A kereszténység kronológiája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kereszténység kronológiája összefoglalást nyújt a fontosabb eseményekről Jézus keresztre feszítésétől napjainkig.

1. század[szerkesztés]

2. század[szerkesztés]

  • 107-110 körül: Antiochiai Ignác vértanúhalála. Ő használja először a "katolikus egyház" (= egyetemes egyház) kifejezést.[3]
  • 140-es évek: Markión fellépése Rómában
  • 150 körül: a gnosztikus Valentinus fellépése
  • 150 körül: Szűz Mária legrégebbi ábrázolása[4]
  • A század közepe táján létrejön a püspöki intézmény, az episzkopális egyház. Római püspökökről is csak ettől kezdve beszélhetünk, és csak ezután alakult ki a „többi püspök fölé emelkedő központi hatalom, az intézményesült, monarchikus pápaság”.[5] Az eddig jelentéktelen szerepet betöltő püspökök döntő szerephez jutnak a keresztény élet irányításában és meggyorsul a vezetői hatalom egy kézben történő összpontosulása.
  • 150-es évek: A montanizmus megjelenése, amely elutasítja a püspöki intézményt.
  • 160 körül: bevezetik a húsvét ünnepét[3]
  • 170 körül: A Muratori kánon, az Újszövetség könyveinek kanonizálása[6]
  • 180 körül: Iréneusz művében meghatározza az "eretnek" szó fogalmát[7]
  • A század vége:
    • A római birodalom majdnem minden városában van már kisebb-nagyobb keresztény gyülekezet.[8]
    • A kereszténység kezd behatolni a felsőbb társadalmi osztályokba is.[3]
    • A század végéig az egyház hivatalos nyelve még a görög; a római püspökök is görög nyelven leveleznek.[8]
    • Tertullianus, az első nagy, latinul író keresztény

3. század[szerkesztés]

Festmény egy ókeresztény katakombából (agapé)
Márvány sírsztélé a 3. századból, Róma területéről
Római püspök először ekkor hivatkozik a "Tu es Petrus" (Te Péter vagy ..) szövegre, hogy Péter apostol utódaként a primátusát a többi püspökkel szemben megerősítse.[13]
  • 260: Gallienus császár megszünteti a keresztényüldözést, ezzel újra rövid békekorszak köszöntött be a keresztények számára, akik fontos pozíciókat szereztek meg még a császári udvarban is. Rendeletben biztosította a toleranciát, és a püspökök által benyújtott kérelmekre visszaadta az elkobzott templomokat és temetőket. Ebben az időben már közel száz püspökség létezett Itáliában.[12]
  • 270275: Aurelianus császár a napisten imádását támogatta, mint olyan átfogó monoteizmust, amely a birodalom összes kultuszát felölelheti, és az egyház zavartalan békében élt 303-ig. A tartományi kormányzóknak azt is elnézték, hogy áldozati és keresztény szertartásokon is részt vesznek. Hispániában az együttműködés odáig ment, hogy 300-ra néhány keresztény boldogan volt egyszerre az egyház tagja és municipális pap.[12]
  • 270275 körül: Remete Szt Antal visszavonul a sivatagba, majd megszervezi a szerzetesi életet → sivatagi atyák feltűnése.
  • 293305: Az utolsó nagy keresztényüldözés Diocletianus alatt.

4. század[szerkesztés]

Szilveszter és Konstantin. E 13. századi freskó a középkorban szokásos hamisítványokat tükrözi, mivel Konstantin császár nem hódolt be a római püspöknek, hanem önmagát tartotta a keresztény alattvalók legfőbb püspökének[14]
  A kereszténység elterjedése Kr. u. 325-ig
  A kereszténység elterjedése 325 és 600 között

5. század[szerkesztés]

A kelet-római birodalom mozaikja egy bazilikát ábrázol tornyokkal és keresztekkel, 5. század, Louvre

6. század[szerkesztés]

7. század[szerkesztés]

Az iszlám terjedése (a mai országhatárokkal)
  Mohamed idején, 622–632
  A Rásidún kalifátus idején, 632–661
  Az omajjádok idején, 661–750
  • Theodolinda, a lombardok királynője (591-628) fokozatosan átáll az arianizmusból a katolicizmusra.
  • 634-644: I. Omár kalifa alatt megindul az arabok rohamos terjeszkedése. A pogánynak minősített vallásokat üldözik, 'a Könyv népét', a zsidókat és keresztényeket nem.
  • 644-656: Oszmán kalifa alatt folytatódik az arab terjeszkedés
    • Ciprus, Rodosz, Örményország elfoglalása.
    • Irán megőrzi perzsa jellegét, de átveszi a hódítók vallását és kultúráját.
  • 664: Az angolszász püspökök a whitbyi zsinaton Róma mellett foglalnak állást. Az ír szerzetesség, amely eddig nagy szerepet játszott Anglia megtérítésében, háttérbe szorul.[20]
  • 678: Az arabok megostromolják Konstantinápolyt.
  • 680: A III. konstantinápolyi zsinat Agatho pápa tanítása alapján elveteti a monotheletizmus tanát.
  • 691-692: A II. trulloszi zsinat. A zsinat után a nyugati egyház erőteljesen erősödni, míg a keleti egyház gyengülni kezd.
  • 697: Az arabok elfoglalják Bizánctól Karthágót, majd nemsokára egész Észak-Afrikát.
  • 698: Willibrord hozzákezd a németalföldi frízek megtérítéséhez.

