Gnoszticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gnoszticizmus korai keresztény vallási irányzatok neve. A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás. Vallási szóhasználatban az üdvözítő igazságok tudása. A gnoszticizmust nem alapították, mindig is tanítások laza rendszere volt, nem intézményesült. Mint szellemi irányzat a 2-3. században virágzott. Legnagyobb képviselői Valentinus, Markión és Baszileidész voltak, akik az ókori görög, egyiptomi, babiloni, zsidó és keresztény tanítások alapján dolgozták ki szinkretista rendszerüket. [1] A gnosztikusok elgondolása az volt, hogy a vallásfilozófia legmagasabb fokát teremtik, amelyben felhasználták a kereszténység tanításait is.

Az elnevezést először a 17. században használták az úgynevezett cambridge-i platonikusok. Henry Moore pejoratív értelemben használta ezt az elnevezést azokra a sokszínű, egymástól sokszor jelentősen eltérő vallási mozgalmakra, amelyek a korai kereszténység idején szemben álltak a kanonizált tanokkal és a kialakuló egyházszervezettel. Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei révén egyértelművé vált, hogy nem beszélhetünk a gnoszticizmusról mint tárgyról, mert történelmi leegyszerűsítéshez vezet. A tudományos irodalomban meggyökeresedett korábbi képzet, mely szerint létezett egy „igaz kereszténység”, és egy „hamis gnózis”, melyek harcban álltak egymással, nehezen tartható fenn. A gnoszticizmus címszava alá soroltak minden olyan vallási mozgalmat és irányzatot, amelyekkel kapcsolatban felmerült, hogy tanításaik alapja egy ezoterikus tudásban (gnózis) gyökerező megváltás-tan, melynek révén visszatérhet az ember eredeti isteni otthonába.

Wouter J. Hanegraff szerint a gnoszticizmus címszó alatt összefoglalt irányzatok nem valamilyen ellenkultúra megnyilvánulásai voltak, hanem egy, az általunk jobban ismert vallási irányzatok mellett létező, azokkal teljesen egyenrangú, vallási alternatívák a kor embere számára.

A gnózis[szerkesztés]

A keresztény gnózis nem egyéb, mint a kinyilatkoztatott hittartalomba mélyedés, tanúbizonyságokon alapuló meggyőződés,[2] az a tudás, amellyel a lélek felismeri Istenhez való hasonlóságát, de ez nem feltétele az üdvözülésnek. A gnosztikusok számára épp ellenkezőleg, a gnózis a tudatlanságból való szellemi felébredés, ez vezet el az üdvösségre. [3]

A tökéletes keresztény eszményét alexandriai Kelemen gnosztikusnak nevezi. Ezzel szemben áll a gnoszticizmus gnózisa, melyet már Pál apostol megrótt [4] mely elhagyva a keresztény hit alapját, a hit tanításától eltávozik, s a pogány bölcseletből és vallásokból veszi tételeit.

A gnosztikusok a keleti filozófiák bölcseletét a keresztény egyház hitrendszerébe próbálták beépíteni. Eleinte nem is szakadtak el a keresztény egyháztól, hanem csupán hittételeit akarták igazi eszmékre visszavezetni és a hit alapját képező úgynevezett igaz eszmék összességét nevezték gnózisnak, felsőbb ismeretnek.[5]

Történelem[szerkesztés]

Ókor[szerkesztés]

Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Egyes nézetek szerint az eretneknek nyilvánított Markión (85–160) által összeállított evangélium időben megelőzi a mai keresztény Bibliában megtalálható négy evangélium összeállítását, sőt, olyan nézetek is felmerültek, hogy Markión és Márk evangéliuma azonos.

Már az első században megjelentek a gnózis hívei. Elterjedt nézetek szerint részben ennek az eszmeáramlatnak a terjedése miatt kezdték később kanonizálni a keresztény tantételeket.

A gnoszticizmus többek között például a következő kérdésekre próbált választ adni: Miként lehetséges, hogy Isten, e tiszta szellemi lény, az anyagnak alkotója? Ha Isten tökéletes, honnan a világ tökéletlensége? Mi a rossz eredete? Honnan az emberi természet különfélesége? A keresztény vallás megfejtéseivel meg nem elégedett, a kelet bölcseletéhez fordult és a keleti vallások és a misztikus bölcsek könyveiből válogatta össze rendszerét.[6]

A gnoszticizmus mozgalma a tökéletesség belső átélésére törekedett. Elsősorban a beállítottság volt gnosztikus: minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására - mondták. „Gnosztikus kereszténység” néven is emlegetik őket, de több ókeresztény szerző ellene ír.

