Jeruzsálemi Szent Cirill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeruzsálemi Szent Cirill
Saint Cyril of Jerusalem.jpg
egyháztanító, hitvalló,
Jeruzsálem püspöke
Születése
313 körül
Jeruzsálem környéke
Halála
387. március 18. (kb. 74 évesen)
Jeruzsálem
Tisztelete
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Evangélikus kereszténység
Anglikán Közösség
Ünnepnapja március 18.
Nyugati kereszténység
Ortodox kereszténység
Irodalmi munkássága
Fő művei Katekézisek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeruzsálemi Szent Cirill témájú médiaállományokat.

Jeruzsálemi Szent Cirill, görögösen Kürillosz (ógörögül: Κύριλλος Ἱεροσολύμων), (Jeruzsálem környéke, 313 körül – Jeruzsálem, 387. március 18.), hitvalló, Jeruzsálem püspöke 351-től haláláig. 1893-ban XIII. Leó pápa az egyháztanítók sorába emelte.

Élete[szerkesztés]

Cirill 313-ban született Jeruzsálemben, vagy annak közelében. Először a szerzetesi életet követte.[1]

Ifjúságáról, neveltetéséről keveset tudunk. Szent Jeromos, Konstantinápolyi Szokratész és Szalámiszi Epifán írásaiban szerepel életének néhány eseménye. Katekéziseiben dicsérően szólt a visszavonult és önmegtartóztató életről, valószínűleg szerzetesként élt. Jól ismerte a Bibliát és az egyházatyák műveit. A hagyomány szerint 335 körül avatta diakónussá Makariosz jeruzsálemi püspök, 343-ban pedig Maximus püspök szentelte pappá. Katekéziseit 350 körül írta, „Probus uralkodása utáni hetvenedik évben”, valószínűleg püspöki hivatala kezdetén. Akakiosz, az arianizmussal szimpatizáló caesareai metropolita tette meg püspökké. Hamarosan vita alakult ki közöttük Jeruzsálem rangelsősége kérdésében. Cirill nem engedelmeskedett Akakiosznak, aki 357-ben és 360-ban elítélte, és erővel száműzte őt. 359-ben sikerült részt vennie a Rimini-Szeleukeiai zsinaton, ahol az arianizmus ideiglenesen győzedelmeskedett. Cirill az egylényegűséget vallotta. 362-ben újra elfoglalhatta püspöki hivatalát. Püspöksége alatt Iulianus római császár szerette volna újjáépíteni a Titus római császár által 70-ben lerombolt jeruzsálemi templomot, mert bízott abban, hogy a templom újjáépítése gyengíteni fogja a kereszténység terjedését a Római Birodalomban.[2] Cirill ellenezte Iulianus tervét. Valens uralkodása alatt ismét száműzték Cirillt Jeruzsálemből, de 378-ban újra elfoglalhatta püspöki székét. A 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat megerősítette püspöki hivatalában, és elismerte az arianizmus ellen folytatott harcát. 24 katekézise maradt fenn. 348 és 350 között a Nagy Konstantin által épített Szent Sír-templomban készítette fel a keresztségre várókat és vezette be a kereszténnyé vált hívőket a misztériumokba.

A Katekézisek[szerkesztés]

Szent Cirillt a 348 Húsvétja előtt és után írt Katekézisek tették halhatatlanná. A 4. században a katekézis az egyházba belépni kívánók (katekumenek, hittanulók) számára összefoglalt szóbéli tanítást jelentette. Szent Cirill katekézise a keresztelést közvetlenül megelőző és frissen megkereszteltnek szóló, vagyis a katekumenátus utolsó két szakaszát jelentő katekézis.[3] Tartalmukat onnan ismerjük, hogy e prédikációk hallói lejegyezték őket. Ezek élőben előadott utasítások, az élő szó minden előnyével és hátrányával. A stílus élénk, pezsgő, egyszerű, mindig a hittanulók gyakorlati igényeit szem előtt tartó.[4]

Szent Cirillt szó érte, az akkoriban elterjedt ariánus eretnekségről nem ejtvén szót. Ennek az oka, hogy e művekben tanítani, és nem vitázni akart.[5] Az is közrejátszhaték, hogy még nem volt teljesen tisztában a problematika teljes súlyával.[6] Később a mérsékelt álláspontot foglalta el, mely megvédte az ortodox (hagyományos) álláspontot, de mindezt olyan szóhasználattal, mely az ariánusokat sem sérthette.

