Szent Iréneusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Iréneusz
Saint Irenaeus.jpg
Lyon második püspöke
Születése
115 és 150 körül
(Szmirna, ma Törökország)
Halála
202 vagy 203 február 28
Lugdunum (Lyon, Franciaország)
Tisztelete
Tisztelik Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ünnepnapja június 28.
Irodalmi munkássága
Fő művei Az eretnekség ellen
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Iréneusz témájú médiaállományokat.


Szent Iréneusz (ógörögül: Εἰρηναῖος, latinul Irenaeus), (115 és 150 között, Szmirna202 vagy 203. február 28.) korai keresztény egyházi tanító, Lyon (Franciaország) második püspöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születése idejét nem ismerjük. Görög anyanyelvű volt. Azon kis-ázsiai keresztény közösségek egyikéből származott, amelyeket még az apostolok alakítottak. Tanítómestere Szent Polikárp püspök, aki valószínűleg János evangélistánál tanulhatott. Iréniusz kivándorolt néhány szír kereszténnyel, és 177 körül a Római Birodalom galliai részén telepedett le Lugdunumban, a mai Lyonban. Itt 177-ben, Marcus Aurelius uralma alatt keresztényüldözés tört ki. Iréniusz feladata az volt, hogy a bebörtönzött foglyokkal törődjön, akik rajta keresztül tudták tartani a kapcsolatot az egyházközösséggel. A súlyosbodó üldözések elől úgy menekült meg, hogy éppen Rómában tartózkodott, ahová Lyon püspöke küldte azzal a feladattal, hogy a pápát finomabb eljárásra bírja a kis-ázsiai montanistákkal szemben. Rómában ismerte meg az egyházat fenyegető gnosztikus felfogást. Visszatérése után Lyon első püspöke Photinusz, már vértanúhalált szenvedett, helyére Iréniuszt választották püspökké.

A hagyomány szerint 202-ben, Septimius Severus császár idején császári csapatok vették körül a várost. A keresztényeket elfogták és kivégezték, Iréneuszt pedig olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt sérüléseibe. Három évszázaddal később Tours-i Szent Gergely is megemlékezik Iréneusz haláláról.

Ünnepe június 28.

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb műve Az eretnekség ellen (latinul Adversus Haereses), amelyben alaposan elemzi és cáfolja korának főbb gnosztikus tanait. Akkor ugyanis a katolikus hitre komoly veszélyt jelentett a gnoszticizmus, melynek legismertebb képviselői Markión és Valentinus voltak. Iraeneus velük vitatkozva fejti ki tanításait.

Az öt könyvből álló írás egyik lényege, hogy a láthatatlan Isten annyira szereti az emberiséget, hogy emberré lett. Iréneusz párhuzamot von Ádám, az első ember és Krisztus között. A teremtés eredményeképpen szerinte nem egy tökéletes világ jött létre, hanem egy olyan, amelyben az embernek megadatott a lehetőség, hogy állandóan tökéletesítse magát. A bűnbeesés nem véletlenszerű dolog, és nem a Sátán diadala, hanem arra szolgált, hogy letörje Ádám büszkeségét és gőgjét, és a folyamatos önfejlesztésre késztesse. Az Ószövetség kegyetlenkedései ezért a kezdetleges emberi természet velejárói voltak. Jézus szintén ebben a fejlődési folyamatban segíti az emberiséget. Jézus emberré lett, és Isten a saját örökké való életében akarja az emberiséget részesíteni úgy, hogy az ellentmondással teli emberi természetünket ne törje össze. Ez minden képzeletet felülmúló beteljesedés lesz az Istennel való közösségben.

Iréneuszt a dogmatika atyjának is nevezik. Erre az ad alapot, hogy felismerte: a gnosztikusok tanításával szemben Krisztus tanítása csak úgy védhető meg, illetve adható tovább, ha egységes rendszerbe foglalják. Ő állította össze a katolikus egyházban használt szent iratok listáját (kánonját). Ennek alapjául azokat az írásokat használta föl, amelyeket mindegyik keresztény közösségben használtak. A helyi eltérések esetlegessége számára azt bizonyítja, hogy azok nem Jézustól származtak. Görögül és kelta nyelven is prédikált, így szerepe volt a gallok megtérítésében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]