek voltak és mindenütt jelenvalók. A flóra és a fauna az istenek kifejeződései vagy különböző oldalai voltak, amelyek üzeneteket közvetíthettek vagy előjeleket adhattak az istenek szándékairól. [7]

Nézetük szerint a szellemek és istenek tevékenysége ott figyelhető meg, ahol a dolgok megszokott rendje megszakad, megváltozik. Az istenek és szellemek csak akkor avatkoznak a dolgok megszokott és természetes rendjébe, ha az emberek (ill. közülük egyesek) ezt a rendet erőszakosan megbolygatják. [8]

Diodórosz görög történetíró leírása szerint, amikor egy kelta sereg benyomult Delphoi jóshelyére, és vezérük, Brennus meglátta ott az ércből-márványból faragott istenszobrokat, nevetett azon, hogy a görögök az isteneket emberi alakban képzelték el. Ebből az anekdotából legalább két dolog derül ki: a kelták körében (még) nem alakult ki az ember alakú, antropomorf istenek képzete; másodszor az, hogy a kép nélküli (anikonikus) kultuszt már tudatosan szembeállították a képszerű istenfogalommal, tudatában voltak vallásuk e sajátos vonásának: tehát rendelkeztek valamelyes teológiai elmélettel is. [8]

Istenek[szerkesztés]

"Cernunnos" agancsos figurája, a "szarvas isten" a Gundestrupi lelet üstjén, Nemzeti múzeum, Koppenhága

A kelta panteonnak több mint 1200 istensége volt; amelyek két kategóriába sorolhatók: általános és helyi istenségek.

  • A Dagda feltehetőleg a legfőbb istenség, az elemek és tudás istene[9], az élet javainak adományozója, jóindulatú, védelmező, "hatalmas atya". [6]
  • Ogmios (wd) a kelták harcistene
  • Lugh (wd) minden kézműves tevékenységnek és ötletességnek megszemélyesítője, ritkábban napisten
  • Belenus (wd) a tűz és a gyógyítás istene
  • Cernunnos(wd) szarvas isten, a természet istene
  • Taranis(wd) , zivatar-isten, az égi jelenségek ura, részére talán emberáldozatokat mutattak be úgy, hogy fabábuba zárták és elégették [10]
  • Teutates(wd) a háború és a bőség istene, számára talán[11] emberáldozatokat mutattak be
  • Esus(wd) részére is talán emberáldozatokat mutattak be úgy, hogy fára akasztották föl az áldozatot és kivéreztették [10][12]

Marcus Annaeus Lucanus római költő Pharsalia[13] című eposza szerint, úgy fogták fel a halhatatlanságot, hogy a lélek megválva a testtől, változatlan állapotban folytatja örök életét.[14] Elterjedt volt körükben a termékenységgel és földműveléssel kapcsolatban álló istennők, istenanyák kultusza is. [2]

Túlvilág[szerkesztés]

Helyreállított kelta sírdomb Németországban

Hittek az emberi lélekben, és azt tanították, hogy a halál után nem pusztul el, hanem tovább él. A lélekvándorlásban hittek, hogy a lélek a halál után az egyik emberből a másikba vándorol, majd végül az örök béke honába, a túlvilágra kerül.[6]

A túlvilág felső részét a gall mitológiában általában az örök fiatalság, az egészség, a bőség és az öröm birodalmaként írják le.[15] Nézetük alapján az univerzum három részre osztható: Albios („a felső világ”), Bitu („az élőlények világa”), és Dubnos („alsó világ, sötét világ, pokol”).[16][17]

Időnként elhelyezték el a halott mellé a használati tárgyait, mert úgy hitték, hogy azoknak hasznát veszi a túlvilágon is. [18]

Kultusz[szerkesztés]

Wicker Man, a fonott kolosszus. Caesar szerint óriási méretű, fából vagy vesszőből épített bábuba zárták a druidák az emberáldozatokat, majd meggyújtották a bábut.[19]
Óriási menhir (wd) Millstreet és Ballinagree között, Írország
Fantázia rajz a Brownshill Dolmen eligazító tábláján, Írország[20]

A kultuszt a papság első csoportja, a druidák irányították. Ők voltak az ősi, íratlan, titkos vallási tanok őrzői, az ifjúság nevelői és ők szolgáltattak igazságot is. A papság másik csoportja, a bárdok mágikus erejűnek tartott dalokat adtak elő húros hangszereiken kísérve. A váteszek és a nagyszámú női papság főleg jövendőmondással foglalkozott.[6]

Templomaik nem voltak. Szertartásaikat a szabadban végezték, kultikus helyeiket a szent ligetekben rendezték be. [6]

Számos római író azt állítja, hogy a kelták embereket is áldoztak. Ennek igazságára nincs régészeti bizonyíték, és talán a rómaiak arra használták ezeket az állításokat, hogy igazolják uralmukat egy "primitívebb" kultúra fölött. [7]