Jeles képviselői keleten elsősorban Menandrosz, Satorninus és Baszileidész, Rómában Valentinus és Markión voltak.

Az ókorban megjelenő gnosztikus képzetek olyan hihetetlenül változatosak voltak, hogy egy koherens rendszerré lehetetlen lenne összeilleszteni őket. Azonban vannak olyan sajátosságok, amelyek meghatározták a gnosztikus mozgalmat. Még akkor is így van, ha ezeknek a képzeteknek a nagy része nem eredendően gnosztikus kontextusban fordul is elő. A gnosztikus gondolatoknak ehhez a csoportjához tartoztak egy teljesen transzcendens Isten képzete, aki az isteni világot alkotta, amelyhez az emberi lények legbelsőbb lényege eredetileg tartozott. Tragikus eseményeken keresztül az ember elszakadt isteni eredetétől, és elfelejtette előkelő származását is. Az eredeti otthonába való visszatérés csak a gnózis segítségével valósulhat meg, aki megnyilatkozik számára.

A gnoszticizmus a kereszténység uralkodó formájától elsősorban három fő pontban tért el [7]:

  • kozmikus dualizmus - a mindenek felett álló, transzcendens Isten egy gonosz szellemmel áll szemben (Démiurgosz), aki létrehozta a fogyatékos és visszás világot
  • nagy hangsúlyt helyeznek a gnózisra (üdvözítő tudás)
  • Jézus csak doketikus, látszólagos emberi testet öltött; emberi léte és szenvedése csupán látszólagos volt, nem valóságos.

Ugyanakkor a gnoszticizmus számos használhatónak bizonyult eleme, átalakított vagy eredeti formájában bekerült a keresztény hitrendszerbe, főleg Alexandriai Kelemen és Órigenész tevékenysége révén. [8]

Manicheizmus[szerkesztés]

A Római Birodalomban hamar támogatottá, majd államvallássá váló korai kereszténység egyik legnagyobb ellenfelének tartotta a manicheizmust (Mani tanai). E szinkretikus vallás először Perzsiában jelent meg a 3. században, de csakhamar az egész Római Birodalomban voltak követői. Egy ideig hozzájuk tartozott Szt. Ágoston is. A római, majd később a bizánci állam is tűzzel-vassal irtotta a híveit. A Római Birodalomban teljesen eltűnt a 6. században, de Közép- és Kelet-Ázsiában tovább élt a 16. századig.[9] Az Ujgur Birodalomban az államvallás szerepét is betöltötte.

Középkor[szerkesztés]

A paulikiánusok, a bogumilok és a katharok tanításaikból következően a gnoszticizmus illetve a manicheizmus utódainak számítanak, még akkor is ha közvetlen történelmi kapcsolataik vitathatóak. Az európai középkorban végig az egyik legnagyobb, az egyház hatalma miatt gyakorlatilag halálos vád volt, ha valakire ráfogták, hogy gnosztikus vagy manicheus.

A Dél-Franciaországban a 11. században kialakult kathar (Albi városáról albigensnek is nevezett) mozgalmat is a manicheizmus kései ágának tartották. A tűzzel-vassal irtás itt is bekövetkezett: az egyetlen Európán belüli célt kitűző keresztesháborút a katharok ellen indította III. Ince pápa 1209-ben. A húsz évig tartó háború mély nyomokat hagyott Dél-Franciaországban. Egyes vélemények szerint az akkor ott kibontakozó előreneszánsznak is véget vetett. A kathar mozgalom hatásainak felszámolására hozták létre az „Isten kutyáinak” csúfolt dominikánus rend által vezetett inkvizíciót. Érdekesség, hogy az inkvizíció megalapítása idején az „Isten kisebb testvéreinek” is nevezett ferences rend és a dominikánusok harcoltak egymás ellen annak vezetéséért.

Napjaink[szerkesztés]

A vallástörténet és a teológia tudományos és elméleti megközelítése mellett, napjainkban is számos gnosztikus csoport és mozgalom tevékenykedik, ilyenek például az antropozófia, a rózsakeresztesek, a New Age mozgalom,[10] továbbá gnoszticizmusra bukkanunk a szinkretizmus fémjelezte ezoterikában is.