8. század[szerkesztés]

9. század[szerkesztés]

A paulikiánusok lemészárlása (843/844)

10. század[szerkesztés]

Magyarság

11. század[szerkesztés]

A Cluny-i apátság

12. század[szerkesztés]

Valdès (Vald Péter) követei (valdensek) 1179 körül Rómában, ahol magyarázzák magukat a Szentírás alapján

13. század[szerkesztés]

III. Ince kiátkozza a katharokat, majd az ellenük folyó keresztes hadjárat korabeli ábrázolása
Giotto di Bondone: III. Ince elfogadja Assisi Szent Ferencnek a ferences rend alapítójának szabályzatát
Magyarság
  • III. Ince pápa 1200. októberi levelével kéri Imre királyt, hogy vonuljon a bogumil "eretnekek" ellen és semmisítse meg őket. (1201-es?) hadjárata sikeres lehetett, mert a bogumilok vezetői megígérik, hogy visszatérnek a római egyházba.[30]
  • 1229: a ferencesek megtelepednek Esztergomban
  • 1238: IX. Gergely pápa újabb levelet írt a bogumilok ügyében, ezúttal IV. Béla királyhoz.[30]
  • 1246: Özséb esztergomi kanonok közös életre hívja össze a dunántúli hegyekben élő remetéket. Pálosoknak nevezik el őket.

14. század[szerkesztés]

Az avignoni pápai palota a város fölött

15. század[szerkesztés]

Husz János megégetése (miniatúra Ulrich Richental Chronik des Konstanzer Konzils című művében)

16. század[szerkesztés]

Luther nyilvánosan elégeti a kiátkozó pápai bullát
Münster 16. századi ábrázolása. 1534-35-ben itt jött létre az anabaptisták királysága
Szent Bertalan-éji mészárlás

17. század[szerkesztés]

A mexikói indiánok keresztelése
17. századi brazíliai templom

18. század[szerkesztés]

Korabeli karikatúra: francia szerzetesek és apácák élvezik újdonsült szabadságukat az 1790. február 16-ai rendelet után.[32][33] A francia forradalom vallásellenes volt, és a klérust megfosztották vagyona és földjének nagy részétől[34]

19. század[szerkesztés]

Metodista gyűlés a 2. nagy ébredés folyamán 1839-ben Amerikában
1875-ös karikatúra: Berlin és Róma között, Bismarck (jobbról) szembesítése IX. Piusszal

20. század[szerkesztés]

Evangelizációs központ 1907-ben Los Angelesben, amelyet a pünkösdizmus szülőhelyének tartanak.
A kimbangizmus egy temploma a Kongói D. K.-ban
Újprotestáns istentisztelet Kolumbiában
Ún. megachurch sok ezer karizmatikus hívővel, Lakewood Church, Houston, USA

21. század[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stuckenbruck 2003, page 1535-1536
  2. Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014
  3. a b c Henry Chadwick: A korai egyház
  4. a b Gecse Gusztáv: Vallástörténet
  5. Gergely Jenő: A pápaság története 9-21. o.
  6. https://www.gotquestions.org/Magyar/Bibliai-kanon.html
  7. Adversus Haereses
  8. a b Hahn István: Istenek és népek, 284-285. o., 1980
  9. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve
  10. Hahn István: Istenek és népek, 282. o., 1980
  11. Gecse G.: Vallástörténeti kislexikon
  12. a b c Marton József: A keresztény ókor
  13. Henry Chadwick: A korai egyház 109-110. o.
  14. Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980.
  15. A megfeszített képmása
  16. Archivált másolat. [2018. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
  17. Ottlyk Ernő: Az egyház története 68. o.
  18. Encyclopaedia Britannica: Priscillian
  19. Karl Heussi: Az egyháztört. kk. 127. o.
  20. a b c d e f g h i j k l m n o p Engel Pál: Világtört. évszámokban
  21. O'Malley, S. W. J. (2009). A History of the Popes: From Peter to the Present. Government Institutes. p. 59. ISBN 978-1-580-51229-9.
  22. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája 71. o
  23. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve  173. o
  24. Gergely Jenő: A pápaság története  76. o
  25. Magyar Katolikus Lexikon - Abaelard
  26. Magyar Katolikus Lexikon - Saint-thierryi Vilmos
  27. Farkas Zoltán - Az inkvizíció története
  28. Magyar Katolikus Lexikon - Valdensek eretneksége
  29. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága - Keresztes hadjáratok, inkvizíció
  30. a b Bozsóky Pál Gerő: Keresztes hadjáratok
  31. Az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusának nyilatkozata. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
  32. Emmet Kennedy: A Cultural History of the French Revolution. (angolul) (hely nélkül): Yale University Press. 1989. 148. o. ISBN 978-0300044263  
  33. Jack R. Censer – Lynn Hunt: Liberty, Equality, Fraternity: Exploring the French Revolution. (angolul) 2001. 92. o. ISBN 978-0271020884  
  34. John McManners: The French Revolution and the Church. (angolul) (hely nélkül): Praeger. 1982. 27. o. ISBN 978-0313230745  
  35. Syllabus
  36. Salvation Army
  37. 363 500/1939. VII. a. számú rendelet
  38. http://lexikon.katolikus.hu/J/jubileumi%20%C3%A9v.html
  39. II. János Pál: "a keresztényeknek viselniük kell a felelősséget az elkövetett mulasztásokért Isten és a viselkedésük által megbántott emberek előtt"
  1. A pápa (papa, πάππας) megkülönböztető címet eredetileg magasabb tisztségű keleti klerikusok, főként püspökök használták, az 5. század végétől a római püspökök kizárólag a maguk számára tartották fenn.
  2. "Az egyház helyzetéről és a római püspök törvényes hatalmáról"
  3. Ez azonban csak az ún. bevett vallásokra vonatkozott: római katolikus, református, evangélikus, ortodox, unitárius, majd 1895-től a zsidó vallásra is, amelyek már együttesen élvezték az állam kiváltságait, anyagi támogatását.