A gyógyító kultuszok szintén népszerűek voltak és – akárcsak a modern keresztény hagyományban – egy bizonyos helyhez kötődtek. [7]

Vallási tiszteletben részesítettek egyes állatokat. Különösen a medvéket és szarvasmarhákat övezte tisztelet.[6] Igen szoros kapcsolat fűzte őket a fákhoz. A ligetek és az erdők, ahol temérdek szent növény nőtt, a bennük található fák energiája szempontjából is fontos volt. A tiszafát és különösen a tölgyfát nagy tiszteletben tartották, bár mindegyik őshonos növény – galagonya, mogyoró, szilfa, bükkfa és a többi – nagy fontosságú volt, és szükség estén lehetett hozzá folyamodni áldásért. [7]

A vaskori kelták nem állítottak fel megalitokat, de sok helyen óriási kőoszlopok, ún. menhirek közelében mutattak be áldozatokat, egyes feltételezések szerint abban a hitben, hogy a kő tetején megjelennek majd a holtak szellemei és a különféle áldozati adományokat a hitük szerint ott is veszik át.[21] Egyes elméletek szerint a megalitikus eredetű kőkörök bekerítettségük miatt elzárt, szent területként funkcionáltak, míg a kősorok voltak a hozzájuk vezető szent utak, amelyeken feltehetően ünnepi menetek vonultak. Ír-kelta-brit-angolszász mondák, amelyek sokkal későbbiek, Stonehenge-t is hozzákötik a druidák vallásához. Ronald Hutton történészprofesszor szerint az ősi druidákról ismert forrás olyan kevés és megbízhatatlan, hogy szinte semmit nem lehet e tekintetben mondani róluk.[22]

Naptár, ünnepek[szerkesztés]

A keltáknak (Írországtól Galliáig) egységes vallási és ünnepi rendjük volt.[6] Az évet két nagy ciklusra osztották [6]:

  • világos évszak (május elejétől nov. elejéig)
  • sötét évszak (nov. elejétől ápr. végéig)

Mindkét évszak elején egy-egy nagy ünnep volt:

  • Beltane, a természet teljes kivirágzása, a május eleji, májusfa állítással (termékenységszimbólum) és máglyagyújtással évszakkezdő tűzünnep
  • Samhain, a "gyülekezés ünnepe" november elején, ami 3 napos újévi ünneplés volt; az aratás végét jelölte, amikor a tél sötétjébe szálltak alá

További ünnepek:

Az ünnepeiket gyakran a szent ligetekben vagy szent kutak és más természeti képződmények közelében tartották. [7]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Helynévtörténeti Tanulmányok 8. (2012.) Bölcskei Andrea: A kelta vallásosság helynévi nyomai a Brit-szigeteken, epa.oszk.hu
  2. a b c Gecse Gusztáv
  3. Lewis Spence: The Magic Arts in Celtic Britain, 1999
  4. Tények Könyve,1988, Vallások MITOLÓGIÁK Kelta, germán mitológia, arcanum.hu
  5. Kelta mítoszok, druida hagyományok, astronet.hu
  6. a b c d e f g h i Hunyadi László
  7. a b c d e David Douglas
  8. a b Hahn István
  9. Kelták és vikingek, Kossuth Kiadó Nagy civilizációk , books.google.hu
  10. a b Kelták
  11. Kegyetlen kannibálok lehettek a druidák
  12. Kelta, germán mitológia
  13. Marcus Annaeus Lucanus (“Lucan”), Pharsalia(angolul)
  14. A kelták társadalma, mek.oszk.hu
  15. Koch, John T.: Celtic Culture: A Historical Encyclopedia. ABC-CLIO, 2006. p.1671
  16. Sterckx, Claude: Mythologie du monde celte (franciául)
  17. Black, Ronald; Gillies, William; Maolalaigh, Roibeard Ó (1999). Celtic Connections: Language, literature, history, culture. Tuckwell Press. p. 521. (angolul)
  18. origo: A kelták
  19. Lev Grossman: Varázslók , books.google.hu (magyarul)
  20. Museums and Attractions Brownshill Dolmen, discoverireland.ie(angolul)
  21. dr. Előd István: Vallás és egyház katolikus szemmel, unitas.hu
  22. Hutton, Ronald, The Druids (London: Hambledon Continuum, 2007 pp.3-5

Forrás[szerkesztés]

  • Hunyadi László: : A világ vallásföldrajza, 1995
  • David Douglas: : Eltűnt kultuszok atlasza, 2012
  • Gecse Gusztáv: : Vallástörténeti kislexikon, 1975
  • Hahn István: : Istenek és népek, 1968
  • Ronald Hutton: : The Druids, 2007

További információk[szerkesztés]

  • Michael Balfour: Titokzatos megalitok – Képes kalauz Európa ősi helyeire. Haja & Fiai K., Budapest, 1992, ISBN 9638540427
  • Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete, Terc Kft., 2004, SBN 9789639535022
  • Zolnay Vilmos: A művészetek eredete, Holnap Kiadó Kft., 2001, ISBN 9789633462096