Természetfeletti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A természetfeletti vagy természetfölötti kifejezés magába foglalja mindazok a tartalmakat, amelyek nem magyarázhatók meg a természet törvényei szerint, amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok. Elsősorban a vallásokban, az okkultizmusban, az ezoterikában használt fogalom.

Összetett latin szó fordítása: supernaturalis, amely két középkori szóból származik: supra (= fölött) + naturalis (= természet).[1]

Vallás[szerkesztés]

A vallásokban a természetfeletti világhoz tartoznak a láthatatlan lények, a különféle csodák és jelenségek (megtestesülés, bilokáció stb.), továbbá a mennyország és a pokol is. A Biblia Istenről, angyalokról, démonokról és több égről beszél, mint egy többrétegű szféráról.[2]

A teológusok a természetfeletti szó helyett előnyben részesítik a transzcendens kifejezést.

Kereszténység[szerkesztés]

A katolikus teológiai nyelvhasználat "természetfeletti"nek azokat a jelenségeket nevezi, amelyek nem magyarázhatók meg, és amelyek nem sorolhatók ahhoz, amit kötelező érvénnyel mint Istentől kinyilatkoztatottat tartunk számon (pl. jelenések). [3]

A keresztény kultúrkörben a szentek által végrehajtott csodákat a Lélek erejének is nevezik.[4] Ilyen erővel gyógyított Jézus, a tanítványok és a próféták, támasztottak fel halottakat, parancsoltak a természeti erőknek, olvastak mások gondolataiban, vagy jelentették meg a jövőt.

Iréneusz 2. századi püspök öt könyvből álló művében így ír[5]:

"Sok híre még, hogy az apostolok imádság által halottakat támasztottak fel, és a (jelen) testvéri gyülekezetben is sokszor előfordult: szükséghelyzetben az egész helyi egyház böjtöléssel és buzgó könyörgéssel imádkozott, és az elhunyt lelke visszatért, és az ember a szentek imáinak volt köszönhető. Akik valóban (Krisztus) tanítványai, tőle kapják a kegyelmet, és az ő nevében használják fel arra, hogy jót tegyenek a többi emberrel. Egyesek ördögöket űznek ki, mások előre ismerik az eljövendő eseményeket, prófétai látomásokkal és szavakkal rendelkeznek, ismét mások kézrátétellel meggyógyítják a betegeket és helyreállítják az egészségüket .. és mint mondtuk, halottakat is feltámasztottak, akik (még) számos éven át velünk maradtak..."[6]

Buddhizmus[szerkesztés]

A tibeti buddhizmusban senki sem tagadja a természetfeletti jelenséget, de nem tekintik őket csodának, tehát természetfelettinek. Az úgynevezett csodákat teljesen természetes, mindennapi eseményeknek tartják, amelyek kevésbé ismert törvények és erők megfelelő működéséből születnek.[7] A tibeti ember rendíthetetlen determinista. Hite szerint minden tudatos cselekedetnek számtalan oka van. Ez okok közül legjobban az követhető, amely a cselekvést végző elméjében jött létre: a tudatos akarat. A tibetiek ideszámítják azokat az okokat is, amelyek akár a cselekvő tudtán kívül is cselekvésre ösztönöztek. Mindkét fajtáját GYU-nak (közvetlen, elvi oknak) nevezik. Aztán következnek azok az okok, amelyek nem a cselekvőben eredtek, de segíthetik a cselekvés véghezvitelét. Ezek a kién-ek. (Pl. a növény gyúja a mag. A talaj, a benne levő különböző szubsztanciák, a víz, levegő, nap, a kertész, aki elvetette a magot stb., ezek a kiének.)[7] Amikor tehát a gondolatok koncentrációjáról, mint egy jelenség közvetlen okáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tibeti misztikusok szerint ez a koncentráció nem spontán, hanem determinált; másodsorban, hogy a közvetlenül látható ok mellett a háttérben sok másodlagos ok is létezik, ezek ugyanúgy szükségesek a jelenség létrehozásához. A pszichikus tréning titka - a tibeti felfogás szerint - olyan koncentrációs erő kifejlesztése, amely messze meghaladja a legtehetségesebb ember képességét. A misztikus mesterek állítják, hogy az elme ilyen koncentrációjának révén energiahullámok jönnek létre, amelyeket többféle módon lehet felhasználni. Hitük szerint ez az energia létrejön minden fizikai vagy szellemi cselekvésnél; a buddhista meghatározás szerint az elme, a beszéd és a test akciója. A pszichikus jelenségek létrejötte ennek az energiának az erejétől és irányától függ.[7]

Hinduizmus[szerkesztés]

A hinduizmusban a sziddhi paranormális vagy természetfeletti képességet jelent, amelyet a tökéletessé vált mestereknek, egyes jógiknak tulajdonítanak. Paramahansza Jógánanda így ír Egy jógi önéletrajza című könyvében:

"Aki tökéletes egységben él az isteni hatalommal, az tetszése szerint hajthat végre bármilyen változást a kozmikus vízióban, tetszése szerint varázsolhat elő, vagy tüntethet el tárgyakat. Minél inkább megvalósítja Istennel és az ő örök törvényeivel való egységet, annál kevésbé uralkodhat rajta az anyag. Nem a fizikus, hanem a megvalósult mester érti meg az anyagok valódi természetét. Ilyen tudásánál volt képes Jézus is arra, hogy visszaforrassza a szolga fülét, amelyet egyik tanítványa a kardjával levágott.[8]"

Parapszichológia[szerkesztés]

A parapszichológiában a paranormális szót használják inkább helyette, hiszen ami természetfeletti, az nem evilági, márpedig a híveik szerint a parapszichológia tárgyát képező jelenségek nem e világ felett álló jelenségek, hanem nagyon is valóságosak.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.dictionary.com/browse/supernatural?s=t
  2. Hit Gyülekezete → természetfeletti
  3. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → Természetfeletti
  4. Róm 15,19
  5. A hamis gnózis (tudás) cáfolata és szétrombolása, lat. Adversus Haereses
  6. Ireneusz - Részlet Euszébiosz Egyháztörténetéből
  7. ^ a b c Alexandra David Neel: Mágusok között Tibetben
  8. Luk 22, 49-51
  9. Michéle Curcio: Parapszichológia A-tól Z-ig, 1991