Szent Cirill hitelvei a Katekézisekben[szerkesztés]

Szent Cirill tanításának lényege maradéktalanul ortodox (hagymányhű).[7] Vallja a Szentháromság misztériumát, az Atya és Fiú egylényegűségét, és az egyházi hagyomány teljes tekintélyét. Az Oltáriszentségben lévő valós jelenlétet szilárdan állítja.[8] Ugyanilyen kifejezetten hirdeti a szentmiseáldozat engesztelő jellegét.[9] Az egyházat csalhatatlan tekintélynek tartja, amelynek része a Szentírás kánonja és a szent hagyomány, melyet követnünk és életünkben megvalósítanunk kell.[10] A Tanítóhivatal nem pusztán az örök életre vívő igazságok tanítója; a gyakorlati életben is tanít minket az erkölcsünket szabályozván.[11]

A Katekézisekben az akkori egyház számos gyakorlatába nyerünk betekintést:[12] papi önmegtartóztatás, az isteni életre szentelt szüzek közösségi élete, az aszkéták bűnbánó gyakorlatai (önsanyargatás),[13] az ereklyék tisztelete,[14][15] a kereszt tisztelete,[16][17] az ördögűzés (exorcizmus) gyakorlata,[18] a szentek segítségül hívása.[19]

Szent Cirill a szentségek közül azt a hármat tárgyalja részletesen, melyek a hittanulói számára jelentősek: keresztség, bérmálás, oltáriszentség.[20] Szent Cirill óva kerülte mindazon témákat, melyek vitára vagy megosztottságra adtak volna okot. Kerülte a teológiai nyelvhasználatba bekerült filozófiai kifejezések használatát, egyszerű és ősi kifejezéseket részesítvén előnyben. A 4. század harcias és zavaros irodalma közepette könnyebbséget nyújt Szent Cirill Katekézisének nyugodt és megkapó hangvételű lapjait forgatni.[21]

Jegyzet[szerkesztés]

  1. Catechetical Lectures, Lecture 12, P. G., XXXIII, 321.
  2. Jeruzsálemi Szent Cirill, püspök és egyháztanító, www.katolikus.hu
  3. A HISTORY OF THE CATHOLIC CHURCH BY THE REV. FERNAND MOURRET, S.S. TRANSLATED BY THE REV. NEWTON THOMPSON, S.T.D. 2. kötet 140. old. (Továbbiakban: Mourret-Thompson)
  4. Mourret-Thompson, 2. kötet 140. old
  5. Mourret-Thompson, 2. kötet 140. old
  6. Mourret-Thompson, 2. kötet 141. old
  7. Mourret-Thompson, 2. kötet 141. old
  8. "In the figure of bread is given to thee His body, and in the figure of wine His blood; that thou, by partaking of the body and blood of Christ, mightest be made of the same body and the same blood with Him." - Catechetical Lectures, XXII, 3 (Oxford Library of Fathers, II, 271.)
  9. "Through the sacrifice of propitiation we entreat God for the common peace of the Church.... For all who stand in need of succor we all supplicate and offer this sacrifice. Then we commemorate also those who have fallen asleep before us.... For those who have fallen asleep we offer up Christ, sacrificed for our sins, propitiating our merciful God both for them and for ourselves." - Ibid., XXIII, 8-10 (Oxford Library, II, 275 f.).
  10. Ibid., V, 12; XVIII, 23.
  11. Mourret-Thompson, 2. kötet 142. old
  12. Mourret-Thompson, 2. kötet 142. old
  13. Ibid., IV, 24 f.
  14. Ibid., XVII, 30
  15. Ibid., XVIII, 16.
  16. Ibid., IV, 10, 14;
  17. Ibid., XIII, 4.
  18. Ibid., XX, 3.
  19. Ibid., XXIII, 9.
  20. A 3., 9., és 20. leckék a keresztséget, a 21. a bérmálást, a 22. és 23. pedig az oltáriszentséget tárgyalják. - Mourret-Thompson, 2. kötet 142. old
  21. Mourret-Thompson, 2. kötet 142-143. old

Művei magyar nyelven[szerkesztés]

  • Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei, Szent István Társulat, Budapest, 2006, ISBN 978-963-361-856-1, 400 p

Irodalom[szerkesztés]

  • Adalbert Hamman: Die Kirchenväter – Kleine Einführung in Leben und Werk, Herder-Bücherei, Band 268, Herder, Freiburg, 1967, Seite 83

További tudnivalók[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]