Írások[szerkesztés]

Kevés forrás élte túl az ókori mozgalom üldöztetését. Ilyen például az 1997-ben nyilvánosságra hozott "Júdás evangéliuma", amely korának akciófilmjeként Júdást állítja be az igaz tudást védő elkeseredett hősnek, Jézust pedig hasonlóan esendő ellenfelének. Sokáig a legtöbbet a vitairatokból lehetett megtudni, melyekben az egyházatyák támadták a gnosztikus tanokat, ám ezek a források az elfogultság miatt a legkisebb mértékben sem tekinthetők hitelesnek.

Másik fontos forrás a kínai buddhista kánon, melynek utolsó kötetében találhatók kínaira fordított manicheus szövegek.

Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések[szerkesztés]

A második világháború végéig három kopt gnosztikus kódex volt ismeretes:

  • Codex Askewianus: Valamikor az 1700-as években dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a British Museumnak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a 3. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a 4. századból való.
  • Codex Brucianus: James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, Medinet Habuban vette. Jeú két könyvet és egy un. Cím nélküli értekezést tartalmaz. A művek valószínűleg a 3. századból valók, a papiruszkódex az 5–6. századra keltezhető.
  • Codex Berolinensis: Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége).

A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a Nag Hammádi-i leletben került elő. 1945-ben találtak rá a 13 kódexre, melyek a 4. századra keltezhetők, de a művek nagy része a 2. században keletkezett.

Apokrif iratok[szerkesztés]

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A legjelentősebb lelet Nag Hammád tekercsei, de sok apokrif irat maradt fenn és tanúskodik a gnosztikus keresztény bölcsességről. Amíg a Biblia iratait a történelem során többször is „átírták”, az apokrifok hamisíthatatlanul tanúskodnak koruk bölcseletéről. Az apokrif, vagy „elrejtett” tanok a hivatalos, külső vallás törekvéseként kerültek háttérbe. Esetenként tudatos megsemmisítések elől rejtették el az utókor számára. A rejtett kifejezés ugyanakkor e tanok tartalmára, azokra a rejtélyekre, misztériumokra is utal, melyek az igazságkeresők számára az eredeti isteni állapot elérésének útját írják le, és közelebb visznek Istenhez.

Eg-NagHamadi-map.png

Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei[szerkesztés]

  • Szent Iréneusz (kb. 130 – 202): Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a „hamis gnózis” ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban Adversus haereses címen hivatkoznak rá.
  • Szent Hippolütosz (kb. 170 – 235): akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i. sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata).
  • Szent Epiphaniosz: (kb. 315 – 403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja.
  • Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: például Tertullianus (kb. 160 – 225) és Alexandriai Szent Kelemen (kb. 150 – kb. 215).

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001
  2. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#8 Pallas
  3. Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára
  4. 1.Tim. 6, 20
  5. Pallas http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#8
  6. Pallas
  7. Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  8. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, Kossuth Kiadó
  9. Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár
  10. Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Mennydörgés - A Nag-Hammadi könyvtár gnosztikus tekercsei Bánfalvi András fordítása
  • Fény és Káosz - Kopt gnósztikus kódexek Kákosy László
  • A gnoszticizmus története Giacomo Filoramo; ford.: Dobolán Katalin Budapest Hungarus Paulus ; Kairosz, 2000 420 p.; 20 cm ISBN 963-9302-33-3
  • A History of Secret Societies. Darkaul, Arkon. (NY: Citadel, 1995)
  • Cult Members say Solar Temple Leaders Ordered Mass Suicides, AFP, April 19, 2001, www.rickross.com
  • "French Magistrate rejects idea that outsiders killed cultists" AFP, (April 24, 2001)
  • Solar Temple Cult Influenced by Ancient Egypt, Hassan-Gordon, Tariq. (Middle East Times, Issue 18, 2001)
  • The Secret World of Cults, Moran, Sarah. (Surrey, England: CLB International, 1999)
  • Purity and Danger in the Solar Temple,Palmer, Susan. Journal of Contemporary Religion 3 (October 1996) pages 303-318
  • Solar Temple Suicides,Ross, Rick. Cult Education and Recovery, www.culteducation.com, (Sept. 1999)